Magyar Múzeumok, 2007. 4. szám (Vol. 13.)

2007 / 4. szám - MŰHELY - Kodály Zoltán, a népzenekutató: fotó- és dokumentumkiállítás a Hagyományok Házában

MŰHELY Kodály Zoltán, a népzenekutató Fotó- és dokumentumkiállítás a Hagyományok Házában A Hagyományok Háza Folklórdokumentá­ciós Központja fotó- és dokumentumkiállí­tással emlékezett a 125 éve született Ko­dály Zoltánra. Kodály Zoltán a XX. századi magyar kul­túra meghatározó és sokoldalú személyi­sége. Pontosan ez a sokoldalúság, a peda­gógus és zeneszerző Kodály nemzetközi és hazai sikerei kissé háttérbe szorították a tudós Kodályt. Pedig pályatársával, Bartók Bélával együtt ők teremtették meg a tudo­mányos alapokra helyezett magyar népze­nekutatást, s annak máig ható nemzetközi rangot vívtak ki. A jubileumi tárlat áttekin­ti Kodály életművének azokat az állomása­it, amelyek népzenekutatói szemléletének kialakulásához vezettek, illetve azokat a kutatási témaköröket, eredményeket, tu­dományos műhelyteremtő erőfeszítéseket, amelyek által a magyar népzenekutatás a nemzetközi etnomuzikológiai trendek élvo­nalába került. Fényképek, Kodály-idézetek, levél­ részletek, kortársi megnyilatkozások, kottás népzenei lejegyzések illusztrálják a közvetkező 19 témakörre osztott kiállítást: 1. Népdalemlékek, tanulmányok; 2. Talál­kozás Vikár Béla fonográffelvételeivel; 3. A felvidéki népzene felfedezése; 4. Pálya­társak (Bartók és Kodály); 5. Erdélyi szé­kely dalok, ötfokúság; 6. Gyűjtés az első vi­lágháború idején; 7. Hangszeres népzene; 8. Táncemlékek, tánckutatás; 9. Széki ze­ne, csángó zene; 10. „Cigányzene”, népies műdal; II. A népzene előadásmódja; 12. A magyar népzene kelet és nyugat között; 13. Kapcsolatok a román és romániai magyar népzenekutatással; 14. Kapcsolatok a szláv és a szlovákiai magyar népzenekutatás­sal; 15. Folklorizmus (Kodály véleménye a folklórmozgalmakról); 16. Népzenegyűjtés és -lejegyzés; 17. A Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportja; 18. Kodály, a tanítványok támasza; 19. A kodá­­lyi kutatói életmű. A kiállítás szakmai tervét dr. Pávai Ist­ván népzenekutató készítette. A kiállítást Eősze László zenetörténész, Kodály-kuta­­tó nyitotta meg 2007. szeptember 13-án a Hagyományok Házában. A megnyitó alkal­mával Kodály gyűjtötte magyar, román és horvát énekes és hangszeres dallamok szó­laltak meg Bukovinától a Dunántúlig, Nyit­­ra vidékétől a Székelyföldig Hetényi Milán (ének és furulya), Major Levente (hegedű), Németh László (furulya) és Szabó Zoltán (duda) közreműködésével. A kiállítás szeptember 20-25. között, a Kodály-jubileumnak szentelt XXL Kecske­méti Népzenei Találkozó ideje alatt, a kecs­keméti Erdei Ferenc Kulturális Központban volt megtekinthető. Jelenleg a Hagyomá­nyok Háza első emeleti kerengőjén látható 2008. február 1-jéig. Eősze László megnyitó beszéde A Kodály-évforduló eseménynaptárában különös figyelmet érdemel a Hagyományok Házának - méreteiben ugyan szerény, tar­talmát tekintve azonban rendkívül fontos - kiállítása. A komponista Kodály nevét ugyanis meg­őrzi a Psalmus hungaricus, a Budavári Te Deum, a Háry, a Székely fonó s a többi re­mekmű, amíg csak élet - vagy legalábbis zeneélet - lesz a földön. A pedagógus Kodály népszerűsége pedig nőttön-nő világszerte napjainkban is. Az ő átfogó zenei nevelési koncepciója olyan „hungaricum”, melynek terjesztésére inté­zetek, társaságok alakultak Japántól Ang­liáig és Amerikától Kínáig, Ausztráliáig­­ mentve, ápolva a hazánkról, mint „zenei nagyhatalomról” kialakult véleményt. A komponista és a pedagógus mellett a közvéleményben némiképp háttérbe szorul a tudós Kodály, holott egész életművének középpontja a folklórkutatás. Ebben gyöke­rezik sokrétű munkásságának minden ága. A zeneszerző oeuvre jelentős része az ál­tala gyűjtött népdalokra épül, s az iskolai énekoktatás tananyaga, kórusaink meg­újult repertoárja is ugyanezt a dallamkin­cset dolgozza fel. Ma már látjuk: mindez egyetlen nagy célt szolgált, a zenei anya­nyelv meghonosítását. Ennek a tevékenységnek a történetét kí­vánja bemutatni ez a kiállítás a kezdetektől a teljes kibontakozásig, ezért tartom fon­tosnak és örvendetesnek megrendezését. A tablókon nyomon követhetjük, hogyan valósította meg Liszt Ferenc álmát több évtizedes, fáradságos munkával Kodály és Bartók. Különös szerencsénk, hogy fiata­lon fogtak hozzá a falujáráshoz, ezért több mint egy évtizeden át még az integer Ma­gyarországon gyűjthettek, így menthették meg számunkra a Zoborvidék, Erdély és Bukovina régi stílusú dalait. Ez az ered­mény nem kis részben Kodálynak köszön­hető, mert ő ismerte fel, hogy a peremvidé­ken, vagyis a nyelvhatáron kell megkezdeni a kutatást. A Kodály által lejegyzett több mint ötezer dallam közel kétharmada (s te­gyük hozzá: legértékesebb része) innen va­ló. Tudományos publikációinak java is az itt feltárt anyagot tárgyalja. Kodály és Bartók életre szóló, versengés­mentes szövetségét közös kiinduló pontjuk - az autentikus népzene „tiszta forrása” - hozta létre, és a nagy, közös cél - az európai színvonalú magyar zenekultúra megterem­tése - szilárdította meg. Minden másban különböztek egymástól. Mint Molnár Antal, Eősze László a Hagyományok Házában meg­nyitja a Kodály kiállítást (2007. szeptember 13) László Eősze opening the Kodály exhibition in the House of Traditions (13 September 2007) Fotó - Photo: ifj. Vitányi Iván Kodály Zoltán a népzenekutató című kiállítás plakátja. Hagyományok Háza, 2007 Poster of the exhibition "Zoltán Kodály folk music researcher”. House of Traditions, 2007 11

Next

/
Thumbnails
Contents