Magyar Nap, 1937. december (2. évfolyam, 277-300. szám)
1937-12-01 / 277. szám
A nyugati sajtó szerint Francia-angol összhang Londonban A gyarmatok kérdéséről csak a béke összkérdéseinek keretében tárgyalnak . A „Times”-cikk éles visszhangja London, november 30. A londoni lapok egybehangzó jelentései szerint az angol és francia államférfiak eddigi tárgyalásai a legteljesebb összhang jegyében zajlottak le. A „Daily Herald“ diplomáciai szerkesztője azt írja, hogy az összhangot a hétfői tárgyalások során érték el. Úgyszólván minden lap arról tudósít, hogy Anglia és Franciaország — a mostani megbeszélések értelmében — bizonyos előfeltételek megteremtése után hajlandók volnának tárgyalni a német gyarmati igényekről. Ugyanezt a hírt közlik egyes francia megfigyelők is, akik szerint a gyarmati tárgyalásokra természetesen csak akkor kerülhet sor, ha az Németországgal az összeeurópai békéről meginduló tárgyalások keretében történhetne. Részleges gyarmati tárgyalásokra Franciaország nem mutat hajlandóságot Jólértesült körök szerint ilyirányú állásfoglalás a gyarmati kérdésben a franciák részéről diplomáciai sakkbúzás akart lenni a megbeszélések megkönnyítésére. Ma este Attlee őrnagy, a munkáspárt vezére az Alsóházban kérdést intéz Chamberlainhez a francia-angol tárgyalásokról. DELBOS NYILATKOZATA Belgrád, november 30. — Delbos külügyminiszter Londonban nyilatkozott a „Vreme“ című jugoszláv lap tudósítója előtt. A francia külügyminiszter örömének ad kifejezést, hogy a francia-angol tárgyalások a legbarátságosabb légkörben s a legteljesebb egyetértésben zajlanak le. Delbos szerint az eddigi eredmény kielégítő. Jugoszláviá utazására vonatkozólag Delbos a következőket mondatta: „A tradicionális francia-jugoszláv jóviszony miatt is az a meggyőződésem, hogy tárgyalásaim Sztofadiiovics miniszterenökkel a legbarátságosabb légkörben fognak lefolyni. Londoni tárgyalásaink jó bevezetőt szolgáltatnak a középeurópai utazáshoz.“ KÖZÉPEURÓPA? London, november 30. — A londoni tárgyalások Középeurópát érintő eszmecseréiről igen kevés hír szivárgott ki. Az angol kormányhoz közelálló körök mindössze arral megállapításra szorítkoznak, hogy azok a kombinációk, melyek szerint Nagybritannia Németország javára a Duna-medencében engedményeket akart tenni, nem felelnek meg a valóságnak. A „Prager Presse” tudósítója szerint angol körök cáfolják azokat a híreket, hogy az angol kormány középeurópai politikájának megváltoztatására akarta volna rábírni Franciaországot. A „TIMES“-CIKK KÖRÜL Prága, november 30. — A „Times“ ismert cikke Németország középeruópai követeléséről általános elutasítást találnak a cseh sajtóban. A hangulatra igen jellemző az elnökhöz közelálló „Lidové Noviny** cikke. A lap többek között a következőket írja: ..Mindaz, amit a „Times“ Csehszlovákiáról leírt, arról tanúskodik, hogy a lap teljesen egyoldalú információkra táaszkodik. A „Times“ mögött álló csoport attól fél, hogy Anglia középeurópai francia érdekek miatt háborúba keveredhetnek. Ezért a lap Csehszlovákiát és Ausztriát ki akarja szolgáltatni Németországnak. Nagyon jól tudjuk, hogy Franciaország nem támogatná Csehszlovákiát, ha a köztársaság kihívó politikát folytatna Németországgal szemben. Franciaország tudja, hogy csak oly konceszsziókra s egyezményekre vagyunk hajlandók, melyek nem sértik függetlenségünket. Nem tennék sem Franciaországnak, sem Angliának jó szolgálatot, ha megengednénk, hogy Henlein döntő befolyást nyerjen politikánkra. Hiszen Henlein és