Magyar Nap, 1937. július (2. évfolyam, 151-175. szám)
1937-07-01 / 151. szám
a a 50 FILLER II. évfolyam 151. szám Knerkeuls: Kálmán Mikiás,BM Idádét Csütörtök, 1937 Julius 1 Felelős szerkesztő: Dr. Ferencslassie Franciaország komoly napjai: Erélyes intézkedések a frank-spekulánsok ellen A kamara megszavazta a felhatalmazási törvényt Párizs, június 30. — A francia kamara ma a kora reggeli órákban befejezte a felhatalmazási törvény vitáját és 380 szavazattal 228 ellenében megszavazta a törvényt. A javaslatot még ma átutalták a szenátusba. A mai ülésen bemutatkozott a Chautemps-kormány is. A programnyilatkozat felolvasása után a kormány azt javasolta, hogy az interpolációk elhalasztásával azonnal kezdjék meg a pénzügyi javaslatok tárgyalását és egyúttal felvetette a bizalmi kérdést. A bizalmi szavazásnál a kormány 393 szavazatot kapott. Mi lesz a frankkal? A kamara ülését megelőzően a pénzügyi bizottságban Bonnet, az új pénzügyminiszter teljes képet adott Franciaország pénzügyi helyzetéről. Elmondotta, hogy június 1.—22. között összesen 5200 millió franknyi értékben került ki arany az országból, azóta pedig újabb 2500 millió frank értékű arany veszett el. Beismerte, hogy tegnap reggel mindössze húsz millió franknyi készlet volt az államkincstárban. Ha a kormány nem kapja meg a szükséges felhatalmazásokat, akkor a helyzet napról-napra rosszabbodni fog. Bonnet egyúttal bejelentette, hogy a frankot nem tudja sokáig mostani színvonalán tartani és a kormány foglalkozni fog a három állam között kötött valutaegyezmény felmondásával és ezzel megszünteti azt az alsó határt, amelyet az egyezmény a franknál megállapított. 4 Bonnet: A spekuláció hazaárulás A kamara éjjeli ülésén Bonnet megismételte a helyzet ismertetését és közölte azokat az intézkedéseket, amelyekkel a kormány a helyzetet meg akarja oldani. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy éles harcot kell folytatni a spekuláció ellen. Ebben az irányban már több intézkedést tett és a legszigorúbban megtiltotta a bankárok valutaspekulációt. Bonnet hevesen kikelt a spekulánsok ellen, akiknek működését hazaárulásnak nevezte. Közölte, hogy a legszigorúbban fogja üldözni üzelmeiket, hogy ezzel egyidejűleg rendet teremthessenek az ország gazdaságában és pénzügyeiben. A legközelebbi eszköz lesz az adóviszszaélések megszüntetése és a nagy vagyonok külön megadóztatása. Az államháztatásban rendkívüli takarékossági intézkedéseket léptetnek életbe és emelni fogják a vasúti tarifákat is. A frank leértékeléséről Bonnet a következőket mondotta: — A jelenlegi pénzügyi helyzetben nem lehet megtartani a franknak azt az árfolyamát, amelyet az 1936-ban kötött egyezmény megállapított, mert ebben az esetben az aranykészletek tovább csökkenőnek és ez ahoz vezetne, hogy a francia bank tartalékjai tovább csökkenőnek. A kormány a felhatalmazási törvény keretein belül kíván ezzel a veszéllyel szembeszállni, miközben igyekezni fog a legóvatosabban eljárni. A FELHATALMAZÁSI TÖRVÉNY A kormány által beterjesztett felhatalmazási törvény így hangzik: A kormány 1937 . augusztus 31-ig fel van hatalmazva, hogy a minisztertanácsban kidolgozott rendeletekútján megtegyen minden intézkedést, amely szjaésperesztratiboak, hogy vismerje az államhitelek elleni támadást, leküzdje a spekulációt, lehetővé tegye a gazdasági fellendülést, ellenőrizze az árakat, egyensúlyba hozza az államháztartást és megvédje a francia bank aranykészleteit“. VIHAROS JELENETEK A KAMARÁBAN A kamara jelentős ülése nem volt hosszú lefolyású. A pénzügyminiszter beszéde után D u c 10 s kommunista képviselő pártja nevében bejelentette, hogy tekintettel az ország helyzetére