Magyar Nap, 1937. szeptember (2. évfolyam, 202-226. szám)
1937-09-30 / 226. szám
II. évfolyam 326. szám lesserkesztő: Kálmán Miklós „B-kiadat a tartalomból Egy hitlerista diák jelentette fel Riedmatten (2. oldal) * Megdrágul a kassai kenyér (1. oldal) * Uj világbéke-kongresszus készül (1. oldal) * Betlen O.: Uj hangok a katolikus ifjúság soraiban (3. oldal) * Homály Hodzsa és Schuschnigg találkozója körül (3. oldal) A Népszövetség ítél Japán felett (2. oldal) Csütörtök, 1937 szeptember 30 Felelős szerkesztő: dr. Ferenci lászló • Bombazápor egy kínai kikötőváros felett Több faás bombát dobtak a külföldiek biztonsági zónásához tárolt liuhu kikötővárosra. Canterbury érseke a japanesre siet mozgalom élén Nanking, szeptember 29. A kék folyó egyik kikötővárosa, Vulu felett 15 japán repülőgép jelent meg és többszáz bombát dobott le. Két hatalmas tűzvész keletkezett, mely rengeteg kínai házat elpusztított. Az ereberáldozatok száma még ismeretlen. A bombázás váratlanul érte a várost, amelyet a japánok a külföldi személyiségek biztonsági zónájához jelöltek ki. A VÖRÖS HADSEREG ELŐNYÖMUL Sanghai, szeptember 29. — A Sanszi tartomány északi részében elért nagy győzeleme után a kínai 8. hadsereg (volt vörös hadsereg) Csudé kommunista tábornok vezetésével a Lincsin—Kvanlin út mentén továbbnyomul Tatung és Kalgan felé, mely városok japán megszállás alatt vannak. A japán hadsereg, melynek főerői Paotingnál és Huajennél vannak, visszavonulásra kényszerült. Csade seregének előnyomulása éket vert ezáltal a japán arcvonalba és nagyon megnehezítette a japánok helyzetét. Ettől a fronttól délre japán sikereket jelentenek. A Japánok Csacsautól délre megszállták Fenkiakau vasútállomást és a vasút mentén továbbnyomultak. 62 JAPÁN REPÜLŐGÉP PUSZTULT EL Sanghaj, szeptember 29. — A kínai hadvezetőség kimutatása szerint augusztus 14-től 31-ig 43 kínai repülőgép és 62 japán repülőgép zuhant le a harcokban. 81 japán pilóta meghalt, 11 fogságba esett és 20 megszökött. BOMBÁZZÁK CSAPÉIT ÉS PUTINT Japán tüzérség és repülők heves tűz alá fogták Csapéit. A repülők jó bombát dobtak le, nagy károkat okozva. Tokió, szeptember 29. — A japán távirati iroda jelentése szerint a nemzetközi telepit-Az északkínai front térképe. A japánok arcvonala Tiencsíntől délre a tengernél kezdődik, lehúzódik erős ékalakban a Peipingtől kiinduló vasútvonalnál Paotingig, onnan erősen észak felé visszavezet, majd délnyugati irányban Tatungot és az ettől délnyugatra fekvő l'Huajent magába zárva Kalgantól nyugatra zárul be. Csudé seregének előnyomulása Tatung és Paoting között erősen kimélyítette az amúgy is fennálló éket. Az elfoglalt Kvanlin Paotingtól Kalgan irányában fekszik az előbbitől mintegy 100 kilométernyire menyből japán tengerészcsapatok támadást indítottak a sanghaji fronton és elfoglalták Csiangvant. Egy másik japán csapat Liucsiahang felé indított támadást. A Vanpu folyó partján levő Pututit hadihajók bombázták. A kínaiak jólfedett gépfegyverosztagai a hadihajók fedélzetét vették cél alá. KÍNAIAK HŐSIES TETTE Húsz kínai katona hősies tettre vállalkozott, hogy az „Itsumo“ hadihajót elhallgattassa. A sötétség leple alatt elhagyták Putungot és a hajó közelében aknát akartak elhelyezni. A hajó közelébe érve át akarták vágni az acélhálót, mely a hatót átövezte, de a japánok észrevették őket. Mikor a katonák látták, hogy fel vannak fedezve, felrobbantották az aknát és maguk is is ott pusztultak. A robbanás oly nagy volt, hogy a légnyomás a fél mérföldnyire lévő „Augustus“ amerikai cirkáló legénységét kidobta ágyaikból. Azt nem lehet még tudni, hogy a japán hadihajón milyen kárt okozott a robbanás. CANTERBURY ÉRSEKE A JAPÁNELLENES BOJKOTT