Magyar Múzeumok, 1996. 4. szám (Vol. 2.)
MŰHELY - Mahunka Sándor: Megnyílt a Természettudományi Múzeum: expedíciók, gyűjtőutak és a Magyar Természettudományi Múzeum
MŰHELY Expedíciók, gyűjtőutak és a Magyar Természettudományi Múzeum Mahunka Sándor A mexikói őserdő belsejében, a fényes délben is uralkodó félhomályban, a napi többszöri esőtől folyamatosan csöpögő levelek alatt, az összefonódott liánoktól, epifita növényektől roskadozó, 60-80 méter magas óriásfák tövében, az avarban hihetetlenül gazdag élővilágot találtunk. Amint az itthon, a minták elemzésével bebizonyosodott, egy marék korhadékban és humuszban több száz atkát, néhány százlábút, ezerlábút, ugróvillás rovarok, férgek és pókok tucatjait találtuk, s hogy ne legyen a gyűjtés egyszerű, mindig akadt egy-két skorpió is. Ezek, valamint a hálóval, rostával, csapdákkal, kérgészéssel gyűjtött bogarak, darazsak, legyek mellett olyan ritkaságok is szerepeltek az anyagban, mint az alig ismert, kövek alatt, rejtett életet élő szálfarkúak (Palpigradi), vagy a korhadt fatörzsekben található ezerlábúak (Diplopoda) hatalmas, őserdei példányai. Nem volt hiábavaló a fáradtság, az alig összetákolt, rozsdamarta, bérelt repülőgéppel a guatemalai határvidékre megtett út, a még érintetlen trópusi esőerdő kétségtelen veszélyeinek Az 1896. évi ceyloni magyar expedíció tagjai. Az ülő sorban baloldalt Szalay Imre országgyűlési képviselő, középen Madarász Gyula múzeumi őr (Vasárnapi Újság, 1896, 43. évf. 5. szám) Participants of the Hungarian expedition to Ceylon in 1896. Sitting on the left: Imre Szalay, Member of Parliament; sitting in the middle: Gyula Madarász museologist vállalása, a Magyar Természettudományi Múzeum ismét kincsekkel gyarapodott! Annak ellenére, hogy a mexikói út alig tartott tovább három hétnél, az eredmény több száz gondosan préselt növény, több ezer rovar és pókszabású állat hazahozatala lett. Miért kell gyűjteni? A Magyar Természettudományi Múzeum a világ legjelentősebb természetrajzi (geológiai, paleontológiai, botanikai, zoológiai és antropológiai) gyűjtőkörű múzeumainak egyike. Ezt elsősorban annak köszönhetjük, hogy a tízmillió példányt megközelítő, felbecsülhetetlen értékű gyűjteményeinkben a világ szinte valamennyi országának természeti kincseit őrizzük, típuspéldányaink száma eléri a százezret. Nem túlzunk tehát, ha azt mondjuk: mindezzel jelentősen hozzájárultunk a világ megismeréséhez, s gyűjteményeink nélkül átfogó, az élővilágot (legalább egyes területeit) érintő tudományos kutatás alig képzelhető el! Erre büszkék vagyunk, azonban ezt az anyagot valahogy össze is kellett gyűjteni... Miért tekintjük kincseknek (nemzeti kulturális örökségünk részének) gyűjteményeink anyagát ? Miért kell magyar kutatóknak távoli világrészek állatait és növényeit gyűjtenie és vizsgálnia? Miért kell egy olyan parányi országnak, mint Magyarország, ezekből költséges gyűjteményeket létrehoznia, fenntartania? Kinek érdekes ez a tevékenység, miért a nemzetközi megbecsülés? A kérdés sok, a válasz sem lehet tehát egyszerű! Minden múzeum tevékenységének egyik oldala (a gyűjteményépítés és a bemutatás mellett) egy (vagy több) tudományág művelése, azaz a gyűjtött anyag feltárásához, összefüggéseinek megismeréséhez szükséges tudományos kutatás. A mi múzeumunkban az ásványtani, őslénytani, növénytani, állattani és embertani tudományok jó néhány területét művelik. Kétségtelen, hogy ezek közül különösen az őslénytant, növénytant és állattant jellemző taxonómia, a florisztika és a faunisztika, a növény- és az állatföldrajz, valamint az ökológia nemzetközi tudományok. Ezekkel nem lehet kis területen, elszigetelten vagy elzárkózva foglalkozni, még kevésbé olyan országban, mint Magyarország, ahol a politikai határok még véletlenül sem esnek össze a természetföldrajzi vagy biogeográfiai határokkal. Tehát az első válasz: tudományos kutatásaink csak nemzetközi munkamegosztásban, nagyléptékű összefüggések felismerésével, összehasonlító világgyűjtemények segítségével végezhetők. Expeditions, collecting trips, und the Hungarian Natural History Museum The Hungarian Natural History Museum is one of the most important natural history collections of the world. The number of specimens kept here approaches ten million, and that of the type specimens is around one hundred thousand. This scientific treasure is mainly a result of the extensive collecting trips undertaken in the past into almost every region of the globe. The arguments about why natural history collections should be continued are examined in this article, and a short summary of when the museum’s expeditions were made is given. It is emphasised that although conditions in society are regularly changing, the importance of natural history collections has not decreased, but rather grown with the recognition of the present destruction of the biodiversity of the living world. Kaszpi fóka, Zichy Jenő harmadik, 1898-as ázsiai expedíciójának gyűjtéséből (Méhely Lajos vízfestménye) Caspian Seal, collected by Jenő Zichy during his third Asian expedition in 1898 (water colour by L. Méhely) 19