Magyar Nap, 1937. december (2. évfolyam, 277-300. szám)

1937-12-01 / 277. szám

A nyugati sajtó szerint Francia-angol össz­hang Londonban A gyarmatok kérdéséről csak a béke összkérdésein­ek keretében tárgyalnak . A „Times”-cikk éles visszhangja London, november 30.­­ A londoni lapok egybehangzó jelentései szerint az angol és francia államférfiak eddigi tárgyalásai a leg­teljesebb összhang jegyében zajlottak le. A „Daily Herald“ diplomáciai szerkesztő­je azt írja, hogy az összhangot a hétfői tárgyalások so­rán érték el. Úgyszólván minden lap arról tudósít, hogy Anglia és Franciaország — a mostani meg­beszélések értelmében — bizonyos előfeltételek megteremtése után hajlandók volnának tárgyalni a német gyarmati igényekről. Ugyanezt a hírt közlik egyes francia meg­figyelők is, akik szerint a gyarmati tárgyalásokra természetesen csak akkor kerülhet sor, ha az Német­országgal az összeeurópai békéről meg­induló tárgyalások keretében történhet­ne. Részleges gyarmati tárgyalásokra Francia­­ország nem mutat hajlandóságot Jólértesült körök szerint ilyirányú állásfoglalás a gyar­mati kérdésben a franciák részéről diplomá­ciai sakkbúzás akart lenni a megbeszélések megkönnyítésére. Ma este Attlee őrnagy, a munkáspárt ve­zére az Alsóházban kérdést intéz Chamber­lainhez a francia-angol tárgyalásokról. DELBOS NYILATKOZATA Belgrád, november 30. — Delbos külügy­miniszter Londonban nyilatkozott a „Vrem­e“ című jugoszláv lap tudósítója előtt. A fran­cia külügyminiszter örömének ad kifejezést, hogy a francia-angol tárgyalások a legbarát­ságosabb légkörben s a legteljesebb egyetértésben zajlanak le. Delbos szerint az eddigi eredmény kielégítő. Jugoszláviá­ utazására vonatkozólag Del­­bos a következőket mondatta: „A tradicio­nális francia-jugoszláv jóviszony miatt is az a meggyőződésem, hogy tárgyalásaim Sztofadiiovics miniszter­­enökkel a legbarátságosabb légkörben fognak lefolyni. Londoni tárgyalásaink jó bevezetőt szolgál­tatnak a középeu­rópai utazáshoz.“ KÖZÉPEURÓPA? London, november 30. — A londoni tár­gyalások Középeurópát érintő eszmecseréi­ről igen kevés hír szivárgott ki. Az angol kormányhoz közelálló körök mindössze arra­­l megállapításra szorítkoznak, hogy azok a kombinációk, melyek szerint Nagybritannia Németország javára a Duna-medencében engedményeket akart tenni, nem felelnek meg a valóságnak. A „Prager Presse” tudósítója szerint angol körök cáfolják azokat a híreket, hogy az an­gol kormány középeurópai politikájának megváltoztatására akarta volna rábírni Fran­ciaországot. A „TIMES“-CIKK KÖRÜL Prága, november 30. — A „Times“ ismert cikke Németország középeruópai követelé­séről általános elutasítást találnak a cseh sajtóban. A hangulatra igen jellemző az el­nökhöz közelálló „Lidové Noviny** cikke. A lap többek között a következőket írja: ..Mindaz, amit a „Times“ Csehszlovákiáról leírt, arról tanúskodik, hogy a lap teljesen egyoldalú információkra tá­­aszkodik. A „Times“ mögött álló csoport attól fél, hogy Anglia középeurópai francia érdekek miatt háborúba keveredhetnek. Ezért a lap Cseh­szlovákiát és Ausztriát ki akarja szolgáltat­ni Németországnak. Nagyon jól tudjuk, hogy Franciaország nem támogatná Csehszlo­vákiát, ha a köztársaság kihívó politikát folytatna Németországgal szemben. Franciaország tudja, hogy csak oly koncesz­­sziókra s egyezményekre vagyunk hajlan­dók, melyek nem sértik függetlenségünket. Nem tennék sem Franciaországnak, sem Angliának jó szolgálatot, ha megengednénk, hogy Henlein döntő befolyást nyerjen politi­kánkra. Hiszen Henlein