ÉLÉN London, szeptember 29. — A csütörtöki nagygyűlésre, mely Alberthallban lesz, a gyűlés rendezőinek kérelmére Canterbury érseke elvállalta a védnökséget. A gyűlés tudvalevőleg manifesztáció lesz a japánellenes bojkott bevezetése érdekében. * Csudó tábornok Mussolini elhagyta Németországot Róma várja a Ducét — Mussolini beszédet mond a Palazzo Venezia erkélyéről Berlin, szeptember 29. — Ma van Mussolini németországi tartózkodásának utolsó napja. Délelőtt koszorút helyezett el a hősök emlékművén, majd részt vett azon a nagy csapatszemlén, amelyet az Unter den Linden-en tartottak meg. Végül a Wilhelmstrassen utoljára találkozott Hitlerrel. Ezen a találkozón fontos politikai megbeszélések voltak. A késő délutáni órákban Mussolini Rómába indul. A német határig Hess, a Führer helyettese is elkíséri. A visszautazás alkalmával a biztonsági intézkedéseket még jobban megszigorították. Egy magasrangú Gestapo-tiisztviselő utazik a Duce vonatán s telefonon ellenőrzi a vasútvonal mentén tett biztonsági rendszabályokat. RÓMA VÁRJA A DUCÉT Róma, szeptember 29. — Rómában nagyarányú fogadást készítenek elő Mussolini számára. A Duce nagy beszédet fog mondani a Palazzo Venezia erkélyéről. Beszéde a berlini utazás eredményeivel fog foglalkozni. BACILLUSOK MERÉNYLETE A DUCE ELLEN Berlin, szeptember 29. — A nagy biztonsági intézkedésekkel sem lehetett megakadályozni, hogy a Ducét berlini tartózkodása alatt baleset ne érje. Már tegnapi beszéde alatt feltűnt, hogy Mussolini bizonytalan és hangja rekedt. Most közlik, hogy az olasz diktátornak megártott a német klíma s alapos náthát szerzett. Beszéde után forró fürdőt vett s ágynak dőlt. ESSENI RENDELÉSEK Berlin, szeptember 29. — A hírek szerint a Duce esseni látogatása alkalmával nagy rendeléseket adott a Krupp-müveknek. Elsősorban nehéz hajóágyukról van szó, melyeket a legrövidebb időn belül szállítják ez olasz kormánynak. ÉS SZÓLT A DUCE... Berlin, szeptember vége. — A diktátor-találkozó csúcspontja a berlini Stadionban megtartott nagy népgyűlés volt, amelyen úgy a Duce, mint a, Führer szólásra emelkedtek. Hitler meglehetősen röviden beszélt , szavai mintegy bevezetői voltak a Duce szónoklatának. Hitler arra szorítkozott, hogy rámutasson a német—olasz együttműködés szükségességére a fasiszta diktatúrák létérdekei szempontjából s Olaszország versaillesi szerepének felelevenítésével történelmileg is megalapozza a Róma—Bertn tengelyt. A Duce beszéde — melyet tört németséggel mondott el — igen kemény volt, viszont nem hozta meg a várt szenzációt s csak nagy általánosságokban mozgott. Mussolini azt fejtegette, hogy a Róma—Berlin-tengely nem akar háborút... Ő is történelmi előzményekre hivatkozott — a szankciópolitikára — melyek előkészítették Róma és Berlin közeledését. A Duce beszédének éles antibolsevista színezete volt, miközben azt hangsúlyozta, hogy „Németországban és Olaszországban van ideális demokrácia.*!!)Ez az antibolsevista beállítottság hozza magával a szónoklat egyetlen megfogható fenyegetését, mely Spanyolország ellen irányul. A Duce ismét beismerte, hogy az ibériai félszigeten olasz csapatok harcolnak s kijelentette, hogy Olaszország és a III. Birodalom nem hajlandók kivonulni a Pireneusok alól. Végül kijelentette, hogy rövidesen az egész világ fasiszta lesz... Diístátorok beszélnél! Érdemes volna kissé eltérni a politikai események értékelésének szokásos formájától — ami abban áll, hogy a szavakon túl, sőt a szavak ellenére a lényeget vesszük célba — s nagyobb figyelmet szentelni azoknak a szavaknak és mondatoknak, amiket a fekete művészet mesterei négyezer trombita harsogása s százezernyi elhódított tömeg üvöltése közepett a világ elé