Magyar Mezőgazdaság, 1949 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1949-01-01 / 1. szám
2 Olvasóinkhoz Az elmúlt hetekben a mezőgazdasági szaklapok terén nagyszabású átszervezés, összevonás következett be. A szaklapok közül több megszűnt, illetve a Magyar Mezőgazdaságba olvadt be, így a Magyar Mezőgazdaság hasábjain jelenik meg az Állattenyésztés, Méhészkedés és Méhészet cikkanyaga és olvasóik is csatlakoznak a Magyar Mezőgazdaság olvasótáborához. A beolvadás kövtkeztében kibővült a Magyar Mezőgazdaság feladatköre. De kiszélesedett feladatunk másrészt azért is, mert lapunkat a tanulni vágyó dolgozó parasztság és haladó agrárértelmiség mezőgazdasági szaklapjává akarjuk fejleszteni, amelyik népi demokráciánk gazdasági és politikai fejlődésének és követelményeinek megfelelően foglalkozik a korszerű mezőgazdaság időszerű elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Nem keveseket érdeklő, elvont, száraz szaklapot, hanem a mezőgazdaság korszerű fejlődésének agrárpolitikai és szakmai iránytűjét kívánjuk eljuttatni dolgozó parasztságunk számára. Éppen ezért, hogy a Magyar Mezőgazdaságot minél szélesebb tömegek kezéhez juttassuk el, január 1-ével leszállítottuk az eddigi előfizetési díjainkat. Az előfizetési díj befizethető az Állami Lapkiadó Nemzeti Vállalat 23.777 számú postatakarékpénztári csekkszámlára, vagy postautalványon a kiadóhivatal címére: Budapest, VI. ker., Bajcsi-Zsilinszky út 65 sz. A befizetési lapra okvetlenül rá kell vezetni: .»Előfizetés a Magyar Mezőgazdaságra.« Új előfizetési árak: 1 évre 24.— Ft, Fél évre 12.— Ft, Negyed évre 6.— Ft, Egy szám ára 1.— Ft. MAGYAR MEZEiGAZDASÁG Időjárás 1948 december 16—31-ig A december 10-e után fellépő enyhülés rövidéletű volt. 14-én újabb hideghullám borította el hazánkat s a következő napokban ismét az ország legnagyobb részén téli nap volt, —2, —4 fok nappali hőmérséklettel. Újabb hideg beáramlás hatására 20-a után országszerte 4—6 fokkal az olvadáspont alatt maradt a nappali hőmérséklet s az Alföld több vidékén 21-én délben is —10, —12 fokos hideg uralkodott. Karácsonyra átmeneti enyhülést kaptunk, de utána ismét visszatért a —4, —6 fokos nappali hideg, a hónap utolsó napján azonban erőteljes olvadás indult meg. Az éjszakai lehűlés igen erős volt. A hónap második felében minden éjjel az egész országban fagyosak voltak az éjszakák. 19-éig még csak egyes országrészeken jelentkezett —10 foknál erősebb fagy, 20-ától 30-áig azonban legtöbb éjjel az ország túlnyomó részén —10 foknál erősebb s egy pár éjjel, főleg a Dunától keletre —15, —16 fokos (kivételes —17, —18 fokos) fagy lépett fel s a talajmenti rétegekben az ország keleti felében —19, —20, az Északi-Dombosvidéken —21 fokos fagy is előfordult. A december havi csapadékösszeg országszerte kevés volt. 25 mm-t meghaladó (25—40 mm) csapadék kisebb foltokon kívül csak a Dunántúl nyugati és középső megyéiben, a Duna—Tisza-köze északi és az Északi Dombosvdék nyugati felében hullott, összesen az országnak mintegy egyharmadán. Legszárazabbak voltak a Dunántúl és a Duna—Tisza-köze déli vidékei, az Északi Dombosvidék keleti fele s a Tiszántúl túlnyomó része, ahol 15 mm-nél, többfelé 10 mm-nél is kevesebb esett, sőt a Tiszántúl északi vidékein 5 mm-t sem ért el a csapadék. Az átlaghoz viszonyítva mindenütt csapadékhiány volt. A csapadék legnagyobb része hó alakjában hullott le. A hónap második felében csak 16-án, 30-án és 31-én, volt országos jellegű csapadék s a többi napokon csak kisebb területekre kiterjedő havazások voltak. A hótakaró a következőképpen alakult: 15-ére a megelőző olvadás következtében az északkeleti határvidék kivételével mindenütt eltűnt a hó a földekről s a 16-án hajnalban az ország keleti felében fellépett —10, —15 fokos hideg a vetéseket hótakaró nélkül találta. Ez a helyzet csak egy éjjel tartott, a 16-i országos havazás után az egész ország hótakarót kapott s a következő napok kisebb havazásai a hótakarót tovább vastagították. 