A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyve, 1984

Szakács Margit: A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum fényképalbumainak katalógusa (1861-1945) I. rész

GSZAKÁCS MARGIT képviselő- és felsőházának tagjai készíttették, az egyiket az országgyűlés emlé­kére, a másikat Deák Ferenc részére „tiszteletek jeléül”. A fényképek készítője Simonyi Antal fővárosi fényképész, aki elegáns belvárosi műtermében fogad­hatta a képviselőket. Több mint háromszáz, többségében azonos személyről ké­szített felvételt a két albumhoz, s ezzel az első ilyen jellegű kiadvány szerzője lett. A Deák Ferenc nevéhez fűződő albumokból négyet tartunk nyilván, ebből három országgyűlésekhez kapcsolódik, a negyedik Deák Ferenc hagyatékából származó „családi album”. Mint érdekesség megemlítendő, hogy Podmaniczky Frigyes is említést tesz egy Deák részére ajándékozott albumról: „Pesten 1863 márc. 28-án Deák Ferencnek átnyújtottuk köszönetünk s tiszteletünk jeléül a számára emlék gyanánt készült Deák-albumot.” (Egy régi gavallér emlékei. Budapest 1984. 38. old.) A következő évek folyamán szinte mindegyik országgyűlés elkészíttette a maga albumát, néhányat még név szerint Deák Ferenc részére, a többieket az országgyűlés emlékére. Ezeknek a képei Schrecker Ignác és Ellinger Ede pesti műtermeiből kerültek ki. Az ilyen jellegű albumok a századforduló előtt jöttek egyre nagyobb divat­ba. Mind gyakrabban jelentek meg az arcképeket tartalmazó albumok: akadé­miai tagok, főkormányszéki tagok, zsinati képviselők, megyei tisztségviselők, majd pedagógusok, színészek stb. álltak a fényképezőgép elé, hogy albumba rendezett képmásaikkal egy-egy személyt vagy intézményt tiszteljenek meg. A családi albumok kezdete is visszavezethető a hatvanas évekig. A főúri, a nagypolgári és az értelmiségi rétegek már ebben a korai periódusban is gyakran látogatták a fényképészműtermeket. Előbb saját magukról és szőkébb családi körükről készített képekkel rakták tele díszes kivitelű albumaikat, majd ez a tartalom a baráti körök, illetve a távolabbi rokonság képeivel bővült. A század­­fordulótól a kispolgárság, majd később a munkáscsaládok körében is divatba jött az albumok összeállítása. Ezek külső kivitelezésben és tartalmukkal is erő­sen eltértek az előbbiektől: többnyire amatőrfelvételeiket ragasztották egyszerű, gyárilag előállított albumokba. Az amatőrfelvételek azonban sokszor többet mutatnak a család életéből, mint a korábbi műtermiek, mert közelebb állnak a hétköznapok valóságához: egyszerűbb ruházatukban, szórakozás, esetleg munka közben, a munkaeszközöket is megörökítve ábrázolják a család tagjait, ezért dokumentumértékük semmivel sem kisebb a míves albumokénál. Feltűnő jelenség, amikor a családi albumokban megjelennek az első, nem hazai vonatkozású felvételek, például külföldi írók, művészek, uralkodók és egyéb híres emberek arcképei. Ezeket részben külföldet járt személyek hozhat­ták haza, részben a hazai kereskedelem révén szerezték be, mert már a hatvanas években forgalomba kerültek itthon is, és a jelek szerint vásárlóközönségük is volt. Gyűjteményünkben is találhatók ilyen albumok. A családi albumok egyik nagy hiányossága, hogy az ábrázolt személyek neve, néhány kivételtől eltekintve, nincs feltüntetve, ezáltal a gyűjtőcsaládokról vajmi keveset tudunk meg belőlük. Ha egy-két név ismert, ezek valamelyikének nevével jelezzük az albumot, mert a benne őrzött képek feltehetően annak csa­ládi vagy baráti köréhez tartozó egyéneket ábrázolnak. A névtelen családi albumok is értékes kordokumentumok, akár viselettörténeti, akár fotótörténeti aspektusból vizsgálják tartalmukat. Gyakran meglepetést is tartogatnak az ilyen

Next