A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyve, 1971-1972
Szakács Margit: A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum dagerrotípiái
GSZAKÁCS MARGIT Daguerre és találmánya „Ritkán idézett tudományos hír oly izgalmat elő, és ritkán ragadta oly bámulatra az egész művelt világot, mint ama hír, mely 1839. évi január 7-én a párisi akadémiából egész Európát beszárnyalta, hogy oly találmány jött létre, melynél fogva bizonyos vegytani szerek alkalmazása mellett csupán a világosság behatása által lehet a tárgyaknak hű képét ezüstözött rézlapra levenni.” — írja a találmányokról szóló, negyedszázaddal később megjelenő művében Bardócz Lajos.„ S nem túlzás ez az állítása. Valóban a szenzáció erejével hatott, amikor valósággá vált tudósok és művészek évszázados kísérleteinek eredménye a fénnyel való „rajzolás”. Új képalkotási eljárás született, amely a fény vegyi hatását optikai kamerával képek előállítására használja fel. A fotográfia fejlődésének két tényezője, a kémiai és az optikai közül, az utóbbi járt elől: a lencsével felszerelt camera obscura. A kémiai eljárás tökéletesedésének folyamata lassúbb ütemű volt, s a múlt század elejére ért abba a stádiumba, hogy a fényképezés felfedezése megvalósulhatott. Mint a legtöbb találmánynál, a fényképezésnél is, az egymástól függetlenül kísérletezők egyikének munkáját siker koronázta. A francia Joseph Nicéphore Niépce (1765—1833) volt az első, aki aszfaltréteggel bevont lemezen kamerával rögzített képet alkotott 1822-ben. Képeit heliográfiának nevezte. Eljárása azonban természeti tárgyak felvételére nem volt alkalmas, mert a megvilágítás túl hosszú ideig — 10—12 óráig tartott. További kísérletei az aszfaltréteg csekély fényérzékenysége miatt nem vezettek eredményre. Nem sikerültek ezüst-jodiddal folytatott próbálkozásai sem. A találmány tökéletesítését Louis Jacques Mandé Daguerre (1787—1851) végezte el, akivel Niépce 1829-ben szerződést kötött. Daguerre festő és rajzoló mint színházi dekoratőr kezdte pályafutását. Ifjúkorában 3 évig Degotti mellett dolgozott, majd Prevostnak, a neves színpadi tervezőnek a munkatársa volt 9 éven keresztül. Találékonysága már ezen a téren megmutatkozott, zseniális színpadi elgondolásait a közönség nagy tetszéssel fogadta. Majd a panorámafestésre tért át, és ebből alakította ki első fénytani felfedezése által a diorámát. Az 1822-ben megnyitott párizsi diorama (fényszínház) Daguerre addigi tevékenységének csúcsteljesítménye volt. Lényege az volt, hogy átlátszó anyagok oldalára ábrákat festettek, és a két felületet váltakozva eleiről és hátulról megvilágították. Ezáltal egész jelenetsorokat lehetett előadni. Több téma feldolgozásával változatos műsort tudott összeállítani, amelyet felváltva mutattak be Párizsban, majd Londonban, ahol társa hasonló vállalata működött. A népszerű intézmény, amely ugyanazt a szórakozást jelentette a közönségnek, mint később a mozgóképszínház, és Daguerre-t neves és gazdag emberré tette, 1839-ben leégett. A dioráma volt az, ami Daguerre-t a fényképezéssel való kísérletezéshez vezette. Már korábban ismerte a camera obscurát, s különböző tájakról és látvá- 2 Bardócz Lajos: Felfedezések és találmányok története. Pest, 1865. 138. 1. 3 Az 1822-es, cinklemezre készített felvétel nem került elő. A Gemsheim-gyűjtemény Niepce egy 1826-ra datált, ónlemezre készített felvételét őrzi. — Peter Pollack: Th Pictura History of Photography. New-York, 1958. (A fényképezés képes története.) 18. 1. (magyar fordítás) — Ezúton mondok köszönetet a Magyar Fotóművészek Szövetségének a magyar fordítás átengedéséért. 4 U. o. 28. 1.