Magyar Múzeumok, 2002. 4. szám (Vol. 8.)
SZÁMVETÉS - Vásárhelyi Tamás: A Magyar Természettudományi Múzeum kétszáz éves jubileumának megünnepléséről
nagyobb teher nehezedik, mint bármikor. Ráadásul a múzeum a nagyközönség szemében is kezd önálló életet élni azzal, hogy a saját nevét viselő épületben vonzó kiállításokat nyit. Nem közismert, hogy Magyarországnak világméretekben is kiemelkedően gazdag, jól feldolgozott és a tudomány nemzetközi vérkeringésében részt vevő tudományos gyűjteményei vannak. Nem közismert, hogy gyűjteményeink - a Kárpát-medence nyilvánvaló reprezentációján túl - az Antarktisz és Észak- Amerika kivételével minden más földrészről tartalmaznak fontos anyagokat, egyes területek (pl. Mongólia, Korea, Vietnam, Új-Guinea, Kelet-Afrika) tekintetében pedig kikerülhetetlenül fontos anyagokat. Elhatároztuk, hogy a kétszáz éves jubileumot a többi közgyűjtemény ünneplésének és a magyar múzeumügy ünneplésének hullámtalaján emlékezetessé tesszük saját, fentebb kért köreink számára is. Az alábbiakban áttekintjük az ünnepségsorozat egészét, és néhány állomását, és nemcsak azért, hogy emléket állítsunk a sokszor ismételt, elszánó szavaknak. Szeretnénk bemutatni, hogy milyen változatos programmal ünnepeltünk. A marketinges gondolkodásmód számára érdekes lehet az is, hogy hogyan gondolkodtunk a múzeumban érdekköreinkről, hogyan végeztünk - akár úgy is mondhatnánk - ünnepi piac-szegmentációt. Lehetséges-e „ünnepipiac-szegmentáció” ünneprontás nélkül? Szakmánk egyik nehéz feladatának tartom, hogy megtanuljuk a felszínen maradáshoz szükséges PR-marketing fogalmi szótárat, szemléletmódot, gyakorlatot, mert a kulturális- és szabadidő-piac más szereplői már megtanulták és sikeresen alkalmazzák is. Miközben „piacszegmentálásról” beszélünk, meg kell őrizzük partneri viszonyunkat, tiszteletünket, nagyrabecsülésünket olyan „célcsoportok” irányában, mint a kiállításainkat értő módon látogató pedagógusok, a Magyar Tudományos Akadémia szakmai bizottságai, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma külföldi vendégei, de említhetném az óvodás csoportokat vagy a nyugdíjasokat is. Nehéz mentális feladat a program tervezésekor „célcsoportokra” gondolni, a meghívók postázásakor „a kutatótársadalmat” emlegetni, a rendezvényen viszont XY kutatótársat, Z akadémikust, egyben múzeumunk korábbi dolgozóját, N-t, a külföldi nagy múzeum igazgatóját köszönteni. Sokan berzenkednek ettől a gondolkodásmódtól, vagy egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni azt, hogy a „marketing”, ha nem öncél, hanem segédeszköz, nagyon nagy mértékben megkönnyítheti működésünket. Én még azt is gondolom, hogy a két terület kapcsolódása esetünkben egyértelműen pozitív dolog. A mi „termékeink" marketingje, a múzeumokban fellelhető tudományos és ismeretterjesztő, művészi és mindennapi kultúra terjesztése végtelenül nemes feladat. Nehéz elképzelni, hogy marketinget sokkal jobb célra használni lehessen, miközben számtalan, végtelenül jelentéktelen célra nálunk sikeresebben alkalmazzák. Azt gondoltuk, hogy idén minden magyar közgyűjtemény felsorakozik a két vezérhajó mögé, és együtt, látványos és hatásos „flottafelvonulást” rendezünk, amelyen a múzeumok múltjának ürügyén a jövőről is rengeteg szó esik. Ezért a Természettudományi