Magyar Nap, 1937. augusztus (2. évfolyam, 176-201. szám)
1937-08-01 / 176. szám
ÁRADO II. évfolyam 176. Siam Kálmán NIKI Gs ,3" (dadátMA 8 OLDAL JózsefAttila verse * Bölöni György nyilatkozata FÁBRY ZOLTÁN: Elrettentő példák Dr. NEUFELD BÉLA: Reuma és pszichoanalízis * Vasárnap, 1937 augusitus Felelőssuszkentő: Dr. Ferenci lásslé A tartalomból: MAGYAR ÖNKÉNTESEK LEVELEI Gyalogszerrel Szlovenszkó országútjain * Angol vélemény a szovjet viszonyokról Mola után Cabanellas... Megölték a burgosi Junta első elnökét Franco mór „önkéntes“ csapatai fellázadtak / Tömegmészárlás Granadában / A mórek csapatostul szöknek át London, július 31. — A „Daily Herald“ s több londoni reggeli lap egybehangzó gibraltári jelentése megerősítik a granadai mór lázadás hírét .A felkelésben nemcsak marokkóiak, hanem spanyol csapatok is részt vettek s annak éle a német és olasz tisztek ellen irányult. Az olasz csapatok a lázongást hallatlan kegyetlenséggel fojtották el s a kivégzettek száma több százra megy. Mint biztosat jelentik, hogy Cabanellas tábornok, a burgosi junta első elnöke is életét vesztette, nem tudni azonban, hogy várjon Cabanellast a lázadó mór csapatok ölték-e meg, vagy pedig az olaszok végezték ki. LÉGI HARCOK A SANTANGERI FRONTON Madrid, július 31. — Az United Press jelentése szerint a központi fronton a brunetei harcok erős vérveszteségei után aránylagos nyugalom uralkodik. Mindkét fél állásainak kiépítésével s erőinek reorganizálásával van elfoglalva. Brunete nincs többé: egyetlen épület sem tanúskodik arról, hogy itt valaha egy virágzó kis városba állott. Míg aközponti fronton tart a pihenő, Santander előtt újból megújultak a csatározások. A kormány jelentékeny légihaderőt koncentrált Santanderbe, hogy eredményesen szembeszállhasson a felkelők esetleges offenzívájával. 30 köztársasági bombavető és vadászrepülőgép tegnap reggel Ermita és San Rocque között megtámadott egy olasz ezredet. A légi támadás váratlanul érte az olaszokat s súlyos veszteségeket okozott soraikban. A Szovjet álláspontja London, július 31. A Majszki szovjet követ átadta lord Plymouthnak a szovjet kormány jegyzékét, melyben az angol tervhez való állásfoglalását szögezte le. A szovjet kormány rámutat arra, hogy a be nem avatkozási egyezmény aláírásánál mind a SMS tagállam a madridi kormányt ismerte el Spanyolország törvényes kormányának. Ezért Franco tábornokot és a vele szimpatizáló tábornokokat lázadóknak kell tekinteni, akik az érvényes spanyol törvények ellen támadtak. Ha megadnák nekik a hadviselő feleket megillető jogokat, ez éles ellentétben állana a fentebbi jogi felfogással és a lázadók nyílt támogatását jelentené. A szovjet kormány üdvösnek tartaná, ha a spanyol hadszíntéren harcoló külföldieket el lehetne távolítani, azonban kétségét fejezi ki aziránt, hogy ez sikerüljön. Hiszen Franco oldalán nem önkéntesek, hanem kirendelt külföldi csapattestek harcolnak. Márpedig csak az összes idegen katonaság eltávolítása után állna be Spanyolországban olyan új helyzet, amelynek alapján az angol tervben felvetett, de egyelőre még nem érett javaslatokat le lehetne tárgyalni. LONDON MÉG MINDIG „REMÉL“ London, július 31. — A kormányhoz közel álló körökben beismerik, hogy “ a benemavatkozás ismét zsákutcába jutott, azonban még mindig nem adnak fel minden reményt. Nem az első eset, hangoztatják, hogy nehézségekre bukkantak s ha az eddigi nehézségeket sikerült ..megoldani“, miért ne lehessen áthidalni a jelenlegi ellentéteket? Mielőtt a be nem avatkozási bizottság ismét összeül, nemhivatalos eszmecserék útján fogják megkísérelni megteremteni az új tárgyalások alapját. Lehet, hogy a bizottság már, a jövő hét végén ismét összeül, de lehet, hogy a nehézségek elsimítása egy hétnél is több időt fog igénybe venni. A nyilatkozat elárulja, hogy az angol kormány görcsösen ragaszkodik a be nem avatkozási