Magyar Mezőgazdaság, 1952 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1952-03-16 / 6. szám

ч Hogyan hozzuk rendbe az expresszhizlalás során elkövetett hibákat? Az­ expresszhizlalás sikeres lebonyolítása a lelkiismeretes munkán kívül megfelelő szakértelmet követel meg a hizlalótól. Ez a hizlalás nem olyan egyszerű, mint a kifejlett sertések hizlalása, ahol már csak a nagytömegű zsír felrakása a cél. Ebben az esetben a hizlalás gyors befejezése érdekében a hízók takarmányozása során, a kukorica — mint a legjelen­tősebb zsírképző takarmány — a legnagyobb szerepet kapja. Az expresszhízlalásbíji a hízókat fokozottabb és nehezebb feladat elé állítjuk. A 3—4 hónapos korban hízóba fogott ser­tésnek a fokozottabb ütemű növekedése mellett még hízni is kell. A növekedés során a hízó a nagytömegű hús és zsír le­rakásához szükséges csontozatát, izomzatát (húsát) növeli és a sikeres hizlaláshoz elengedhetetlenül szükséges szerveket (tüdő, szív, máj, emésztőszervek, stb.) is fejlszti. A hizlalás első időszakában, amikor a sertés tulajdon­képpen főleg húsra gyarapodik, a növekedés és a hizlalás iránya azonos. Célja a sok hús felrakása. A hizlalás második időszakában, amikor a hízó csontoznak izomzatát és a hizla­lás során fontos szerveit már jórészt kiépítette, feladatunk a nagytömegű zsír felrakása. A hizlalásnak ez a két szakasza az expresszhizlalásban természetesen nem különül el élesen egy­mástól, hanem még tart az első szakasz (a húsra való hizla­lás), amikor már a hizlalás második szakasza (zsírra való hizlalás) megkezdődik. Az expresszhizlalás során általános jelenség, hogy a hizlalás első szakaszát nem értékelik a hizlalók úgy, ahogyan azt fontossága megköveteli. Pedig a hizlalás második szaka­szának, a zsírra való hizlalásnak sikere és eredménye azon múlik Hogyan várhatunk jó hizlalási eredményt attól a falkától, amelynek csontozatára, izomzatára és egyéb szerveire nem fordítottunk elég figyelmet. Az expresszhizlalóktól gyakran hallunk olyan panaszokat, hogy a­ súlygyarapodás nem elég erőteljes, b) ennek következtében természetesen a takarmányértéke­­sítés s­em kielégítő, c) a hízók 80—100 kg, körül elfojtásodnak, c) az étvágy nem jó, e) a hízók gyenge, fájós lábúak, stb. Ha ezeket a panaszokat alaposan kivizsgáljuk, akkor a következő hibákat találjuk, amelyeket a hizlalás során elkövet­tek A szakszerűtlen takarmányozás következményei I Rendszerint már a hizlalás kezdetétől nem volt meg­felelő a takarmányozás. A hizlalás első időszakában a hízók nem részesültek olyan takarmányozásban, amelynek segítségé­vel csontozatukat, izomzatukat a kívánt mértékben fejleszt­hették volna. A hibát főleg az idézte elő, hogy a hízók takar­mánya kukoricából, árpából, vagyis zömmel abraktakarmányok­ból állott. A kukorica és az árpa egymagukban a hízósüldők hústermelő képességét nem tudják kielégíteni. A kukoricán és árpán tartott fiatal hízók nem tudnak húsra gyarapodni, hús­­termelő képességük kiaknázatlan marad, ezért idő előtt elzsíro­­sodnak, lef­ok­ásodnak. Az ilyen sertések 80—100 kg-os súlyban már kihízott formákat mutatnak. A takarmányértékesítés ilyen takarmányozás mellett ter­mészetesen nem lesz kielégítő, hiszen a fiatalkori nagyobb fej­lődési erély, amely a hústermelésben mutatkoznék, még a hely­telen takarmányozás következtében nem használható ki. 2. A még fejlődésben levő hízók csontozatukat a takar­mányban levő mészből és foszforból építik. A helytelen takar­mányozás (nem megfelelő abrakkeverék) során sok helyen m­ég az a hiba is előfordul, hogy a fejlődésben levő hízók nagyobb mészigénye nem nyer kielégítést. A mészhiányt az abraktakarmányokkal etetett hízósüldőknél anyagcserezavarok jelzik (étvágytalanság, gyenge takarmányértékesülés, stb.), amely később a hizlalás folyamán vékony és gyenge csontozat­ban, puha csődben is megnyilvánul. A puha csüdű sertés rosszul és keveset eszik, mert a láb­fájás következtében a fejadagját sem tudja megenni. Ennek következtében a fejadag fokozatos emelése sem lehetséges. A fájóslábú hízó igyekszik gyorsan enni, (hogy mielőbb lefeküd­hessen) s ezáltal rágása és a takarmány benyálazása felületes, az emésztése pedig tökéletlen lesz.