Magyar Napló, 2005 (17. évfolyam, 1-12. szám)

2005-01-01 / 1. szám

JANUÁR Tornai József A macska telefonál A macska telefonál: c 'est pas normal. Am elfoglalni Párizst tankkal s még mivel, mit tudom én, végigdübörögni a Champs Elysées-én, ez normális. De azért ülni este a Tejútra meredve, tudva, hogy minden kigyullad és kihuny: ez valahogy emberibb és szívemet melegítőbb fölismerés, átvisz a kényszerképzetes kapun, hogy végleg be van zárva a titok az éjszakába: megjön a reggel fenyők és kőrisek alatt, nyávog, hogy nyissak ajtót, a macskám, s a hangja maradandóbb, mint a halott, ki örökre szabad. Arany és zöld Hogy költő lettem, az se rossz, de jobban örültem volna, ha egy sárgarigó az anyám, kinek nem kell gondolkodnia, csak játszik, játszik, míg a fák között ide-odaröpköd, egy láthatatlan arany és zöld fuvolán. Erdők, mocsár sötétje körben „ Csillagléptékben csak ennyi a lét? ’’ Thomas Hardy Mentem haza. A napkorong földszélig ért, elcsavarogtam. És hirtelen a fűcsomók közötti mély dűlőhomokban a cipőm szíja elszakadt. Erdők, mocsár sötétje körben. S a röhögő csillagokat kellett néznem, míg megkötöztem. A hold­szügyű királycsődör A haraszti akácosban találtak egy fehér lovat, pányvát dobtak a nyakába, hosszú késsel szíven döfték a haraszti akácosban. A haraszti akácosból büszke lónyerítést hallok s a hold­szügyű királycsődört látom porban elvágtatni a haraszti akácosból. 3 LÁTHATÁR

Next