Magyar Nap, 1937. október (2. évfolyam, 227-252. szám)

1937-10-01 / 227. szám

„G-wad* a tartalom»« CSERESNYÉS: Harcim a halállal » * HUSZÁR EMIL: Katakombák a katoli­k Kölnben (1. oldal) * 'Megrendítő hitvesgyilkossági per Kassán (2. oldal) * Amit még tidni kell (2. oldal) Nagy felkelés Abesszíniában II. évfolyam 227. szám Főszerkentő: Kálmán Miklós Felelős szerkesztő: D­r. Ferencs László Péntek« 1937 október 1 .» A Népszövetség kimondta a határozatot: Fegyveresen beavatkoztak Spanyolország belügyeibe! Erélyes állásfoglalás a külföldi hadseregek visszavonása mellen Genf. — A Népszövetség csütörtöki ülésén végre megszületett a spanyol kérdésben a határozat, mely, ha nem is egyezik teljesen azzal a feltétellel, amelyet Del Vayo nyúj­tott be Spanyolország nevében, de mégis ki­mondja, hogy Spanyolországban külföldi ha­talmak fegyveres beavatkozása történik. A határozat első két pontja a másik állam függetlenségének és önállóságának sérthetet­lenségét hangsúlyozza ki. A harmadik pont a be nem avatkozással kapcsolatos kötelessé­gekre figyelmezteti az államokat. A negye­dik pont így szól: A Népszövetség teljes ülése sajnálja, hogy a fáradozások ellenére sem sike­rült a nem spanyol harcolók visszahívá­sát elérni. Különös sajnálattal állapítja meg, hogy Spanyolország frontjain egész külföldi csapattestek vannak. Megálla­pítja, hogy ez külföldi fegyveres beavat­kozást jelent Spanyolország belügyeibe. A rezolució további négy pontja azt a kíván­ságot fejezi ki, hogy a legutóbbi diplomáciai lépések az idegen katonák visszahívására eredménnyel záruljanak. Felhívja a kormá­nyokat, hogy ez irányban további erélyes in­tézkedéseket tegyenek s hangsúlyozza, hogy a tagállamok, amelyek a be nem avatko­zást aláírták, szakítanak ezzel, n­a­gy­­rövidebb idő alatt nem lesznek lépések téve a külföldi katonák visszavonása ér­­dekében. A német és olasz körökben, ah­ol megvoltak arról győződve, hogy a Népszövetség nem hoz határozatot a spanyol kérdésben, nagy csaló­dást keltett ez a határozat, mely ha kissé bur­kolt formában is, de mégis megvádolja Olasz- és Németországot a beavatkozással és erélyes rendszabályok igénybevételét helyezi kilá­tásba. Erélyes hangú jegyzék Olaszországhoz Ha nem enged , megnyitják a pireneusi határokat, London.­­ Az angol kabinetet tegnapi ülé­sen megfogalmazták azt a jegyzéket, amit Franciaország és Nagybritannia kö­zösen intéznek Olaszországhoz a spanyol konfliktus likvidálása ügyében. A jegyzéket minden valószínűség szerint még e hét végén átadják Rómában s a római an­gol követ már meg is kapta az erre vonat­kozó utasításokat. Jól in­formált körök kijelentései szerint a jegyzék jelentékenyebb erélyesebb hangú, mint az eddigiek. Felszólítja Olaszországot, hogy csatlakoz­zék Franciaország és Anglia törekvéseihez a spanyol polgárháború befejezésére. Arra az esetre, ha Olaszország e jegyzék után is vo­nakodna s kitérő választ adna, a római an­gol és francia követek utasítást kaptak kor­mányaiktól, hogy szóbelileg tudassák Mussolinival kormá­nyaik szándékát a pireneusi határok megnyitására s Valencia fegyvervásárlá­sainak szabaddá tételére. Anglia bojkottálja Japánt Anglia, Franciaország és az USA szolidaritása térdre kényszeríti Japánt Japán több „megértést" kér London, szeptember 30. — Míg Genfben komolyan felvetődött a