Magyar Nap, 1937. július (2. évfolyam, 151-175. szám)

1937-07-01 / 151. szám

a a 50 FILLER II. évfolyam 151. szám Knerkeuls: Kálmán Mikiás­­,BM Idádét Csütörtök, 1937 Julius 1 Felelős szerkesztő: Dr. Ferencs­lassie Franciaország komoly napjai: Erélyes intézkedések a frank-spekulánsok ellen A kamara megszavazta a felhatalmazási törvényt Párizs, június 30. — A francia kamara m­a a kora reggeli órákban befejezte a felhatalmazási törvény vitáját és 380 szavazattal 228 ellenében megszavazta a tör­vényt. A javaslatot még ma átutalták a szenátusba. A mai ülésen bemutatkozott a Chautemps-kormány is. A programnyilatkozat felolvasása után a kormány azt javasolta, hogy az interpolációk elhalasztásával azonnal kezdjék meg a pénzügyi javaslatok tárgyalását és egyúttal felvetette a bi­zalmi kérdést. A bizalmi szavazásnál a kormány 393 szavazatot kapott. Mi lesz a frankkal? A kamara ülését megelőzően a pénzügyi bizottságban Bonnet, az új pénzügyminisz­ter teljes képet adott Franciaország pénz­ügyi helyzetéről. Elmondotta, hogy június 1.—22. között összesen 5200 mil­lió franknyi értékben került ki arany az országból, azóta pedig újabb 2500 millió frank értékű­ arany veszett el. Beismer­te, hogy tegnap reggel mindössze húsz millió franknyi készlet volt az állam­­kincstárban. Ha a kormány nem kapja meg a szükséges felhatalmazásokat, ak­kor a helyzet napról-napra rosszabbod­ni fog. Bonnet egyúttal bejelentette, hogy a frankot nem tudja sokáig mostani szín­vonalán tartani és a kormány foglalkoz­­ni fog a három állam között kötött va­lutaegyezmény felmondásával és ezzel megszünteti azt az alsó határt, amelyet az egyezmény a franknál megállapított. 4 Bonnet: A spekuláció haza­árulás A kamara éjjeli ülésén Bonnet megismé­telte a helyzet ismertetését és közölte azo­kat az intézkedéseket, amelyekkel a kor­mány a helyzetet meg akarja oldani. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy éles harcot kell folytatni a spekuláció ellen. Ebben az irányban már több in­tézkedést tett és a legszigorúbban meg­tiltotta a bankárok valutaspekulációt. Bonnet hevesen kikelt a spekulánsok ellen, akiknek működését hazaárulásnak nevezte. Közölte, hogy a legszigorúbban fogja üldöz­ni üzelmeiket, hogy ezzel egyidejűleg rendet teremthessenek az ország gazdaságában és pénzügyeiben. A legközelebbi eszköz lesz az adóvisz­­szaélések megszüntetése és a nagy va­gyonok külön megadóztatása. Az államháztatásban rendkívüli takarékossá­gi intézkedéseket léptetnek életbe és emelni fogják a vasúti tarifákat is. A frank leértékeléséről Bonnet a követke­zőket mondotta: — A jelenlegi pénzügyi helyzetben nem lehet megtartani a franknak azt az ár­folyamát, amelyet az 1936-ban kötött egyezmény megállapított, mert ebben az esetben az aranykészletek tovább csök­kenőnek és ez ahoz vezetne, hogy a francia bank tartalékjai tovább csökke­nőnek. A kormány a felhatalmazási tör­vény keretein belül kíván ezzel a ve­széllyel szembeszállni, miközben igye­kezni fog a legóvatosabban eljárni. A FELHATALMAZÁSI TÖRVÉNY A kormány által beterjesztett felhatalma­zási törvény így hangzik: A kormány 1937 . augusztus 31-ig fel van hatalmazva, hogy a­ minisztertanácsban kidolgozott rendeletek­­út­ján megtegyen minden intézkedést, amely szjaésperesztratiboak, hogy vism­erje az államhitelek elleni támadást, leküzdje a spe­kulációt, lehetővé tegye a gazdasági fellendü­lést, ellenőrizze az árakat, egyensúlyba hozza az államháztartást és megvédje a francia bank aranykészleteit“. VIHAROS JELENETEK A KAMARÁBAN A kamara jelentős ülése nem volt hosszú­­ lefolyású. A pénzügyminiszter beszéde után­­ D u c 1­0 s kommunista képviselő pártja ne­vében bejelentette, hogy tekintettel az ország helyzetére