Magyar Művelődés, 1929 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1930 / 1. szám
ÉRTEKEZÉSEK A középiskolai német nyelvtanítás. A középiskolai német nyelvtanításnak kérdése sohasem volt annyira aktuális kérdés, mint manap a változott viszonyok következtében előállott azon szükségletből kifolyólag, hogy a magyar művelt embernek nagy szüksége van idegen nyelvek, elsősorban a német nyelv tudására. Minden szakember tudja, hogy Brassai Sámuelnek a modern nyelvek tanítására és tanulására vonatkozó eredeti gondolatai a német Viktoron át micsoda forradalmat idéztek elő, micsoda gazdag módszertani irodalom keletkezésére adtak alkalmat; a Breymann—Steinmüller-féle Neusprachliche Reformliterature. bibliográfia IV. füzetében pl. olvassuk, hogy az 1904 és 1909 közötti időben, tehát öt év alatt nem kevesebb, mint 200 német pedagógus vett részt az idegen nyelvek tanításának módszereiről való vitában ezernél több dolgozattal. Aki csak futólagosan is átvergődik ennek az irodalomnak áttanulmányozásán, arra az eredményre jut, hogy itt tulajdonképen két irány vívta harcát. Az egyik a klasszikus nyelvi régi, még Donatusra visszavezethető grammatikai módszer, a másik a Viktor által megindított reformmozgalomnak a grammatikát és az anyanyelvet háttérbe szorító, sőt időközben egészen figyelmen kívül hagyó direkt módszer. Ma mindkettőt szélsőségnek kell mondanunk. A sok vitának, ülésezésnek (utalok a Németországban dívó Neuphilologentagekra) eredménye ma az úgynevezett közvetítő módszer. Tantervünk és főleg Utasításaink is ennek a szellemében készültek. A közvetítő elnevezés nem egészen szerencsés elnevezés. Közvetlenül a világháború előtt minálunk is nagy volt azoknak a tábora, akik a direkt módszerre esküdtek, vagyis arra az elvre helyezkedtek, hogy az idegen nyelvek tanításában az anyanyelv száműzendő. Ha most közvetítésről beszélünk, könnyen azt hihetnek, hogy a közvetítő módszer az olyan módszer, amely az anyanyelv közvetítésével jár el az idegen nyelv tanításában. Való tény, hogy a közvetítő módszer az anyanyelvet is felhasználja, mint eszközt, de igénybe vesz sok minden egyebet is, ennélfogva e módszernek csak az anyanyelv szempontjából való értelmezése téves értelmezés és a német „vermittelnde Methode“-nak szószerinti fordítása. Mások helyesebben egyeztető módszernek nevezik, Lux Gyula keverékmódszernek szeretné elnevezni; akárminek is nevezzük, voltaképen kompromisszum a különböző módszerek között. A grammatizáló módszertől kezdve a reformmozgalom minden módszere termelt valami életrevaló eszmét, valami jót, ami a praxisban tényleg bevált. Ezeknek a jó oldalaknak az 1 Lux Gy.: A modern nyelvek tanulása és tanítása. Miskolc, 1925. 79. 3 Lux Gy.: i. m. 83. Magyar Művelődés, 1 709066 V .....' ')