Magyar Nemzet, 1900. április (19. évfolyam, 90-118. szám)
1900-04-08 / 97. szám
18 MAGYAR NEMZET. 1900. április 8. MEZŐGAZDASÁG. A gazdasági előadások. Budapest, április 7. A gazdasági téli pihenést egymásra torlódó tavaszi munka váltotta föl. Ezzel az a hatalmas akczió,mely a pihenésnek produktiv fölhasználására, továbbá a mezőgazdasági szakismereteknek terjesztésére és ezeknek az alsó néprétegbe való begyökereztetésére volt hivatott : a téli gazdasági népies kurzusok az egész vonalon befejeztettek. Inter arma silent musae. A mezőgazdasági, rendszeres munka ilyentájt kizárja, hogy a kultúra közié tovább folytattassék. De nem szünetel, hanem a gyakorlatban érvényesül. Egyre több jelét látjuk, hogy a kisgazdaságokon az okszerűbb gazdaságvitel szándéka és ténye milyen okviszonyba hozható a télen elhintett gazdasági szakismeretekkel. Ilyen pregnáns módon kultúreszközöket a mezőgazdálkodási haladás érdekében még kormányzat nem sorakoztatott. Fölmivelésügyi miniszterünknek ez a különben természetes és oly kézenfekvő akció: a kisgazdával rendszeres gazdálkodási ismeretközlés a legsajátabb ideája. Mióta gyakorlati megvalósítása folyamatban van, sikerei egyre élénkebben jelentkeznek. Az első évben csak az érdeklődés felkeltése lehetett a czél. Az eszme valósításában a pedagógiai egymásutánnak világos tudatában voltak. Az első évben egy-egy ismeretágnak rendszeres elméleti közlése valósággal balfogás lett volna, mikor még édesgetni kelletett a hallgatóságot. Inkább az aktuális gazdasági kérdések és szabatos működési programm híjával az eszmének népszerűsítése volt s lehetett az első év czélja. A minthogy.. a. pedagógia sem kezdi az első fokon és az első alkalommal ismeretközlésen az absztrakt dolgokon: a gazdasági előadásokat az ismeret, a tudás után való'■ vágy fölkeléséért kelletett kezdenünk, így 80.000 embert nyertünk meg az eszme proselytáinak. A következő évben már megkísérlettük a gazdasági haladás ideájának valamely czéltudatos programmot alkotni és kiterjeszteni az akciót arányaiban és hatásában is. Biztató eredmények fakadtak nyomában, így ma aztán, az intézmény harmadik évében, a határozott működési irány következetes programmja érvényesülhetett. Megötszörözve a hallgatóság, az aktuális gazdasági kérdések ismeretközlései után kedvet mutatva arra, hogy lelkét a gazdasági ismeretség valamely rá nézve annyira hasznos részének sorozatos előadásokon is egész ügyelmével átengedje s ez évet, melyet most lezártunk, azért tartjuk becsesnek, mert a gazdasági szakismereteknek a kisgazdaságokban is foganatosítható, végrehajtható részét oly hallgatóság előtt közölhettük, mely már előzőleg a gazdasági haladás szükségétől át volt hatva. Amíg az első két évben szinte a jövőnek szóló előleges czimzésnek látszott, mikor az akciót gazdasági kurzusoknak kereszteltük, holott inkább hasznos időtöltő, és a szellemi szórakozások alkalma volt: ma már de facto viselik ezt a nevet. Am a Sczél múlhatatlanul megkívánta ezt a fejlődési folyamatot. Amint egyenesen nem lehetett a szellemi téren teljesen magára hagyott falusi kisgazdákat előkészítés nélkül ráfogni arra, hogy egyes gazdasági ismeretágnak elemeit addig a határig, amíg értelmük befogadásra alkalmas, megállás nélkül sajátítsák el,nem lehetett elodázni azt a fokozatos tevékenységi kört, hogya rendszeres ismeretközlésre térjünk át, miután attól lehetett félnünk, hogy a