Magyar Mezőgazdaság, 1971. július-október (26. évfolyam, 27-40. szám)
1971-09-15 / 37. szám
FEHÉR LAJOS: A vadászati világkiállítás jelentőségében és eredményében felülmúlja a várakozást Több mint két hete nyílt meg a vadászati világkiállítás. Az elmúlt héten Fehér Lajos, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese megtekintette a kiállítást, s ezúttal nyilatkozatot adott a sajtó számára. Melyek az eddigi tapasztalatok és a levonható következtetések? — hangzott az első kérdés. — A kiállítás nagyszerű kivitelezését azt hiszem nem szükséges különösebben bizonygatni — mondotta Fehér Lajos. — Minden túlzás nélkül megállapítható: kulturáltan, magas színvonalon kielégíti a világkiállítás iránt támasztott igényeket. Mind a külföldi, mind a hazai közvélemény élénk érdeklődését és elismerését igazolja az a tény, hogy a megnyitás napjától a mai napig 609 ezer látogató tekintette meg a kiállítást. Sokan másodszor, harmadszor is visszatérnek, hogy első benyomásaikat elmélyültebb ismeretekkel gyarapítsák. Kézenfekvő, hogy szinte lehetetlenség egy alkalommal áttekinteni a 30 000 négyzetméternyi területet elfoglaló kiállító pavilonok rendkívül gazdag és látványos bemutató anyagát, összesen 52 ország mutatja be itt színes csokorba gyűjtve természeti szépségeit, vadászati kultúráját, vadászati művészetét és mindazt, ami nemcsak egy-egy országra, de Földünk európai, ázsiai, afrikai és amerikai kontinenseinek élővilágára is sajátosan jellemző. Anélkül, hogy jóslásokba bocsátkoznék, meggyőződésem: a vadászati világkiállítás jelentőségében és eredményében felülmúlja a várakozásokat. Ez a kiállítás tehát nemcsak a vadászat hívei számára jelentős esemény, hanem sokkal szélesebb körben is kiváltotta az érdeklődést. — így igaz. A budapesti munkásokat épp úgy érdeklik a kiállítás látnivalói, mint a mezőgazdaságban és a hivatalokban dolgozókat. A természetkedvelő emberek minden csoportja — a turistától, a vadászpuska, s a horgászbot szerelmeseitől az ornitológusig — megtalálható a kiállításon. A részt vevő országok vadászati szakembereit az a törekvés vezette és vezeti, hogy a szakmai közölnivalókon túl gazdaság-földrajzi és kultúrtörténeti ismeretekkel is gyarapítsák a látogatók ismereteit. Ilyen szemszögből különösen figyelemreméltó, hogy a részt vevő országok vezetői és szakemberei a legmesszebbmenően komolyan vették az itteni szereplést, s igen tiszteletreméltóan „kitettek magukért". Egyaránt jellemző ez a legfejlettebb államok és a fejlődő országok pavilonjára. Úgy is mondhatnánk: ez a kiállítás a nagy és kis országok, a népek közötti barátság és együttműködés természetes és magától értetődő lehetőségének bátorító jelképe, s — talán nem hat túlzásként — a jövőre nézve, nagyon is reális ígérete. Eszerint bizonyos értelemben jószolgálati szerepe is van a világkiállításnak a népek barátságának erősítésében? — Kétségtelenül. S az egyes országok képviselői törekednek is erre — mondotta. — A legtöbb kiállító államnak például külön nemzeti napja van. Ez önmagában is arra készteti a résztvevőket és a látogatókat, hogy közelebbről is megismerkedjenek az illető ország társadalmi és gazdasági szerkezetével, földrajzi és természeti adottságaival. Itt a kiállításon is kitűnik — mint ahogy a szocialista országok közgondolkodásában ez természetes —, hogy a fejlődő országokat a legnagyobb államokkal teljesen egyenrangú partnerként tiszteljük. A kiállításon látható szép képzőművészeti alkotások csak a rendezők jó ízlését dicsérik, vagy pedig célzatosan kapott hangsúlyt a művészet is ebből az alkalomból? — Kézenfekvő, hogy a kiállítás rendezőit és kivitelezőit mindkét törekvés vezette. A vadászat, ez az egyik legősibb tevékenység, mindig foglalkoztatta a művészeket. Már a barlangrajz készítőit is, de méginkább a középkor és a jelen művészeit. A bemutatásra kiállított anyag zöme a XVII., XVIII., XIX. században készült, s nagyrészt a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből került ki. Elküldte azonban Budapestre felmérhetetlen értékű kincseit a leningrádi Ermitázs, a drezdai Zwinger, a varsói Nemzeti Múzeum és az Egyesült Államok múzeuma is. A kiállításra 19 országból 76 művész jelentkezett alkotásaival s 40 magyar művész kapott megbízatást festmény, szobor vagy grafikák alkotására. Az indíték — úgy vélem — nem szorul különösebb magyarázatra. Az ember és a természet összetartozása — mint ahogy a valóságban — a művészetben is elválaszthatatlan egységben jut kifejezésre. A