20-a után, amikor legerősebb hidegek jelentkeztek az ország legtöbb vidékén, 2—5 cm vastag hótakaró védte a vetéseket, többfelé azonban, főleg a déli és a keleti megyék egy részén, csak egészen vékony, szakadozott hóréteg feküdt a földeken. Éghajlatunk alatt őszi vetéseink hasonló hideghez többé-kevésbé edzve vannak s így egyelőre számottevő kifagyási károktól nem kell tartanunk. Kulin István Átlag eset AHegCittSt átlag a-lig Átlag llo-ítSl Átlag Vk-éit átlag iv-e alatt 1949 január I Szabad Föld a DéFOSz hetilapja Újévkor jelent meg az új Szabad Föld, a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének hetilapja. lapot Fehér Lajos szerkeszti és a parasztság legjobbjai, a falusi politka legkiválóbb ismerői írnak benne az időszerű politikai kérdésről A DéFOSz alakuló kongresszusának határozata értelmében az új lap egyesíti a Szabad Föd, Parasztujság, Igazság, Dózsa Népe és az UFOSz Értesítő olvasótáborát és többezer dolgozó parasztot segít a politkai tájékozódásban, a falusi munkában. A Szabad Föld 12 oldalon jelenik meg, fényképekkel, rajzokkal, színes riportokkal és elbeszélésekkel. Az első szám vezércikkét Szabó Pál, a lap új főszerkesztője írta. Megjelent a Szövetkezet Asztalos Sándor szerkesztésében megjelent a Szövetkezet, a magyar szövetkezeti mozgalom új hetilapja. Az új lap egyesíti a szövetkezeti sajtót és határozott, egyértelmű állásfoglalásával az időszerű szövetkezetpolitikai kérdésekben komoly segítségére van a falusi szövetkezetek dolgozóinak. Hasábjain a legismertebb politikusokat szólaltatja meg és színes riportokban mutatja be a vidéki szövetkezetek életét. 250 községbe kapcsolták be a villanyt A felszabadulás után 250 magyar tahiban vezették be a villanyt. Nemrégiben a 250-ik községben gyulladt ki a villany, mégpedig Váchartánban. A falvak villamosításának ez a hatalmas üteme tette lehetővé, hogy az utolsó 6 hónap alatt több falut kapcsoltak be a villanyhálózatba, mint a háború előtti 10 évben. Magyarország 3345 községe közül a felszabadulás előtt mindössze 3416-ban volt villany. 1948 december 31-ig 50 milliós költséggel ezt a számot 250 falu bekapcsolásával 1666-ra növelték a hároméves terv beruházásaival. Az idén újabb 250 faluban vezetik be a villanyt s vele együtt a kultúra és a művelődés lehetőségét. Az őszi szántásvetés hatalmas munkájában, az őszi üzemterv végrehajtásában dolgozó parasztságunk egyik leghatalmasabb segítőtársa az állami gépállomások voltak. Szeptember elseje előtt még csak 38 gépállomás 400 traktorral, a fagy beálltával pedig 100 gépállomás 1200 traktorral, többszáz vetőgéppel és szelektorral küzdött a kaláfkok ellen az igaerőuzsora letörésével, serkentette a magántraktorosokat nagyobb teljesítményre. A gépállomásoknak nem kis szerepük volt abban, hogy az előirányzott őszi szántást több mint 80 százalékban teljesíthettük. Dolgozó parasztságunk öntudatosabbjai, versenyző gazdáink, a közös művelésre összeálló szegényparasztjaink mindjobban belátják és meggyőződnek arról, hogy a gépállomások traktorai, jó és olcsó munkái jelentősen csökkentik a mezőgazdasági termelési költségeket. A gépállomások komoly sikereinek és elvitathatatlan eredményeinek a hősei azok a lelkes és öntudatos ipari munkásokból lett állomásvezetők, traktorosok és traktorvezetők, gépállomásra beosztott dolgozók, akik nemes versenyre kelve, fokozott teljesítményükkel igyekeztek segíteni a szegényparasztságon. A verseny nemcsak a gépállomások és alközpontok között folyt, hanem az állomás dolgozók között is és a versenybe fokozatosan bekapcsolódtak az újonnan felállított gépállomások is. A verseny szeptemberben indult el, az őszi munkálatokkal egyidejűleg és amikor a karácsony körüli fagyok beálltával a traktorok ekéi is kifordultak a csontkemény földből, fejeződött be az AMG őszi munkaversenye. A verseny elbírálása Az elbírálás pontozás alapján történt. A pontozás változott a különböző géptípusok, a talaj kötöttsége és a szántás mélysége szerint és más volt a tarló-, az ugartárcsázásnál, vagy a magtisztítás esetén. Például 25 centiméter mélységű gyeptörésnél a kisteljesítményű .Rába Mindenes“ 24 pontot, a nagyobb ,Hofherr* 50—55 lóerős traktor 12 pontot kapott 1 hold