Magyar Nap, 1937. augusztus (2. évfolyam, 176-201. szám)

1937-08-01 / 176. szám

ÁRA­DO II. évfolyam 176. Siam Kálmán NIKI Gs ,3" (dadátMA 8 OLDAL József­­Attila verse * Bölöni György nyilatkozata FÁBRY ZOLTÁN: Elrettentő példák Dr. NEUFELD BÉLA: Reuma és pszicho­analízis * Vasárnap, 1937 augusi­tus­­ Felelős­suszkentő: Dr. Ferenci lásslé A tartalomból: MAGYAR ÖNKÉNTESEK LEVELEI Gyalogszerrel Szlovenszkó országútjain * Angol vélemény a szovjet viszonyokról Mola után Cabanellas... Megölték a burgosi Junta első elnökét Franco mór „önkéntes“ csapatai fellázadtak / Tömeg­­mészárlás Granadában / A mórek csapatostul szöknek át London, július 31. — A „Daily Herald“ s több londoni reggeli lap egybehangzó gibral­­tári jelentése megerősítik a granadai mór lázadás hí­rét .A felkelésben nemcsak marokkóiak, hanem spanyol csapatok is részt vettek s annak éle a német és olasz tisztek ellen irányult. Az olasz csapatok a lázongást hallatlan kegyet­lenséggel fojtották el s a kivégzettek száma több százra megy. Mint biztosat jelentik, hogy Cabanellas tábornok, a burgosi junta el­ső elnöke is életét vesztette, nem tudni azonban, hogy várjon Cabanellast a lázadó mór csapatok ölték-e meg, vagy pedig az olaszok végezték ki. LÉGI HARCOK A SANTANGERI FRONTON Madrid, július 31. — Az United Press je­lentése szerint a központi fronton a brunetei harcok erős vérveszteségei után aránylagos nyugalom uralkodik. Mindkét fél állásainak kiépítésével s erőinek reorganizálásával van elfoglalva. Brunete nincs többé: egyetlen épület sem tanúskodik arról, hogy itt valaha egy virágzó kis városba állott. Míg a­­központi fronton tart a pihenő, Santander előtt újból megújultak a csatáro­zások. A kormány jelentékeny légihaderőt kon­centrált Santanderbe, hogy eredményesen szembeszállhasson a felkelők esetleges offenzívájával. 30 köztár­sasági bombavető és vadászrepülőgép teg­nap reggel Ermita és San Rocque között megtámadott egy olasz ezredet. A légi tá­madás váratlanul érte az olaszokat s súlyos veszteségeket okozott soraikban. A Szovjet álláspontja London, július 31. A Majszki szovjet követ átadta lord Plymouthnak a szovjet kormány jegyzékét, melyben az angol tervhez való ál­lásfoglalását szögezte le. A szovjet kormány rámutat arra, hogy a be nem avatkozási egyezmény aláírásánál mind a SMS tagállam a madridi kormányt ismerte el Spanyolország törvényes kormányának. Ezért Franco tábornokot és a vele szimpa­tizáló tábornokokat lázadóknak kell tekinte­ni, akik az érvényes­ spanyol törvények ellen támadtak. Ha megadnák nekik a hadviselő feleket megillető jogokat, ez éles ellentétben állana a fentebbi jogi felfogással és a láza­dók nyílt támogatását jelentené. A szovjet kormány üdvösnek tartaná, ha a spanyol hadszíntéren harcoló külföldieket el lehetne távolítani, azonban kétségét fejezi ki aziránt, hogy ez sike­rüljön. Hiszen Franco oldalán nem önkéntesek, ha­nem kirendelt külföldi csapattestek harcol­nak. Már­pedig csak az összes idegen kato­naság eltávolítása után állna be Spanyolor­szágban olyan új helyzet, amelynek alapján az angol tervben felvetett, de egyelőre még nem érett javaslatokat le lehetne tárgyalni. LONDON MÉG MINDIG „REMÉL“ London, július 31. — A kormányhoz közel álló körökben beismerik, hogy “ a benemavatkozás ismét zsákutcába ju­tott, azonban még mindig nem adnak fel minden reményt. Nem az első eset, hangoztatják, hogy nehézségekre bukkantak s ha az eddigi nehézségeket sikerült ..megoldani“, miért ne lehessen áthidalni a jelenlegi ellentéteket? Mielőtt a be nem avatkozási bizottság ismét összeül, nemhivatalos eszmecserék útján fogják megkísérelni megteremteni az új tár­gyalások alapját. Lehet, hogy a bizottság már, a jövő hét végén ismét összeül, de lehet, hogy a nehézségek elsimítása egy hétnél is több időt fog igénybe venni. A nyilatkozat elárulja, hogy az angol kor­mány görcsösen ragaszkodik a be nem avat­kozási politika