Magyar Nap, 1949. szeptember (3. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-01 / 202. szám
6 oldal IB. ÉVF. 202. SZÁM 1949 SZEPTEMBER 1 CSÜTÖRTÖK POLITIKAI NAPILAP • Szovjetunió újabb mii....mi....mii..mi.... a jugoszláv kormányhoz A jugoszláv kormány augusztus 20-án jegyzéket intézett a szovjet kormányhoz. Ez a jegyzék a jugoszláv kormány válaszát tartalmazta a szovjet kormánynak arra a jegyzékére, amelyben a szovjet kormány kifejtette álláspontját az osztrák szerződés megvitatása kapcsán Ausztriával szemben támasztott jugoszláv igényeket illetően. , A szovjet kormány most, augusztus 29-én újabb jegyzékben válaszolt a jugoszláv kormánynak. »A Jugoszláv kormány új jegyzéke újabb pletykát ás légbőlkapott rágalmakat halmozott, amelyekkel a Jugoszláv kormánynak az a célja, hogy álcázza kétkulapapa politikáját és becsapja Jugoszlávia népét« — mondja bevezetőben a szovjet kormány jegyzéke, majd így folytatja: »A szovjet kormány nem azért tartja szükségesnek az alábbi megjegyzések közlését, hogy meggyőzze a Jugoszláv kormányt, amely már régóta meggyőződések nélkül élve csek nyugati gazdájának utasítását követve működik, hanem azért, hogy lerántsa róla a leplet és hozzásegítse Jugoszlávia népét, hogy megpillanthassák a mostani Jugoszláv kormány valódi arculatát.« A Szovjet jegyzék első fejezete visszautasítja a jugoszláv kormány rágalmait a szovjet kormány 1948-ben Ausztriával kapcsolatban követett politikáját illetően. Rámutat arra, hogy Sztálin és a szovjet kormány Ausztria függetlensége mellett foglalt állást, de ugyanakkor az osztrák határoknak Jugoszlávia javára történő kiigazításának szükségessége mellett is.A jugoszláv kormány azt tartja, hogy a nemzetek önrendelkezési elve csupán Jugoszláviára ms a győztes nemzetekre alkalmazható, így azonban csupán olyan emberek gondolkozhatnak, akik az imperialista hódításvágy szellemében nevelkedtek. A demokratizmus ezzel szemben abból indult, hogy a nemzetek önrendelkezésének elvét alkalmazni kell minden nemzetre, köztük a legyőzött nemzetekre is.« Ez azonban természetesen nem érinti a jugoszláv követelések támogatásának kérését. A fejezet végén a szovjet jegyzék megállapítja: »Nem lehet kétséges, hogy Jugoszlávul megkapta volna Szlován-Karintiát, ha a jugoszláv kormány nem viselkedett volna gyáván áa gyávasága következtében nem árulta volna el Jugoszlávia nemzeti jogait«. A második fejezet sorra veszi a Jugoszláv kormány aljas rágalmait, tényekkel ás konkrét adatokkal, köztük Kardelj Jugoszláv külügyminiszternek Visinszkijhez írt levelével cáfolja meg azokat. Az aljas rágalmakat illetően a Szovjet jegyzék megállapítja: »Kétségtelen, hogy csak a szocializmus és demokrácia árulói és minden emberségből kivetkőzött féktelen fasisztákká vélt emberek képesek a Szovjetunióról éskormányáról ennyire pimaszul öt zabolát tanul fecsegni«. A szovjet jegyzék újabb konkrét adatokkal bizonyítja hogy a Jugoszláv kormány kétkulacsos, hazug, provokátor politikát folytatott Szlovén-Karintia kérdésében. »Nyilvánvaló, hogy ezzel azt a célt követte, hogy mesterségesen nézeteltérést szítson a külügyminiszterek tanácsában. Ezt a Jugoszláv kormány Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország szélsőséges, leginkább agresszív, imperialista köreinek érdekében tette, mely köröknek érdekük fűződik ahhoz hogy fenntartsák az ellenséges hangulatot a Szovjetúnió Iránt és a háborús hisztériát. Ebben az esetben a Jugoszláv kormány a Szovjetunió ellenfeleként és ellenségeként, mint a külföldi imperialista körök ügynökeként tette.