A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyve, 1985

Gergely Ernő: A bányamunkásság élet- és munkakörülményei 1867 és 1914 között

114 GERGELY ERNŐ munkáját, rövidebb idő alatt természetesen kevesebbet keresve. A takarékos­kodó bevándorló azonban hosszú munkában cserélte be egészségét a csengő dol­lárért-Több száz Magyarországról kivándorolt bányamunkás lett bányaszerencsét­lenség áldozata. A bánya ijesztő fogalommá vált a kivándoroltak között, és súlyos csapás az esetleg Magyarországon maradt család számára, mert a baleset­kárpótlás például Amerikában nem terjedt ki a magyarországi hozzátartozókra. „A bánya! A szénbánya! Regényes, rémséges fogalommá vált. Megölte a bánya — írja Hoffmann Géza —, oly szomorú megadással ejti ki e szavakat az amerikai magyar, mintha vérszomjas szörnyetegről szólna, mely ellen hasztalan az emberi védekezés.”81 A bányaszerencsétlenséggel, a sztrájkokkal kapcsolatos élményeik belekerültek dalaikba is, és ez lett a fő témája az amerikai magyar munkáslírának. Kemény György clevelandi magyar újságíró például így verselt: „Bluefieldi temetőben sírgödröket ásnak, Hej, mennyi gödör kell sok szegény bányásznak Kiket haragjában Megfojtott a bánya De magyarok voltak, hát senki sem bánja.” Rácz-Rónai Mihálynak, az Amerikai Magyar Népszava költőjének a hon­vágy és a robot együtt jelentkezik versében: „Fekete tarlóján sötét bányamélynek Búsan robotolnak jó magyar legények. Hazasír a vágyuk, hazasír a lelkük, Míg ott lenn a mélyben sorvad deli testük.” Az amerikai munkatempó ezernyi veszedelme közepette a bányák (miként a gyárak is) rendre katasztrófák színhelyei voltak. „Megint a bánya! És megint a bánya! Irtóztató sors, keserű kenyér!... Egy temető egész Amerika.” Még egy vers Rácz-Rónai Mihály tollából: „Könnyeinket szénpor issza, kacagásunk füstbe fúl, kis falunkba vágyunk vissza, ahol minden fűszál értett magyarul.” A Szabadság című amerikai magyar lapnak külön rovata volt a bányasze­rencsétlenségek közlésére. Egyik számában ezt olvashatjuk: „Borzalmas bánya­

Next