fikciójához, amely ürügyet ad a német és olasz intervenció meg nem látá­sára. London hivatalból s elvből optimista s úgy véli, hogy tárgyalni minden körülmé­nyek között lehet — az eredménytelenség nem fontos. Háboruelles tüntetés Varsóban Varsó, j­uliius 31. — A varsói rendőrség ma reggel letartóztatott 163 kommunistát, akik háboruellenes tüntetést rendeztek az utcán. A tüntetők tiltakoztak Hitler és Mussolini spa­nyol intervenciója ellen és a spanyol nép megsegítésére hívták föl a lakosságot. Továbbá tiltakoztak a lengyel kormánynak azon szándéka ellen, hogy a spanyol fron­ton harcoló lengyel antifasisztákat megfosz­­sza állampolgárságuktól. NEGYVEN GYERMEK A KÁRPÁTALJAI GYERMEKTÁBORBAN !­Munkács, július 31. — Szegényesen öltö­zöm­, sápadt arcú gyermeksereg vonult fel a napokban Munkács utcáin. 40 nincstelen, árva gyermek, kiket a „Szolidaritás“ egyesü­let visz kárpátaljai gyermektáborába. Az egy éve működő egyesület már többízben magára vonta a figyelmet segélyakcióival, de a mos­tani gyermektábor már egy nagyszabású, ko­moly munka eredménye. Ki kell emelni, hogy­­ a 40 gyermek tényleg azok közül való, kik a leginkább rászorulnak valamilyen segítségre. Annál jobban el kell ítélnünk, hogy a segély­akció költségeihez épp azok nem járultak hozzá, kik a leginkább tehetik ezt. A gyermektábor további fenntartásának biztosítására adományokat a Dunabank min­den fiókjánál be lehet fizetni a „Szolidaritás“ folyószámlájára az ungvári Dunabank-fiók­­hoz. KÍNAI CSENDŐRÖK BOSSZÚT ÁLLNAK AZ ÁRULÓKON Aipilték Kelethopej Mayzölót Nanking nem ismeri el a „független Északkínát — A japánok a Yungting partján üt­közetre készülnek Tokió, július 31. — A japán hadügyminisz­ter tegnap nyilatkozatot adott a parlament­ben és kijelentette, hogy Japán minden északkínai problémát há­borús eszközökkel fog megoldani. Kínában a helyzetet nagyon feszültnek ítélik meg s minden pillanatban új, az eddigi­nél sokkal hevesebb harcok kitörését várják. Hét kínai írót, akit annak idején a japánok nyomására letartóztattak, ma szabadlábra helyezték. Kelethopeiből érkező jelentések szerint Kelethopei tartomány japánbarát elnö­két és több magasrangú hivatalnokot ha­zafias kínai csendőrök elfogták és agyon­lőtték. Tegnap ezer kínai csendőr megkísérelte, hogy behatoljon Pekingba, azonban a japá­nok körülfogták és lefegyverezték őket. Tiencsin, július 21. — Tegnap a japán tü­zérség minden indok nélkül ágyúzni kezdte a hajdani osztrák koncesszió területét, mely ma egyik legsűrűbben lakott kínai negyed. Az embertelen bombázás nagy mészárlást végzett a védtelen polgári lakosság között. Shanghai, július 31. — Az északkínai ka­tonai események nem ingatták meg a nan­­kingi kormány eddigi álláspontját. A kor­mány meg van győződve arról, hogy a jelen viszonyok között semmi kilátás sincs a kon­fliktus rendezésére s ezért kínai részről semmiféle békéltető lépé­seket sem akarnak tenni. A kormányhoz közelálló körökben nem tit­kolják, hogy Nanking semmi esetre sem tűr­heti el, hogy Északkinát japán csapatok száll-­ ják meg s a japán uralom cégére gyanánt terem­tett „Független Északkinai Köztársasá­got“ sem ismerheti el. Nanking, július 31. — Csangkaisek paran­csot adott a Paotingfunál állomásozó 50.000 főnyi hadtestnek, hogy vonuljon fel észak felé a japán csapatokkal harcban álló 29. hadsereg támogatására. A kínai sajtó egyhangúan a japánok elleni offenziva megindítását követeli s a kormány százával kapja az ország minden részéből a táviratokat, melyek a japánok elleni erély­­ lépéseket sürgetik. Tokió, július 31. — A japán hadvezetőség jelentése szerint a japán csapatoknak sike­rült Peking, Hankau és a Sárga tenger kö­zötti egész területről visszaszorítani a kínai csapatokat. Tangku kikötő állítólag szintén japán kézen van, azonban Tiencsünben a kínaiak igen erős ellen­állást fejtenek ki. Giangsintiennél a japán csapatok hidat vertek a Yungting folyón s átkeltek rajta. A japán hadvezetőség felkészül arra, hogy a dél felől érkező nankingi csapatokkal meg­ütközzön. .