Németh Lajos (szerk.): Magyar művészet 1890-1919 1. (Budapest, 1981)
Második rész - Az építészet és a képzőművészet helye a századfordulón
51 176-178 576-581 645-647 októbere között épült Feketeházy János mérnök pályanyertes terve alapján a Ferenc József- (ma: Szabadság-) híd, amely a Kiskörútat kötötte össze a Gellérthegytől délre elterülő, fejlődésnek indult budai városrészekkel, elsősorban a Lágymányossal. A Belvárosnak az éppen kiépülő Várral és az azalatt fekvő területekkel való összekötésére az 1897—1903 között épült Erzsébet-híd szolgált. (Az 1945-ben elpusztult hidat nem az eredeti formájában építették újjá.) Az Erzsébet-híd helyének megválasztása komoly városrendezési feladatokat vont maga után. A Duna legkeskenyebb pesti szakaszán kijelölt hely egyik oldalon nem kapcsolódott utakhoz. Budán a Gellérthegy északi végéhez érkezett, csak kanyarodva lehetett róla lejutni, és felépültekor a híd budai hídfője és a Várba vezető út között még állt a falusias házakból álló Tabán nevű városrész, amelynek lebontását a híd megnyitása indokolta. A pesti oldalon a probléma bonyolultabb volt. A híd a Kerepesi (ma: Rákóczi) út, illetve a Hatvani (ma: Kossuth Lajos) utca légvonalbeli folytatása ugyan, de a híd és az utca torkolata között helyezkedett el a régi Pest belvárosa, sok fontos épületével együtt. A híd helyének itteni kijelölése a Hatvani utca kiszélesítését, északi oldalának lebontását és újbóli felépítését, a piarista rendház, a régi kúria és az Athenaeum nyomda barokk épületei, valamint a Kasselik-féle városháza lebontását tette szükségessé. A Barátok tere, a Városház tér, a Sebestyén tér, a Rózsa tér és a Hal tér eltűntével a városstruktúra megváltozott. A Keleti pályaudvar így egyenes, széles útvonalon összeköttetésbe került Budával, de ennek ára a régi Pest eltűnése volt. Egyúttal viszont mód nyílt a Belváros világvárosias központjának megépítésére. A Hatvani utca északi oldalán, a hídhoz vezető Eskü (ma: Szabadsajtó) úton és a két út között létesült Kígyó téren (ma: Felszabadulás tér) a századfordulón — megközelítően egységes stílusban — megépültek Budapest legreprezentatívabb üzlet- és bérházai. A következő jelentős városépítési feladat a katonai laktanyák megváltásakor került napirendre. A II. kerületi Fő utca és Királyhegy utca sarkán (ma: Corvin tér) álló Flórián laktanya helyén a Budai Vigadó épült, a belvárosi volt Károly kaszárnyát (a Martinelli építette Invalidus-ház) Központi Városházává alakították át, a legnagyobb méretű laktanya, a Hild János tervezte rossz emlékű Újépület helyén pedig Budapest pénzügyi centruma épült meg. Az Újépület lebontását már az 1871. évi városrendezési pályázat kiírásakor is tervbe vették. A katonai kormányzat ugyan csak 1897-ben adta át az Újépületet a Fővárosnak, de az elvi megállapodás már az évtized elején megszületett, ezért a lebontás során felszabaduló terület szabályozására és beépítésére a Magyar Mérnök és Építész Egylet már ekkor pályázatot íratott ki. Az évekig tartó viták után végül Palóczy Antal eredetileg névtelenül benyújtott tervét fogadták el 1898-ban a rendezés alapjául. Az Újépület helyén a Szabadság tér és környező utcái (a Honvéd utca és Zoltán — ma: Beloiannisz — utca betorkolló szakaszai, valamint a Vécsey, Aulich, Perczel Mór és Kiss Ernő utcák) jöttek létre. A parkosított Szabadság tér szélein épült fel a Tőzsde (ma:MTV-székház), az Osztrák—Magyar Bank budapesti székháza (ma: Magyar Nemzeti Bank), míg a szomszédos háztömbben Hold utcai (ma: Rosenberg házaspár utca) bejárattal a Postatakarék székháza. A többi telken vállalati székházak és luxusbérházak épültek a század első évtizedében. A maga korában kevésbé hangsúlyos, de a város fejlődése szempontjából legalább ilyen jelentős volt mivel a további fejlődés irányába esett, és annak sorsát is megszabta — a Gellérthegytől délre eső terület, az úgynevezett Lágymányos szabályozása. Az első lépés a Műegyetem helyéül kijelölt Duna-parti szakasz feltöltése volt. Itt épült meg azután 1903—1913 között a Műegyetem épületegyüttese, és nagyjából egy időben az egykori Fehérvári (ma: Bartók Béla) út túloldalán a Gellért-szálló. Nagyarányú építkezések folytak az útnak a Körtérig vezető szakaszán, és mindkét irányba bevezető mellékutcáin. A Gellérthegy déli lejtőjén is akkor alakult ki a villanegyed, amelybe helyenként, például a Ménesi úton, középületek is beékelődtek. Ez a dinamikus fejlődő városrész nem kapott kiépülése idején akkora figyelmet, mint a Szabadság tér környéke. E budai terület fejlődése az előzőktől eltérően nem a kiegyezés után elkezdődött változások betetőzése, hanem olyan kezdet, amely a két háború közötti korszakban nyert folytatást. A vidéki városokban a századfordulón alapvető városrendezési intézkedések nem történtek. A magyar — főleg az alföldi — városokra jellemző széles utak még ki tudták elégíteni a megnövekedett igényeket is. Általános jelenség volt viszont a régi hatalmas vásárterek modern értelemben vett 60