Magyar Mezőgazdaság, 1949 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1949-01-01 / 1. szám

2 Olvasóinkhoz Az elmúlt hetekben a mező­­gazdasági szaklapok terén nagy­­szabású átszervezés, összevonás következett be. A szaklapok kö­zül több megszűnt, illetve a Magyar Mezőgazdaságba olvadt be, így a Magyar Mezőgazdaság hasábjain jelenik meg az Állat­­tenyésztés, Méhészkedés és Méhé­szet cikkanyaga és olvasóik is csatlakoznak a Magyar Mező­­gazdaság olvasótáborához. A beolvadás köv­tkeztében ki­bővült a Magyar Mezőgazdaság feladatköre. De kiszélesedett fel­adatunk másrészt azért is, mert lapunkat a tanulni vágyó dol­gozó parasztság és haladó agrár­­értelmiség mezőgazdasági szak­lapjává akarjuk fejleszteni, amelyik népi demokráciánk gaz­dasági és politikai fejlődésének és követelményeinek megfelelően foglalkozik a korszerű mezőgaz­daság időszerű elméleti és gya­korlati kérdéseivel. Nem kevese­ket érdeklő, elvont, száraz szak­lapot, hanem a mezőgazdaság korszerű fejlődésének agrárpoli­tikai és szakmai iránytűjét kívánjuk eljuttatni dolgozó parasztságunk számára. Éppen ezért, hogy a Magyar Mezőgazdaság­ot minél szélesebb tömegek kezéhez juttassuk el, január 1-ével leszállítottuk az eddigi előfizetési díjainkat. Az előfizetési díj befizethető az Állami Lapkiadó Nemzeti Vállalat 23.777 számú postatakarékpénztári csekkszámlára, vagy postautalványon a kiadóhivatal címére: Budapest, VI. ker., Bajcsi-Zsilinszky­ út 65 sz. A befizetési lapra okvetlenül rá kell vezetni: .»Előfizetés a Magyar Mezőgaz­daságra.« Új előfizetési árak: 1 évre 24.— Ft, Fél évre 12.— Ft, Negyed évre 6.— Ft, Egy szám ára 1.— Ft. MAGYAR MEZEiGAZDASÁG Időjárás 1948 december 16—­31-ig A december 10-e után fellépő enyhü­lés rövidéletű volt. 14-én újabb hideg­­hullám borította el hazánkat s a követ­kező napokban ismét az ország legna­gyobb részén téli nap volt, —2, —4 fok nappali hőmérséklettel. Újabb hideg be­áramlás hatására 20-a után országszerte 4—6 fokkal az olvadáspont alatt maradt a nappali hőmérséklet s az Alföld több vidékén 21-én délben is —10, —12 fokos hideg uralkodott. Karácsonyra átmeneti enyhülést kaptunk, de utána ismét vissza­tért a —4, —6 fokos nappali hideg, a hó­nap utolsó napján azonban erőteljes ol­vadás indult meg. Az éjszakai lehűlés igen erős volt. A hónap második felében minden éjjel az egész országban fagyo­sak voltak az éjszakák. 19-éig még csak egyes országrészeken jelentkezett —10 foknál erősebb fagy, 20-ától 30-áig azon­ban legtöbb éjjel az ország túlnyomó ré­szén —10 foknál erősebb s egy pár éjjel, főleg a Dunától keletre —15, —16 fokos (kivételes —17, —18 fokos) fagy lépett fel s a talajmenti rétegekben az ország ke­leti felében —19, —20, az Északi-Dombos­­vidéken —21 fokos fagy is előfordult. A december havi csapadékösszeg országszerte kevés volt. 25­­ mm-t meg­haladó (25—40 mm) csapadék kisebb fol­tokon kívül csak a Dunántúl nyugati és középső megyéiben, a Duna—Tisza-köze északi és az Északi Dombosvdék nyugati felében hullott, összesen az országnak mintegy egyharmadán. Legszárazabbak voltak a Dunántúl és a Duna—Tisza-köze déli vidékei, az Északi Dombosvidék ke­leti fele s a Tiszántúl túlnyomó része, ahol 15 mm-nél, többfelé 10 mm-nél is keve­sebb esett, sőt a Tiszántúl északi vidé­kein 5 mm­-t sem ért el a csapadék. Az átlaghoz viszonyítva mindenütt csapadékhiány volt. A csapadék legnagyobb része hó alak­jában hullott le. A hónap második felé­ben csak 16-án, 30-án és 31-én, volt or­szágos jellegű csapadék s a többi napo­kon csak kisebb területekre kiterjedő havazások voltak. A hótakaró a következőképpen alakult: 15-ére a megelőző olvadás következté­ben az északkeleti határvidék kivételével mindenütt eltűnt a hó a földekről s a 16-án hajnalban az ország keleti felében fel­lépett —10, —15 fokos hideg a vetéseket hótakaró nélkül találta. Ez a helyzet csak egy éjjel tartott, a 16-i országos hava­zás után az egész ország hótakarót ka­pott s a következő napok kisebb havazá­sai a hótakarót tovább vastagították. 