Magyar Nap, 1947. augusztus (1. évfolyam, 11-35. szám)
1947-08-31 / 35. szám
l»|| augusztus 1I. vasárnap Szerelem a romok között Feltámadt a Margitsziget Szigeti nyár esti alkony. Anna Schnee... mikor a lóvasút zöldre mázolt kocsiján lüszterkabátos g gerlik és hosszúszoknyás dámák kocsiztak a »Nagyszálló« felé, ahol a gavallér a, a Sorrentói emlékek rendelte meg a cigánynál s titokban néha megsimogatta a holmi kezét... Ez volt a flört, mikor Krúdy úr a Sziget alsó végéről átkurjantott az óbudai korcsmírosnak egy demizson borért s a tölgyek alatt időnként oktalan fiatalemberek lettek öngyilkosok reménytelen szerelem címén... Később megváltozott a Sziget. Luxusautók futottak a virágágyak mentén, a sonkálókban jazz harsogott, de zőrök kétértelmű dalokat énekeltek, erőt kapszott a levegőben s a szerelem is csak a legritkább esetben volt reménytelen, akkor is legfeljebb anyagi okokból tett lett a sziget, hogy azután újra megváltozzon, mikor becsuktak a lokálok, elhalkult a dal, a Marati híd pesti része belógott a Dunába, s a »lénó« sötétjében rosszkedvű árnyak bukdácsoltak a zsoldosok által vert ponton átjárón. Később még rosszabb idők következtek a szigetre. Ágyúgolyók ütöttek mély sebeket a virriadni fákon, repülőkről gépfegyverezték a szerelmesek sétányait, Szent Margit kolostora körül kézigránátok robbantak és a lángban álló hotelek terraszain meg a „five o’clock« táncparkettjén ádáz szuronyrohamokat vívtak a küzdőtelek... Elutult ez üszkös romok, brízló hullák, por és hamu maradt a szigetből s a »Mancin« ballagó éhes emberek komoran nézték a múlt emlékeit... Itt se lesz soha többé élet... mondták a peszszimisták és siettek tovább, hogy az adópengőjükért bevásárolhassanak valamit. Erre gondol a riporter, amint nyárutói alkonyatkor távozik a helyrehozott Palatínus,strandról, ahol napbarnított fiúk, lányok mártottak rák magukat kacagva a Duna hús hullámában, hogy azután karonfogva nekivágjanak a Szigetnek, egy kis enti sétára. Az indiszkrét riporter követi őket... A Bodorkút omladozó peremén karcsú, szőke lány könnyű ruhácskáját lobogtatja a szél, amint kacéron vissza mosolyog kísérőjére... A Piccadilly-csárda törmelékrakásán cigányként fiú gitározik kedvesének s a Palatinus-szálló lépcsőmaradékán ketten ülnek összebújva... ami kétségtelen rendkívül fontos megbeszélést jelent... * Uj élet csókjai csattannak a zöld repkénnyel befutott romok között, a szerelem és fiatalság mohó és sürgős és nem ér rá bevárná míg vállalkozó töke megkezdi az építkezést. Andor Leon aranimuiinisiituituiiimiuiiiiiuuujiJjiuiuuiHituiiuiiiiiiiiuiiiiuiiiiiiiiiiiiiuiiiüiujmiimiMíiijiiaimüiiiiiüiíiüíHti i!-ími;t!i;mit!.';ini>mH>iiui(miuiiiiuniiiii!iniimmmiiii A legdühödtebb avantgardeirodalomban se volt soha olyan formabontás, mint a készülő őszi divatan. Művészekké mámorosodon párisi divattervezők megalkották a »féloldalas« nőt. Az érkezett leírások, rajzok és szabásmintáik nehéz feladat elé állították a pesti szalonok vezetőit, hogyan látsz majdkét ezt afélnólású divatot a pesti nők száméra. De megszállhatja a mélabú a pesti nők szivét ismert aki az új divatot követni óhajtja, sárbadobhatja tavalyi ruhatárát. A válltömés alkonya A jelentések szerint elérkezett a válltömés alkonya. Elegáns nő csak csapati vállal járhat ezentúl. Azután az úgynevezett hordóvonal lép előtérbe, azaz a halcsontos fűzővel erősen befűzött nő alakja deréktól lefelé a hordó alakját mutatja minden oldalról. A divatrajzok figurái úgy néznek ki, mintha csajin áldott állapotos asszonyt vetettek volna papírra a a tervezők. Az erősen kihangsúlyozod has kiegyensúlyozására hátul tumorszenten domborodik a ruha, a szsürkséghez a mérten alkalmazott minócskák segítségével. Széles csípő Az egyik nagy párisi ruhaszalon a »pásztorlányka« ruhaformát részesíti előnyben, a csípőn hatalmas raftolásokkal, hogy minél szélesebbet mutasson. Ezek is ruhák csípőn alul simák. A ruhák hosszánál az új szabály: a földtől 30 centiméternyire végződnek, valamivel Main felül. Az estélyi ruha bokáig ér. A meghosszabbodott és darázsderekú