Magyar Mezőgazdaság, 1996. július-szeptember (51. évfolyam, 27-39. szám)
1996-07-17 / 29. szám
Inter-specifisták „A Borászati Füzetek múlt évi, 3. számában megjelent egy tárgyilagos, szakmailag részletesen tárgyalt elemzés és értékelés, valamint céltudatos borászati technológiai útmutatás, amit eddig bizony nagyon nélkülöztünk. Borász részéről ez az első mértékadó állásfoglalás az interspecifikus szőlőfajták termesztési és borászati értékeléséről. Sajnos, ahogy az interspecifikus szőlőfajták a termesztésben tért hódítottak, annak arányában jelentkezett és eluralkodott az a szűklátókörűség, amely nem kedvezett a publikus közlésnek. Hivatalos helyen még ma sem oldották fel, az ezzel a nemesítési irányzattal szemben 1970-ben hozott megbélyegző állásfoglalást. Ezért sem volt népszerű erről a témáról - szolgálati idő alatt - nyilatkozni." Köszönöm Malya Ernőnek széles körú, saját gyakorlatából alátámasztott hiteles közlését. Az interspecifikus szőlőfajtákkal való találkozása Szigetcsépen meggyőzhette arról, hogy amit leírt, az úgy is van. Közel 50 éve foglalkozunk az interspecifikus szőlőfajták nemesítésével, ez idő alatt több új fajta is született és került állami elismeréssel a termesztésbe. Kiegészítésként a következőkkel szeretnék még a témához kapcsolódni. Malga Ernő mint borász, határozottan állást foglalt az interspecifikus szőlőfajták termesztési értékéről is. Azt írja: „A létrehozottt új fajták valóban környezetkímélők, s ez a jövőben megnövelheti (sajnos csak feltételes módot használt) ezen fajták belföldi forgalmazását. Ezt a pozitív véleményt szeretném még kiegészíteni azzal, hogy az interspecifikus szőlőfajták nemcsak belföldön, hanem már külföldön is bizonyítottak. Svájcban a Wádenswili Kutató Intézetben Dr. Prof. Basler évek óta foglalkozik a Bianca fajta termesztésével. Kutatási tapasztalatai szerint, német és francia fajták növény-egészségügyi összehasonlításakor peronoszpóra, lisztharmat, botrytisszel szembeni ellenállása a legerősebb volt. Fajtaösszehasonlító borbírálaton, 21 kontrollfajta versenyében a Bianca az igen előkelő harmadik helyezést érte el. Elsőként a Zalagyöngyével kapcsolatosan szeretném ismertetni és kiegészíteni a róla alkotott képet. A Zalagyöngye mint kettős hasznosítású szőlőfajta került elismerésre. Mint étkezési szőlő megállta a helyét, a piacokon is lehet vele találkozni. Igen népszerű a kiskert és házikert-tulajdonosok körében, de üzemi körülmények között is megbecsült fajta. A Hungarovin etyeki gazdaságában, 25 hektáros szakcsoporti ültetvényben a Zalagyöngye 180 mázsa termést adott hektáronként. Mivel most kimondottan pezsgőalapborként kívánta a Hungarovin felhasználni, a korai szüret mellett a cukorfok szeptember első hetében 15 körül volt, savtartalma elérte a 8-9 ezreléket. Borászati értékelésénél meg kell említeni - miként azt Malya Ernő is megfogalmazta -, hogy alacsony a savtartalma, ezért a borkészítésnél erre ügyelni kell. De éppen alacsony savtartalma és magas cukorfoka teszi lehetővé, hogy édes mustként az alacsonyabb fokú mustok javítására felhasználják. A must ilyen formában való felhasználása széles körben, már üzemi méretekben is gyakorlattá vált. E fajtával kapcsolatosan külön is szólnom kell a Vajdaságból származó élményemről. A Vajdaságban igen nagy megbecsülésnek örvend a Zalagyöngye. Széles körben elterjedt. Egy ottani borászati bemutató során új oldaláról is megismertem a fajtát. Elsőnek a borából készült borpárlatot