Magyar Múzeumok, 2002. 4. szám (Vol. 8.)

SZÁMVETÉS - Vásárhelyi Tamás: A Magyar Természettudományi Múzeum kétszáz éves jubileumának megünnepléséről

nagyobb teher nehezedik, mint bár­mikor. Ráadásul a múzeum a nagy­­közönség szemében is kezd önálló életet élni azzal, hogy a saját nevét viselő­ épületben vonzó kiállításokat nyit. Nem közismert, hogy Magyaror­­szágnak világméretekben is kiemel­kedően gazdag, jól feldolgozott és a tudomány nemzetközi vérkeringé­sében részt vevő tudományos gyűj­teményei vannak. Nem közismert, hogy gyűjteményeink - a Kárpát-me­dence nyilvánvaló reprezentációján túl - az Antarktisz és Észak- Amerika kivételével minden más földrészről tartalmaznak fontos anya­gokat, egyes területek (pl. Mongólia, Korea, Vietnam, Új-Guinea, Kelet-Af­­rika) tekintetében pedig kikerülhetet­lenül fontos anyagokat. Elhatároztuk, hogy a kétszáz éves jubileumot a többi közgyűjtemény ünneplésének és a magyar múzeumügy ünneplé­sének hullámtalaján emlékezetessé tesszük saját, fentebb kért köreink számára is. Az alábbiakban áttekint­jük az ünnepségsorozat egészét, és néhány állomását, és nemcsak azért, hogy emléket állítsunk a sokszor ismételt, elszánó szavaknak. Szeret­nénk bemutatni, hogy milyen válto­zatos programmal ünnepeltünk. A marketinges gondolkodásmód számára érdekes lehet az is, hogy hogyan gondolkodtunk a múzeumban érdekköreinkről, hogyan végeztünk - akár úgy is mondhatnánk - ünnepi piac-szegmentációt. Lehetséges-e „ünnepipiac-szegmentáció” ünneprontás nélkül? Szakmánk egyik nehéz feladatának tartom, hogy megtanuljuk a felszínen maradáshoz szükséges PR-marketing fogalmi szótárat, szemléletmó­dot, gyakorlatot, mert a kulturális- és sza­badidő-piac más szereplői már megtanulták és sikeresen alkalmazzák is. Miközben „piac­­szegmentálásról” beszélünk, meg kell őrizzük partneri viszonyunkat, tiszteletünket, nagyra­becsülésünket olyan „célcsoportok” irányában, mint a kiállításainkat értő módon látogató pedagógusok, a Magyar Tudományos Akadé­mia szakmai bizottságai, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma külföldi vendégei, de említhetném az óvodás csoportokat vagy a nyugdíjasokat is. Nehéz mentális feladat a prog­ram tervezésekor „célcsoportokra” gondolni, a meghívók postázásakor „a kutatótársadal­mat” emlegetni, a rendezvényen viszont XY kutatótársat, Z akadémikust, egyben múzeu­munk korábbi dolgozóját, N-t, a külföldi nagy múzeum igazgatóját köszönteni. Sokan berzen­kednek ettől a gondolkodásmódtól, vagy egysze­rűen nem hajlandók tudomásul venni azt, hogy a „marketing”, ha nem öncél, hanem segédesz­köz, nagyon nagy mértékben megkönnyítheti működésünket. Én még azt is gondolom, hogy a két terület kapcsolódása esetünkben egyértel­műen pozitív dolog. A mi „termékeink" marke­tingje, a múzeumokban fellelhető­ tudományos és ismeretterjesztő, művészi és mindennapi kultúra terjesztése végtelenül nemes feladat. Nehéz elképzelni, hogy marketinget sokkal jobb célra használni lehessen, miközben számtalan, végtelenül jelentéktelen célra nálunk sikereseb­ben alkalmazzák. Azt gondoltuk, hogy idén minden magyar köz­­gyűjtemény felsorakozik a két vezérhajó mögé, és együtt, látványos és hatásos „flottafelvonu­lást” rendezünk, amelyen a múzeumok múltjá­nak ürügyén a jövőről is rengeteg szó esik. Ezért a Természettudományi