és a nagytőkések spekulációja ellen indítandó harc támogatására megszavazzák a fel­hatalmazási törvényt. A jobboldali pártok a nyilatkozat felolvasá­sánál lármás jeleneteket rögtönöztek, mire H­e­r­r­i­t­t elnök felfüggesztette az ülést. A jobboldali képviselők a folyosón is folytat­ták támadásaikat, sőt az egyik jobboldali képviselő tettleg in­­zultálta a kommunista klub egyik tagját. Az ülés megkezdése után Chautem­ps miniszterelnök beszélt és rögtön megkezd­ték a szavazást, amelynek eredményét fen­tebb közöljük. A szenátus is megadta a felhatalmazást Párizs, június 30. — A szenátus Bonnet pénzügyminiszter helyzetjelentésének ha­tása alatt még ma kezdte a felhatalmazási törvény tárgyalását, amelyet eredeti terv szerint csak csütörtökön kellett volna tárgyalnia. A szenátus rövid vita után 167 szavazattal 67 ellenében megszavazta a felhatalma­zási törvényt. 50 szenátor tartózkodott a szavazástól. A Chautemps-kormány ilyen körülmények között szabad kezet nyert a pénzügyi válság megoldására. Valószínűleg tartják, hogy még ma éjjel minisztertanács lesz, s holnap reggelre megjelennek az első kormányrendeletek a felhatalmazási törvény alapján. KONFLIKTUS A SZENÁTUS ÉS BLUM KÖZÖTT Az ülést újabb összetűzés előzte meg a szená­tus és a kormány között. A kormánynyilatkozatot a szenátusban Blumnak kellett volna felolvasni. Blum azonban az utolsó pillanatban elhagyta a szenátus épületét és Sarraut olvasta fel a kor­mánynyilatkozatot. A szenátus ugyanis előzőleg elégtételt követelt a kormánytól Lehar miniszter egyik beszéde mi­att, aki állítólag élesen támadta a szenátust a Blum-kormánnyal szemben tanúsított magatartá­sáért. Chautem­ps miniszterelnök elégtételt nyújtó levelet intézett a szenátushoz, amiről Blum nem tudott és csak a szenátus épületében szerzett tu­domást a levél tartalmáról. A kormány a népfronttal fog együtt­működni Mit tartalmaz a kormány nyilatkozat Párizs, június 30. — Az új francia kor­mány programnyilatkozatában kimondottan hangsúlyozza, hogy a népfront kormánya és azzal a többséggel óhajt együttműködni, amely a­­népakarat törvényes kifejezője. A kamara — mondja a kormánynyilatkozat — a népfrontban tömörült baloldali pártok egy­ségének a kifejezője. Az előző kormány szociális vívmányai ér­vényben maradnak és a gazdasági lehető­ségekkel összhangban továbbiakkal fog­ják kiegészíteni. Az úgynevezett „szünetet“ nem szabad visszavonulásnak vagy nyugalmi állapotnak tekinteni. A kormánynyilatkozat külpolitikai részé­ben hangsúlyozza Franciaország békeakara­tát és hűségét eddigi szövetségeseihez, vala­mint a Népszövetséghez. A francia kormány tartózkodni fog min­den fenyegetéstől, de semmilyen fénye­­zés sem fogja megriasztani. A békét nem lehet állandó visszavonulással m­egvásáá­rolni, mert ez csak rabsághoz és háborúié­hoz vezet. Első feladatnak a nyilatkozat természete­sen a pénzügyi kérdések megoldását tűzi ki. A további legfontosabb teendők között szere­pelnek az amnesztia, a sajtókérdés, a kisgaz­dák tehermentesítése és az iskolareform. A kormánynyilatkozatot a kamara több­sége tetszéssel fogadta. BEZÁRTÁK A TŐZSDÉT Párizs, június 30. — A pénzügyminisz­ter intézkedésére tegnap bezárták a pá­rizsi tőzsdét, hogy elejét vegyék a pénz­ügyi spekulációknak. A tőzsdét csak ak­kor nyitják meg újra, ha a kormánynak sikerülni fog kedvezőbb légkört terem­teni. A kormány tárgyalásokat kezdett Newyorkkal és Londonnal, hogy meg­akadályozzon olyan pénzügyi művelete­ket a londoni és newyorki tőzsdén, ame­lyek a frank helyzetét rosszabbítanák. Az erélyes kormányintézkedések Fran­ciaországban és a külföldön is kedve­ző benyomást keltettek és általában re­mélik, hogy a kormánynak sikerülni fog a gazdasági és pénzügyi