szószólói számtalanszor kifejtették, hogy Csehszlovákia szakítson ed-digi szövetségeseivel s sorozza be magát a német „Lebensraum“-ba. A „Times“ cikke és hasonló megnyilvánulások csak arra alkalmasak, hogy a pángermanizmust megrösítsék s ezzel ártsanak a béke ügyének.. ..Ami a „Times“-nek Ausztriára vonatkozó megjegyzéseit illeti — folytatja a „Lidové Noviny“ — Csehszlovákia már a háború után számolt az Anschluss lehetőségével s csak azért foglalt állást ellene, hogy lojális legyen nyugati szövetségeseivel, Angliával és Franciaországgal szemben. Az Anschluss nem Csehszlovákia és Németország kérdése, hanem összeurópai kérdés.“ Hasonló értelemben ír a „Ceské Slovo“ is, amely hangsúlyozza, hogy a „Times“ cikke első támadás Halifnx berlini látogatása után ama németbarát csoport részéről, amely a nagy angol lap mögött áll. Chautemps Delbos ,Béládét a tartalomból Pártelnökök beszéde a költségvetési vitában (1. oldal) * Az „Ides“ is elment (4. oldal) $ Németországban: Vaj vagy ágyú? (oldal) Az eltünt Petőfi nyomában .... * II. évfolyam 277. szám Főszerees*45. Kálmán Miklós Szerda, 1937 december 1 Felelős szerkesztőt Dr.Ferenci kasszé Amit még tuldni kell (2. oldal) Chamberlain alsóházi nyilatkozata London. A francia-angol tárgyalásokat, melyeket kedden 11 órakor folytattak, délután negyed kettőkor befejezték. Neville Chamberlain a késő délutáni órákban Attle őrnagy kérdésére az alsóházban nyilatkozott a tárgyalások redményéről. A nyilatkozat rövidesen a következő: A francia miniszterek Halifax lordtól személyesen értesültek berlini beszélgetéseinek tárgyáról, örömmel hallották, hogy a látogatás, bár magánjellegű volt, hozzájárult ahoz, hogy bizonyos nemzetközi félreértéseket kiküszöböljenek. A londoni megbeszélések tárgyát egyébként a leszerelés és a béke kilátásai képezték és alapos vizsgálat alá vették a gyarmati problémát. Elismerték, hogy ezt a kérdést nem lehet elszigetelten tárgyalni és más államokat is érint. Ezért a kérdést még alaposabb vizsgálat alá kell venni. A francia miniszterek Delbos közép- és keleteurópai útjának terveiről beszéltek. Megbeszélés tárgyává került a távolkeleti helyzet is. A spanyol kérdésben és földközi tengeri problémánál a miniszterek egyöntetűen megállapították, hogy a be nem avatkozás politikája igazolva van és lényegeset hozzájárult a konfliktus nemzetközi kihatásainak enyhítéséhez. Elhatározták, hogy mindkét kormány ilyen irányban folytatja törekvéseit. Chautemps és Delbos 16 óra 30 perckor (angol időszámítás) elhagyták Londont. A vasútnál Chamberlain, Eden és Corbin londoni francia követ búcsúztak tőlük. BEMUTATKOZOTT A BELGA KORMÁNY Brüsszel. — Janson új kormánya kedden mutatkozott be a belga kamarában és szenátusban. Janson miniszterelnök felolvasta kormánynyilatkozatát. Folytatni akarja Van Zeeland programját és ezt befejezni. Különösen a szociális reformok, a gazdasági politika és az alkotmányreform terén. Külpolitikai téren a kormány a függetlenség politikájára törekszik, de hű marad népszövetségi kötelezettségeihez. A miniszterelnök ezután röviden a gyarmati kérdésről és szokatlanul hosszan a behpomi nemzetiségek kérdéséről beszélt. Egy ”Times”-cikk (sz. gy.) A nagy konzervatív orgánum, amelyet az angol nagytőke legautentikusabb hangadójának szokás tekinteni, furcsa szenzációval zavarta meg a londoni tárgyalások légkörét. A lap nagyobb cikkben foglalkozott a középeurópai kérdéssel s arra az álláspontra helyezkedett, hogy Németországnak koncessziókat kell tenni