tálaltak. Érdemes volna ezeket a szavakat és mondatokat a legprimitívebb logikai szabályok szerint felmérni, kihámozni az ellentmondásokat s megcáfolni a bárgyú történelmi ferdítéseket, szembeállítani a diktátorok mostani s régebbi kijelentéseit, összehasonlítani az egyik Vezér „megállapításait“ a másik „fejtegetéseivel“ s nagyon tanulságos eredményre jutnánk. Mindenekelőtt ön önmagát cáfolná meg a Duce egyik kijelentése, melyben a fasiszta etikát dicsőítette. A fasiszta etikát, amelyhez „a parancsuralom mindig hű maradt, amely teljesen fedi a diktátor egyéni morálját, őszinte és nyílt beszédet, a barátok között, hűséget . . .“ Őszinte és nyílt beszéd, barátok közötti hűség! A fasiszta hatalmak tevékenysége fennállásuk óta szerződésszegésben só ígéretek kijátszásában, burkolt fenyegetésekben s kulissza mögötti mesterkedésekben, a diplomácia lovagiassági szabályainak felrúgásában s mértéktelen hazudozásban merült ki. Hitler volt az, aki 1936 márciusának első napjaiban 25 éves békét ajánlott fel Franciaországnak, hogy azután néhány nap múlva bevonultassa csapatait a Rajnavidékre. Mussolini volt az, aki, mint a Népszövetség egyik tagállamának feje, a genfi intézmény iránti kötelező hűség arculcsapásával bevonultatta csapatait Abesszíniába. A diktátorok voltak azok, akik féléven keresztül váltig tagadták, hogy nincsenek csapataik Spanyolországban s most Mussolini az egész világ előtt nyíltan önmagát hazudtolja meg s bejelenti, hogy a Pireneusok alatt olasz csapatok küzdenek .hősiesen“ a fasizmus diadaláért . . . A fasiszta őszinteség s a fasiszta következetesség illusztrálására elegendő egyetlen példát említeni: a diktátorok hivatkozását a demokráciára. Mussolini beszédében azt fejtegette, hogy a fasiszta diktatúra nem diktatúra, hanem az ideális demokrácia s a fasis. •z a diktátor nem diktátor, hanem a nép kollektív akaratának kifejezője. Ezzel legfelsőbb fórumon szentesítette azt a demagógiát, amit a jobboldali lapok egész Európában (nálunk is) a „jobboldali demokráciával“ űznek. S 3 Dncét az sem zavarta meg fejtegetésében, hogy Hitler néhány perccel előtte kijelentette, hogy a német népet a weimari köztársaság alatt a liberalizmus és a demokrácia tette tönkre! A demokrácia fogalmával való dúcés bűvészkedés elég világosan mutatja a tömegek felöl szorongatott fasizmus mai észjárását: ha a fasiszta diktatúra már Mussolininak sem diktatúra, úgy ez eléggé bizonyítja, mily rendkívül népszerűtlenné váltak azok a rendszerek, melyek nagy népeket évtizedek óta sanyargatnak s a demokrácia az, amely ma az olasz és német nép legfőbb vágya. E vággyal a Duce is csak úgy tud szembeszállni, ha zsarnoki rendszerét „demokráciának“ nevezi ki. A cáfolást könnyen folytatni lehetne. De a berlini szavakon való nyargalás nem az az út, amelyen el lehet igazodni a diktátortalálkozó jelentőségének s következményeinek megítélésében. A diktátorok békéről szónokoltak s ez már önmagában véve is elég nyugtalanságra ad okot. Ez az,béke“ sok mindent takargat s az eddigi tapasztalatok szerint annyit is jelenthet, hogy béke lesz, ha a világ újból ölhetett kezekkel fogja nézni a fasizmusok legközelebbi erőszakos akcióját. A diktátorok békéről beszélnek, de ugyanakkor Európa tudomására hozzák, hogy Spanyolországról nem hajlandók lemondani s „antibolsevista“ hadjáratukat az Ibériai félszigeten a legvégsőkig folytatni kívánják. Ezen a ponton valóban nincs homály a berlini beszédekben. Márpedig a spanyolországi fasiszta intervenció folytatása egyet jelent valamennyi, a spanyol kérdéssel szorosan összenőtt probléma és konfliktus további kiélezésével. A spanyol intervenció folytatása - a nyomatékosan hangsúlyozott antibolse-