­­ 3. A takarmányok mészkiegészítése mellett a 100 kg-os élősúly eléréséig a szabad levegőn és napfényen­ történő napon­kénti mozgatás elengedhetetlenül fontos az egészséges, szilárd szervezet, a nagy teherbírású végtagok kialakítása érdekében. Sok helyen a mészkiegészítéssel együtt a mozgatásról is meg­feledkeztek, aminek káros következményei a laza szervezet és a velejáró nagyobb zsírosodási hajlam, puha csüdök, stb. mutatkoznak­­. A hízók rossz étvágya az egyoldalú ábraketetés követ­kezménye. Ez a hiba nem található meg ott, ahol a hizlalás első időszakában a hízók részére változatos és ezáltal ízletes takarmányozást biztosítottak. A változatos takarmányozásban jelentős szerepet adtak a lucerna-, borsónak, korpának, vagy az extrahált lóherelisztnek répának, napraforgódarának a kukorica és az árpa mellett. Az­ ezekből összeállított takarmányadagban a fejlődésben lévő hízó mindazokat a tápanyagokat (fehérje, mész, vitamin, stb.) megkapta, amelyek izomzatának, csontozatának megfelelő kiépítéséhez szükségesek. A takarmányadagban lévő kukorica és árpa pedig bőségesen kielégítette a már jelentkező zsír­­termelő képességet. A változatos takarmányon hizlalt sertések étvágya, takar­­mányfelvevő- és értékesítőképessége a hizlalás folyamán ked­vező maradt. A hibák kijavítása Azokat a hizlalókat, akik az előbb említett hibákat elkövet­ték, természetesen az érdekli, hogyan lehet az elkövetett hibá­kat helyrehozni. A hibát azonban mindig könnyebb elkövetni, mint helyrehozni! 1. Az első tennivaló az állathásítás. A tálkákból ki kell szedni azokat az egyedeket, amelyek már letokásodtak, for­májukkal elkészültek. 2. Ha a hízók vékonycsontúak, puha csfídűek, takarmányu­kat azonnal ki kell egészíteni szénsavas mésszel (Futor). Jó és gyors hatású a mészforgalomra a Pekk A -1 D vitaminoltás. Lucerna-, lól­erelisztnek (a fejadag tíz százalékának) a takar­mányba való bekeverése esetén még 0,5 százalék mész kiegé­szítéséről kell gondoskodni. Itt a szénalisztkészítés lehetősége nincs meg, a déli etetés helyett lucerna- és lóhereszénát is jó eredménnyel etethetünk. A keményebb szárrészeket a hízók ter­mészetesen visszahagynák. 3. A hízók takarmányozását megfelelően át kell alakítani. Az egyoldalú kukoricaetetést nem szabad továbbfolytatni. Az eddig etetett kukorica egy része helyett árpát, kevesebb borsót, korpát, extrahált napraforgó darát, lucerna-, vagy lóherelisztet kell adni. A déli takarmányadag helyett az étvágy fokozása céljából 1—2 kg­ takarmányrépát is etessünk. Az erősen lefokasodott hízókon súlypazarlás nélkül már nem lehet sokat segíteni. Ezeknél már meg kell elégedni a sze­rényebb súlyfelrakással. Takarmányozásukat azonban hasonló­képpen célszerű átalakítani. A jövőre vonatkozóan azonban emlékezetes példa maradjon, hogy az eredményes hizlalás, a sok hús és zsír előállítása érdekében hízóinkat így­ nem szabad takarmányozni. Csire Lajos, tudományos kutató 20 A MINISZTERTANÁCS HATÁROZATA AZ 1952. ÉVI »KOSSUTH DÍJ«-AK ODAÍTÉLÉSÉRŐL A minisztertanács határozatot hozott az 1952. évi »Kossuth-díj« oda­ítéléséről. A kitüntetettek között a legkiválóbb tudósok, kutatók, művé­szek, írók, költők, szocialista épí­tóm­unkánk legjobb szakemberei szere­pelnek. A mezőgazdaság terén kifejtett munkásságéért 20.009 forintos »Kossuth-dij«-at kapott. Porpáczy Aladár, a Fertődi Kísérleti Gazdaság vezető-kutatója. Új gyü­mölcsfajták kialakítása terén végzett eredményes kutató- és irodalmi munkásságáért, továbbá a citromfélék meghonosítása terén elért kísér­leti eredményeiért és Westsik Vilmos, a Nyíregyházi Homokjavító Kísérleti Gazdaság ve­zető kutatója. A laza homoktalajok terméshozamának növelésével kap­csolatos agrotechnikai kutató- és irodalmi munkásságáért és gyakorlati eredményeiért, 10.009 forintos »Kossuth-díjat« kapott. Dr. Mócsy János, az Agrártudományi Egyetem állatorvosi karánéit belgyógyász tanára, a külső élősködők elleni védekezés módszereinek ki­dolgozása terén végzett eredményes tevékenységéért. Jávorka Sándor egyetemi tanár, a magyar flóra-kutatás szintézisét tartalmazó művéért. Hosnyánszky János földműves, a tengelici »Petőfi« termelőszövetke­zet csoportelnöke, kinek vezetésével a csoport 22 db hússertésanyánál 15 db-os szaporulatot ért el 22 kg választási súllyal. Göbölyhizlalásnál naponta 1,3 kg-os hizlalási átlagot, a teheneknél 4080 literes évi fejési eredményt, valamint 100 százalékos ellési átlagot ért el a csoport és tejbeadási kötelezettségét 360 százalékra teljesítette. E­mellett holdan­ként­ 330 mázsás cukorrépatermést értek el. Simon Bálint földműves, a mezőtúri »Béke« termelőszövetkezet el­nöke, kinek vezetésével a termelőszövetkezet 1951-ben Szolnok megye élenjáró termelőszövetkezetévé fejlődött. Az irányítása alatt álló ter­melőszövetkezetnek a szikes talajviszonyokat figyelembe véve kiváló ter­méseredményei vannak: búzából 16.2 q, árpából 17.2 q, gyapotból 6.45 q, kukoricából 28 q, takarmányrépából 400 q, rizsből pedig 22 q átlagter­mést értek el. Az évvégi zárszámad­áskor a tagok között 1.434.090 — forint értékű természetbenit, valamint 626.700,— forint készpénzt osztot­tak szét. A termelőszövetkezet élenjár a mezőgazdasági munkák elvég­zésében. —

Next