és szószólói számtalanszor kifejtették, hogy Csehszlovákia szakítson ed-­­digi szövetségeseivel s sorozza be magát a német „Lebensraum“-ba. A „Times“ cikke és hasonló megnyilvánulások csak arra al­kalmasak, hogy a pángermanizmust megrösítsék s ezzel ártsanak a béke ügyének.. ..Ami a „Tim­es“-nek Ausztriára vonatkozó megjegyzéseit illeti — folytatja a „Lidové Noviny“ — Csehszlovákia már a háború u­tán számolt az Anschluss lehetőségével s csak azért foglalt állást ellene, hogy lojális legyen nyugati szövetségeseivel, Angliával és Franciaországgal szemben. Az Anschluss nem Csehszlovákia és Németország kérdé­se, hanem összeurópai kérdés.“ Hasonló értelemben ír a „Ceské Slovo“ is, amely hangsúlyozza, hogy a „Times“ cikke első támadás Halifnx berlini látogatása után ama németbarát csoport részéről, amely a nagy angol lap mögött áll. Chautemps Delbos ,Béládét a tartalomból Pártelnökök beszéde a költségvetési vitában (1. oldal) * Az „Ides“ is elment (4. oldal) $ Németországban: Vaj vagy ágyú? (oldal) Az eltünt Petőfi nyomában .... * II. évfolyam 277. szám Főszer­ees*4­5. Kálmán Miklós Szerda, 1937 december 1 Felelős szerkesztőt Dr.Ferenci kasszé Amit még tuldni kell (2. oldal) Chamberlain alsóházi nyilatkozata London.­­ A francia-angol tárgyalásokat, melyeket kedden 11 órakor folytattak, dél­után negyed kettőkor befejezték. Neville Chamberlain a késő délutáni órákban Attle őrnagy kérdésére az alsó­házban nyilatkozott a tárgyalások redményéről. A nyilatkozat rö­videsen a következő: A francia miniszterek Halifax lordtól sze­mélyesen értesültek berlini beszélgetéseinek tárgyáról, örömmel hallották, hogy a látoga­tás, bár magánjellegű volt, hozzájárult ahoz, hogy bizonyos nemzetközi félreértéseket ki­küszöböljenek. A londoni megbeszélések tár­gyát egyébként a leszerelés és a béke kilátásai képezték és alapos vizsgálat alá vették a gyar­mati problémát. Elismerték, hogy ezt a kér­dést nem lehet elszigetelten tárgyalni és más államokat is érint. Ezért a kérdést még alapo­sabb vizsgálat alá kell venni. A francia mi­niszterek Delbos közép- és keleteurópai útjá­nak terveiről beszéltek. Megbeszélés tárgyává került a távolkeleti helyzet is. A spanyol kérdésben és földközi tengeri problémánál a miniszterek egyöntetűen meg­állapították, hogy a be nem avatkozás politi­kája igazolva van és lényegeset­ hozzájárult a konfliktus nemzetközi kihatásainak enyhíté­séhez. Elhatározták, hogy mindkét kormány ilyen irányban folytatja törekvéseit. Chautemps és Delbos 16 óra 30 perckor (angol időszámítás) elhagyták Londont. A vasútnál Chamberlain, Eden és Corbin lon­doni francia követ búcsúztak tőlük. BEMUTATKOZOTT A BELGA KORMÁNY Brüsszel. — Janson új kormánya kedden mutatkozott be a belga kamarában és szená­tusban. Janson miniszterelnök felolvasta kor­mánynyilatkozatát. Folytatni akarja Van Zeeland programját és ezt befejezni. Különö­sen a szociális reformok, a gazdasági politika és az alkotmányreform terén. Külpolitikai té­ren a kormány a függetlenség politikájára tö­rekszik, de hű marad népszövetségi kötele­zettségeihez. A miniszterelnök ezután röviden a gyarmati kérdésről és szokatlanul hosszan a behpomi nemzetiségek kérdéséről beszélt. Egy ”Times”-cikk (sz. gy.) A nagy konzervatív orgánum, amelyet az angol nagytőke legautentikusabb hangadójának szokás tekinteni, furcsa szen­zációval zavarta meg a londoni tárgyalások légkörét. A lap nagyobb cikkben foglalkozott a középeurópai kérdéssel s arra az álláspontra helyezkedett, hogy Németországnak konces­sziókat kell tenni a