kapkodás, ötletszerű foglalkoztatás valószínűleg a felületes ismeretek káoszát teremti meg az amúgy sem fegyelmezett agyban. Az elv a gyakorlatban szépen érvényesült. Minden vidéken a legfontosabb ismeretágakra oly sorozatos előadások rendeztettek, melyek szinte a római szokrateszi Indusokra emlékeztettek. Vagyis: az előadó nem folyamatosan magyarázott, hanem alkalmat nyújtott a hallgatóságnak arra, hogy ötletét, aggályát, tervét, vélekedését kifejezze. E sorok írója maga volt a tanúja, midőn szinte párbeszéddé vált egy-egy este. Az őszbeborult magyarok nem átalották elismerni, hogy immár föladni hajlandók az apától tanult mezőgazdálkodás ósdi formáit és a makacsnak hirdetett gazdasági konzervativizmusuk megtörni készül, csak egy-egy aggályukat lássák eloszlatva. Kétségkívül a kormányzat egészséges ideájáért és annak gyakorlati érvényesítéséért mindannyiunk hálájára érdemes, akik tudják, mily nemzet tőke van abban, ha a kis fundusok apró parczelláin az intenzív gazdálkodás — ez ősrégi kívánság — nyomai és sikerei mutatkoznak; de egyben most, mikor az előadások befejeztettek, nem kisebb elismeréssel kell látni, hogy gazdasági egyleteink az eszme realizálása körül buzgalmat, éberséget mutattak és az eszme népszerűsítéséért latba vetették a helyi ismereteiket, munkásságukat. Még nem tudjuk szám szerint, milyen arányokban nőtt a hallgatóság. Azt tudjuk, hogy 3500 gazdasági előadás folyt a télen át s arról is vantudomásunk, hogy egyes faluk, melyek a turnusból kimaradtak, reklamálták maguknak ezeket , az előadásokat. Megannyi biztató jelenség. Láttuk továbbá a munkaprogrammot, számbavettük az előadókat és nem tartjuk jelentéktelennek azokat a kultúrsikereket, melyeket az intézmény harmadik évében elért. Tanulság pedig az belőle, hogy mindazonkormányzati kezdeményezés, melyet a gyakorlati szükségesség szül, föltéve, hogy az életbe való átültetésére tervszerű programoi és gyakorlati kéz nem hiányzik és a végrehajtó szervek értékét átérezve, buzgalommal fáradnak érte, s sikert lát. A gazdasági téli kurzusokkal kontemplált czélt még nem értük el, nem is lehet . azt egy-két évi működés után, de sikerrel terjesztjük a mezőgazdasági, haladás érzetét éppen ott, ahol előbb e téren nemcsak apatikus közöny uralkodott, de a gazdasági haladás eszméjét éppenséggel diskreditálták. Hároméves rendszeres tevékenység gyümölcsének azt tartjuk, hogy nincs oly széles rétegre kiterjedve a gazdasági közöny és a gazdasági haladás még kis mezőgazdasági birtokon is -gyakorlati érvényesülést keres, a gazdasági elméleti ismeretek értékét pedig kisgazdálkodó népünk is mindinkább elismerni hajlandó. Akik ismerik a három év előtti közhangulatot, azok ezt az eredményt értéke szerint fogják mérlegelni, romlott takarmányok, rossz legelők s más külső behatásokra vezetik vissza a betegség keletkezését. A betegség keletkezésére vonatkozó téves nézetek igen hátrányosak a bántalom ellen való védekezésnél, mert az állattartó közönség egy része a betegség fertőző természetét el nem ismerve, annak terjedése ellen nem is tesz intézkedéseket. A sokak által jelentéktelennek tartott megbetegedés már régebb időben is különösen az által vonta magára az érdekelt gazdaközönség ügyeimet, hogy időközönként igen nagy elterjedést nyerve, járvány alakjában mutatkozott, miáltal a különben jóindulatú betegség által okozott csekély károk tetemes veszteséggé nőtték