Magyar Napló, 2023 (35. évfolyam, 1-9. szám)

2023-07-01 / 7. szám

Szemhatár I 3 Az író szőlőskertje Az író embernek van egy titkos, láthatatlan sző­lőskertje. Mindegy, hol és hogyan él, külváros­ban vagy villanegyedben, magányos harcosként vagy családban, ez a titkos, belső kert mindig ott van vele. Itt máshogy működik minden: nemcsak napfény kell a fürtök beéréséhez, ha­nem átvirrasztott éjszakák és hamar hajnalok is. Naponta törődni kell a tőkékkel, aztán pedig időben és gondosan szüretelni a termést. Nem kérhet segítséget, ez az ő dolga, vállalása. Aki szereti, a csendjére is vigyázni tud, mert ennek a kertnek a műveléséhez csend szükséges - ak­kor tudja meghallani odabent a neszeket, me­lyekre figyelnie kell. Mindegy, hogy egyébként férfi-e vagy nő. Ez a szőlőt nem érdekli. Vannak jó és kevésbé jó évjáratok: hol kép­zeletet felkorbácsoló, nemes nedű, hol csak tisz­tességes, szelíd asztali bor kerül a hordóba, majd a palackokba. Ez utóbbi sem lebecsülendő. És vannak olyan évek is, melyekre utólag csak legyintene, mert minden igyekezete ellenére sem sikerültek „úgy”. Valahogy így készülnek a könyvek is, ilyen titkos, belső kertekben. Amikor pedig az olvasó magához fogad egy könyvet, akkor egy külön­leges adásvételi szerződéssel az íróból is át­vesz egy részt a könyv által: egy alkotói korszak kvintesszenciáját. Mert bizony, ilyenkor az író egy részét az olvasónak adja örökbe, szimboli­kus árért, éppen egy kötet áráért. A könyvünnepek ezeknek a találkozások­nak, egymásra találásoknak adnak teret. írók és könyvek ilyen sűrűségben az évben többé nem lelhetők fel, mint azokban a napokban. Az idei Könyvhét (a termés hatszáz új kötet!) is ilyen volt. De nemcsak könyvek találtak olvasókra, ha­nem kézfogások, tekintetek is megtalálták egy­mást a standoknál, és a barátkozások a kávé­házak teraszán, a kisebb utcákban megállva is folytatódtak. Poharak koccantak, tervek szö­vődtek. A könyv a papírba zárt múlt idő, a ba­rátkozások viszont a jövő ígéretét jelenthetik, új élményeket, új energiákat. Mert a szőlősker­tet jövőre is művelni kell. De míg a jó bort meg­isszuk, addig a jó könyv nem ürül ki, hanem végigkísér. Megmarad, ahogy az agyagtáblák, a Dareiosz király korából származó, sziklába vésett feliratok, a papirusztekercsek, melyek a szellem halhatatlanságát hirdetik. Mirtse Zsuzsa Mirtse Zsuzsa­­ (1967, Budapest)­i költő, író, szerkesztő,­­ Irodalmi Jelen prózadíjas est

Next