Dunamedencében. A „Ti­mes“ egyenesen azt az állítást kockáztatja meg, hogy Csehszlovákia is bűnös a csehszlo­vák-német viszony feszültségében. Az állítást azokkal a közismert érvekkel akarja alátá­masztani, amelyeket a hitlerista sajtóból is­­merünk: egy 60 milliós népet nem lehet meg­nyomorítani, Csehszlovákia a német élettérbe tartozik és hasonlók. A csehszlovák kérdésen kívül a „Times“ az osztrák „Anschluss“ ügyé­ben is igen különös álláspontot foglal el s úgy látszik, mintha bizonyos angol reakciós körök ma már nem állanának szemben Ausztria né­met megszállásának gondolatával. A „Times“-állásfoglalás megítélésében mindenek előtt azt a kérdést kellene tisz­tázni, vájjon fedi-e a nagy konzervatív lap álláspontja az angol kormányét s ha nem, melyek azok a körök, amelyek ezt a fordula­tot inspirálják. A legutóbbi napok eseményei után úgy tűnik fel, mintha a „Times“ állás­pontja nem volna teljesen azonos azzal, amit az angol kormány vél és akar. Bizonyos, hogy a legutóbbi hetekben rendkívül éles pozíció­harcok folytak le a Chamberlain-kormány kebelében. Már a Halifax-féle utazás is nem egészen korrekt előtörés volt a Hitlerbarát elemek részéről (Hoare-Halifax-Londonderry and Co.) az Eden szárny ellen. Arról is sut­togtak, hogy a külügyminiszter két ízben fel­ajánlotta lemondását. Annyi bizonyos, hogy Eden személyi orgánuma a Chautemps-Del­bos látogatás küszöbén, a berchtesgadeni ta­nácskozások alatt a középeurópai engedmé­nyek ellen foglalt állást, mert ez — a kp szerint — komoly veszélybe hozná az angol­francia együttműködést s Angliát kiszolgál­tatná a III. Birodalomnak. Indokoltnak lát­szik tehát az .­ feltevés, hogy a francia állam­férfiak londoni látogatásán dől el, várjon kor­mányválságra, vagy részleges kormányvál­ságra kerül-e sor Angliában. Ha a „Tim­es“­­cik­k valóban a kormány egy részének nézetét fejezi ki s ez az irányvonal a tárgyalások alatt is érvényesül, úgy az úgynevezett „mér­sékeltebb“ miniszterek s elsősorban Eden hely­zete előbb-utóbb tarthatatlanná válik. Ha a „Times“-féle torpedó a londoni tár­gyalásokon célját is téveszti, minden esetre jellegzetes és veszélyes tünet marad. Arról tanúskodik, hogy az angol nagytőke — an­nak legalább tekintélyes része — az abesszin konfliktus óta fennálló dilemmát Hitler ja­vára akarja megoldani: az angol politika alá­feküdne Berlin nyomásának. Szomorú, hogy Középeurópában — a pángermanizmus köz­vetlen érdekeltjein kivül is — vannak elemek, akik ilyen fordulatot örömmel üdvözölnének s azt hiszik, hogy Berlin és London „meg­egyezése“ kikaparná számukra a gesztenyét a parázsból. Holott ilyen fordulat, Hitler fel­­bátorítása Csehszlovákia és Ausztria iien, nemcsak e két állam, hanem egész Közép­­európa romlását jelentené. Lehet, hogy az an­gol reakciósok szívesen feláldozzák Közép­­európát Hitlernek, azért, hogy a III. Biroda­lomtól megvásárolják Anglia és az impérium vélt biztonságát. De miféle ésszerű szempont indokolja meg, hogy a középeurópai kisálla­mok feláldozzák biztonságukat és független­ségüket a német imperializmusnak, csak az­ért, mert ez megfelel bizonyos angol imperia­­listák vélt érdekeinek? A „Times“ támadása főleg Csehszlovákia ellen irányul. Igaz, Csehszlovákia nemzeti­ségi viszonyai körül nincsen minden rendben, de ez elsősorban és kizárólag Csehszlovákia, népeinek belügye, amelyet a mai világhely­zetben nem szabad és nem lehet nemzetközi adás-vételben aprópénznek felhasználni. Cseh­szlovákia viszonyainak rendezése az itten élő népek egyik legfőbb érdeke és kívánsága. .Vi-

Next