Magyar Múzeumok, 1996. 1. szám (Vol. 2.)

Zomborka Márta: Vác, "Fehérek temploma" kriptafeltárás, 1994-95: az előzmények és a feltárás

VÁC, "FEHÉREK TEMPLOMA" KRIPTAFELTÁRÁS Vác, ’’Fehérek temploma” kriptafeltárás 1994-95 Az előzmények és a feltárás Zomborka Márta A domonkos rendet a 17. század végén telepítette Dvornikovits Mihály püspök Vácra. Alig másfél évtizeddel a törökök kiűzését követően már megkezdték rendházuk kialakítását a város főterén. Rendi ruhájuk színe alapján a köznép fehér barátoknak nevezte a domonkos szerzete­seket, és máig Fehérek templomának emlegetik az általuk a 18. században használt templomot. Első templomukat a jelenlegi helyen 1699-ben kezdték építeni, fennmaradt róla a kőművesnek kiadott német nyelvű megbízási szerződés is.­ A donátor püspök váratlan halála, a Rákóczi szabadságharc zűrzavara, az anyagi háttér hiánya lassí­totta az építést. Évtizedekig tartó munkával építették, s már működés közben több alkalommal bővítették is a rendházat és a templomot. A templomtorony építésekor, 1729-ben kezdték meg alatta a kripta kialakítását. A plébánián fennmaradt halotti anyakönyv szerint 1731-ben temetkeztek ide először. A rend szabályzatából követ­kezően a szerzeteseket korábban is közös kriptába kellett temetni, vélhetően egy, a templom alatt fennmaradt középkori pinceszakaszt használtak fel erre a célra. Vácon a többi korabeli templomnak is van kriptája, a piaristák, a ferencrendiek és a Hétkápolna temploma alá is temetkeztek polgárok, s tudjuk, hogy a 18-19. században lebontott két templomban is élt ez a szokás.­ A székes­­egyház altemploma főpapi temetkezőhely, itt egyenként elfalazott fülkékbe máig temetnek. A domonkos kriptába kezdetektől temetkezett a polgári lakosság is, sőt, elsősorban az ő temetkezőhelyük. 1808- ig tekinthetjük folyamatosnak a kripta használatát. Két betemetés ezt követően is történt, az időben messze legutolsó pedig­­ egy gyónást igazoló cédula tanúsága szerint 1841-ben vagy később. Mária Terézia törvényei ugyan korlátozták, II. József rendelkezései pedig elvben megszüntették a közös kripták használatát, a Fehérek templomának kriptájából származó adataink e rendeletek hatástalanságát mutatják.3 II. József bezáratta a váci domonkos rendházat, ezt követően pár évig a piaristák kezelték a templomot, majd a Felsőváros plébániatemplo­ma lett. A kripta lejáratait idővel megszüntették, a temp­lom felújításai még ezek nyomait is elfedték. A kripta két szellőzője közül az egyik az átépítések ellenére folyamatosan működött, s a környék vízjárta alta­lajával dacolva a helyiség az utóbbi évekig száraz maradt. A jelenlegi részleges nedvesedés az elmúlt évtizedek vízvezetési, csatornázási munkáinak következménye lehet. A templom 1994-ben zajló felújítási munkái során a szellőzőnyílásra felfigyelve kerestette meg a plébános a kripta lejáratát. A zsúfolásig telt, átláthatatlan pincében építészeti felmérés, statikai vizsgálat, megerősítés elképzelhetetlen volt, így a templom érdekében a fenn­tartó a temetkezőhely megszüntetése mellett döntött. Eredetileg csontmaradványokra számítottak, s a kripta talajában kívánták újratemetni azokat. A felszámoláshoz 11^ Hi The Exposure of the Dominic Crypt in Vác, the Initial Stages of the Restoration In autumn 1994, in Vác, the cathedral town besides the Danube, during the restora­tion of the 18th century church of the Dominic order, they found the passage leading down to the common crypt. The climate has conserved the richly decorated coffins, the funeral textiles, the grave furniture, and the bulks of the corpses have also became mummified in a natural way. The burialplace had to be li­quidated, the local Ignác Tragor Museum, upon the notification from the parson, organised a work group for the rescue excavation. (The Hungarian museological sta­ tutes do not contain provi­ sions concerning finds of this age, it depends on the consent of the conservator whether or not the material can pass into a public collection.) The excavation, done in three stages between November 1994 and May 1995, was exe­ cuted by ethnologist museolo­gists, an anthropologist and restorers. In the course of the preparations, they also had to think about their own safety, the stability of the climate, the precise documentation, the appropriate packing, stor­ing and registration of the objects exposed. They expo­sed 263 coffin-burials in the two crypt-parts not connec­ted with each other, and near- y \ r i -: n Jo fi 111 ö 1IIBBllSiBHilili “ m Is□u

Next