politika fikciójához, amely ürügyet ad a német és olasz intervenció meg nem látására. London hivatalból s elvből optimista s úgy véli, hogy tárgyalni minden körülmények között lehet — az eredménytelenség nem fontos. Háboruelles tüntetés Varsóban Varsó, juliius 31. — A varsói rendőrség ma reggel letartóztatott 163 kommunistát, akik háboruellenes tüntetést rendeztek az utcán. A tüntetők tiltakoztak Hitler és Mussolini spanyol intervenciója ellen és a spanyol nép megsegítésére hívták föl a lakosságot. Továbbá tiltakoztak a lengyel kormánynak azon szándéka ellen, hogy a spanyol fronton harcoló lengyel antifasisztákat megfoszsza állampolgárságuktól. NEGYVEN GYERMEK A KÁRPÁTALJAI GYERMEKTÁBORBAN !Munkács, július 31. — Szegényesen öltözöm, sápadt arcú gyermeksereg vonult fel a napokban Munkács utcáin. 40 nincstelen, árva gyermek, kiket a „Szolidaritás“ egyesület visz kárpátaljai gyermektáborába. Az egy éve működő egyesület már többízben magára vonta a figyelmet segélyakcióival, de a mostani gyermektábor már egy nagyszabású, komoly munka eredménye. Ki kell emelni, hogy a 40 gyermek tényleg azok közül való, kik a leginkább rászorulnak valamilyen segítségre. Annál jobban el kell ítélnünk, hogy a segélyakció költségeihez épp azok nem járultak hozzá, kik a leginkább tehetik ezt. A gyermektábor további fenntartásának biztosítására adományokat a Dunabank minden fiókjánál be lehet fizetni a „Szolidaritás“ folyószámlájára az ungvári Dunabank-fiókhoz. KÍNAI CSENDŐRÖK BOSSZÚT ÁLLNAK AZ ÁRULÓKON Aipilték Kelethopej Mayzölót Nanking nem ismeri el a „független Északkínát — A japánok a Yungting partján ütközetre készülnek Tokió, július 31. — A japán hadügyminiszter tegnap nyilatkozatot adott a parlamentben és kijelentette, hogy Japán minden északkínai problémát háborús eszközökkel fog megoldani. Kínában a helyzetet nagyon feszültnek ítélik meg s minden pillanatban új, az eddiginél sokkal hevesebb harcok kitörését várják. Hét kínai írót, akit annak idején a japánok nyomására letartóztattak, ma szabadlábra helyezték. Kelethopeiből érkező jelentések szerint Kelethopei tartomány japánbarát elnökét és több magasrangú hivatalnokot hazafias kínai csendőrök elfogták és agyonlőtték. Tegnap ezer kínai csendőr megkísérelte, hogy behatoljon Pekingba, azonban a japánok körülfogták és lefegyverezték őket. Tiencsin, július 21. — Tegnap a japán tüzérség minden indok nélkül ágyúzni kezdte a hajdani osztrák koncesszió területét, mely ma egyik legsűrűbben lakott kínai negyed. Az embertelen bombázás nagy mészárlást végzett a védtelen polgári lakosság között. Shanghai, július 31. — Az északkínai katonai események nem ingatták meg a nankingi kormány eddigi álláspontját. A kormány meg van győződve arról, hogy a jelen viszonyok között semmi kilátás sincs a konfliktus rendezésére s ezért kínai részről semmiféle békéltető lépéseket sem akarnak tenni. A kormányhoz közelálló körökben nem titkolják, hogy Nanking semmi esetre sem tűrheti el, hogy Északkinát japán csapatok száll- ják meg s a japán uralom cégére gyanánt teremtett „Független Északkinai Köztársaságot“ sem ismerheti el. Nanking, július 31. — Csangkaisek parancsot adott a Paotingfunál állomásozó 50.000 főnyi hadtestnek, hogy vonuljon fel észak felé a japán csapatokkal harcban álló 29. hadsereg támogatására. A kínai sajtó egyhangúan a japánok elleni offenziva megindítását követeli s a kormány százával kapja az ország minden részéből a táviratokat, melyek a japánok elleni erély lépéseket sürgetik. Tokió, július 31. — A japán hadvezetőség jelentése szerint a japán csapatoknak sikerült Peking, Hankau és a Sárga tenger közötti egész területről visszaszorítani a kínai csapatokat. Tangku kikötő állítólag szintén japán kézen van, azonban Tiencsünben a kínaiak igen erős ellenállást fejtenek ki. Giangsintiennél a japán csapatok hidat vertek a Yungting folyón s átkeltek rajta. A japán hadvezetőség felkészül arra, hogy a dél felől érkező nankingi csapatokkal megütközzön. .