Magyar Napló, 2023 (35. évfolyam, 1-9. szám)

2023-07-01 / 7. szám

38 ! Szemhatár CVI kapta Bachot, hogy ő is egy ilyen ünnepségen muzsikál, elhatározta, hogy bosszút áll, hát va­lahogy így került Bach börtönbe.” Hogy mit csinált ott? Nem nehéz kitalálni: fejben komponált. Fejében meg is szólaltak a han­gok, és arról üzentek - általa üzennek nekünk is -, hogy az élet szép, de azért néha meg is kell halni. (Hallatlan?) (2022. november 24.) Kicsi vagy sok? Arra biztat nejem ebéd közben, hogy még ma­radt egy kicsi káposztás tészta, egyem meg, ne maradjon a lábasban. Amikor kivettem, azt mondtam, hogy ez nem is kicsi. De nem is sok, volt a válasz, tehát pontosan elég. Mi lenne, ha a világ így működne, hogy min­denkinek annyi legyen, ami pont elég. Akkor itt lenne a Kánaánnak gondolt kommunizmus. Legalábbis Lenin szerint, aki ezt megjósolta az 1918-ban megjelent Állam és forradalom című könyvében, amely kötelező olvasmány volt az egyetemen. Néha hangosan felnevettem jósla­tain. Igen, de akkor hová tegyem Shakespeare véleményét? Az utolsó színművéből, a Viharból idézek: Ha e szigetnek ültetvényese volnék (...) Mindent fordítva tennék államomban: megtiltanék minden kereskedést, nem lenne hivatalnak híre sem; betűt nem ismernének; szolgaság, kincs és nyomor, kontraktus és örökség, sövény, határ, se szántás, sem szűrés, nem lenne pénz, se liszt, olaj se, bor se. És munka sem, csak boldog emberek, és boldog, tiszta, tétlen asszonyok, se felsőség... Mindent magától hozzon ott a föld, izzadság nélkül: árulás, csalás, kard, lándzsa, kés, se puska, semmi gép nem kell nekem, csak amit ád a föld magától; földi termés, bő gyümölcs, táplálni tiszta népemet. Bölcs kormányom túltenne az arany­kor álmán. Ezt Gonzalo mondja, a hűt öreg tanácsos. Nyil­ván vakarjuk a fejünket, de ezt, az eszményi államról, az aranykorról szóló véleményt a fran­cia írónak, Montaigne-nek az emberevőkről szóló leírásából vette a drámaíró. Vagyis olvas­ta, mert Montaigne esszékötetének angol for­dítása 1603-ban, néhány évvel A vihar írása előtt jelent meg. Ebben az esszében Montaigne arról érteke­zik, „hogy mindenki barbárnak nevezi azt, ami szokatlan számára; amiképpen igaz, hogy nincs más mércénk az igazságra és az ésszerűségre, mint saját országunk vélekedéseinek és szoká­sainak példája és eszméje. Ott mindig tökéletes a vallás, tökéletes az államrend, tökéletes és teljes minden dolog használatának módja.”3 Vajon Lenin olvasta-e Montaigne esszéjét? Ezt próbáltam megkeresni a számítógép segít­ségével, amikor nagy nehezen egy jónak látszó címre akadtam, és oda kattintva a következő felirat jelent meg képernyőmön: Kérjük, igazolja, hogy ember-e? Szó, mi szó, megijedtem, és nem kerestem tovább a lehetséges, a feltételezett összefüggéseket. (2022. november 26.) 3 Csordás Gábor fordítása. In.: Lettre, 2001. Tavasz. http://www.epa.oszk.hu/00000/00012/00024/ montaigne.html

Next