a Dunamedencében. A „Times“ egyenesen azt az állítást kockáztatja meg, hogy Csehszlovákia is bűnös a csehszlovák-német viszony feszültségében. Az állítást azokkal a közismert érvekkel akarja alátámasztani, amelyeket a hitlerista sajtóból ismerünk: egy 60 milliós népet nem lehet megnyomorítani, Csehszlovákia a német élettérbe tartozik és hasonlók. A csehszlovák kérdésen kívül a „Times“ az osztrák „Anschluss“ ügyében is igen különös álláspontot foglal el s úgy látszik, mintha bizonyos angol reakciós körök ma már nem állanának szemben Ausztria német megszállásának gondolatával. A „Times“-állásfoglalás megítélésében mindenek előtt azt a kérdést kellene tisztázni, vájjon fedi-e a nagy konzervatív lap álláspontja az angol kormányét s ha nem, melyek azok a körök, amelyek ezt a fordulatot inspirálják. A legutóbbi napok eseményei után úgy tűnik fel, mintha a „Times“ álláspontja nem volna teljesen azonos azzal, amit az angol kormány vél és akar. Bizonyos, hogy a legutóbbi hetekben rendkívül éles pozícióharcok folytak le a Chamberlain-kormány kebelében. Már a Halifax-féle utazás is nem egészen korrekt előtörés volt a Hitlerbarát elemek részéről (Hoare-Halifax-Londonderry and Co.) az Eden szárny ellen. Arról is suttogtak, hogy a külügyminiszter két ízben felajánlotta lemondását. Annyi bizonyos, hogy Eden személyi orgánuma a Chautemps-Delbos látogatás küszöbén, a berchtesgadeni tanácskozások alatt a középeurópai engedmények ellen foglalt állást, mert ez — a kp szerint — komoly veszélybe hozná az angolfrancia együttműködést s Angliát kiszolgáltatná a III. Birodalomnak. Indokoltnak látszik tehát az . feltevés, hogy a francia államférfiak londoni látogatásán dől el, várjon kormányválságra, vagy részleges kormányválságra kerül-e sor Angliában. Ha a „Times“cikk valóban a kormány egy részének nézetét fejezi ki s ez az irányvonal a tárgyalások alatt is érvényesül, úgy az úgynevezett „mérsékeltebb“ miniszterek s elsősorban Eden helyzete előbb-utóbb tarthatatlanná válik. Ha a „Times“-féle torpedó a londoni tárgyalásokon célját is téveszti, minden esetre jellegzetes és veszélyes tünet marad. Arról tanúskodik, hogy az angol nagytőke — annak legalább tekintélyes része — az abesszin konfliktus óta fennálló dilemmát Hitler javára akarja megoldani: az angol politika aláfeküdne Berlin nyomásának. Szomorú, hogy Középeurópában — a pángermanizmus közvetlen érdekeltjein kivül is — vannak elemek, akik ilyen fordulatot örömmel üdvözölnének s azt hiszik, hogy Berlin és London „megegyezése“ kikaparná számukra a gesztenyét a parázsból. Holott ilyen fordulat, Hitler felbátorítása Csehszlovákia és Ausztria iien, nemcsak e két állam, hanem egész Középeurópa romlását jelentené. Lehet, hogy az angol reakciósok szívesen feláldozzák Középeurópát Hitlernek, azért, hogy a III. Birodalomtól megvásárolják Anglia és az impérium vélt biztonságát. De miféle ésszerű szempont indokolja meg, hogy a középeurópai kisállamok feláldozzák biztonságukat és függetlenségüket a német imperializmusnak, csak azért, mert ez megfelel bizonyos angol imperialisták vélt érdekeinek? A „Times“ támadása főleg Csehszlovákia ellen irányul. Igaz, Csehszlovákia nemzetiségi viszonyai körül nincsen minden rendben, de ez elsősorban és kizárólag Csehszlovákia, népeinek belügye, amelyet a mai világhelyzetben nem szabad és nem lehet nemzetközi adás-vételben aprópénznek felhasználni. Csehszlovákia viszonyainak rendezése az itten élő népek egyik legfőbb érdeke és kívánsága. .Vi-