Múzeumban külön munkabizottságot hívtunk életre, amelynek 5 tagja összeállított egy programajánlatot. Ezt a részlegvezetőkből és a felső vezetésből álló tanács megtárgyalta, elhagyott néhányat, hozzáírt néhányat, a (programonként sor!) másfél oldalas listához, néhány kolléga még ezután is csatlakozott hozzá a maga ötleteivel, azután elkezdtünk források után nézni. Volt, amit tőlünk független intézmények tettek hozzá az ünnepséghez (pl. a MATÁV a telefonkártyát, a Magyar Posta a bélyeget, több tudományos társaság a jubileumnak szentelt programot), volt, amit részben vagy egészben szponzorálásként kaptunk (pl. a grafikusművész önkéntes munkáját a naptárhoz, a kivitelező vállalat támogatását a kiállításhoz, egy brosúrához). Volt, amihez sikerült támogatást szerezni a minisztériumtól (pl. kiállítás, kiadványok) és volt, amit a GMAz alábbiakban néhány érdekkörünket és néhány féle eseményt említenék meg. Nagyon terjedelmes volna minden esetben bemutatni, hogy esetleg pontosabban kinek szántuk a programot/terméket, és kihez jutott el, az hogyan fogadta. Az áttekintés azt mindenesetre érzékelteti, hogy sokféle partnerünkkel szerettünk volna együtt ünnepelni. A múzeumi világ saját történetünket bemutató saját kiállításunk („Túl az Óperencián”) volt az idei év legnagyobb jubileumi eseménye. A kiállítást persze a nagyközönségnek (hangsúlyozottan nemcsak a természettudományok iránt érdeklődőknek) készítette a Közművelődési és Kiállításrendezési Főosztály és a tudományos tárak sok közreműködő munkatársa, de a megnyitó, mint általában, leginkább a szakmának szólt. A megnyítóra nagyon sok kollégát hívtunk meg, és azt hisszük, aki eljött, az jól szórakozott velünk és rajtunk. A múzeum elhunyt nagyjainak szerepjátékos formában való felidézése nemcsak esti szórakozás volt, hanem egyben a sikeresen működő amerikai, európai múzeumok egyik vonzó programkínálatának bemutatása is a szakma számára. (Akár hihető, akár nem, ezzel a szándékkal is tervezgettük a „bulit", azaz a „bált”. És ugyanez fűtött minket, amikor a szeptemberi esti nyitvatartás programját alakítottuk ki. Ezekről bővebben szól a következő cikk.) Természetesen részt vettünk ,A múzsák kertje" c. kiállításon, és a katalógusban is benne vagyunk. Ez a kiállítás a múzeumi és könyvtári világ örömteli ünnepe volt. Reméltük, hogy sokan vesznek részt a Magyar Tudományos Akadémián rendezett, a jelennel és a jövővel foglalkozó tudományos ülésszakon is, de ott a - nem a két múzeumon múló - szerencsétlen szervezés miatt megosztottuk a muzeológus társadalmat a Nemzeti Múzeummal, miközben a néprajzosok Szentendrén üléseztek. (Ez a bevezetőben említett morzsajelenség egyik szimptómája.) Az évet - merthogy mi magunk is a múzeumi világhoz tartoznánk - nyugdíjasaink rendhagyó, a múzeum történetének utolsó egynegyedére visszaemlékező találkozója és egy összmúzeumi értekezlet zárta. A tudományos világ Az említett. „Természettudományi közgyűjteméNYÖM marketingpályázatból vagy más pályázatból tudtunk megoldani. Volt esti program, amiért tudtunk túlmunkabért fizetni, és volt szombati, amiért nem. Elég sok program a múzeum dolgozóinak áldozatvállalásából jöhetett létre, vagy annak árán gyarapodott. Kinek mit? Naptárunk karácsonyi oldala The Christmas page of the calendar