Magyar Nap, 1949. október (3. évfolyam, 228-253. szám)
1949-10-11 / 236. szám
! PRÉMIPAR SZÖVETKEZET A DOLGOZÓKÉRT ! PRÉMIPARNÁL! nagy választékban PRÉMIPARNÁL! PRÉMIPAR ! Bp. VII., Rákóczi ut 41 . VII., Király u. 31 ., IV., Deák F.-U.11-13 . ______ Mohács: Óvárosháza PRÉMIPARNÁL! Ne vegyen szőrmét míg meg nem nézi: Miamian Van ! Nagyszerűt mindent átütő erek van a versenyeknek. Tegnap még ismeretlen emberként léptél a gyárba , ma álmunkét vagy és magasra tanod a termes zászlaját. Példaképe vagy a godrnak és büszkén hirdeted: a szocializmust építem. Pedig te ! ti haboztál, amiket belekezdtél. Versenyezni. Hogyant Aztán leültél gondolkodni. Egész életed elvonult szemed előtt. Láttad gyermeked mosolygó arcát, néped milliói vonultak fel előtted. Érte és értük kell harcolnod — Így határoztad el, hogy versenyezni fogsz! Tegnap csak érezted, de ma már tudod, hogy nem új utakon haladsz. Tudod, mert megtupterkedtél a szovjet ember munkájával és boldog büszkeség feszíti kebledet, hogy nyomdokolin haladhatsz. * ' fi Lev Drozdov szövősipart «munkáe megjárta a frontot és a Nagy Honvédő Háború befejezése után visszatért a szövőpadhoz az ívomóvói textilgyárba. Drozdov a háború utáni ötéves terv határidő előtti teljesítéséért kezdett brigádjával versenyezni. Elfogadta a leninigrádiak versenyfelhívását. Drozdov naplót vezetett a brigád munkájáról de az a napig világosan feltárjál a verseny mozzanatait és a brigád győzelmét. Beszéljen a ■napló. Február L: A munkabrigádot az élcsapat soraiba szándékozom emelni. De hogyan valósítsam meg! Mit kell cselekednem, hogy a brigád minden egyes tagja sztahanovistáihoz méltóan dolgozzék! Hogyan érhető el, hogy a szövőnők munkateljesítményeiket növeljék, hogyan szoktassuk le a felvetőnőt helytelem, elavult muniicamódszeréről. . Február 5: A munkaverseny megkezdődött. A szövőnők különös gonddal vizsgálják a kelmét és a szövőszékek hibátlanu ■ágára ügyelnek. Mindenki lelkésen dolgozik. A felvetőnő, aki azelőtt nem bizonyult igyekvőnek, ma csupa energia-Február 9.: Állandóan kérdezik, hogy áll a verseny! Azt feleltem, minden mód megvan, hogy elsők legyünk. Fokozni kell a segédmesterek munkatapasztalatait- Meg kell az oktatást szervezni. Állandóan képeznünk kell magunkat, végighallgatni figyelmesen a műszaki értelmiség előadásait, megbeszélni közösen velük a termelés során felmerült problémákat Március: Közöltem a szövőnőkkel, hogy versenytársaink megelőznek, mert jobbak a munkamódszereik- Csodálkoztak, de nyomban keresték ie a hiba okát. April: Újra élen haladnak a versenyben! A mi mutikairigádunk 37AM méter ruhaszövetet adott az országnak. Januárhoz viszonyítva majdnem felére csökkent a második oedzályú áruk termelése A brigád minden tagja a lehető leglelkilentezetesebben viszonylik a munkához. Gyorsan, ügyesen, rendszeresen dolgoznak. Nagy ünnep számomra ez a mai nap, hiszen a szövőgyár segédmesterei közül mint második teljesítettem az egyéni versenyben megállapított normákat. Május 1.:. Különös gotoddal tisztogatjuk a műhelyeket holnapra, május elsejére. Június: Munkaszüneti nap. A textilesek otthonában szórakoztam. Egy ismeretlen idős aszszony a város hírt, embereinek arcképeit nézegette. Megkért, mutatsam meg, melyik a® Ivanovói nagy szövőgyár felvetőmetszerének arcképe. »Lám milyen fiat». Arcáról látni, menynyire szereti és milyen lelkesen végzi munkáját« — mondotta. Elgondolkoztam azon, milyen tisztelet vesz körül bennünket munkásokat, újítóikat, sztahanovistákat ... Megértettem: Ismernek, szeretnek, bizalommal vannak Irántunk. Megfogadtam, méltók leszünk ehhez a bizalomhoz. Homo MPOkban állnak • Jövőgépek az IvanovAI te*Űlgyárban. Igy-egy munkám« biztos Irányit»»* mellett evják magukból a kitűnő ezbveteket Anna ▼reflmovloa komtzomolka Letterezág egyik eztrofigyáráben dolgozik. Kitűnő munkájáért « »Legjobb ezővőnce címét kapta A közbebbiért vállvetve Harcolunk — mondja Szovjet- Lettország egyik kválc ezővőnője. Naponként mageköré gyűjti az Hiúségot, Hogy többéven ezővőnői tapaszalatait továbbadja 1949 Október 11. kedd figy aufélka lép a sárikői A VAROSON, Aradon, ünnepi áhitat ült. A házakat vörös, román és magyar lobogók díszítették. Sok üzlet lehúzta redőnyeit. Villamosok, teherautók, lovasszekerek áradata vitte az ünneplőruhás embereket, fiatalokat s öregeket a Maroson s Uj Aradon túlra, a nagy, tágas rétségrel, amely a földvárakon innen húzódik s amelynek a közepén domb emelkedik s a domb tetején obellszk nyúlik a magasba. Az obeliszkhez lépcsők vezetnek. A domb oldalán vörös színekbe öltözött hatalmas emelvény áll. Az emelvényen a román és a magyar népköztársaságok küldötteinek tagjai között, román és magyar tábornokok, román és magyar törzstisztek álltak. A domb másik oldalán a román népi köztársaság hadseregének díszszázada sorakozott fel. Odébb a román határvadászok díszbeöltözött szakasza és tábori zenekara várt. És ameddig a szem ellátott, a hétköznap, a munkanap ellenére is, óriási tömeg áll zászlók erdeje alatt. A zászlók piros-sárga-kékek, piros-fehér-zöldek és vörösek voltak. Sok asszony és férfi népi viseletben volt. Román és magyar népi viseletekben jött el a közeti és távoli tájak munkás- és parasztküldöttsége, hogy lerója kegyeletét azok emléke előtt, akiket száz esztendővel ezelőtt. Itt, ezen a helyen, ahol a domb s rajta az obeliszk emelkedik, osztrák tábornokok és törzstisztek vezényszavára, osztrák zászlóaljak négyszögében öltek meg. Megölték őket, mert szerették népüket és gyűlölték az elnyomatást. A TIZENHÁROM aradi vértanútábornok emlékét együtt ünnepelte a dolgozó román és a dolgozó magyar nép, a Román Népköztársaság és Magyar Népköztársaság. Magyar és román nyelven megemlékezéseket közvetített a figyelő néptenger legtávolabbi partjára a megafón. A Magyar Népköztársaság küldötteinek a vezetője, a magyar honvédelmi miniszter helyettese, Nógrádi Sándor altábornagy a dolgozó magyar népnek és a dolgozó, magyar nép élharcosának, a Magyar Dolgozók Pártjának a nevében mondta — és Rangecz József, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politikai Irodájának a tagja, a román dolgozók és a Román Népköztársaság nevében fogadta, hogy soha többé meg nem zavarhatja félreértés, uszítás a két, sokat szenvedett nép örök barátságát, testvéri együttélését. KOSZORÚK halma alatt pihen a domb. A koszorúk szinte elérik az obeliszk tetejét. Amikor elfogytak a hatóságok, szervek, üzemek. Intézmények koszorúi, öreg nénike lépett ki a néptengerből. Kis koszorút hozott. Nehezen tipegett... Nevét