Magyar Mezőgazdaság, 2007. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)

2007-09-26 / 39. szám

százalékot ér el. Nálunk ebben az évben elég napraforgómag termett, jóval több annál, mint amennyi a hazai feldolgozók összesített igénye. Ugyanak­kor a felvásárlási árak is kiug­róan magasak, szeptember közepére a nagy olajtartalmú napraforgó tonnájáért átlago­san 84-85 ezer forintot kellett kifizetni, de elég nagy az inga­dozás itt is. Főleg attól függ az ár pontos alakulása, hogy a tároló telephely a főbb kiszál­lítási útvonalakhoz, illetve a Dunához képest hol helyezke­dik el. Mindez következik az étolaj világpiaci árából: jelen­leg elérte az 1200 dollárt ton­nánként, ugyanez tavaly ilyen­kor 700 dollár alatt volt. Azaz csaknem megkétszereződött a napraforgó étolaj árnövekedé­se egyetlen év alatt. Ez érzékelhető a mag felvá­sárlási árának emelkedésében is. Közben a piacon hiánypszi­chózis is kialakult, ezért a fel­dolgozók az eredményük ro­vására is hajlandóak drágáb­ban megvenni a napraforgó­­magot. Most a napraforgó­­mag felvásárlási ára gyorsab­ban növekszik, mint a belőle előállított termék, azaz az éto­laj ára. Előfordul, hogy az éto­laj ára 50 százalékkal nő, mi­közben a napraforgó­magért mint alapanyagért 60-65 szá­zalékkal többet kérnek. Kell az óvatosság Az élénkülés tetten érhető a piac szereplői között is. Papula László megemlítette, hogy a Bungével szoros kapcsolatban lévő termelőktől, integrátorok­tól olyan információkat kaptak, miszerint idén minden koráb­binál több, és főleg ismeretlen felvásárlók, felvásárló szerve­zetek érdeklődnek a naprafor­gó iránt. A mostani állapot so­kak számára egy opportunisz­­tikus helyzetet teremtett, ők - csakúgy, mint a gabonánál - látnak egy rövid távú piaci sze­replési lehetőséget Magyaror­szágon. Mivel a környező or­szágokban hiányok mutatkoz­nak, nálunk pedig látnak több­lettermést, ezt a helyzetet meglovagolva próbálnak mi­nél jobb üzleteket kötni. Azt ugye mindannyian tudjuk, hogy ugyanakkor ezek a keres­kedelmi szervezetek nálunk tradíció nélküliek, s ezért óva­tosan kell velük bánni. Folyamatos ármozgás Mit tesz a Bunge az adott hely­zetben? Annak érdekében, hogy ezeket a rövid távú törekvése­ket ellensúlyozni tudja, külön­böző stratégiákat követhet. Az egyik, hogy a termelőket sok­kal intenzívebben és erőseb­ben próbálja megközelíteni. Nem csak kedvezőbb és ver­senyképes árakat kínál, ha­nem kedvező és versenyképes szolgáltatást is nyújt a terme­lő partnereinek, a vele kapcso­latban álló integrátoroknak. Igaz ez a magátvétel rugal­masságára, a kifizetés gyorsa­ságára és megbízhatóságára, adott esetben a lehető leg­gyorsabb kifizetésre is. Ha a helyzet úgy hozza, ők is tud­nak a rugalmasságukon to­vább javítani, ezáltal a terme­lőket előnyösebb helyzetbe hozni, hogy mint hosszú távú és régi partnerre a jövőben is számíthatnak a gazdálkodók, a termelők. A piac változása folytán új helyzet állt elő a napraforgó mag körül. A Bunge Zrt. ebben az évben nem tervezi a napra­forgó magot exportálni, bár a közelmúlt gyakorlata szerint ezt már eddig sem tették meg. A jelenlegi számításaik szerint az üzleti terveikben szereplő magmennyiséget sem tudják felvásárolni, hisz a verseny a régióban a napraforgó­mag piacán most túl nagy. Figyelnünk kell a legfonto­sabb étolajfelvevő piacunkra, ez pedig a hazai. Magyarorszá­gon évente, ha figyelembe vesszük a palackozott és az ömlesztett felhasználást, akkor évente 120 ezer tonna étolajra van szükségünk. A palackozás­hoz 100 ezer tonnát haszná­lunk fel és 20-24 ezer tonná­nyit az úgynevezett ömlesztett gyártásra, azaz margarinkészí­tésre vesznek igénybe. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi napraforgó étolaj piaci igé­nyek kielégítéséhez mintegy 250-260 ezer tonna nagy olaj­­tartalmú napraforgót kell fel­dolgoznunk, ez a Bunge rész­aránya. Ha a teljes hazai piacot vesszük, akkor a szakember szerint összesen 300 ezer ton­na napraforgó mag kell ahhoz, hogy a piaci igényeinket telje­sen ki tudjuk elégíteni. Az ellá­tással már csak azért sem le­het gond, mert a tervei szerint a Bunge ennél jóval több nap­raforgót vásárol és dolgoz fel az idei termésből idehaza. Arra viszont számítanak Pa­pula Lászlóék, hogy a megnö­vekedett felvásárlási költségei­ket a késztermék árának növe­lésében el tudják ismertetni. Szeptember közepén ez ugyanolyan feladat, mint az alapanyag-beszerzés, valószí­nű, hogy október elejére ala­kulnak ki az étolajok új árai. Ezek még a kezdeti magfelvásárlási értékekből indul­tak ki, de azt is lát­ni kell, hogy köz­ben tovább növek­szik a napraforgó­­mag ára. Azaz a szakember nem tartja kizártnak, hogy a napraforgó étolaj alapanyaga tovább drágulhat, sőt, s ez további étolajdráguláshoz vezet. Ez egybe­cseng azzal a ta­pasztalattal, hogy az élelmiszerpia­con valamennyi termék többe ke­rül, s ebből a vál­tozásból a napra­forgó és a repce étolaj sem marad ki. Számolnak azzal is, hogy ez az áremelkedési hul­lám a fogyasztói szokásokat módosítja, de azt még nem látják, hogy milyen helyzetbe kerül a napraforgóolaj. A versenyképesség marad A mezőgazdasági termékek iránt hirtelen megnövekvő ke­reslet és az abból fakadó alap­­anyagár-drágulás alapvetően visszahat a növénytermesz­tésre, az egyes ágazatok ver­senypozíciójára. Ha csak ön­magában nézzük az őszi ká­posztarepce és a nagy olajtar­talmú napraforgó tonnánkénti felvásárlási árát, illetve a fel­­vásárlási ár növekedését, ak­kor azt mondhatjuk, hogy az ágazatok közötti versenyben ennek a két növénynek nincs miért „izgulnia". így látja ezt Papula László is, mert számí­tásai szerint a napraforgó eb­ben az évben sikernövény lett. Főleg ott igaz ez, ahol a szoká­sosnál magasabb a termesz­téstechnológia színvonala, mert ha valaki akár 3-3,5 vagy 4 tonnás átlaghozamokat ér el, akkor a jelenlegi naprafor­gó-termesztési költségek mel­lett ez a növény kimagaslóan versenyképes. Az említett ho­zamokra pedig országszerte találunk példát, tehát egy kis odafigyeléssel, egy kicsit na­gyobb figyelemmel egészen kitűnő nettó jövedelmet képes produkálni a nagy olajtartal­mú napraforgó. Ez a növény kevésbé kitett az aszály ke­gyetlen hatásainak, ennél a növénynél jóval kisebbek a termésátlag-ingadozások, mint a gabonaféléknél. S ami az egészben talán a legmegnyugtatóbb a gazdák számára, ez hosszú távon is így marad! -AVAR- 2007. SZEPTEMBER 26 ♦ MAGYAR MEZŐGAZDASÁG

Next