20-a után, amikor legerősebb hidegek jelent­keztek az ország legtöbb vidékén, 2—5 cm vastag hótakaró védte a vetéseket, több­felé azonban, főleg a déli és a keleti me­gyék egy részén, csak egészen vékony, szakadozott hóréteg feküdt a földeken. Éghajlatunk alatt őszi vetéseink hasonló hideghez többé-kevésbé edzve vannak s így egyelőre számottevő kifagyási károk­tól nem kell tartanunk. Kulin István Átlag­­ eset AHegCittSt átlag a-lig Átlag llo-ítSl Átlag Vk-éit átlag­ iv-e alatt 1949 január I Szabad Föld a DéFOSz heti­lapja Újévkor jelent meg az új Szabad Föld, a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének hetilapja. lapot Fehér Lajos szerkeszti és a paraszt­­­ság legjobbjai, a falusi polit­ka legkiválóbb ismerői írnak benne az időszerű politikai kérdésről A DéFOSz alakuló kongres­­­szusának határozata értelmében az új lap egyesíti a Szabad Föd, Parasztujság, Igazság, Dózsa Népe és az UFOSz­ Értesítő olvasótáborát és többezer dol­gozó parasztot segít a polit­kai tájékozó­dásban, a falusi munkában. A Szabad Föld 12 oldalon jelenik meg, fényképekkel, raj­zokkal, színes riportokkal és elbeszélések­kel. Az első szám vezércikkét Szabó Pál, a lap új főszerkesztője írta. M­­egjelent a Szövetkezet Asztalos Sándor szerkesztésében meg­jelent a Szövetkezet, a magyar szövetke­zeti mozgalom új hetilapja. Az új lap egyesíti a szövetkezeti sajtót és határo­zott, egyértelmű állásfoglalásával az idő­szerű szövetkezetpolitikai kérdésekben komoly segítségére van a falusi szövet­kezetek dolgozóinak. Hasábjain a leg­ismertebb politikusokat szólaltatja meg és színes riportokban mutatja be a vidéki szövetkezetek életét. 250 községbe kapcsolták be a villanyt A felszabadulás után 250 magyar tahiban vezették be a villanyt. Nem­régiben a 250-ik községben gyulladt ki a villany, mégpedig Váchart­­­án­ban. A falvak villamosításának ez a hatalmas üteme tette lehetővé, hogy az utolsó 6 hónap alatt több falut kapcsoltak be a villanyhálózatba, mint a háború előtti 10 évben. Ma­­­gyarország 3345 községe közül a fel­­szabadulás előtt mindössze 3416-ban volt villany. 1948 december 31-ig 50 milliós költséggel ezt a számot 250 falu bekapcsolásával 1666-ra növelték a hároméves terv beruházásaival. Az idén újabb 250 faluban vezetik be a villanyt s vele együtt a kultúra és a művelődés lehetőségét. Az őszi szántás­vetés hatalmas munkájában, az őszi üzem­terv végrehajtásában dolgozó parasztságunk egyik leghatalmasabb segítőtársa az állami gépállo­mások voltak. Szeptember elseje előtt még csak 38 gépállomás 400 traktorral, a fagy beálltával pedig 100 gépállomás 1200 traktorral, többszáz vető­géppel és szelektorral küzdött a kaláfkok ellen az igaerőuzsora letörésével, ser­kentette a magántraktorosokat nagyobb teljesítményre. A gépállomásoknak nem kis szerepük volt abban, hogy az előirányzott őszi szántást több mint 80 százalékban teljesíthettük. Dolgozó parasztságunk öntudatosabbjai, versenyző gazdáink, a közös művelésre összeálló­ szegény­parasztjaink mindjobban belátják és meggyőződnek arról, hogy a gépállomások traktorai, jó és olcsó munkái jelentősen csökkentik a mezőgazdasági ter­melési költségeket. A gépállomások komoly sikereinek és elvitathatat­lan eredményeinek a hősei azok a lelkes és öntudatos ipari munkásokból lett állomásvezetők, traktorosok és traktorvezetők, gépállomásra beosztott dolgozók, akik nemes versenyre kelve, fokozott teljesítményükkel igyekeztek segíteni a szegényparasztságon. A verseny nemcsak a gépállomások és alközpon­tok között folyt, hanem az állomás dolgozók között is és a versenybe fokozatosan bekapcsolódtak az újonnan felállított gépállomások is. A verseny szeptemberben indult el, az őszi munkálatokkal egyidejűleg és amikor a karácsony körüli fagyok beálltával a traktorok ekéi is kifordultak a csontkemény földből, fejeződött be az AMG őszi munkaversenye. A verseny elbírálása Az elbírálás pontozás alapján történt. A pontozás változott a különböző géptípusok, a talaj kötöttsége és a szántás mélysége szerint és más volt a tarló-, az ugartárcsázásnál, vagy a magtisztítás esetén. Például 25 centiméter mélységű gyeptörésnél a kis­teljesítményű .Rába Mindenes“ 24 pontot, a nagyobb ,Hofherr* 50—55 lóerős traktor 12 pontot kapott 1 hold