és a nagytőkések spekulációja ellen indítandó harc támogatására megszavazzák a felhatalmazási törvényt. A jobboldali pártok a nyilatkozat felolvasásánál lármás jeleneteket rögtönöztek, mire Herritt elnök felfüggesztette az ülést. A jobboldali képviselők a folyosón is folytatták támadásaikat, sőt az egyik jobboldali képviselő tettleg inzultálta a kommunista klub egyik tagját. Az ülés megkezdése után Chautemps miniszterelnök beszélt és rögtön megkezdték a szavazást, amelynek eredményét fentebb közöljük. A szenátus is megadta a felhatalmazást Párizs, június 30. — A szenátus Bonnet pénzügyminiszter helyzetjelentésének hatása alatt még ma kezdte a felhatalmazási törvény tárgyalását, amelyet eredeti terv szerint csak csütörtökön kellett volna tárgyalnia. A szenátus rövid vita után 167 szavazattal 67 ellenében megszavazta a felhatalmazási törvényt. 50 szenátor tartózkodott a szavazástól. A Chautemps-kormány ilyen körülmények között szabad kezet nyert a pénzügyi válság megoldására. Valószínűleg tartják, hogy még ma éjjel minisztertanács lesz, s holnap reggelre megjelennek az első kormányrendeletek a felhatalmazási törvény alapján. KONFLIKTUS A SZENÁTUS ÉS BLUM KÖZÖTT Az ülést újabb összetűzés előzte meg a szenátus és a kormány között. A kormánynyilatkozatot a szenátusban Blumnak kellett volna felolvasni. Blum azonban az utolsó pillanatban elhagyta a szenátus épületét és Sarraut olvasta fel a kormánynyilatkozatot. A szenátus ugyanis előzőleg elégtételt követelt a kormánytól Lehar miniszter egyik beszéde miatt, aki állítólag élesen támadta a szenátust a Blum-kormánnyal szemben tanúsított magatartásáért. Chautemps miniszterelnök elégtételt nyújtó levelet intézett a szenátushoz, amiről Blum nem tudott és csak a szenátus épületében szerzett tudomást a levél tartalmáról. A kormány a népfronttal fog együttműködni Mit tartalmaz a kormány nyilatkozat Párizs, június 30. — Az új francia kormány programnyilatkozatában kimondottan hangsúlyozza, hogy a népfront kormánya és azzal a többséggel óhajt együttműködni, amely anépakarat törvényes kifejezője. A kamara — mondja a kormánynyilatkozat — a népfrontban tömörült baloldali pártok egységének a kifejezője. Az előző kormány szociális vívmányai érvényben maradnak és a gazdasági lehetőségekkel összhangban továbbiakkal fogják kiegészíteni. Az úgynevezett „szünetet“ nem szabad visszavonulásnak vagy nyugalmi állapotnak tekinteni. A kormánynyilatkozat külpolitikai részében hangsúlyozza Franciaország békeakaratát és hűségét eddigi szövetségeseihez, valamint a Népszövetséghez. A francia kormány tartózkodni fog minden fenyegetéstől, de semmilyen fényezés sem fogja megriasztani. A békét nem lehet állandó visszavonulással megvásáárolni, mert ez csak rabsághoz és háborúiéhoz vezet. Első feladatnak a nyilatkozat természetesen a pénzügyi kérdések megoldását tűzi ki. A további legfontosabb teendők között szerepelnek az amnesztia, a sajtókérdés, a kisgazdák tehermentesítése és az iskolareform. A kormánynyilatkozatot a kamara többsége tetszéssel fogadta. BEZÁRTÁK A TŐZSDÉT Párizs, június 30. — A pénzügyminiszter intézkedésére tegnap bezárták a párizsi tőzsdét, hogy elejét vegyék a pénzügyi spekulációknak. A tőzsdét csak akkor nyitják meg újra, ha a kormánynak sikerülni fog kedvezőbb légkört teremteni. A kormány tárgyalásokat kezdett Newyorkkal és Londonnal, hogy megakadályozzon olyan pénzügyi műveleteket a londoni és newyorki tőzsdén, amelyek a frank helyzetét rosszabbítanák. Az erélyes kormányintézkedések Franciaországban és a külföldön is kedvező benyomást keltettek és általában remélik, hogy a kormánynak sikerülni fog a gazdasági és pénzügyi