élvezhettem. Csodálatos finom íz- és illathatásról kellett meggyőződnöm. Ehhez szinte már nem is kell aromaanyag. A kedvező komponenseket az OBI is regisztrálta. Másodiknak a fajta mustjából készült misztellával találkoztam. Brix foka 66,92 volt. Itt is érvényesült a szőlő finom íze és zamata. Majd, hogy a meglepetés teljes legyen, megkóstoltuk a Zalagyöngye mustjából készült mézet is. Ezt akár biomézként is lehetne piacra hozni. Magyarországon és a világban a mindenkori borhelyzet fogja diktálni, hogy mikor, mire kell figyelni és a felhasználási skálát a szerint kell szélesíteni. A Zalagyöngye mint alapanyag, sokoldalúan felhasználható, termesztése során mindig piacra fog találni. Malya Ernő az OMMI adataira hivatkozva említi, hogy az interspecifikus szőlőfajták területe közel van a nyilvántartott 5000 hektárhoz, viszont a mértékadó becslések szerint, szórványban további 2000 hektárral lehet számolni. Ez a hazai szőlőterület 5-6 százalékát teszi ki, de ezek a fajták a alacsony átlagtermést adó hagyományos fajták termését pótolják. Úgy vélem, hogy a napi borfogyasztók igényét itthon is biztonságosan meg lehetne termelni a bortermő helyekre ajánlott, de nem korlátozott interspecifikus szőlőfajtákkal. Dr. Csizmazia D. József szőlőnemesítő Brüsszeli állásfoglalás: Az EU új határozata alapján - mely szerint a zöldség, gyümölcs és szőlőtermesztésben környezet- és természetvédő technológiát kell alkalmazni - került sor arra, hogy a szőlő esetében a gombabetegségeknek ellenálló szőlőfajtákat elismerjék. Az EU Szőlészeti Szakbizottsága 1994. december 14-én, 3255/94. szám alatt a német nemesítését és a gombabetegségeknek ellenálló „Phoenix" szőlőfajtát „minőségi fajtának" ismerte el. Az EU Szőlészeti Szakbizottsága ezzel a határozattal feloldotta és megszüntette a gombabetegségekkel szemben ellenálló szőlőfajták eddigi diszkriminálását. A Bizottság 1995. szeptember 28-án, 2276/95. szám alatt, állást foglalt az Ausztriában termeszthető szőlőfajtákról. Erre azért került sor, mert közben Ausztria négy tartományában, ajánlott fajtaként a magyar nemesítésés Zalagyöngye és Bianca szőlőfajtákat is a telepíthető fajták között vette nyilvántartásba. A négy tartomány: Bécs, Niederösterreich, Burgenland és Steiermark. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy olyan csúcsminőségű fajtáink vannak, melyek minősége is megfelel a nemzetközi elvárásoknak. 14 MAGYAR MEZŐGAZDASÁG • 1996. JÚLIUS 17 Magyarországi állásfoglalás: A Magyar Szőlő- és Borgazdaság 1994. évi 3. számában az FM részéről az alábbi közlemény jelent meg: „Az EU-hoz való csatlakozásunk elhatározott szándék magyar részről. A csatlakozási folyamatban húzó szerepe van a jogrendszer harmonizációjának". Valószínű, hogy a jogharmonizáció keretében jelent meg az FM 14/1995. (V. 19.) számú rendeletében hogy négy, gombabetegségeknek ellenálló, minősített új szőlőfajtát, a Biancát, a Kunleányt, a Medinát és a Zalagyöngye fajtákat, a kiskunsági borvidékre kiegészítő fajtaként telepítésre hivatalosan engedélyezték. Reméljük, és erre ígéretünk van, hogy a kapuk szélesebbre tárulnak a rezisztens fajták előtt. Az új interspecifikus szőlőfajták új technológiát kívánnak. A bor minőségét a fogyasztók ízlése határozza meg. Ezeket az igényeket kell kielégíteni a borászoknak. Futurológusok szerint a jövő században nagy részben a környezet- és az egészségvédelmi előírások fogják szabályozni a termelést. Ezzel szembe kell nézni mindazoknak, akik a termelést irányítják.