egyensúlyt A ILInternacionálé volisága Párizs, június vége A második Internacionálénak Párizsban összeült értekezlete elé különös érdeklődés­sel tekintett mindenki, aki a mai sorsdöntő időben a demokráciában látja a kivezető utat a halomi és fasiszta veszedelem kettős fenyegetéséből. Ilyen időpontban senki szá­mára nem lehet közömbös, hogy egy nem­zetközi nagy munkásszervezet egysége és akcióképessége mennyire állaná ki a pró­bát, ha arra kerülne a sor és a második In­­ternacionálé ehez a próbatételhez már régen nem állott olyan közel mint most. A szocialista Internacionálé válsága régóta húzódott, most azonban elnökének, a belga szocialista de Brouckére-nek lemondásával egyszerre kitört. De Brouckére lemondását nyomon követte az Internacionálé titkárának, az osztrák szocialista Adlernek és a pénz­tárosnak van Roosbrecknek a lemondása. Az utóbbi két-három évben a második In­­ternacionálé egyre visszatérő problémája volt a kom­unistákkal való együttműködés kérdése és mindjárt meg is jegyezhetjük, hogy állásfoglalása ebben a kérdésben soha­sem volt egységes és szerencsés. Eddigi in­formációk szerint úgy látszik,­hogy de Brouk­­kere nem is említette lemondásával kapcso­latban a kommunistákkal való együttműkö­dés kérdését, de az összes problémák kö­zött, amelyek lemondása kapcsán a máso­dik Internacionálé ülésén megvitatásra ke­rültek a kommunistákkal való együttműkö­dés elválaszthatatlanul vezető szerepet ját­szott. A szocialista Internacionálé három ve­zető funkcionárusa lemondásának fő oka ugyanis az, hogy az Internacionálé végre­­hajtó bizottságában lévő különböző országok szocialista pártjai nagy része nem értenek velük egyet Spanyolország és a béke kér­désében. De Brouckére — helyesen — ma Spa­nyolország és a béke kérdését egymástól elválaszthatatlannak tartja. Véleménye szerint a helyzet csak az mentené meg, ha a demokratikus hatal­mak a fasiszták fegyveres intervenciójával szemben egységesen és határozottan lépné­nek fel és fellépésükkel kikényszerítenék a nemzetközi joghoz és a kollektív biztonsági megegyezéshez való visszatérést. Mindezt a Népszövetség égisze alatt. De Brouckere szerint a második Internacionáléra várna a feladat, hogy ennek a célnak az érdekében mozgósítsa Európa népeit és ezek nyomása alatt a kormányok kényszerítve lesznek rá­térni a helyes útra. Ezt az elméletet a második Internacionálé valamennyi alosztálya aláírja, azonban gya­korlati kivitelénél mindjárt ellentétek állnak elő. Az ellentétek nem is egyirányúak. Első­sorban itt van megint a kommunistákkal va­ló együttműködés kérdése, amely automati­kusan felmerül a béke és Spanyolország megmentése problémájában. Amíg Francia­­országban és Spanyolországban a kommu­nisták és szocialisták szorosan együttműköd­nek ,addig különösen Angliában, Hollan­diában és a Skandináv országokban a szo­cialisták ellene vannak a kommunistákkal való minden megegyezésnek. A kérdést a második Internacionálé szá­mára még nehezebbé teszi az, hogy ha visz­­sza is utasítanák a kommunistákkal való együttműködést, a Nemzeti Szakszervezeti Szövetség — amely nélkül a fasizmus elleni harc elképzelhetetlen — tagjainak egy része kommunista. Másik oldalon ugyanakkor maga de Brouk­­kére is célzást tett rá, hogy bizonyos álla­mok szocialista pártjai nem teljesítették tel­jes mértékben Spanyolországgal szembeni kötelességüket. Itt elsősorban az a­n­g­o­l munkáspártra célzott, amelynek több veze­tője beismer­ésszerű nyilatkozatában kijelen­tette, hogy magatartásukat a francia nép­front-kormány szerencsétlenül megválasztott be nem avatkozási politikája erősen befolyá­­sosa. De Brouckere a II. Internacionálé elnöke, akinek lemondását a végrehajtó bizottság nem fogadta el-

Next