■ ! Hasi analfabéták vádja Az orosz irású levél, amit a múlt vasár­napi számában közölt a „Magyar Nap“, sok­kal többet jelent, mint érdekes furcsaságot A magyar gyermek magyar nyelvű, de orosz betűs levele már mint gyümölcs jelentkezik. Ez a levél gyümölcse annak a gyakorlat­nak, amely Kárpátalján orosz iskolába kény­szeríti a magyar anyanyelvű gyermeket Nem három éve történik ez, nemcsak kilenc­éves gyermekek vannak, akik gondolataikat számukra tökéletesen idegen betűkkel tud­ják kifejezni csak. Leveleket ismerek, ami­ket felnőtt fiúk és lányok, katonák írtak ked­veseiknek, lányok katonáknak, magy­ar nyel­ven, de orosz betűkkel. A kis levél végre rá­döbbentheti az itteni magyarságot arra, hogy igenis itt, Kárpátalján, már egy egész gene­ráció nőtt fel, amelynek idegen a magyar betű, de nemcsak a magyar betű, hanem a magyar műveltség is. Ezek az idegen isko­lába kényszerített gyermekek nemcsak ínni nem tudnak magyarul, de természetesen ol­vasni sem. Mivel pedig a magyar nyelven kívül más nyelvet nem ismernek, előáll az a szomorú helyzet, hogy ez a fiatalság nem tud olvasni. Nem ismeri azokat a betűket, amikkel anyanyelvén írott szöveget el tud­na olvasni. Az orosz betűket ismeri csak, de azt, amit orosz nyelven el tud olvasni, nem érti meg, egyszerűen azért, mert oroszuih nem tud. Szinte kétségbeejtő a tény, h­ogy egy egész generáció áll már itt, amely a kárpát­aljai iskolapolitika vaksága és elfogultsága révén egyszerűen ki van zárva abból a lehe­tőségből, hogy műveltséget szerezzen magá­nak. A szó igazi értelmében ezeket a fiata­lokat az iskola tette analfabétákká. Ezek a fiatalok nem olvashatnak soha újságot, nem írhatnak, mert magyar emberek nem értik meg az idegen betűs írást, de az oroszok sem értik meg az orosz betűs magyar leve­let. Ki vannak rekesztve ők az egyetemes, legelemibb műveltségből, mesterségesen sö­tét területre, a szellemi halálba vannak ker­getve. Nem állítunk nagyot, ha azt mondjuk, hogy a legnagyobb kulturbüntett az, ami ezekkel a fiatalokkal történt, olyan kultur­büntett, amelynek beláthatatlanul vádoló ere­jét csak növeli az, hogy iskolapolitika kö­vette el, amelynek egyetlen kötelessége ép­pen ellenkező, a művelődés lehetőségének megadása és biztosítása mindenki számára. Ez a kultúrbűntett nem történhetett volna meg, most nem kellene megdöbben­­ni mink azoknak a fiataloknak a sorsa előtt, akik ki vannak zárva a legelemibb művelt­ségből is, ha Kárpátalján nem élne még most is az a felfogás, hogy görögkatolikus vallású magyar gyermekek csak orosz iskolába jár­hatnak. Ez a vak, sötét felfogás érvényt sze­rez minden eszközzel magának, a görög­katolikus magyar szülők hiába szeretnék magyar iskolába adni gyermeküket, a hiva­talos iskolapolitika útját állja ennek. Sőt ad­dig is élmény elfogultságában, hogy még azt sem engedi meg, hogy­ a magyar gyermek szabad idejében látogathassa a magyar is­kolát és így tanulhasson meg anyanyelvén írni-olvasni. Ezt a megdöbbentő szomorú képet csak szomorúbbá teszi még az, hogy vannak szülők, akik gyakran érthetetlen gyávaságból nem merik magyar iskolába já­ratni gyermeküket. A felvázolt kép megdöbbentő, egy egész nemzedék művelődésének szomorú sorsa tá­rult elénk, de meg kell mondani, hogy még szomorúbb lesz ez a kép, ha az autonómia most tervezett része életbe lép, mert az is­­kolaügy irányítása tökéletesen átmegy azok­nak a kezébe, akiknek máris számlájukra írandó a műveltségből kizárt magyar anal­fabéta gyermekek vádja. Nincs más út, minthogy elsősorban Kár­pátalja ruszin és magyar dolgozó társadal­ma, amely már hatalmas bizonyságát adta annak, hogy a haladást vallja magáénak, a har­cot a kenyérért és a műveltségért, összefog és tiltakozásával megmenti azoknak a fiatal magyaroknak a lelkét, akiket a vak iskola-

Next