Magyar Napló, 1997 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

Isten szolgálólánya Mária-arcú, Mária-lelkű Mária-karcsú... ki megkönyörülsz az öregeken, megéreted a magatehetetlent, megápolod a fekélyeseket, megsimogatod a légszomjasokat, megnyitod nékik az ablakot... Most téged is elkapott a kór, mely végződhet halállal is, vagy már késő? Jézus, add, hogy éljen tovább, hogy ápolja tovább a betegeit. Ne vedd őt vissza Mária mellé, hisz ő mentett meg engem a haláltól! Macskarequiem Nincs a macskánál nyomorúbb teremtmény. Még ki sem nyílott a szemük, a patakban fuldokolnak, lám beledobta őket ádáz ember, mert fölösen születtek. S az, ki él, vándorcicaként keresgél ételt és gazdát, ki talán befogadja, vagy ha nem, hát rácsap a téli orkán s éhen enyészik. Pedig mily buzgó szeretettel űzi ősi munkáját, az egérfogást, ám itt is az ember gonoszul cselekszik: egérmérget szór ki, s a jó, gyanútlan macska is elvész. Kassák Az hidegen hagy, hogy forradalmár volt-e, hogy avantgárd, vagy popoposztmodern, formát bontott vagy épített, hogy kiküszöbölte a rímeket, hogy csúcsos löveget viselt, vagy orosz inget... De az igenis érdekes, hogy hosszú élete folyamán a rezsimek jöttek, rezsimek mentek — mindig kérlelhetetlenül kiállt a szegény emberekért, a munkásért, a munkanélküliért, a kubikusért, az uradalmi cselédért, a fölcsinált, s fattyát otthagyó lányért, s ha kellett mint ordító oroszlán... Sose hagyta abba... Ő az, aki leginkább hiányzik e hirtelen meggazdagodott ,,elitek" országában 96. november 24. [­ HÁRS ERNŐ a­ wj Vadnárciszok Kék ég alatt, zöld tó felett vadnárciszok virágzanak az áprilisi napsütésben. Alpesi lejtők lázas kiütése, sárgacsillagos fehér lepkeszirmok rohama a sötét völgyek felé. Emlékszem: Caux, Réarmement moral — hadüzenet a zsarnok elnyomásnak, ötvenhétben egy térdre kényszerített forradalom fagyos ellenszelében, a tökéletes kilátástalanság ártatlan csövű fegyvereivel. Ők nyerték meg végül mégis a harcot, a csak a szív mélyén tiltakozók. Szűz fényük áttört a műszaki záron, a Lac Lémantól a Kaukázusig bontva ki egy kísérteteket űző szabad igazság viráglegyezőjét. 4 FODOR ANDRÁS : Reflexiók A liftben M. I. kollega, hideglelősen formed rám: — Hogy érzed magad ebben a briganti világban? írjál ám meg mindent a naplódban, ne csak úgy, szőrmentén, ahogy eddig... Tíz perccel később K. P. írótárs kér egynéhány adatot Szabó Lőrincről s végül nyomatékosan közli, sokakkal együtt engem kívánna elnökének. — Mert amióta úgy kikutyapicsáztál bennünket naplódban, mi nagyon szeretünk téged... Mondd, szólíthatlak-e Bandinak? 1997.

Next