ruhák azon. ITT AZ ÚJ DIVAT: A FÉLOLDALAS NÓ ban — kevés kivétellel — féloldalasak. A ruha egyik fele például franciás, a másik fele angolos. Az egyik felére összezsúfolnak raffolást, fodort, bodort, vízesést, redőzést, bugygyöt és más egyebet, a másik oldala megmarad simának, esetleg sima berakással vagy szegőzéssel még jobban aláhúzzák a másik oldallá való ellentétet. Vége a karcsúságnak Sok zsákszerű kabátot hoz az ősz, gombolás nélkül, átvetett elülső résszel. A téli kabátokról a rókaprém eltűnik, azaz megbúvik a kabát alatt, kék és platinarókából készül a kabátok bélése. Esetleg színes bátránybőrből. A majdnem térdig érő kosztümkabátok csípőjén is rókaprém terebélyesíti az p-siHff kp cnwng gukrs P nnyjira vigyázó nőket. Az idei ősz színei tömörek, súlyosak, határozottak lesznek. A fekete kissé háttérbe szorul, erős piros, a masztiksz nevű arcff.ték színe és fa őszi lombszínek árnyalataiból tervezik az őszi modelleket. Féloldalas frizura A féloldalas nő természetesen féloldalas frizurát visel, réti külje is egy előtlen formájú, nem beszélve a kalapjáról. Az új divatötletnek nyilván az a célja, hogy két oldalról lehessen szemügyre venni a nőt. Ha az egyik oldala nem tetszik, talán tetszeni fog a másik. Az új divat a legtöbb nő számára, legalább is pénztárcája számára, »előnytelen«. Az utóbbi esztendők divatja a dolgozó nők divatja volt. A dolgozóké, mert kényelmes, mert ebben a divatban az olcsóbbfajta is nőies, ízléses és kedves volt, amit a most ígérkező formákról nem lehet elmondani. Ez a féloldalas, félkótyagos divat alighanem ismét olyan lesz, hogy akinek a pénzéből nem felik, csak nézheti. és — nevethet rajta. József Jolán „Zsafo nadtság,tegyen nafta“ Egy anya levele az angol lányokról, akiknek háromnegyed része férfiőrült A Daily Herald németországi tudósítójának tollából cikket közölt, amely óva inti az angol leányokat attól, hogy német hadifogolyhoz menjetek feleségül. A cikk leírja, milyen borzalmas étkörülmények várnak a hazatérő hadifoglyaik, angol feleségeire. A szerkesztőhöz iltézett levelek rovatáént egy londoni anya a következőket jegyzi meg a németországi tudósító cikkéhez: — Az önök cikkének figyelmeztetőül kellene szaladnia minden leány számára. De így teszi Dehogyis. A mai 16—23 éves angol lányok háromnegyed része férfiőrült. Beleértve a saját leányomat is. Ezek a lányok mindenkivel elmennek, csak nadrág legyen rajta. Maguk idézik fel sorsukat és megérdemlik, amit kapnak. „Nálunk Pesten" Múlt héten játszóteret avattak a Parkban. Csúzdát, gyűrühintát, mászópóznát, meggypirosra lakkozott deszkahintát kaptak a gyerekek. Egy ringlispil és egy céllövölde is tanyát vert a közelükben s mégis, miközben fotografálunk, egy borzas kislány azt mondja megvetően: — Nálunk Pesten sokkal szebb játszótér van. KÖTÖTT HORGOLT FEHÉRNEMŰ A reggelek és az esték hűvösek már, elővesszük a naftáimból a kötött kabátot, bizony jól is esik Itt a tanács: ha lassan kötsz, kezd el már most, ha gyorsan, ráérsz szeptember közepe felé, de kötnöd kell az idén, mégpedig fehérneműt. Testhez simuló kötéssel bébifonalakból készülnek az egybedolgozott nadrágkombinék, a derékrészen szoros patentkötéssel, hogy tartsák a meleget. A kötött nadrágkarabinék mellett régimódi otthoni kendőkeit horgolnak a nők, papucsot kötnek a gyerekeknek, ágykabátot és a háló* sapkát horgolnak a meleg gyapjúholmiakból, a kötött gyapjuhorral, fcllatt az utolsó esztendőkben kiderült, sokkal jobban tartja a meleget, mint a szövött holmik s minthogy minden esztendőben felbonthatók ,és élt kethetők, s szinte a végtelenségig tartanak. Carmen mint jégretm éizett »Carmen« című operáját a newyorki jégpályában, mint revűt mutatják be. A szerepeiket olyan színészek alakítják a mesterséges jégen, akik egyben kitűnően korcsolyáznak. Márnám . MINDNYÁJUNKÉ Kezdetben volt ... Kezdetben volt a sinrkőraktár és a kültelki rét, kissétávolabb a malmok, a réten néhány kecske sznntén kint a cigányzene a szigetről. De terjedt a város, errefelé terjed, nyugatra, a Hargitáidon is túl, a kecskék száma