Magyar Mezőgazdaság, 1971. július-október (26. évfolyam, 27-40. szám)

1971-09-15 / 37. szám

FEHÉR LAJOS: A vadászati világkiállítás jelentőségében és eredményében felülmúlja a várakozást­ ­ T­öbb mint két hete nyílt meg a vadászati világ­­kiállítás. Az elmúlt héten Fehér Lajos, a Poli­tikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese megtekintette a kiállítást, s ezúttal nyilat­kozatot adott a sajtó számára. Melyek az eddigi tapasztalatok és a levonható következteté­sek? — hangzott az első kérdés. — A kiállítás nagyszerű kivitelezését azt hiszem nem szükséges különösebben bizonygatni — mondotta Fehér Lajos. — Minden túlzás nélkül megállapítható: kulturáltan, magas színvonalon ki­elégíti a világkiállítás iránt támasztott igényeket. Mind a kül­földi, mind a hazai közvélemény élénk érdeklődését és elismeré­sét igazolja az a tény, hogy a megnyitás napjától a mai napig 609 ezer látogató tekintette meg a kiállítást. Sokan másodszor, harmadszor is visszatérnek, hogy első benyomásaikat elmélyül­tebb ismeretekkel gyarapítsák. Kézenfekvő, hogy szinte lehetet­lenség egy alkalommal áttekinteni a 30 000 négyzetméternyi terü­letet elfoglaló kiállító pavilonok rendkívül gazdag és látványos bemutató anyagát, összesen 52 ország mutatja be itt színes cso­korba gyűjtve természeti szépségeit, vadászati kultúráját, vadá­szati művészetét és mindazt, ami nemcsak egy-egy országra, de Földünk európai, ázsiai, afrikai és amerikai kontinenseinek élő­világára is sajátosan jellemző. Anélkül, hogy jóslásokba bocsát­koznék, meggyőződésem: a vadászati világkiállítás jelentőségében és eredményében felülmúlja a várakozásokat. Ez a kiállítás tehát nemcsak a vadászat hívei számára je­lentős esemény, hanem sokkal szélesebb körben is kiváltotta az érdeklődést. — így igaz. A budapesti munkásokat épp úgy érdeklik a kiál­lítás látnivalói, mint a mezőgazdaságban és a hivatalokban dol­gozókat. A­ természetkedvelő emberek minden csoportja — a turistától, a vadászpuska, s a horgászbot szerelmeseitől az orni­tológusig — megtalálható a kiállításon. A részt vevő országok va­dászati szakembereit az a törekvés vezette és vezeti, hogy a szak­mai közölnivalókon túl gazdaság-földrajzi és kultúrtörténeti isme­retekkel is gyarapítsák a látogatók ismereteit. Ilyen szemszögből különösen figyelemreméltó, hogy a részt vevő országok vezetői és szakemberei a legmesszebbmenően komolyan vették az itteni szereplést, s igen tiszteletreméltóan „kitettek magukért". Egy­aránt jellemző ez a legfejlettebb államok és a fejlődő országok pavilonjára. Úgy is mondhatnánk: ez a kiállítás a nagy és kis országok, a népek közötti barátság és együttműködés természe­tes és magától értetődő lehetőségének bátorító jelképe, s — talán nem hat túlzásként — a jövőre nézve, nagyon is reális ígérete. Eszerint bizonyos értelemben jószolgálati szerepe is van a világkiállításnak a népek barátságának erősítésében? — Kétségtelenül. S az egyes országok képviselői törekednek is erre — mondotta. — A legtöbb kiállító államnak például külön nemzeti napja van. Ez önmagában is arra készteti a résztvevőket és a látogatókat, hogy közelebbről is megismerkedjenek az illető ország társadalmi és gazdasági szerkezetével, földrajzi és termé­szeti adottságaival. Itt a kiállításon is kitűnik — mint ahogy a szocialista országok közgondolkodásában ez természetes —, hogy a fejlődő országokat a legnagyobb államokkal teljesen egyenran­gú partnerként tiszteljük. A kiállításon látható szép képzőművészeti alkotások csak a rendezők jó ízlését dicsérik, vagy pedig célzatosan kapott hangsúlyt a művészet is ebből az alkalomból? — Kézenfekvő, hogy a kiállítás rendezőit és kivitelezőit mind­két törekvés vezette. A vadászat, ez az egyik legősibb tevékenység, mindig foglalkoztatta a művészeket. Már a barlangrajz készítőit is, de méginkább a középkor és a jelen művészeit. A bemutatásra kiállított anyag zöme a XVII., XVIII., XIX. szá­zadban készült, s nagyrészt a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből került ki. Elküldte azonban Bu­dapestre felmérhetetlen értékű kincseit a leningrádi Ermitázs, a drezdai Zwinger, a varsói Nemzeti Múzeum és az Egyesült Álla­mok múzeuma is. A kiállításra 19 országból 76 művész jelentkezett alkotásaival s 40 magyar művész kapott megbízatást festmény, szobor vagy grafikák alkotására. Az indíték — úgy vélem — nem szorul kü­lönösebb magyarázatra. Az ember és a természet összetartozása — mint ahogy a valóságban — a művészetben is elválaszthatatlan egységben jut kifejezésre. A Műcsarnok 10 bemutatótermében igényesen rendezett képző­művészeti kiállításnak szinte mindegyik alkotása remekmű a ma­ga nemében. Sok szép, valóban művészi természetfotóban gyö­nyörködhetünk az Ernst Múzeumban szervezett nemzetközi fotó­­művészeti kiállításon is. Külön öröm számomra a magyar alkotó- és fotóművészek népes felvonulása és magas színvonalú szerep­lése a rangos nemzetközi mezőnyben. Kiemelkedő eseménye a vadászati világkiállításnak a máris nagy közönségsikert kiváltó Nemzetközi Természetfilm Fesztivál, amelyen 23 ország 153 versenyfilmjét vetítik.