sem jelentette be megafon. Jött, magányosan, szerényen, szinte bújva... De látja őt ezer és ezer szem. A díszszázad önkéntelenül tisztelgésbe feszült... Az anyóka letette kis koszorúját, s mélyen meghajolt... Az emelvényen a román és magyar tábornokok, s törzstisztek megrendülten tisztelegtek s a két baráti állam hivatalos tisztségviselői meghatottan tisztelgő állásba merevedtek. Az anyóka riadtan nézett jobbra-balra és sietett vissza a helyére, rejtekébe, a nép közé s eltűnt az emberrengetegben. Hiába kereste a meghatott hivatalosok, s újságírók serege. Eltűnt. Az ünnepségre elzarándokolt tízezrek koszorúját hozta ez az anyóka. HUNOHATÓ az Aradi Tizenhárom emlékének szentelt ereklyemúzeum. A vértanukat nemcsak tetteik történelmi ragyogásában mutatja meg, hanem mindennapi emberi vonatkozásaira is figyelmeztet. Egy kis asztalka, amelyen ez, vagy amaz étkezett... Egy pipa, egy dohányzacskó, amely ennek, vagy amannak a tábornoknak a tulajdona volt... Ezt s amazt a ruhadarabot hordta, vagy különösebben kedvelte ez és ez a tábornok, akinek az életútját a náci barbarizmus őse itt eltorlasztotta. Itt a vasseprű is, amellyel a véreb Haynaut az angliai rakodómunkások megverték. Itt van Petőfi kardja és pipája. Arra figyelmeztet ez a nagy szeretettel kezelt múzeum, hogy az Aradi Tizenhárom mindegyike apró emberi örömök és szenvedélyek hordozója is volt. Emberek voltak, akik mert tisztességes emberek voltak s azonosultak azokkal, akiket vezettek, népük örökemlékü hőseivé lettek. Este az aradi színházban a marosvásárhelyi Állami Székely Színház Katona József »Bánk bán«-ját mutatta be, magas, művészi nívón. A felvonásközökben a zsúfolt nézőtér román és magyar hallgatósága lelkes tüntetéssel ünnepelte a román-magyar barátságot... ARAD NÉPE, magyarok és románok, büszkén és nagyon intenzíven őrzi s ápolja a száz évvel ezelőtti tragikus események emlékét és tanulságait. Ezek a tanulságok ma, száz évvel a tragédia után, egyáltalán nem pesszimisztikusak, hiszen győztek a vértanuságot vállalók eszméi. A vértanuságot vállalók is vallották, hogy a Dunának—Oltnak egy a hangja... és ezt az egységet a Szovjet Hadsereg hősi s áldozatos felszabadító harcai váltották valóra. Ma Aradot, az aradi Tizenhárom eszmést egyformán a magáénak vallja magyar és román dolgozó, mint ahogyan a romántól magyar és a román dolgozó egyformán a magáénak vallja a dolgozók romániai hazáját, ahol az élet a dolgozók magyar hazájának az életével azonos, amely élet színét s ízét a Szovjethazéban mintázták... Gergely Sándor Képkiállítás az óbudai dolgozók számára A főváros kulturális ügyosztályainak figyelme kiterjed arra, is, hogy a dolgozók közül azok is hozzájussanak a képzőművészet megismeréseihez és tanulmányozásához, akik a főváros területének a központtól távolabb eső részeit fáiknak. Elsőnek a XI. kerületi kulturhivatal rendez kiállítást a Fővárosi Képtár anyagából Óbuda dolgozói részére. A kiállítás ma, hétfőn délután ünnepélyes keretek között nyíllik meg a III. kerületi elöljáróság épületében. Az óbudai üzemi dolgozók a kiállítással kapcsolatban megbeszéléseiket és vitaesteket rendeznek. A kiállítás három hétig lesz nyitva és reggel nyolc órától este hét óráig tekinthető meg. IV. SZERVITA-TÉR ZQgllami szaküzlet