gondolat, hogy ja­pánt­ szankciókkal kellene sújtani, az angol közvéleményben nagyarányú akció indult Ja­pán kereskedelmi bojkottálására. Ilyen akció sikere természetesen Francia­­ország és az Egyesült Államok messze­menő szolidaritását előfeltételezi. A bojkottmozgalomban elsősorban a liberá­lisok s a munkás-baloldal vesznek részt, bár a konzervatívok táborából is számos hang szó­lalt fel Japán megbüntetése mellett. A „Ti­­mes“-ben az angol politika és tudomány szá­mos kiválósága nyílt levélben tárgyalja a tá­madók ellen aktuálissá vált gazdasági rend­szabályok kérdését. Keynes híres közgazdász többek között a következőket írja a „Times“­­ben : „Vájjon nem kötelessége-e az USA-nak, Angliának s a többi nagy nemzetnek fi­gyelmeztetni Japánt, hogy megszakítják vele a gazdasági kapcsolatokat, ha nem változtatja meg módszereit? E gazdasági rendszabályokkal egyidejűleg a hatal­maknak természetesen egymás kölcsönös m­egsegítésére kellene kötelezni magukat, ha Japán represszáliákhoz nyúlna. Majd-­­­nem biztos, hogy ilyen rendszabályok eredményre vezetnének s a siker úgy a jelen, mint a jövő szempontjából nagy­jelentőségű volna“. A liberális „News Chronicle“ naponta nagy betűkkel hozza a következő felhívást: „Bojkottáljátok a japán árukat!“ Sír Arthur Salter a következőket írja eb­ben a lapban: „Japán nyersanyagok terén rendkívüli módon függ a külföldtől. Nincs olaja, vasa, gummija, gyapotja... Ha nem tud exportálni, nem tud nyersanyagok beszer­zésére elegendő anyagi alapot teremteni. Le­hetséges, hogy Tokiónak rövid háborúhoz elégséges készletei vannak. Anglia és az Egyesült Államok bojkottja esetén azonban még ilyen rövid háborút sem tudna befejezni“. A „News Chronicle“ egyébként is a japán­ellenes mozgalom legfőbb orgánuma. Tegnapi számában egy röpcédula fényképét közli, me­lyen légi torpedó látható s a következő felírás: ,,Nem vásárolunk japán árut“. A mai naptól kezdve hasonló felirásu jel­vényeket árusítanak majd London minden vá­rosnegyedében s hasonló tartalmú plakátokat ragasztanak az üzletekre is. Október ötödikén pedig gigantikus ará­nyú japánellenes tiltakozó gyűlést tarta­nak London legnagyobb termében, a Ro­yal Albert Hal-ban, melynek főszónoka Canterbury érseke lesz. Japán menteset­ masát Tokió, szeptember 30. — Hirota külügy­miniszter átnyújtotta a japán választ Anglia, Franciaország s az USA tiltakozására Nan­king bombázása ügyében. A jegyzék szerint a japánok nem mondhatnak le Nanking bom­bázásáról, mert az a kínaiak katonai operá­cióinak központja. Hirota jegyzéke szerint Japán óvakodlik külföldi érdekek megsérté­sétől, de nyílt városok bombázásának meg­ítélésében Tokió több „megértést“ kér a Kí­nában érdekelt hatalmaktól. Matcsui, a Kínában lévő japán csapatok főparancsnoka. Európa Fasiszta lesz (sz. gy.) A Duce közismert pöffeszkedő teltségéh­ez viszonyítva is jókora adag p­fidia kellett ahoz a kijelentéshez, hogy t­rópa fasiszta lesz, még­pedig nem propag­dával, hanem a „fejlődés belső törvénys­rüségei“ miatt. Ez a kijelentés egészen in­ként hangzik, mint Mussolini régebbi tétel a fasizmus nem exportcikk. Ez a kijelent tolakodó önbizalomnak hangzik, sőt lényet tésnek, szemben a régebbi, viszonylag s­rény tézissel, amikor még nem volt Bero Berlin-tengely s a fasizmus csak Olaszá­­gon belül volt nagy legény, kifelé hol