csökkent s a telkek értéke emelkedett, a sírkőraktár helyén hatalmas hatemeletes ház épült, a házból tömb lett, a tömbből utcasors egyszerre csak itt volt teljes összkomfortjával, kávéházaival ésfoutyakozmetikájával, tetőterraszaival , és szökőkútjával, nyesett bokraival és német óvodáival az új városrészi, népszerűen az Új-Lipótváros. A szigetről ekkor már jazz szólt , a parkot megkeresni elítélt: Szent István park lett a neve. Egy tér — két világ A gyerekek világa kettévált, a kecskét őrző kisfiú odébbszorult a templom mögé s utánament a régi környék többi kis rongyosa is, a park csősze elzavarta őket a pázsitról, ha odamerészkedtek. A másik világ gyermekei rollaleroztak a kavicsos úton, feszengtek a fehér padokon, elfutottak egyik fától a másikig és közben felborították az öreg néniket, akik éppen lejöttek kötögetni a levegőn. Egy és más apróság is történt: a park néhány héten át a budapesti rendőrség reggeli gyülekezőhelye volt, amikor a milliós város rendőrségének egyetlen feladata vlt, hogy minél több embert hajtson át a városon. A reggeli gyakorlótér egy napon harctérré alakult: a park kavicsos kis útjain német ágyuk jelentek meg s ha eldördültek, mind a hat emelet megrázkódott, ha az összkomfort már nem is, mert az összkomfort akkor már csak romokban élt. Az elegáns házak udvarán üstben főtt a hab, leves s csajkával a kezében állt sort a lépcsőkön az az ötszáz ember, aki egy egy házba beszorult A villany tűzhely helyén skát tégla között széklábak lángoltak, mécses égett a krumpliban, a fürdőkádban ládák álltak és a parketten ágyaztak maguknak azemberek, annyi helyen, mint amenynyit a halott kap a temetőben. — Nálatok Pesten? Hát hol van a te Pested? — Hát a Százados-úton. Mink onnan költöztünk ide. Ez csak a Dunapart. Azt a Kommunista Párt csinálta, azt a játszóteret. — Hát, ezt ki csinálta, mit gondolsz? — kérdi egy csíkos* trikós fiú. — És a gyíkahintát, a mászórudat és a többit ■ Arrább a parkban már csak a hajdani padnak, hogy úgy mondjuk pillérei állítak, de erre már pad a pad; pirosralakkozott ülése, támlája van. A frissen sarjadzó új faágyakon a zord »Tilos« tábla helyett ez a szöveg virít: )A fű, a bokrok, a virágot adndnyájunké. Óvjuk őket. B. L. A pózna mászás győztese Hinta-palinta... A Szent István-parki körhintán Thomas Mann leánya — az ügynökök „tulajdona“ Erika Mann egy svájci képeslapban számol be arról, hogy mivel foglalkozik Amerikában. Erika Mann »lecturer«: előadásokat tart a legkülönbözőbb kérdésekről, a legkülönbözőbb összetételű közönség előtt, egyetemeken, klubokban, egyesületekben. Az esztendő négy-öt hónapján át utazik Erika Maun városról-városra, s ilyenkor hetenként négy-öt előadást tart. Miről szólnak ezek az előadások? Az amerikai közönség mohó és mindent az előadóktól akar tudni; a sokszáz »lecturer«, aki októbertől májusig állandóan »pendlizik«. Amerika államai között, felkészül mindenből, mert míg az egyik helyen külpolitikai beszámolót kell tartani, a másik helyet az orchideanemesítés érdekli, a női klubban a legújabb divatról, a másikban a gyermekek bűnözési hajlamairól kell előadást tartania. [" Az előadó programját ügynökök intézik, ez ügynök, veszi fel a rendeléseket , küldi az előadót.A szezon tartamára teljesen az ügynök tulajdonában vagyunk« — írja Erika Mann. Az előadóik odamennek és arról beszélnek, amit kiosztanak nekik, jövedelmük ötven százaléka őfelségéé, az ügynöké Vasúti költségeiket ugyan az ügynök megtéríti, minden egyéb azonban, hotel, élelmezés, taxi, távirat,, a szükséges könyvek és lapok az előadó saját büdzséjét terhelik. »Ami marad, legnagyobb részében adóra megy, úgy hogy a szezon végén vajmi kevéssel van többünk, mint a szezon elején volt. Fölénnyel, kissé keserűen ír Erika Mann az előadások közönségéről, amely egyetlen estén akar mindent tudni, s érdeklődése átmenet nélkül csap át a piritizmusról az afganisztán nők helyzetének ismeretére. »Én a magam részéről * —■ mondja Erika Maim — büséjlb, maradok állandó témámhoz, amit ismerek és szeretek s ez mindössze egy világrész: Európa«.