Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 7. évfolyam 1931
TANULMÁNYOK - Fenyő Iván és Genthon István: A Magyar Nemzeti Múzeum szárnyasoltárképei
Sziléziában vagy Ausztriában. A trencséni oltárkával, ezzel a mérete miatt sem jelentékeny alkotással csaknem kimerül a hatás. Rajta kívül a korbeli magyar táblaképeken nem érezhetők ennek az igazodásnak nyomai. Kolozsvári Tamás, az 1427-ben készült garamszentbenedeki oltár festője, a kor vezető mestere ment maradt tőle éppúgy, mint táblaképeink zöme, melynek kapcsolatai inkább Bécshez és Boroszlóhoz fűződnek. A két szent nőt ábrázoló külső szárnykép a XV. század végéről való s jelentőségben meszsze a belsők mögött marad. A múzeum korai emlékeinek legnevezetesebbike a liptószentmáriai főoltár maradványa. Ennek a hatalmas méretű oltárnak csak a festett dísze maradt meg, keskeny, hosszúkás szekrényfelei két szent nő alakjával, azonkívül szárnyképei. A hajdani oltárt, melynek középrésze megsemmisült vagy elkallódott, felül próféta mellképeket ábrázoló háromszögletes ormok díszítették, mint a korai felvidéki oltárok egyik legjellegzetesebbikét, a mateóci főoltárt, s nem érdektelen megemlíteni, hogy már szerkezetében is ehhez a magyar földön gyakori, külföldön pedig csaknem ismeretlen (mindössze Lübeck környékén sporadikusan használt) típushoz igazodik. A szekrényfalon látható figurák természetellenes karcsúságában még a nagy gótikus tradícióknak, a XIV. századi formaérzésnek hatása érzik, ugyancsak sablonosak a próféta-mellképek. A belső szárnyak nyolc képében azonban már az idealizmus és a realizmus nagy küzdelme, mely a XV. század első felének művészetét anynyira jellemzi, előreveti árnyékát. A belső szárnyképek Szűz Mária és Krisztus életéből mutatnak be nyolc jelenetet az alábbi ikonográfiai sorrendben: Mária és Erzsébet találkozása, Angyali üdvözlet, Jézus születése, Királyok imádása, Krisztus elfogatása, Krisztus Pilátus előtt, Keresztvitel és Kálvária. Az oltár festőjének monogrammját is ismerjük: a Krisztus elfogatásán és a Kálvárián feltűnő zászlókon RN betűk olvashatók. Nincs okunk kételkedni abban, hogy ez a két betű a mester nevének kezdőbetűit jelenti, annál is inkább, mert többször és ugyanebben a formában fordul elő. RN monogrammista az 1440—1450 közötti évek egyik jellegzetes magyarországi művésze. Felfogása még részben a régebbi idealizáló hagyományokhoz kapcsolódik: például alakjait karcsúra nyújtja, megtartja a gótikus lendületet, lágyan aláfolyó párhuzamos ráncú redőkbe burkolja a figurákat s gyakran a hátteret sommásan intézi el. Másutt már tisztán és világosan jelentkeznek a realista hajlandóságok. Arctípusai például változatosak és markánsak. Kedvvel és nagy gonddal ábrázolja a korbeli viseletet, a sodrott páncélingeket, sisakokat és lövegeket. A Krisztust Pilátust előtt ábrázoló képen megkapó Pilátus nagymintás olasz brokátpalástjának gondos rajza. Ugyancsak az éledő realizmusra mutat az Angyali üdvözlet bájos háttere, a finom profilú ablakkeretekkel s az ónléces üvegablakokkal. A mester stílusa ezzel a kettősségével a kor törekvéseihez kapcsolódik. A képek, ami egyszerű felépítésüket s a szereplő fejtípusokat illeti, az osztrák művészetre emlékeztetnek. Ugyanazt a fejlődéstörténeti fokot jelentik, mint az úgynevezett Albrecht mester, az osztrák piktúra korbeli jellegzetes egyénisége, akinek a képeit a klosterneuburgi apátsági múzeum őrzi. Az Albrecht mester s az RN monogrammista közötti kapcsolat azonban igen távoli. Nem is hisszük, hogy a magyar festő látta volna a bécsi mester műveit. A közös sajátosságok a kor szelleméből következnek, amelyet a bécsi festő nagyobb hatással tudott kifejezni, mint RN monogrammista. A Krisztus Pilátus előtt c. kép dekoratív felfogása a tiroli Jacob Santer műveivel rokon. Egyik képe a Köpenyes Mária repr. a Magyar Művészet III. (1927) évf. 136. oldalán, egy másik képe a Philipp István úr tulajdonában, Székesfehérvárt lévő Jézus imádása, repr. folyóiratunk VI. (1930) évf. az 502. oldalon. 441