felszántásáért, mert átlagmunka mellett a „Hofherr“ 50—55-ös traktor kétszer annyit tud felszántani, mint a „Rába Mindenes“. A magtisztítás 2 pontot, a vetőgépnek egy napi használata 1 pontot jelentett. A versenynél számításba vették a területegységre felhasznált üzemanyagot, de az elveszített, elazsált Abony, Ófördeák, Kunmadaras a gépállomások őszi versenyének győztesei munkaidőt is. Egy munkaóraveszteség 1—1 rossz pontot jelentett. Figyelembe vették az elvégzett munkáik minőségét és a munkáltató gazdák véleményét is. A munkajegyre minden munkánál rá kellett vezetni a gazda véleményét. Ha az kedvezőtlen volt, akkor rossz pontot kapott a traktoros, de rossz pontot írtak az illető gépállomás és az alközpont terhére is. A verseny megindulása hamarosan éreztette hatását a traktorok teljesítményének emelkedésében. A verseny megindulása előtt az egy gépi erőre eső heti teljesítmény 16.2 kat. hold föld felszántása volt a gépállomásoknál. Ez a szám a verseny nyolcadik hetében 19.92 kat. holdra növekedett. A legutolsó 10 hét átlagteljesítménye traktoronként 22 kat. hold volt. Ebben a számban benne szerepel a gyeptörés, mélyszántás, valamint a kis MÁVAG 20—25-ös traktor, a „Hofherr“ 50—55-ös traktor teljesítménye is. No, meg nem utolsó sorban be kellett számítani a sok apró paraszti parcellákról sokszor több kilométerre való ide-oda üres húzatást is. Bár a verseny egyik sarkalatos célja az volt, hogy a szántás dűlőről dülőre haladjon és minél kevesebb legyen az üres húzatás, mégis a kisparaszti parcellázás miatt másfél—2 km., némely gépállomáson még ennél is hosszabb üres húzatás esik 1 kát. holdra. Ahol a gazdák a dülőversenyt jól megszervezték, ott a gépállomások munkája is megkönnyebbedett. Dülőről-dülőre, tábláról-táblára haladhattak a traktorok. Táblás csoportoknál pedig egészen a kicsinyre csökkent a „holtjáratás“. A három legjobb gépállomás Ezeknek a versenyszempontoknak, figyelembevételével végezte el az AMG versenyközpontja a bírálatot. Az ország 110 gépállomása közül különösen 3 gépállomás mutatott fel nagy teljesítményt és nyerte el az első díjat: az abonyi gépállomás az ősz folyamán 3190 kat. holdat szántott fel összesen, traktoronként 25.3 kh. átlagteljesítménnyel. Egy gépre eső őszi szántási teljesítmény 354.5 ikh. Versenypontszáma: 283. Óföldeák őszi szántási teljesítménye: 3271 kh. Traktoronként: heti teljesítmény: 30.2 kh. Egy gépre eső őszi szántási teljesítmény 363.4 kh. Magtisztítás 354 q. Versenypontszáma: 266.9. Kunmadarasi gépállomás őszi szánási teljesítménye: 3018 kh. Traktoronkénti heti teljesítménye 12.3 kh. Egy gépre eső szántási teljesítménye: 335.3 kh. Versenypontszáma: 230.7. Természetesen más gépállomásoknál is találunk kiugró számokat. Pl. Hajdúszoboszló gépállomása — amelyik a második helyezést érte el — 2613 kh.-at szántott fel az ősszel, vetőmagot pedig 2255 g-t tisztított ki. Ezzel szemben egy traktor heti szántási teljesítménye csak 16 kh. volt. A harmadik versenycsoportban kiemelkedik a debreceni gépállomás 4457 kat. hold szántásteljesítménye, vagy Bácsalmás 3731 mázsa tisztított vetőmagja, mégis a verseny többi ágában nem jutottak előbbre a harmadik csoportnál. Természetesen a gépállomások őszi versenye még az első kísérlet volt ezen a téren. Több helyen rányomta bélyegét még a mennyiségi eredmény minden áron való felmutatása, nagyon sokszor az üzemi költség rovására. A verseny utolsó heteiben az egyéni teljesítmény mellett fokozottabban lépett előtérbe a kollektív verseny szerepe, felelősség a gépek iránt, üzemanyagért, a jobb munkáért. Kunmadarason már versenybrigádok vannak alakulóban. A gépállomások versenyző dolgozói napról-napra világosabban látják, hogy milyen döntő feladat vár rájuk a falusi osztályharc egyre élesedőbb szakaszában, a tőkés elemek, a Mákok politikai, gazdasági hatalmának visszaszorításában. A korszerű technika gépeivel ők a szocializmusnak első harcos építői a falun és termelő szövetkezeteink, versenyző gazdáink leghűségesebb szövetségesei és a falusi osztályharcban a dolgozó parasztság egyik legerősebb és legbiztosabb támaszai.