■ ! Hasi analfabéták vádja Az orosz irású levél, amit a múlt vasárnapi számában közölt a „Magyar Nap“, sokkal többet jelent, mint érdekes furcsaságot A magyar gyermek magyar nyelvű, de orosz betűs levele már mint gyümölcs jelentkezik. Ez a levél gyümölcse annak a gyakorlatnak, amely Kárpátalján orosz iskolába kényszeríti a magyar anyanyelvű gyermeket Nem három éve történik ez, nemcsak kilencéves gyermekek vannak, akik gondolataikat számukra tökéletesen idegen betűkkel tudják kifejezni csak. Leveleket ismerek, amiket felnőtt fiúk és lányok, katonák írtak kedveseiknek, lányok katonáknak, magyar nyelven, de orosz betűkkel. A kis levél végre rádöbbentheti az itteni magyarságot arra, hogy igenis itt, Kárpátalján, már egy egész generáció nőtt fel, amelynek idegen a magyar betű, de nemcsak a magyar betű, hanem a magyar műveltség is. Ezek az idegen iskolába kényszerített gyermekek nemcsak ínni nem tudnak magyarul, de természetesen olvasni sem. Mivel pedig a magyar nyelven kívül más nyelvet nem ismernek, előáll az a szomorú helyzet, hogy ez a fiatalság nem tud olvasni. Nem ismeri azokat a betűket, amikkel anyanyelvén írott szöveget el tudna olvasni. Az orosz betűket ismeri csak, de azt, amit orosz nyelven el tud olvasni, nem érti meg, egyszerűen azért, mert oroszuih nem tud. Szinte kétségbeejtő a tény, hogy egy egész generáció áll már itt, amely a kárpátaljai iskolapolitika vaksága és elfogultsága révén egyszerűen ki van zárva abból a lehetőségből, hogy műveltséget szerezzen magának. A szó igazi értelmében ezeket a fiatalokat az iskola tette analfabétákká. Ezek a fiatalok nem olvashatnak soha újságot, nem írhatnak, mert magyar emberek nem értik meg az idegen betűs írást, de az oroszok sem értik meg az orosz betűs magyar levelet. Ki vannak rekesztve ők az egyetemes, legelemibb műveltségből, mesterségesen sötét területre, a szellemi halálba vannak kergetve. Nem állítunk nagyot, ha azt mondjuk, hogy a legnagyobb kulturbüntett az, ami ezekkel a fiatalokkal történt, olyan kulturbüntett, amelynek beláthatatlanul vádoló erejét csak növeli az, hogy iskolapolitika követte el, amelynek egyetlen kötelessége éppen ellenkező, a művelődés lehetőségének megadása és biztosítása mindenki számára. Ez a kultúrbűntett nem történhetett volna meg, most nem kellene megdöbbenni mink azoknak a fiataloknak a sorsa előtt, akik ki vannak zárva a legelemibb műveltségből is, ha Kárpátalján nem élne még most is az a felfogás, hogy görögkatolikus vallású magyar gyermekek csak orosz iskolába járhatnak. Ez a vak, sötét felfogás érvényt szerez minden eszközzel magának, a görögkatolikus magyar szülők hiába szeretnék magyar iskolába adni gyermeküket, a hivatalos iskolapolitika útját állja ennek. Sőt addig is élmény elfogultságában, hogy még azt sem engedi meg, hogy a magyar gyermek szabad idejében látogathassa a magyar iskolát és így tanulhasson meg anyanyelvén írni-olvasni. Ezt a megdöbbentő szomorú képet csak szomorúbbá teszi még az, hogy vannak szülők, akik gyakran érthetetlen gyávaságból nem merik magyar iskolába járatni gyermeküket. A felvázolt kép megdöbbentő, egy egész nemzedék művelődésének szomorú sorsa tárult elénk, de meg kell mondani, hogy még szomorúbb lesz ez a kép, ha az autonómia most tervezett része életbe lép, mert az iskolaügy irányítása tökéletesen átmegy azoknak a kezébe, akiknek máris számlájukra írandó a műveltségből kizárt magyar analfabéta gyermekek vádja. Nincs más út, minthogy elsősorban Kárpátalja ruszin és magyar dolgozó társadalma, amely már hatalmas bizonyságát adta annak, hogy a haladást vallja magáénak, a harcot a kenyérért és a műveltségért, összefog és tiltakozásával megmenti azoknak a fiatal magyaroknak a lelkét, akiket a vak iskola-