Magyar Műhely, 2019 (57. évfolyam, 187-190. szám)

2019 / 187. szám - EKSZPANZIÓ 30+1 - Kabdebó Lóránt: A világ labirintusában

Kabdebó Lóránt A világ labirintusában* A 20. század, függetlenül történelmétől (a diktatúráitól, világháborúitól, forradalmaitól, ellenforradal­maitól, miden embertelen eseményeitől) az emberi létezés végső, kétségbeejtő helyzeteit is átgondoltatta. Lásd például Joseph Conrad Heart of Darkness, Céline Utazás az éjszaka mélyére, T. S. Eliot The Waste Land és The Hollow Men, vagy mindjárt a kezdeteknél Franz Kafka A kastély című műveit, Gottfried Benn költészetét vagy Celan életét és művét. Avagy akár még a korábbi században keletkezett Böcklin A holtak szigete festményvariációit, aztán Munch Kiáltás festményének pszichológiai döbbenetét, avagy a kalandos sorsú Guernica című festménynek nemcsak a publicisztikus eseményhátterűségét, hanem szereplőinek kétségbeejtő sugalmait. A művészet labirintusba vezette volna a világot? „Mi vagyunk az üresek / mi vagyunk a kitömöttek / zsúpkoltakunk / egymásnak vagy [...] mint száraz fűben a szél / vagy patkányok lába száraz / pincénk üvegcserepén.” Avagy van más - akárha rejtekút - ellenében? Eliot pokolcellákba vetett bábképzeteiben vigaszként felizzik a rózsaképzet, a katedrálisok világosságot adó fényforrása, „az alkonyi halálország / örök csillaga / és százlevelű rózsája / egyedüli reménye / az üreseknek”. Ha csak publicisztikus megszólalásokkal tiltakozna a szöveg, a plakát, akárha szuggesztív erejével a kép, akkor is kevés lenne ellenerőnek minden kimondott tiltakozás. Magában a műalkotásban kell ellent­mondani a Gonosznak, keresni benne, a labirintusban a Minótaurosz elleni küzdelem megoldhatóságát. Az élmélyi utazásban felvillan-e a világ világosságát sugárzó oximoron a létezés harmonikus voltának formájára utalva? A kortársak politikus szavakat vártak a megfogalmazódó fényesség befogadása helyett. A keservesen kilicitált derű majd csak utólag, a részek múltán szerveződő távlatban állhat össze poéti­­kailag megfogalmazható képletté, újabb nemzedékek eligazító példázatává. * * * A racionálisan gondolkozó európai ember 20. századi létezésének keserves megoldhatatlanságai a vers­beszédben, a mondaton belüli feleselés dialogicitását váltották ki: „A: Rettenetes. De ne törődj vele, * Az Ekszpanzió XXV. Tények + Reáliák + Valóságok című szimpóziumon hangzott el. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2013. szeptember 5. EKSZPANZIÓ 30+1

Next