« A szovjet jegyzék részletesen válaszol arra a hazugságra, hogy a szovjet kormány javasolta volna: a jugoszláv kormány mondjon le területi igényéről. A Jegyzék teljes terjedelmében közzéteszi Kardelj Jugoszláv külügyminiszter levelét és javaslatait, melyekből kiderül, hogy Oitóéknak ez az állítása is szemenszedett hazugság.Mint ismeretes a Jugoszlávkormány a szovjet kormányra igyekezett hárítani a területi egyezményeket és nem vállalta magára a felelősséget ezekért az engedményekért, mert el akarta titkolni Jugoszlávia népei elől, új kapituláns álláspontját" —- szögezi le a megcáfolhatatlan tényekre támaszkodva a szovjet kormány. A Jegyzék befejező pontja így szól: A Jugoszláv kormány augusztus 20-i jegyzékében követeli a szovjet kormánytól, hogy az különös tisztelettel, sőt szeretettel viseltessék iránta és hogy ez a tisztelet és szeretet jusson kifejezésre a Jugoszláv kormányhoz intézett szovjet jegyzékekben, hogy a Jegyzékek ne tartalmazzanak olyasmit, ami sértené a Jugoszláv kormány önimádatát, vagy megbántaná a Jugoszláv kormányt. A Jugoszláv kormány azt állítja, hogy így kívánják ezt a »nemzetközi szabályok«. A szovjet kormány kénytelen megállapítani, hogy a Jugoszláv kormány lehetetlent kívánt tőle. Mindenki előtt ismeretes, hogy a Jugoszláv kormány dezertált a szocializmus és demokrácia táborából, átszökött az imperializmus és fasizmus táborába. Meg kell jegyezni, hogy a szovjet emberek és a szovjet közvélemény nem tiszteli a szökevényeket. Még kevésbé táplálhat valami, a szeretedhez hasonló érzést a szökevények iránt. Mi több: mintdrcs, augusztus 31 A Béke Hívei Világkomgreszszusának Állandó Bizottsága, az október 2-i Nemzetközi Békenapra a következő felhívást intézte a világ népeihez. Akárcsak 1914 augusztusában és 1939 szeptemberében, úgy most is veszély fenyegeti a békét. Most is banzonira és hatalomra éhes maroknyi ember atombombával fenyegetőzve utasítja vissza a nemzetek közötti békés tárgyalásokat és a szolgálatukba szegődött kormányokkal újabb háborús szövetséget szervez. Az Atlanti Szövetség ratifikációja, az az elhatározás, hogy újra hatalomra juttatják és felfegyverzik a világ népeinek hóhérait Nyugat-Németországban és Japánban, a világszerte a nép ellenségeinek nyújtott támogatás, a gyarmatosítók által lángba borított tűzfészkek. Caldarisanak, a görög nép ellen adott katonái segítsd elárulják a véres kalandolk gyártóinak valódi tervét, de aki előtt ismeretes, hogy a szovjet emberek és a szovjet közvélemény megveti a szökevényeket. Természetesen a szökevényeknek többféle fajtája van. Vannak véletlenszülte dezertőrök, akik gyávaságbólkövették el tettüket, remélvén, hogy így megmentik bőrüket. Vannak másfajta, rosszakaratú dezertőrök is. Ezek nemcsak azért dezertálnak, hogy bőrüket megmentsék, hanem azért is, hogy ártsanak annak a tábornak, ahonnan megszöktek. Meg kell állapítani — bármennyire szomorú is ez —, hogy a szovjet emberek és a szovjet közvélemény a jugoszláv kormányt nem a véletlen, hanem a rosszakaratú dezertőrök közé sorolják. Meg kell álapítani továbbá, hogy a rosszakaratú dezertőröknek is több fajtája van. Vannak rosszakaratú dezertőrök, akik érzik bűnüket, súlyosan átélik szégyenüket és igyekeznek észrevétlennek maradni, elrejtőzni a világ szema elől, majdhogynem szerényen viselkednek. Vannak azonban olyan rosszakaratú dezertőrök is, akik szégyenükből jövedelmező mesterséget csinálnak, hangoskodva dicsekednek dezertálásukkal, mintha az valamiféle hősiesség lenne, a színre lépnek, hogy megugatnák azt a tábort, melyből megszöktek, szemérmetlenül dicsekednek azzal, hogy bármikor magugatják azt a tábort, hogy következésképpen nem valami közönséges dezertőrök, hanem hősök. Pontosan úgy, mint Krilov meséjében: »EJ, e vakarcs olyan erősnek képzeli magát, hogy megugatja az elefántot!