Magyar Napló, 2023 (35. évfolyam, 1-9. szám)

2023-05-01 / 5. szám

72 I Könyvszemle hatatlan beteg, és váratlanul meg is hal. Ez a haláleset megrázza Zselykét, és részben en­nek hatására jönnek elő benne gyermekkori emlékei. Az emlékképek sorában nagy szerepet játszanak a szülőkhöz, főleg az elhunyt édes­apához kötődő emlékek. A gyermek- és kamasz­kori emlékek és élmények át- meg átszövik a közelmúlt és a jelen eseményeit. Az emlékké­pek és asszociációk összefonódnak a lány gon­dolataival, monológjaival és ábrándjaival. Az elhunytak (Soma és apja) lassan egyfajta „őrzőszellemmé” válnak Zselyke képzeletében. Sokszor magában beszélget velük, illetve néha a „tanácsukat” kéri, vagy pedig elképzeli, hogy mit tennének az ő helyzetében. E sajátos „viszo­nyok” át- meg átszövik a valós, hétköznapi - többnyire felszínesebb - kapcsolatokat. Zsely­ke főleg a másik nemmel nem tud tartós és mély kapcsolatokat kiépíteni, de anyjával való kapcsolata is eléggé kiürül és felszínessé válik. Mintha csak a „túlvilágiakkal” tudná megbe­szélni a problémáit. Talán ennek hatására érzi túl korlátozottnak és szürkének az életét. Ebben persze az egzisz­tenciális gondok (a vágyott médiakarrier elaka­dása) is szerepet játszanak. Kénytelen előbb külföldi munkákat, majd szórólapozást vállalni. Az amerikai és dániai munkák Zselykét edzettebbé teszik, ugyanakkor alulról láthatja a „globális munkamegosztás” homogenizáló gépezetét is. Bár az emlékezés nosztalgiája né­hol kicsit szépíti a megalázó helyzeteket. A kis mozaikok és a felvillanó emlékképek sajátos körképpé állnak össze. Míg a gyermek­korhoz, az apához meg Somához kötődő emlé­kek képei esetében a nosztalgia és a megértés szándéka az uralkodó, addig a munkavállalás­hoz kapcsolódó emlékmorzsák és történettöre­dékek esetében a keserű irónia s önirónia válik uralkodó hangulattá. Ez persze nem csupán az egzisztenciális kényszerűségnek, hanem a mun­kák jellegének, a különböző alkalmi munkák­kal járó „drillnek” is tulajdonítható. Legalábbis utóbbi is jelentős szerepet kap benne. E drill­­jellegű kötelező vagy elvárt rituálék gyakran jobban zavarják a lányt, mint maga a munka. E töredékes „sztorik”, történetkék külön szín­foltok a regényben. A saját traumákhoz fokozatosan társulnak a globális traumák (migráció, járványok és há­borúk). Utóbbiak a lány életét is még jobban felkavarják, és további tűnődésekre késztetik. A motívumok és emlékek - a zeneszámok (Ma­donna, Bryan Adams, George Michael stb.) szlo­genjeihez és soraihoz hasonlóan - gyakran egymásnak felelgetnek Murányi Zita új regényé­ben, sajátosan lebegő atmoszférát teremtve. Ebből keletkezik egy olyan szemlélet, mely - bár végig szinte Zselyke monológjait vagy önmagával folytatott párbeszédeit halljuk - mégis többszólamúvá s többértelművé teszi a regényt, így nem pusztán egy mai - posztmo­dern - „női történet” marad, hanem túlmutat önmagán. Helyenként szinte filozofikussá válik a főhős szabadságkereső tűnődése. „Aztán a földgömb pörög el előttem, igen, az, amelyiket a klímafelvonuláson öten taszigál­­tak át a hídon, annyira nehezen gurult, most egy eget-földet betemető durranást vizionálok, és az óriási gömb darabokra hullva esik a lába­imhoz. Ugye, nem nyomják meg? Soma:­­ Mit? Semmit, aludjál! A szabadság a hiányzó láncszem. »Amikor a szeretet hatalma legyőzi a hata­lom szeretetét, a világ meg fogja ismerni a bé­két.« (Jimi Hendrix)” „Freedom” van? Tényleg? S vajon milyen ér­telemben? Marczinka Csaba LO CO CVI CSI

Next