Műcsarnok 10 bemutatótermében igényesen rendezett képzőművészeti kiállításnak szinte mindegyik alkotása remekmű a maga nemében. Sok szép, valóban művészi természetfotóban gyönyörködhetünk az Ernst Múzeumban szervezett nemzetközi fotóművészeti kiállításon is. Külön öröm számomra a magyar alkotó- és fotóművészek népes felvonulása és magas színvonalú szereplése a rangos nemzetközi mezőnyben. Kiemelkedő eseménye a vadászati világkiállításnak a máris nagy közönségsikert kiváltó Nemzetközi Természetfilm Fesztivál, amelyen 23 ország 153 versenyfilmjét vetítik.A kiállítás milyen új távlatokat nyit a hazai vadgazdálkodás és vadászat fejlesztéséhez? — Erre úgyszólván kimerítő választ ad a magyar vadgazdálkodás pavilonja — mondotta a Minisztertanács elnökhelyettese. — Itt az érdeklődők megtudhatják, hogy Magyarországon a vadászterületek 82 százaléka a vadásztársaságok kezelésében van. A mintegy 700 vadásztársaság minden egyes tagjára 350 kat. holdnyi terület jut. Ez a pavilon bizonyos mértékig választ ad arra is, amit szakembereink tudnak a legjobban: csak összefüggő területeken lehet átgondolt, korszerű vadgazdálkodást folytatni, s a célszerű vadászat egy fontos láncszem a természeti kincsek védelmében. Vagy más szavakkal — a vad védelme egyben természetvédelem is! A kiállítás megrendezése nyilván nagy felelősséget és sok gondot jelentett számunkra. Mivel gazdagodtunk ezek vállalásával? — Több tízezer külföldi látogató ismerkedhetett meg személyes benyomásai alapján a Magyar Népköztársaság életerős, egészséges fejlődésével. Ám nemzetközi tekintélyünk erősödése csak a dolog egyik oldala — mondotta. Gyarapodásunk abban is lemérhető, hogy a kiállításra számos új épület készült és az újonnan emelt szállodákkal együtt ez igen jó befektetésnek ígérkezik. Csaknem másfélszeresére növekedett a szállodai férőhelyek száma. Új szállodák nyíltak Budapesten, Visegrádon, Szekszárdon, Tata-Remeteség-pusztán és a gemenci erdőben. Ezenkívül körülbelül 200 vendéglátóhely — étterem, csárda, borozó — külön fejlesztéssel is felkészült a külföldi vendégek fogadására. Az új épületek, a vendéglátás kulturáltságának, emelkedő színvonalának hasznát pedig mind a népgazdaság, mind a hazai természetbarátok most és a jövőben egyaránt élvezik, akárcsak az évről évre nagyobb számban hazánkba látogató külföldi turisták. Mindez nyilvánvalóan nagyon sok erőfeszítést, fáradozást igényelt a szervezést és kivitelezést végzőktől. — Ahhoz, hogy a kiállítás ilyen impozáns keretek között fogadhassa a látogatókat, valóban több minisztérium, intézmény, vállalat és társadalmi szervezet összehangolt munkája kellett. S mindenki nagy felelősségérzettel teljesítette kötelességét. Közülük külön elismerést érdemel a Fővárosi Tanács a kiállítás környékének rendezésével, az ötezer férőhelyes új autóparkoló terület kiépítésével és a városi közlekedés jó szervezésével nyújtott segítségéért. Vonatkozik ez a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumra is, elsősorban a zavartalan szállítás, a vidékről érkező irányvonatok s az ország különböző pontjain programozott rendezvények lebonyolításáért, valamint egyes utak korszerű felújításáért. Köszönet illeti az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumot s vállalatait a szállodai létesítmények, valamint a kiállítás pavilonjainak kifogástalan felépítéséért. Ugyancsak elismeréssel kell szólni a Belkereskedelmi Minisztériumról és vállalatairól, a Könnyűipari Minisztériumról, a Külügyminisztériumról, a megyei tanácsokról és a kiállításban érdekelt társadalmi szervezetek gondos munkájáról. Közéjük tartozik mindenekelőtt a Magyar Vadászok Országos Szövetsége és az egész magyar vadásztársadalom, amely a kiállításhoz nemcsak anyagilag járult hozzá, de többszáz lelkes vadászember munkáját is biztosította. Továbbá tiszteletreméltó munkát végzett a Magyar Ebtenyésztők-, a Magyar Képzőművészek-, a Magyar Horgászok-, a Magyar Lovasok-, a Magyar Fotóművészek Szövetsége. Végül kormányunk nevében megköszönöm a Kiállítás Főbizottsága és a 22 szakbizottság munkatársainak ötletgazdag tevékenységét, a rendezésért felelős MÉM Kiállítási Iroda dolgozóinak, továbbá azoknak a rendező szerveknek, szakembereknek, tudósoknak, művészeknek, nem utolsósorban a sajtó, a rádió, a televízió munkatársainak lelkes közreműködését, akik hozzájárultak a vadászati világkiállítás sikeres megrendezéséhez — mondotta nyilatkozatában Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese.