Magyar Mezőgazdaság, 2001. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-03 / 1. szám

KERT(-)ÉSZ Alföldi szőlőtakaró A bort 1999-ben jövedéki termékké nyilvánították. Ezzel a törvénnyel többet foglal­koztak - és foglalkoznak - manapság, mint a szakmát igazán szolgáló kérdésekkel. Ám nem a jövedékiség ténye, hanem a törvény során kialakított túlzott bürokrácia a sérelem fő oka. A törvény indoklása - mely szerint a hamis termékek gyártása miatt szükséges­­ álindok, a valós ok: az EU csatlakozás során szükséges a jövedékiség, hi­szen az unió területén mindenütt jövedéki termék a bor. E gondolatok a Kunsági Bor­vidék Hegyközségi Tanácsa beszámolójában hangzottak el. Cikkünk a kecskeméti előadás alapján készült. Gond, hogy a magyar törvény túlzott, túladminisztrált, vala­mint olyan terheket ró az ága­zatra, ami felesleges. Néhány példa: szőlőtermesztőknek szőlő-pincekönyv (már az el­nevezés is szörnyszülött) ve­zetését írja elő. Ez felesleges, mert a szőlő származási bizo­nyítványában minden fontos adat szerepel, ennek alapján a szőlő hivatalos nyilvántar­tásba kerül! A bor adóraktár­nál helyes a bor-pincekönyv ötlete, de az egész tartalmi, adatrögzítő része nem átgon­dolt, komplikált, nem gyakor­latias. A vámhivatal felé történő adminisztráció feleslegesen is­métlődő (mintha büntetésből ugyanazt az adatot többször leíratná a gazdákkal az ötlet­gazda). Ha elad a pincészet egy liter bort, 5 forint adót fizet utána, tehát ezt adminisztrálni kell, helyesen. De miért olyan sokszor, ismételve? (számla Ft/1 adattal, TKO, TKO össze­sítő, ugyanez vevőnként, KNYHZ több példányban). Természetesen ezen túl, a bo­rászati üzemek a számviteli törvény szerint könyvelik is te­vékenységüket. Ennek pedig alapja: a számla! Ez a bizony­lata a sajnos nagymértékű, 25 százalékos áfának is! Az adóról még annyit: az EU bortermelő államaiban 0 kulcsos a bor jövedéki adója - a Kunsági Borvidék Hegyköz­ségi Tanácsa is ezt javasolta és képviselte kezdettől fogva -, de az áfa jellegű adó is 20 szá­zalék alatt van! Gyökereztető A hegyközségek szuverén szervezetek, teljes önállóság­gal. Munkájukat azonban nem lehet a törvény írott betűivel teljesen lefedni, másrészt azt meg is kell tanulni. Erre is hi­vatott - már m­int az ismeretek feltárására, átadására - a hegyközségi tanács. Szakmai tanácskozásokon, valamint a tanács közgyűlé­sen alakították ki a borvidék fajtapolitikáját. Bár igaz, hogy a fajtalista rendkívül bő kíná­latot ad (60 fehér, 16 kékszőlő fajta, 3 kategóriában), de az 1998- as felmérésben 10 fajta adta a telepítendő terület 93 százalékát. A hegyközség 1999- ben felmérte a következő 10 év telepítési szándékát. Évi 800 hektárt, összesen 8500 hektárt terveztek a gazdálko­dók. E tervben 13 fajta adja az összes terv 82 százalékát. A meglévő 25 ezer hektár áru­termelő terület 65 százalékát 10 fajta foglalja el - közülük 6 asztali és 4 minőségi bor ter­melésére alkalmas. Ezek a te­rületnagyság szerinti sorrend­ben: Arany sárfehér (Izsáki), Zalagyöngye, Ezerjó, Kékfran­kos, Cserszegi fűszeres, Riz­lingszilváni, Kövidinka, Ka­darka, Kunleány, Olaszriz­­ling, míg a tervezett telepítés első 10 fajtájának sorrendje: Kékfrankos, Cserszegi fűsze­res, Cabernet sauvignon és franc, Olaszrizling, Zweigelt, Bianka, Kunleány, Chardon­­nay, Rajnai rizling, Ezerjó. Ebben a felsorolásban már megmutatkozik a minőségi váltás. Gond csak az, hogy a je­lenlegi telepítés üteme nem elég. Ha meg akarják a jelen­legi területnagyságot őrizni a borvidéken, akkor évente legalább 800 hektár szőlőt kel­lene telepíteni! Ha viszont gyorsítani szeretnék a fajta­szerkezet átalakítását, és a már elhagyott szőlőültetvé­nyek helyett újakat terveznek, akkor ezer hektár a minimális éves telepítési ütem. Jövőkutatás a tőke mellől A borvidéket nézve a legfon­tosabb kérdések a következők: - Van-e és milyen a jövője az itt érintett 30 ezer család­nak? - Van-e és milyen a piaci helyzet? Erre akkor ad választ az országot felelősen irányító kormányzat, ha tisztázza az agrárstratégiát, benne a szőlő­borágazat szerepét, majd is­merteti, megvitatja az érintet­tekkel, s mozgósító erővel se­gíti a végrehajtást. A jövőképhez először számba kell venni a borvidé­ket, amelynek összes szőlőte­rülete 28 928 hektár. A tagok száma 31 686. Ebből adódóan az átlagos birtokméret 0,91 hektár. Ez, bár jobb, mint az országos, de mutatja a szétap­rózottságot. Következéskép: a szőlőt sokan művelik mellék­foglalkozásként. Jobban meg­nézve a birtokméretet: 1 hek­tárig 21 260 gazdát, hegyköz­ségi tagot találunk, 1-5 hektá­ros birtokok száma 10 ezer, 5-10 hektáros 305,10-30 hek­táros 75, 30-100 hektárig 31, 100 hektár felett­i birtok van a borvidéken. A birtokméret eldönti, hogy a szőlőtermesztők zöme nem gondolhat szőlőfeldolgo­zásra, pinceépítésre. Termését szőlőként kell értékesítenie, ezért nem csak a borpiacnak, hanem az integrációs lehető­ségnek és színvonalnak is ki­szolgáltatottak! A családi gazdaságok már 5-10 hektáros szőlőbirtokon is elkezdik a borászkodást. Iga­zolja ezt az, hogy a jövedéki­ség kapcsán csak Bács-Kiskun megyében 4000 egyszerűsített, és 150 bor adóraktári engedé­lyest regisztráltak. A korszerű borászat rendkívüli tőkeigé­nyes, kis borászati üzemben nem gazdaságos, főleg a bor­vidék termékszerkezete mel­lett (a termelés 33%-a minő­ségi, 66%-a asztali bor). Tehát megfelelő üzemméret kell. Az integráció erősítése stratégiai cél! Ma sok még itt a tenni­való, s ez is látszik a szőlő-bor felvásárlási árakon. Árháború A fehér asztali borok alap­anyagául szolgáló szőlők ár­­szintje 1999-ben kompenzá­ciós felárral együtt 30 forint alatt volt! Fizetési készségtől függően - aki azonnal fizet, az olcsóbban megkapja a szőlőt - kilogrammonként 24-26 forin­tos szőlőárak is voltak még 1998- ban. Lényeges elmozdu­lás csak 2000-ben történt meg, amikor 40 forint körül alakult a fehér asztali borszőlők ára. A kékszőlők ára évek óta kedvezőbb. Ez 1998-ban 50, 1999- ben 60, 2000-ben 80 fo­rint - mint középár - körül alakult. Extraprofit a borászati te­vékenységben nem képződött, hiszen az asztali borok ár­szintje 60 forint körül volt egé­szen 2000. második feléig. Ilyen kimenő árszint mel­lett a bejövő árakra az orszá­gos átlagnál nagyobb mérték­ben hatott az infláció. A mai ipari árak, az adózás, a bérek stb. figyelembevételével, te­hát a közgazdasági környe­zetben 70-100 forint körüli szőlő árszint a reális! Ezt ter­mészetesen a borok árának is követnie kell. A gazdák tőke­ereje, árbevétele még így sem fedezi a bővített újraterme­lést, tehát a fejlesztések (tele­pítés, borászat korszerűsítés) területén állami beavatko­zásra szükség van a fenti ár­szint elérése után is, ha ver­senyképes szőlőtermeléssel és borászattal szeretnének az Európai Unióba lépni. V. S. 2001. JANUÁR 3 • MAGYAR MEZŐGAZDASÁG 13

Next