felszántásáért, mert átlagmunka mellett a „Hofherr“ 50—55-ös traktor kétszer annyit tud fel­szántani, mint a „Rába Mindenes“. A magtisztítás 2 pontot, a vetőgépnek egy napi használata 1 pontot jelentett. A versenynél számításba vették a területegységre felhasznált üzemanyagot, de az elveszített, elazsált A­bony, Ófördeák, Kunmadaras a gépállomások őszi versenyének győztesei munkaidőt is. Egy munkaóraveszteség 1—1 rossz pontot jelentett. Figyelembe vették az elvégzett munkáik minőségét és a munkáltató gazdák vélemé­nyét is. A munkajegyre minden munkánál rá kellett vezetni a gazda véleményét. Ha az kedvezőtlen volt, akkor rossz pontot kapott a traktoros, de rossz pontot írtak az illető gépállomás és az alközpont terhére is. A verseny megindulása hamarosan éreztette hatá­sát a traktorok teljesítményének emelkedésében. A verseny megindulása előtt az egy gépi erőre eső heti teljesítmény 16.2 kat. hold föld felszántása volt a gép­állomásoknál. Ez a szám a verseny nyolcadik hetében 19.92 kat. holdra növekedett. A legutolsó 10 hét átlagteljesítménye trakto­ronként 22 kat. hold volt. Ebben a számban benne szerepel a gyeptörés, mélyszán­tás, valamint a kis MÁVAG 20—25-ös traktor, a „Hof­herr“ 50—55-ös traktor teljesítménye is. No, meg nem utolsó sorban be kellett számítani a sok apró paraszti parcellákról sokszor több kilométerre való ide-oda üres húzatást is. Bár a verseny egyik sarkalatos célja az volt, hogy a szántás dűlőről­ dülőre haladjon és minél ke­vesebb legyen az üres húzatás, mégis a kisparaszti parcellázás miatt másfél—2 km., némely gépállomáson még ennél is hosszabb üres hú­zatás esik 1 kát. holdra. Ahol a gazdák a dülőversenyt jól megszervezték, ott a gépállomások munkája is megkönnyebbedett. Dü­­lőről-dülőre, tábláról-táblára haladhattak a traktorok. Táblás csoportoknál pedig egészen a kicsinyre csök­kent a „holtjáratás“. A három legjobb gépállomás Ezeknek a versenyszempontoknak, figyelembevéte­lével végezte el az AMG versenyközpontja a bírálatot. Az ország 110 gépállomása közül különösen 3 gépállo­más mutatott fel nagy teljesítményt és nyerte el az első díjat: az abonyi gépállomás az ősz folyamán 3190 kat. holdat szántott fel összesen, traktoronként 25.3 kh. átlagteljesítménnyel. Egy gépre eső őszi szántási teljesítmény 354.5 ikh. Versenypont­­száma: 283. Óföldeák őszi szántási teljesítménye: 3271 kh. Traktoronként: heti teljesítmény: 30.2 kh. Egy gépre eső őszi szántási teljesítmény 363.4 kh. Mag­tisztítás 354 q. Versenypontszáma: 266.9. Kunmadarasi gépállomás őszi szánási teljesítménye: 3018 kh. Traktoronkénti heti teljesítménye 12.3 kh. Egy gépre eső szántási tel­jesítménye: 335.3 kh. Versenypontszáma: 230.7. Természetesen más gépállomásoknál is találunk kiugró számokat. Pl. Hajdúszoboszló gépállomása — amelyik a második helyezést érte el — 2613 kh.-at szántott fel az ősszel, vetőmagot pedig 2255 g-t tisztí­tott ki. Ezzel szemben egy traktor heti szántási telje­sítménye csak 16 kh. volt. A harmadik versenycsoportban kiemelkedik a debreceni gépállomás 4457 kat. hold szántásteljesítménye, vagy Bácsalmás 3731 mázsa tisztított vetőmagja, mégis a verseny többi ágában nem jutottak előbbre a harmadik csoportnál. Természetesen a gépállomások őszi versenye még az első kísérlet volt ezen a téren. Több helyen rá­nyomta bélyegét még a mennyiségi eredmény minden áron való felmutatása, nagyon sokszor az üzemi költ­ség rovására. A verseny utolsó heteiben az egyéni teljesít­mény mellett fokozottabban lépett előtérbe a kollektív verseny szerepe, felelősség a gépek iránt, üzemanyagért, a jobb mun­káért. Kunmadarason már versenybrigádok vannak alakulóban. A gépállomások versenyző dolgozói napról-napra világosabban látják, hogy milyen döntő feladat vár rájuk a falusi osztály­harc egyre élesedőbb szakaszában, a tőkés elemek, a Mákok politikai, gazdasági hatalmá­nak visszaszorításában. A korszerű technika gépeivel ők a szocializmusnak első harcos építői a falun és ter­melő szövetkezeteink, versenyző gazdáink leghűsége­sebb szövetségesei és a falusi osztályharcban a dolgozó parasztság egyik legerősebb és legbiztosabb­­ támaszai.

Next