ki magukat. Az egyes járványokból folyó jelentékeny anyagi károsodások folytán szükségesnek mutatkozott a betegség ellen hathatósan védekezni s ez okból nálunk is az 1888-ik évben, az állategészségügy rendezésekor, hivatalból jelentendő betegségek közé vették föl és elfojtására állandó jellegű intézkedéseket léptettek életbe. A betegség elfojtására, irányuló intézkedések azonban hosszabb ideig nem vezettek kellő eredményre s a szigorú rendeletek életbeléptetése után sem mutatkozott csökkenés a betegség terjedésében. Hogy az állandó intézkedésektől várt kedvező eredmény nem következett be, annak fó oka a betegség késedelmes bejelentésében keresendő s abban, hogy sem a hatóságok sem a szakközegek a betegségnek nagyobb fontosságot nem tulajdonították. Az állattartó közönség részint a betegség keletkezését illető tévés felfogásokból kifolyólag, részint félve a zárlati intézkedésekből ráháramló látszólagos károsodásoktól, amig csak lehetett, eltitkolta a betegséget s csak midőn az már tovább titkolható nem volt, jutott a hatóság tudomására; akkor azonban a betegség már oly elterjedést nyert, hogy a későn alkalmazott legszigorúbb intézkedések sem vezethettek eredményre, annál kevésbé a hatóságok és közegeik által elrendelt hiányos intézkedések. A rendelet mikénti végrehajtására sem lévén kellő gond fordítva, a részben foganatosított intézkedések még káros hatásúaknak bizonyultak, mert míg intézkedések hiányában az egyes járványok gyorsabban átvonultak az országon, addig a hiányosan végrehajtott rendeletek részben akadályozták a betegség terjedését, miáltal az egyes járványok hosszabb ideig tartottak s a hosszú ideig fennálló zárlati intézkedésekből jelentékeny kár háramlott a gazdaközönségre. Hogy a törvényes intézkedések kellő időben való alkalmazása s kellő szigorral való végrehajtásával eredmény érhető el s azzal a betegség ellen megfelelően védekezhetünk, mutatja az, hogy egyes községek a járványok alatt is vészmentesek maradtak, sőt a már behurczolt betegséget is sikerült igen sokszor lokalizálni. A betegség terjedése által folyton fokozódó anyagi károsodások, valamint a bel- és külföldi állatforgalom korlátozása folytán, úgy a hatóságok, mint a gazdák nagyobb jelentőséget kezdtek a betegségnek tulajdonítani; több gondot fordítottak a rendeletek pontos végrehajtására s csakis ily fokozottabb ügybuzgalomnak tudható be, hogy e nagy gazdasági jelentőségű betegségtől az egész ország ma márvészmentesnek tekinthető. A betegség az ország területén hol szórványos alakban, hol erős járvány alakjábanmutatkozott. Eltekintve egyes szórványos esetektől, az ország 1885—1889-ig vészmentesnek volt mondható; az 1889. év elején azonban heves járvány alakjában lépett fel a betegség. Hogy miképpen ingadozott a fertőzött területek száma 1888. év óta, azt a következő kimutatás tünteti fel: • Év , vármegye járás község’ 18888 1319 1889 62 307 2737 1890 61 ■ 343 3115 1891 56 249 1838 1899 ■ , 50 205 981 1 körömfájásról. A ragadós száj- Budapest, április 7. A ragadós száj- és körömfájás régi idő óta ismert állati betegségek egyike, mely rendszerint hasított körmü állatokon fordul elő s csak kivételesen ragad át más állatfajokra vagy emberre. Jóllehet a betegség ragadós természetét már az 1764-ik évben ismerték, mindazonáltal a mai napig is igen sok helyen téves felfogás uralkodik a betegség lényegét illetőleg s igen gyakran és