Magyar Napló, 2023 (35. évfolyam, 1-9. szám)
2023-05-01 / 5. szám
72 I Könyvszemle hatatlan beteg, és váratlanul meg is hal. Ez a haláleset megrázza Zselykét, és részben ennek hatására jönnek elő benne gyermekkori emlékei. Az emlékképek sorában nagy szerepet játszanak a szülőkhöz, főleg az elhunyt édesapához kötődő emlékek. A gyermek- és kamaszkori emlékek és élmények át- meg átszövik a közelmúlt és a jelen eseményeit. Az emlékképek és asszociációk összefonódnak a lány gondolataival, monológjaival és ábrándjaival. Az elhunytak (Soma és apja) lassan egyfajta „őrzőszellemmé” válnak Zselyke képzeletében. Sokszor magában beszélget velük, illetve néha a „tanácsukat” kéri, vagy pedig elképzeli, hogy mit tennének az ő helyzetében. E sajátos „viszonyok” át- meg átszövik a valós, hétköznapi - többnyire felszínesebb - kapcsolatokat. Zselyke főleg a másik nemmel nem tud tartós és mély kapcsolatokat kiépíteni, de anyjával való kapcsolata is eléggé kiürül és felszínessé válik. Mintha csak a „túlvilágiakkal” tudná megbeszélni a problémáit. Talán ennek hatására érzi túl korlátozottnak és szürkének az életét. Ebben persze az egzisztenciális gondok (a vágyott médiakarrier elakadása) is szerepet játszanak. Kénytelen előbb külföldi munkákat, majd szórólapozást vállalni. Az amerikai és dániai munkák Zselykét edzettebbé teszik, ugyanakkor alulról láthatja a „globális munkamegosztás” homogenizáló gépezetét is. Bár az emlékezés nosztalgiája néhol kicsit szépíti a megalázó helyzeteket. A kis mozaikok és a felvillanó emlékképek sajátos körképpé állnak össze. Míg a gyermekkorhoz, az apához meg Somához kötődő emlékek képei esetében a nosztalgia és a megértés szándéka az uralkodó, addig a munkavállaláshoz kapcsolódó emlékmorzsák és történettöredékek esetében a keserű irónia s önirónia válik uralkodó hangulattá. Ez persze nem csupán az egzisztenciális kényszerűségnek, hanem a munkák jellegének, a különböző alkalmi munkákkal járó „drillnek” is tulajdonítható. Legalábbis utóbbi is jelentős szerepet kap benne. E drilljellegű kötelező vagy elvárt rituálék gyakran jobban zavarják a lányt, mint maga a munka. E töredékes „sztorik”, történetkék külön színfoltok a regényben. A saját traumákhoz fokozatosan társulnak a globális traumák (migráció, járványok és háborúk). Utóbbiak a lány életét is még jobban felkavarják, és további tűnődésekre késztetik. A motívumok és emlékek - a zeneszámok (Madonna, Bryan Adams, George Michael stb.) szlogenjeihez és soraihoz hasonlóan - gyakran egymásnak felelgetnek Murányi Zita új regényében, sajátosan lebegő atmoszférát teremtve. Ebből keletkezik egy olyan szemlélet, mely - bár végig szinte Zselyke monológjait vagy önmagával folytatott párbeszédeit halljuk - mégis többszólamúvá s többértelművé teszi a regényt, így nem pusztán egy mai - posztmodern - „női történet” marad, hanem túlmutat önmagán. Helyenként szinte filozofikussá válik a főhős szabadságkereső tűnődése. „Aztán a földgömb pörög el előttem, igen, az, amelyiket a klímafelvonuláson öten taszigáltak át a hídon, annyira nehezen gurult, most egy eget-földet betemető durranást vizionálok, és az óriási gömb darabokra hullva esik a lábaimhoz. Ugye, nem nyomják meg? Soma: Mit? Semmit, aludjál! A szabadság a hiányzó láncszem. »Amikor a szeretet hatalma legyőzi a hatalom szeretetét, a világ meg fogja ismerni a békét.« (Jimi Hendrix)” „Freedom” van? Tényleg? S vajon milyen értelemben? Marczinka Csaba LO CO CVI CSI