­­A kiállítás milyen új távlatokat nyit a hazai vadgazdálko­dás és vadászat fejlesztéséhez? — Erre úgyszólván kimerítő választ ad a magyar vadgazdálko­dás pavilonja — mondotta a Minisztertanács elnökhelyettese. — Itt az érdeklődők megtudhatják, hogy Magyarországon a vadász­­területek 82 százaléka a vadásztársaságok kezelésében van. A mintegy 700 vadásztársaság minden egyes tagjára 350 kat. holdnyi terület jut. Ez a pavilon bizonyos mértékig választ ad arra is, amit szakembereink tudnak a legjobban: csak összefüggő terüle­teken lehet átgondolt, korszerű vadgazdálkodást folytatni, s a cél­szerű vadászat egy fontos láncszem a természeti kincsek védelmé­ben. Vagy más szavakkal — a vad védelme egyben természetvéde­lem is! A kiállítás megrendezése nyilván nagy felelősséget és sok gondot jelentett számunkra. Mivel gazdagodtunk ezek válla­lásával? — Több tízezer külföldi látogató ismerkedhetett meg személyes benyomásai alapján a Magyar Népköztársaság életerős, egészsé­ges fejlődésével. Ám nemzetközi tekintélyünk erősödése csak a dolog egyik oldala — mondotta. Gyarapodásunk abban is lemérhető, hogy a kiállításra számos új épület készült és az újonnan emelt szállodákkal együtt ez igen jó befektetésnek ígérkezik. Csaknem másfélszeresére növekedett a szállodai férőhelyek száma. Új szállodák nyíltak Budapesten, Vi­­seg­rádon, Szekszárdon, Tata-Remeteség-pusztán és a gemenci erdőben. Ezenkívül körülbelül 200 vendéglátóhely — étterem, csárda, borozó — külön fejlesztéssel is felkészült a külföldi ven­dégek fogadására. Az új épületek, a vendéglátás kulturáltságának, emelkedő szín­vonalának hasznát pedig mind a népgazdaság, mind a hazai ter­mészetbarátok most és a jövőben egyaránt élvezik, akárcsak az évről évre nagyobb számban hazánkba látogató külföldi turisták. Mindez nyilvánvalóan nagyon sok erőfeszítést, fáradozást igényelt a szervezést és kivitelezést végzőktől. — Ahhoz, hogy a kiállítás ilyen impozáns keretek között fogad­hassa a látogatókat, valóban több minisztérium, intézmény, válla­lat és társadalmi szervezet összehangolt munkája kellett. S min­denki nagy felelősségérzettel teljesítette kötelességét. Közülük külön elismerést érdemel a Fővárosi Tanács a kiállítás környékének rendezésével, az ötezer férőhelyes új autóparkoló terület kiépítésével és a városi közlekedés jó szervezésével nyúj­tott segítségéért. Vonatkozik ez a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztériumra is, elsősorban a zavartalan szállítás, a vidékről ér­kező irányvonatok s az ország különböző pontjain programozott rendezvények lebonyolításáért, valamint egyes utak korszerű fel­újításáért. Köszönet illeti az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumot s vállalatait a szállodai létesítmények, valamint a kiállítás pavi­lonjainak kifogástalan felépítéséért. Ugyancsak elismeréssel kell szólni a Belkereskedelmi Minisztériumról és vállalatairól, a Kön­­­nyűipari Minisztériumról, a Külügyminisztériumról, a megyei ta­nácsokról és a kiállításban érdekelt társadalmi szervezetek gondos munkájáról. Közéjük tartozik mindenekelőtt a Magyar Vadászok Országos Szövetsége és az egész magyar vadásztársadalom, amely a kiállításhoz nemcsak anyagilag járult hozzá, de többszáz lelkes vadászember munkáját is biztosította. Továbbá tiszteletreméltó munkát végzett a Magyar Ebtenyésztők-, a Magyar Képzőművé­szek-, a Magyar Horgászok-, a Magyar Lovasok-, a Magyar Fotó­művészek Szövetsége. Végül kormányunk nevében megköszönöm a Kiállítás Főbizott­sága és a 22 szakbizottság munkatársainak ötletgazdag tevékeny­ségét, a rendezésért felelős MÉM Kiállítási Iroda dolgozóinak, to­vábbá azoknak a rendező szerveknek, szakembereknek, tudósok­nak, művészeknek, nem utolsósorban a sajtó, a rádió, a televízió munkatársainak lelkes közreműködését, akik hozzájárultak a va­dászati világkiállítás sikeres megrendezéséhez — mondotta nyi­latkozatában Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese.

Next