Magyar Múzeumok, 2007. 4. szám (Vol. 13.)
2007 / 4. szám - MŰHELY - Kodály Zoltán, a népzenekutató: fotó- és dokumentumkiállítás a Hagyományok Házában
MŰHELY Kodály Zoltán, a népzenekutató Fotó- és dokumentumkiállítás a Hagyományok Házában A Hagyományok Háza Folklórdokumentációs Központja fotó- és dokumentumkiállítással emlékezett a 125 éve született Kodály Zoltánra. Kodály Zoltán a XX. századi magyar kultúra meghatározó és sokoldalú személyisége. Pontosan ez a sokoldalúság, a pedagógus és zeneszerző Kodály nemzetközi és hazai sikerei kissé háttérbe szorították a tudós Kodályt. Pedig pályatársával, Bartók Bélával együtt ők teremtették meg a tudományos alapokra helyezett magyar népzenekutatást, s annak máig ható nemzetközi rangot vívtak ki. A jubileumi tárlat áttekinti Kodály életművének azokat az állomásait, amelyek népzenekutatói szemléletének kialakulásához vezettek, illetve azokat a kutatási témaköröket, eredményeket, tudományos műhelyteremtő erőfeszítéseket, amelyek által a magyar népzenekutatás a nemzetközi etnomuzikológiai trendek élvonalába került. Fényképek, Kodály-idézetek, levél részletek, kortársi megnyilatkozások, kottás népzenei lejegyzések illusztrálják a közvetkező 19 témakörre osztott kiállítást: 1. Népdalemlékek, tanulmányok; 2. Találkozás Vikár Béla fonográffelvételeivel; 3. A felvidéki népzene felfedezése; 4. Pályatársak (Bartók és Kodály); 5. Erdélyi székely dalok, ötfokúság; 6. Gyűjtés az első világháború idején; 7. Hangszeres népzene; 8. Táncemlékek, tánckutatás; 9. Széki zene, csángó zene; 10. „Cigányzene”, népies műdal; II. A népzene előadásmódja; 12. A magyar népzene kelet és nyugat között; 13. Kapcsolatok a román és romániai magyar népzenekutatással; 14. Kapcsolatok a szláv és a szlovákiai magyar népzenekutatással; 15. Folklorizmus (Kodály véleménye a folklórmozgalmakról); 16. Népzenegyűjtés és -lejegyzés; 17. A Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportja; 18. Kodály, a tanítványok támasza; 19. A kodályi kutatói életmű. A kiállítás szakmai tervét dr. Pávai István népzenekutató készítette. A kiállítást Eősze László zenetörténész, Kodály-kutató nyitotta meg 2007. szeptember 13-án a Hagyományok Házában. A megnyitó alkalmával Kodály gyűjtötte magyar, román és horvát énekes és hangszeres dallamok szólaltak meg Bukovinától a Dunántúlig, Nyitra vidékétől a Székelyföldig Hetényi Milán (ének és furulya), Major Levente (hegedű), Németh László (furulya) és Szabó Zoltán (duda) közreműködésével. A kiállítás szeptember 20-25. között, a Kodály-jubileumnak szentelt XXL Kecskeméti Népzenei Találkozó ideje alatt, a kecskeméti Erdei Ferenc Kulturális Központban volt megtekinthető. Jelenleg a Hagyományok Háza első emeleti kerengőjén látható 2008. február 1-jéig. Eősze László megnyitó beszéde A Kodály-évforduló eseménynaptárában különös figyelmet érdemel a Hagyományok Házának - méreteiben ugyan szerény, tartalmát tekintve azonban rendkívül fontos - kiállítása. A komponista Kodály nevét ugyanis megőrzi a Psalmus hungaricus, a Budavári Te Deum, a Háry, a Székely fonó s a többi remekmű, amíg csak élet - vagy legalábbis zeneélet - lesz a földön. A pedagógus Kodály népszerűsége pedig nőttön-nő világszerte napjainkban is. Az ő átfogó zenei nevelési koncepciója olyan „hungaricum”, melynek terjesztésére intézetek, társaságok alakultak Japántól Angliáig és Amerikától Kínáig, Ausztráliáig mentve, ápolva a hazánkról, mint „zenei nagyhatalomról” kialakult véleményt. A komponista és a pedagógus mellett a közvéleményben némiképp háttérbe szorul a tudós Kodály, holott egész életművének középpontja a folklórkutatás. Ebben gyökerezik sokrétű munkásságának minden ága. A zeneszerző oeuvre jelentős része az általa gyűjtött népdalokra épül, s az iskolai énekoktatás tananyaga, kórusaink megújult repertoárja is ugyanezt a dallamkincset dolgozza fel. Ma már látjuk: mindez egyetlen nagy célt szolgált, a zenei anyanyelv meghonosítását. Ennek a tevékenységnek a történetét kívánja bemutatni ez a kiállítás a kezdetektől a teljes kibontakozásig, ezért tartom fontosnak és örvendetesnek megrendezését. A tablókon nyomon követhetjük, hogyan valósította meg Liszt Ferenc álmát több évtizedes, fáradságos munkával Kodály és Bartók. Különös szerencsénk, hogy fiatalon fogtak hozzá a falujáráshoz, ezért több mint egy évtizeden át még az integer Magyarországon gyűjthettek, így menthették meg számunkra a Zoborvidék, Erdély és Bukovina régi stílusú dalait. Ez az eredmény nem kis részben Kodálynak köszönhető, mert ő ismerte fel, hogy a peremvidéken, vagyis a nyelvhatáron kell megkezdeni a kutatást. A Kodály által lejegyzett több mint ötezer dallam közel kétharmada (s tegyük hozzá: legértékesebb része) innen való. Tudományos publikációinak java is az itt feltárt anyagot tárgyalja. Kodály és Bartók életre szóló, versengésmentes szövetségét közös kiinduló pontjuk - az autentikus népzene „tiszta forrása” - hozta létre, és a nagy, közös cél - az európai színvonalú magyar zenekultúra megteremtése - szilárdította meg. Minden másban különböztek egymástól. Mint Molnár Antal, Eősze László a Hagyományok Házában megnyitja a Kodály kiállítást (2007. szeptember 13) László Eősze opening the Kodály exhibition in the House of Traditions (13 September 2007) Fotó - Photo: ifj. Vitányi Iván Kodály Zoltán a népzenekutató című kiállítás plakátja. Hagyományok Háza, 2007 Poster of the exhibition "Zoltán Kodály folk music researcher”. House of Traditions, 2007 11