egyensúlyt A ILInternacionálé volisága Párizs, június vége A második Internacionálénak Párizsban összeült értekezlete elé különös érdeklődéssel tekintett mindenki, aki a mai sorsdöntő időben a demokráciában látja a kivezető utat a halomi és fasiszta veszedelem kettős fenyegetéséből. Ilyen időpontban senki számára nem lehet közömbös, hogy egy nemzetközi nagy munkásszervezet egysége és akcióképessége mennyire állaná ki a próbát, ha arra kerülne a sor és a második Internacionálé ehez a próbatételhez már régen nem állott olyan közel mint most. A szocialista Internacionálé válsága régóta húzódott, most azonban elnökének, a belga szocialista de Brouckére-nek lemondásával egyszerre kitört. De Brouckére lemondását nyomon követte az Internacionálé titkárának, az osztrák szocialista Adlernek és a pénztárosnak van Roosbrecknek a lemondása. Az utóbbi két-három évben a második Internacionálé egyre visszatérő problémája volt a komunistákkal való együttműködés kérdése és mindjárt meg is jegyezhetjük, hogy állásfoglalása ebben a kérdésben sohasem volt egységes és szerencsés. Eddigi információk szerint úgy látszik,hogy de Broukkere nem is említette lemondásával kapcsolatban a kommunistákkal való együttműködés kérdését, de az összes problémák között, amelyek lemondása kapcsán a második Internacionálé ülésén megvitatásra kerültek a kommunistákkal való együttműködés elválaszthatatlanul vezető szerepet játszott. A szocialista Internacionálé három vezető funkcionárusa lemondásának fő oka ugyanis az, hogy az Internacionálé végrehajtó bizottságában lévő különböző országok szocialista pártjai nagy része nem értenek velük egyet Spanyolország és a béke kérdésében. De Brouckére — helyesen — ma Spanyolország és a béke kérdését egymástól elválaszthatatlannak tartja. Véleménye szerint a helyzet csak az mentené meg, ha a demokratikus hatalmak a fasiszták fegyveres intervenciójával szemben egységesen és határozottan lépnének fel és fellépésükkel kikényszerítenék a nemzetközi joghoz és a kollektív biztonsági megegyezéshez való visszatérést. Mindezt a Népszövetség égisze alatt. De Brouckere szerint a második Internacionáléra várna a feladat, hogy ennek a célnak az érdekében mozgósítsa Európa népeit és ezek nyomása alatt a kormányok kényszerítve lesznek rátérni a helyes útra. Ezt az elméletet a második Internacionálé valamennyi alosztálya aláírja, azonban gyakorlati kivitelénél mindjárt ellentétek állnak elő. Az ellentétek nem is egyirányúak. Elsősorban itt van megint a kommunistákkal való együttműködés kérdése, amely automatikusan felmerül a béke és Spanyolország megmentése problémájában. Amíg Franciaországban és Spanyolországban a kommunisták és szocialisták szorosan együttműködnek ,addig különösen Angliában, Hollandiában és a Skandináv országokban a szocialisták ellene vannak a kommunistákkal való minden megegyezésnek. A kérdést a második Internacionálé számára még nehezebbé teszi az, hogy ha viszsza is utasítanák a kommunistákkal való együttműködést, a Nemzeti Szakszervezeti Szövetség — amely nélkül a fasizmus elleni harc elképzelhetetlen — tagjainak egy része kommunista. Másik oldalon ugyanakkor maga de Broukkére is célzást tett rá, hogy bizonyos államok szocialista pártjai nem teljesítették teljes mértékben Spanyolországgal szembeni kötelességüket. Itt elsősorban az angol munkáspártra célzott, amelynek több vezetője beismerésszerű nyilatkozatában kijelentette, hogy magatartásukat a francia népfront-kormány szerencsétlenül megválasztott be nem avatkozási politikája erősen befolyásosa. De Brouckere a II. Internacionálé elnöke, akinek lemondását a végrehajtó bizottság nem fogadta el-