fia, hol Franciaország szerény székért volt és a pillanatot várta, mikor követi be a nyugati hatalmak között az a La féle nagy szakadás s valamiféle segédrz­mus megszületése, amely megadja a Itália önálló világhatalmi szerepléséhez lavalizmus, sajnos, rátört Európára, a seg fasizmus is megszületett a Harmadik Bi­zalom képében, azonban az a tábor, am nem kívánja, hogy Európa holnap fasis legyen, még ma sem olyan ijedős, hogy il comédia del arte-be való, szeszélyes, ha mondjuk dinamikus frázissal el hagyja r­gát téríteni saját felfogásától Európa törvé­szerű fejlődéséről. S ha Mussolini különv­ményét összevetjük az európai fejlődés jóságos tendenciáival, nemcsak a legint ható tendenciákkal, hanem a köznapi, a közelebb fekvő tényekkel is, megnyugt­juk magunkat, hogy a diktátor ez esetben elvetette a sulykot. Induljunk ki abból a fasiszta füleknek dű­löletes, de az álintellektüelek szépérzékét sértő, kemény és egyszerű alapigazsá­g hogy a fasizmus a tőkésosztály legreako­sabb, minden skrupulusától megszabadított a kezdeti kapitalizmus pénz- és iparlovag­nak bűnöző ösztöneihez visszatérő eleme, diktatúrája. Ezek a rétegek a fasizmus somrajutása után elegánsan meghúzódnal renegát szocialista néptanítók és a facér vesezőlapmázolók háta mögött, hogy ne c­sák a propaganda esélyeit s közéleti szem­lésükkel ne teremtsenek sötét kontraszt a fasizmus szavai és a parancsuralom­­ között. De szerepükről egy Mussolini v­agy Hitler uralomra segítésében nem s­­séges sokat mondani, egy Thyssen, egy Kr von Bohlen, egy de Wendel és Rothse dicső tettei a demokráciák megbuktatásá­ról általánosan ismert. Ma már kimondás nem szocialista, sőt kimondottan szociáil­ellenes lapokban is gyakran olvashatunk is kitételeket, hogy „a szorongatott nagytól forradalmi mozgalmak ellen a szélsőjob­balhoz fordul segítségért“. Lehet, hogy a kigazdálkodás kényszere s az autarkiás cializmus“ látszata a tömegek felé elken a fasizmusnak ezt a megcáfolhatatlan tályjellegét, de mit változtat a látszat : a tényen, hogy Németországban körüli ezerötszázzal több milliomos van, min weimari időkben s hogy az olasz finánc, betegre kereste magát az abessziniai had­járaton, m­íg a tömegek életszínvonala 30­ százalékkal csökkent. S főleg mit változ a látszat azon az alapvető tényen, hogy fasizmus megmentette a finánctőke életét perccel tizenkettő előtt, hogy a banális i­dulattal éljünk. Igaz, a fasizmus, mint a „­ lődés belső törvényszerűsége“ is létező a­spektíva, persze egy Rothschild, vagy Prei vagy Károlyi Imre gróf, vagy Borsig szó pontjából, a „fejlődés visszatartásának de törvényszerűsége“. Európa fasizálásának a­spektivája pedig, ha nem is törvényszerűsz­nek, de mindenesetre csábító lehetőség­ látszik azok szemében, akik Németország­ és Olaszországon kívül, esetleg e két fasis hatalom segítségével bőrüket szeretnék m­ű­teni. S ha az európai civilizációt azonosít a szóbanforgó rétegek bőrével, úgy Mus­lini vagy Hitler joggal büszkélkedhetnek civilizáció megmentőinek, vagy a fasiz Európa vezéreinek szerepében. A mi szemünkben azonban a fasizált rópa, sőt a litt­erizált Németország és a sizált Olaszország sem a „fejlődés belső kényszerűségének“ kiteljesedése, hanem pen az ügyes propaganda eredménye, an a tömegek tudatában időlegesen légye vagy legyőzte a fejlődés belső törvénye.

Next