Magyar Művelődés, 1931 (10. évfolyam, 1-2. szám)
1931 / 1. szám
19 3 S valóban — mondja Beszkid —, a magyar krónikák tanúsága szerint Árpád honfoglalásakor az ország területe sűrűn be volt népesítve mindazon népek elődjeitől, kik ma is ott élnek. „Hisz Árpád dicsősége épp abban állott, hogy e népek közül senki sem állhatott ellen neki." Az ország területén lakó népeket Anonymus sorolja el legrészletesebben, épp ezért e népek hisznek Anonymusnak s „rája építik föl történelmi jogaikat“. De nagy volt a hitele Anonymusnak sokáig a magyarok előtt is, mert Árpád vitézsége és harcai imponáltak nekik. Ezért Dümmler szkeptikus bírálatát a hivatalos magyar történetírás visszautasította. A XX. század fordulóján — mondja a szerző — mind a magyarok, mind a nemzetiségek hittek Anonymusnak, de különböző célzattal; az egyik tábor nemzeti hiúságát elégítette ki e hittel, a másik ősi honosságát bizonyította vele. A magyarok hite azonban fonák volt, mert Árpád diadalmas hadjáratait össze vélték egyeztethetni az ország lakatlan, puszta jellegével. Valóban: vagy harccal foglalta el Árpád az országot, vagy békésen; ha harccal, akkor nem foglalhatott el lakatlan területeket; ha békésen, akkor nem volt az a hős, akinek a krónikák rajzolják. Észrevették ezt a magyarok is és a frontot változtattak. Ennek hisztérikuma a következő: a hármas antant ügynökei nem készek fölhasználni a magyarok ellen az ő tulajdon elméletüket honfoglalásukról. „Hisz ha a magyarok e területet harccal s erőszakkal foglalták el, a történeti jog valóban nem az ő oldalukon van, hanem azon népek oldalán, kiket leigáztak. Qui prior tempore, potior iure. Mondhatni, hogy Magyarország népeiről rövid időn belül egész irodalom támadt. Elég itt Steed bécsi angol követ, valamint Seton Watson, Bozidarovic, Kramarz, Bobrinszkij munkásságára rámutatnunk. A sajtó is foglalkozott e kérdéssel, kivált a Temps, Petit Journal, Times, Novoje Vremja, Moszkovszkija Vjedomoszti stb. Mit tehettek a magyarok, mikor Anonymus alapján veszélybe jutott egész létezésük alapja, különösen mikor a világháború mindjobban előrevetette árnyékát s a felizgatott nemzetiségek a külföldi segélyezés következtében nyilatkozni kezdtek ősi jogaikról? E terhes helyzetben új elmélet nőtt ki a magyar földből, melyet Karácsonyi János dolgozott ki. Munkájának alapeszméje az, hogy a magyarok hazájukat azon területeken belül foglalták el, melyek ma teszik Magyarországot: nemini dantes ullam offensionem. A többi nemzetiségek mind később költöztek be.“ A későbbi telepítések útján való beköltözést Beszkid tagadja — megint csak Anonymus után, „akiben nehéz ugyan elválasztani az igazat a hamistól, de azért nem szabad teljesen elvetnünk“. Az ő tanúsága szerint e népeknek a honfoglalás idejében már messzi múltjuk volt. „Ezért, ha a magyarok által vallott betelepülési teóriának alapja lenne, a betelepülésnek már jóval Anonymus előtt be kellett volna fejeződnie. (A szerző szerint t. i. Anonymus idejében már itt kellett lenniük e népeknek, máskép nem szerepel