« Meg kell állapítani, «és bármennyin szomorú la ez —, hogy a szovjet emberek ás a szovjet közvélemény a Jugoszláv kormányt éppen az ilyen rosszakaratú, dicsekvő dezertőrök közé sorolja. Ilyen is az általános légkör, amelynek közepette a szovjet kormánynak vágatnia kell munkáját. Reméljük, a Jugoszláv kormány megérti, hogy nem szá A háborús bujtogatók már holnap minden eddiginél gyilkosabb háborúbaszeretnék kergetni az emberiséget. Szerencsére Mila már nem dagyurac sem IDH-ben, sem 1999-ben. A béke erői lényegesen megerősödtek és a népeknek ma már elég erejük van ahhoz, hogy meghiúsítsák az új háborús bűnösök szándékait. A béke híveinek akciója máris kedvező befolyást gyakorol a négy nagyhatalom külügyminisztereinek tanácskozására. A háborús bujtogatók által előidézett belvizet a portban még erélyesebb, még hatékonyabb akciót követel. Ezért a Béke Hívei Világkongresszusának Állandó Bizottsága október 2-án nemzetközi napot rendez a békéért vívott harc jegyében. Ennek új állomást kell jelentenie a békéért folytatott küzdelemben meg kell erősítenie a béketábort. , IM_ Világ asszonyai és férfiai, október 2-án kiáltsatok a nenst a háborúnak. Mutassátok meg gigászi világtüntetéssel a béke híveinek mindent elsöprő erejét, utasítsátok vissza a mind nyomasztóbban ránk nehezedő háborús költségvetés, terhelt. Követeljétek a nemzetek függetlensége és a népek szabadsága ellen elkövetett támadások megszüntetését. Munkások, értelmiségiek, asszonyok és férfiak. Korra, vallásra, politikai felfogásra való tekintet nélkül kényszerítsük rá a békét háborús tszítókra,hiszen valamennyiünk életét egyformán veszélyeztetik, mert a bomba nem válogatna közöttük. Ha egyesült erővel lépünk akcióba, nincs az a hatalm, amely legyőzhetne bennünket■ Közös erővel megnyerjük a békéért vívott csatát, az élet csatáját! A Béke Világkongresszus új Állandó Bizottsága Új, modern roldt a Nyugati pályaudvaron Megnyerjük a békéért vívott az élet csatáját A Béke Világkongresszusának Állandó Bizottsága felhívása a világ népeihez Csütörtökön avatja fel Bebrics József közlekedésügyi miniszter a Nyugati pályaudvar új Hatalmas beton-alapozóját. A MÁV a Borthy-fasizmus idején 10 évig tervezte egy fedett betonrakodó megépítését, a népi demokrácia tervgazdálkodása három hónap alatt megvalósította . A „rakodó-ponk” hossza több mint fél kilométer. Az oldalán futó egy-egy sínpáron nyolc tehervonat is rakodhat. Az új ponk megépítése előtt tömött áru raktárak szűk előteréből lassan, nehezen rakták a darabárut, de az elkészült új rakodó és több — európaizerte egyedülálló — szervezési és technikai újítás bevezetésével a darabárus teherforgalomban a kocsiforduló jóval gyorsabbá válik és csupán az, áru pályaudvari elhelyezési ideje is egyhatodára csökken Az Eternit-gyár fennállásaóta, amint az üzem vezető mérnöke mondja, soha annyi hullámos tetőfedőt nem szállított, amennyit a fedett rakodó ácsmunkáinál felhasználnak. Egyes részek még építik, de már áll az új rakodó. Méreteinél, jelentőségénél fogva méltán sorolhatjuk új, nagyszerű alkotásaink, büszkeségeink közt michal a szovjet kormány részéről kedvességre ál még kevésbé tiszteletre. Moszkva, augusztus 29.