Múzeumban külön munkabizottságot hívtunk életre, amelynek 5 tagja összeállított egy programajánlatot. Ezt a részlegvezetőkből és a felső vezetésből álló tanács megtárgyalta, elhagyott néhányat, hoz­záírt néhányat, a (programonként­­ sor!) másfél oldalas listához, néhány kolléga még ezután is csatlakozott hozzá a maga ötleteivel, azután elkezdtünk források után nézni. Volt, amit tőlünk független intézmények tettek hozzá az ünnep­séghez (pl. a MATÁV a telefonkártyát, a Magyar Posta a bélyeget, több tudományos társaság a jubileumnak szentelt programot), volt, amit részben vagy egészben szponzorálásként kap­tunk (pl. a grafikusművész önkéntes munkáját a naptárhoz, a kivitelező vállalat támogatását a kiállításhoz, egy brosúrához). Volt, amihez sikerült támogatást szerezni a minisztériumtól (pl. kiállítás, kiadványok) és volt, amit a GM­Az alábbiakban néhány érdekkörün­ket és néhány féle eseményt említe­nék meg. Nagyon terjedelmes volna minden esetben bemutatni, hogy esetleg pontosabban kinek szántuk a programot/terméket, és kihez jutott el, az hogyan fogadta. Az áttekintés azt mindenesetre érzékelteti, hogy sokféle partnerünkkel szerettünk volna együtt ünnepelni. A múzeumi világ saját történetünket bemutató saját kiállításunk („Túl az Óperencián”) volt az idei év legnagyobb jubileumi ese­ménye. A kiállítást persze a nagykö­zönségnek (hangsúlyozottan nemcsak a természettudományok iránt érdek­lődőknek) készítette a Közművelődési és Kiállításrendezési Főosztály és a tudományos tárak sok közreműködő munka­társa, de a megnyitó, mint általában, leginkább a szakmának szólt. A megnyítóra nagyon sok kol­légát hívtunk meg, és azt hisszük, aki eljött, az jól szórakozott velünk­­ és rajtunk. A múzeum elhunyt nagyjainak szerepjátékos formában v­aló felidézése nemcsak esti szórakozás volt, hanem egyben a sikeresen működő amerikai, európai múzeumok egyik vonzó program­kínálatának bemutatása is a szakma számára. (Akár hihető, akár nem, ezzel a szándékkal is tervezgettük a „bulit", azaz a „bált”. És ugyanez fűtött minket, amikor a szeptemberi esti nyitvatartás prog­ramját alakítottuk ki. Ezekről bővebben szól a következő cikk.) Természetesen részt vettünk ,A múzsák kertje" c. kiállításon, és a katalógus­ban is benne vagyunk. Ez a kiállítás a múzeumi és könyvtári világ örömteli ünnepe volt. Remél­tük, hogy sokan vesznek részt a Magyar Tudo­mányos Akadémián rendezett, a jelennel és a jövővel foglalkozó tudományos ülésszakon is, de ott a - nem a két múzeumon múló - szerencsétlen szervezés miatt megosztottuk a muzeológus társadalmat a Nemzeti Múze­ummal, miközben a néprajzosok Szentendrén üléseztek. (Ez a bevezetőben említett morzsa­jelenség egyik szimptómája.) Az évet - merthogy mi magunk is a múzeumi világhoz tartoznánk - nyugdíjasaink rendhagyó, a múzeum történetének utolsó egynegyedére visszaemlékező találkozója és egy összmúzeumi értekezlet zárta. A tudományos világ Az említett. „Természettudományi közgyűjtemé­NYÖM marketingpályázatból vagy­ más pályázatból tudtunk megoldani. Volt esti program, amiért tudtunk túlmunkabért fizetni, és volt szom­bati, amiért nem. Elég sok program a múzeum dolgozóinak áldozatvállalá­sából jöhetett létre, vagy­ annak árán gyarapodott. Kinek mit? Naptárunk karácsonyi oldala The Christmas page of the calendar

Next