Magyar Mezőgazdaság, 1992. július-december (47. évfolyam, 27-53. szám)
1992-11-18 / 47. szám
Zöld Hét Berlinben és Budapesten Szüret után borral az EK-ban Jövő januárban 400 négyzetméternyi területen mutatkozik be Magyarország a Grüne Woche-n, Berlinben. Ezúttal több olyan német cég is a magyar standon állít ki, amelyik korábban a magyar partnerrel együtt külön jelent meg. A Grüne Woche az egyik legjelentősebb nemzetközi mezőgazdasági, élelmiszeripari és kertészeti kiállítás, amelyen a kiállítók felmérhetik az élelmiszerek és az élvezeti cikkek közvetlen árusításával termékeik eladhatóságát. A jövő évi rendezvényen a mező- és erdőgazdaságon, a kertészeten és a kereskedelmen kívül nagy területen mutatkoznak be a növénytermesztés és az állattenyésztés legújabb technológiái és a legmodernebb eljárásai. Nagy hangsúlyt kap majd a középkelet-európai országok agrártechnikája is. Az idei „Zöld Hetet” közel fél millió látogató tekintette meg, s közülük 95 ezren az agrárszakmához kötődnek. Az összesen 1068 kiállító közül 515 külföldi volt. A világ minden tájáról 62 ország hozta el és kínálta termékeit. A látogatók között, az élelmiszerágazat képviselői, nagy- és kiskereskedők, importőrök, bel- és külföldi mezőgazdasági szakemberek éppúgy megtalálhatók, mint a fogyasztók, a nagyközönség. Az 1992-eshez hasonlóan a kiállítók jövőre sem csak termékkóstolóval, megvásárolható élelmiszerekkel várják a látogatókat és a szakközönséget, hanem különféle szakmai programokkal. A program része a Fruit Logisztika, a nemzetközi gyümölcs- és zöldségmarketing vásár, amelyet az AMK Berlin a düsseldorfi Fruchthandel Magazinnal közösen rendez. Ezen a csomagolás és szállítás teljes palettája tekinthető meg. Minderről bővebb információhoz juthatnak egy másik, most születő élelmiszeripari kiállításon, a Foodapesten, ahol az „A” pavilon 107/02-es standján várják az érdeklődőket az AMK Berlin, illetve a Német Gazdaság Magyarországi Képviseletének munkatársai. Információink szerint valószínűleg Berlinben mutatják be az új magyar jelmondatot, amely a német nyelvterületen rossz hangzású rövidítése miatt váltja fel a Gutes aus Ungarn-t. Ám ez a Zöld Hétig maradjon titok! (Munkatársunktól) ! Csak egy pillanatig tűnt borháborúnak, ami a minap oly nagy erővel tört ki az Egyesült Államok és Franciaország között, hogy azután az európai tizenkettek is felvegyék a kesztyűt. Az új világ termelői nem tűrk, hogy az öreg kontinens agyontámogatott parasztjaival, azok portékájával kelljen megmérkőzniük a saját piacukon is. Végtére a GATT-tárgyalásoknak is ez a kulcskérdése, nevezetesen a támogatás és annak leépítése. Nyár derekán e hasábokon részletesen foglalkoztunk ezzel a témával, s bizony azóta nem sok történt a múlt hétig. Akkor a borháború agrárütközetté vált, sokak szerint meg is rendült az Európai Közösség „agrárminiszterének”, az általában kompromisszumokra hajló, de a termelőkkel kemény Ray Mac Sharry-nek a pozíciója. A csata nem dőlt el, az állóháború maradt, csak éppen az Egyesült Államok nem várja az európai termékeket, kiváltképp, a bort. Ha a GATT- tárgyalások olyan régen húzódnak, ha ezt a viták közben is mindkét fél makacs termelés közepette tűrte, akkor miért pont a bor az a „stratégiai” termék, amely kenyértörésre vitte az ügyeket? Ami közismert: bortúltermelés jellemzi Európát. A bornagyhatalom címére pedig a tizenkettek döntő része joggal tart igényt. Franciaországban a bor a mezőgazdaság egyik alapcikke, őket már a tüzes spanyol és portugál bor is zavarta, nekik elég volt az olasz és a német konkurencia. És, mert bor van bőven, a Közösség Brüsszeli Bizottsága egy idő óta reformra készül, a szőlő- és bortermelési csomagtervet bármelyik pillanatban beterjeszthetik. Ez az elképzelés a legszigorúbb mennyiségi és minőségi korlátozásokat tartalmazza. A német termelők például azért „lepődtek” meg, amikor elolvasták a csomagot, mert újra kell értékelniük, melyek az igazi borvidékeik, mekkora lehet a maximális terméshozam, az évi mustmennyiség, és a felhalmozott készlet. A dologban mi sem maradtunk érintetlenek: megjelentek az első aggodalmas cikkek arról, hogy szélesedik az európai borpiac, Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia is belépett a harcba. Vásárlóerőben erős a skandináv piac, de erről ma még nem tudni, kinek a borát részesíti előnyben a jövőben. Ha az Európai Közösség új tagokat vesz fel, a piaci verseny a bor területén különösen kiéleződik. A nyáron Németországban 26 „borállam” szakemberei azt hangsúlyozták: következetes minőségpolitikára van szükség. De mit is jelenthet ez az ottani szakfolyóiratok szerint? Nos, nem ízt, illatot és zamatot, nem a bor bukéját. Abban mindenki jónak tartja a maga portékáját, sőt elismeri a konkurencia nedűjének erényeit is. Megjelent viszont a környezetbarát szőlő- és borgazdaság követelménye Brüsszelben. Már 1990 vége óta folyik a vita, amelyből kiderül, hogy erős az a nézet, amely a kevésbé intenzív szőlőtermelést tartja kívánatosnak. A környezetbarát agrárpolitikára Németországban kidolgoztak programot, így ott az esetleges, új követelmények teljesítése könnyebb lehet, de a helyi megoldások, a borgazdáknak nyújtandó segítség rendje ott sem készült el. Az idézett összejövetel a termelés-orientáltságról a piacorientált borágazatra teszi a hangsúlyt. Ezért a már említett környezetbarát, minőségi követelményeket növelő szabályozás mellett a nyugati termelők kemény piaci rendtartás megalkotását sürgetik. Ehhez a Közös Piac illetékes igazgatója hozzáteszi, hogy egységes és teljeskörű reformot akarnak. Ez a borpiaci szabályozás 1993-ra készül el, meghatározza az ágazat fejlődésének jövőjét és bizonyossá teszi a piac stagnálását. Beépítenek egy úgynevezett „szolidaritási elvet”, amelynek érvényesülését már megszületése előtt sokan vitatják, hisz például a német asztali borok ára ezzel csökkenne, s persze a költségvetés bevételeit is rosszul érinten egy ilyen döntés. Csökkenteni kellene az asztali bor szőlőjének termőterületét, és elkülönülten szabályozni a minőségi borvidékeket. Azt általában elismerik a tagállamok, hogy minden európai országnak meg kell hagyni a jogot é lehetőséget a saját, hagyományos speciális borkultúrájának megőrzésére, ápolására. A Brüsszeli Bizottság valamennyi eddigi tervezete tartalmazza is ezt a lehetőséget. Ezzel kapcsolatosan a néme gazdaságpolitikusok arra emlékeztetnek, hogy országuk első a borimportálók rangsorában, negyedik az exportőrök és nyolcadik a bortermelők között A németek szerint a GATT-tárgyalások felkeverik a borvilágot, de őket nem másítja meg a várhatóan keményebb verseny. Az osztrákok már óvatosabbak, arról beszélnek, hogy az EFSZ tagállamok szorosabb piaci védelmet élveznek jelenleg a külső piacokkal szemben, de ezen a területen könnyítésekre lehet számítani. Ez pedig nem hagyja az osztrák bortermelőket és borkereskedőket érintetlenül, hiszen ők jelenleg az Európai Közösséggel évi százötveneze hektoliter bort forgalmaznak. Megszólalnak, tiltakoznak és javasolnak a termelők, a politikusok csak éppen azt felejtik el, hogy nemcsak a bor sok a világban, a vevő is mintha kevesebb lenne mint korábban. Ezt azzal magyarázzák, hogy kiváltképp az Egyesült Államokból indult el az az alkoholellenes propaganda, amely a szőlőnedűt a többi alkoholos itallal egy sorba állította, amely irtotta a borreklámokat. Majd felére visszaesett a borfogyasztás Olaszországban és Franciaországban, ahol az elmúlt háron évtized átlaga szerint egy ember évente 120 litert ivott meg. Beléndült a propaganda: a bor egészséges, serkenti az agyműködést, kalóriamentes, véd az érelmeszesedő ellen, különben is évezredes kultúránk szerves része, vagyis vegyék igyák! Hogy a termelő termelhesse a kereskedő eladhassa. Mert az üzlet az első, a borháború kereskedelmi háborúvá szélesedő amerika és közös piaci vitájában is. Tardos Júlia 10 MAGYAR MEZŐGAZDASÁG • 1992. NOVEMBER 18.