Magyar Nemzet, 1900. június (19. évfolyam, 149-177. szám)

1900-06-20 / 167. szám

V 9 1900. június 20. MAGYAR NEMZET.­ ség is óriási számmal lepte el a nézőhelyeket. A négyes match Elkes amerikai versenyző nagy stílű győzelmét eredményezte. A részletes eredmények a következők: Körfutam: 1. Kaeser. 2. Heering. 3. Krüger. Főverseny. Három előfutam után : 1. Schilling. 2. Vandenborn. 3. Heering. Térelőny verseny: 1. Heering (10 m). 2. Bocquil­­lon (60 m.) 3. Kaeser (20 m). Négyes match. 50 km: 1. Elkes 55 p 02 mp. 2. Kohl 2 és negyed körrel. 3. Taylor, 5 körrel 4. Kaeser. Tandem-verseny: 1. Heering—Schilling. 2. Kae­ser—Hausen. 3. Bocquillon—Krüger. TÖRVÉNYSZÉK. Két szerelmes pár. — Saját tudósítónktól. —­Budapest, junius 19. Egy darab külvárosi élet játszódott ma le a budapesti esküdtszék előtt. Olyan, mint a minő mindennap előfordul és csak éppen azért nem kerül a nagy nyilvánosság elé, mert a vége nem olyan csattanós, mint a ma letárgyalt históriáé. Urbanovics Ferencz munkái Márkus Er­zsivel és Bucsek János munkás Szabó Júliával boldog vadházasságban éltek a budai Maros­­utczai 15-ik számú házban. Ősi erény szerint a két fiatal szerelmes pár egy szobában lakott, de nem mindig egyszerre távozott el hazulról. A szerfelett nagy közelség arra ösztönözte Bu­­cseket, hogy az ő kedvesénél jelentékenyen csi­nosabb Márkus Erzsire vesse a szemeit és csakhamar nagyon is drasztikus módon­ kezdte a szive szándékait jelezgetni. A laktársnak eré­nyes szeretője azonban elég hű volt a kitartójá­hoz és Bucseknek, a két gyermek atyjának és egy szerető életpárjának tudtára adta, hogy az ő vonzalmára ugyan ne számítson. Bucsek ennek daczára folytatta kézzelfogható impertinencziá­­ját, úgy, hogy a sértett Márkus Erzsi egy szép napon elpanaszolta a dolgot Szabó Júliának. Ez egyet nevetett a dolgon , és türtőztette a féltékenységét. Erre Márkus Éva Urbanovicsnak is szólt a dologról. Ez már nagyobb súlyt he­lyezett a történt bizalmaskodásokra és ingerül­ten szólt a maga párjának: — Miért nem kapartad ki a szemét? Eddig tart az első felvonás. Több szó nem is esett róla egy ideig. De Urbanovicsot üldözte a féltékenység démona. Egy szombat estén mindenképpen pénzhez akart jutni és az óráját elzálogosította. Az ezért kapott pénzen pedig revolvert vásárolt. Ezzel a revolverrel, a­melyet kabátja belső zsebében rejtett el, másnap, február 25-én vasárnap reggel beállított közös szobájukba, a­hol Bucsek könyökére támaszkodva nyugodtan pipázgatott az ágyban. Urbanovics, alig, hogy belépett, rögtön rárivallt Bucsekre s sértő sza­vakkal kezdte illetni. A váratlanul megtámadott embernek, még mielőtt magához térhetett volna meglepetéséből, Urbanovics két revolverlövéssel kioltotta életét. A gyilkost nyomban elfogták. A budapesti törvényszék gyilkosság büntette c­ímén indította meg ellene a vizsgálatot, de ennek befejeztével szándékos emberölés bűntette miatt helyezték vád alá. Ma tárgyalta ezt a bűnügyet a budapesti esküdt­­biróság Zsitvay Leó elnöklete alatt. Az ítélőtanács tagjai voltak: Lenk táblai és dr. Sántha Elemér törvényszéki bírók. A vádat dr. Sélley Barnabás kir. ügyész képviselte, vádlottat dr. Mózes László védte. Elnök megnyitva a tárgyalást, az esküdteket sorsolta ki. Az esküdtszék tagjai lettek: Speray János, Kokesch Károly, Petrovits László, Nedeczky Tibor, Fazekas István, Frisch Béla, Lem­­berger Alfréd, Tigermann Nándor, Ferché Román, Schuber István, Hofhauser Elek, ifj. Paál József rendes, Wajdits Nándor és Nagy János póttagok. Először is a vádlottat hallgatta ki a törvény­szék. Urbanovics alacsony, barna legényke, nagy határozottsággal és társadalmi állásához képest elég intelligenc­iával adja elő vallomását. Az elnök: Bűnösnek érzi-e magát? A vádlott: Annyiban igen, hogy agyonlőttem Bucseket, de nem volt­­­szándékom agyonlőni. Azért haragudtam reá és azért forrt bennem a vér, mert a szeretőmet minduntalan csábítgatta. — A­mit ön itt mond, az kevés. Beszélje el, hogy szerezte a revolvert? — A revolvert előtte való estén vettem, de csak önvédelmi szempontból, ha valami baj lesz, hogy védhessem magamat. — Miért nem bérelt maga mást lakást, ha fél­tette a kedvesét? — Szegény munkás embernek nincs erre pénze. — De revolver vételére van pénz ? Maguk négyen egy szobában laktak, ott volt Bucsek is köztük ? — Igen. — Miből következtette maga, hogy Bucsek Já­nos Márkus Erzsit el akarja csábítani ? — Saját szemeimmel láttam. És ez felforralta bennem a vért. Főleg ha egyedül voltak, mindig ostromolta a nőt. Maga a nő beszélte el nekem a Bucsek erőszakoskodását. — A nő egészen másképpen beszélte a dolgot. Bucsek inkább csak tréfálkozott vele és mindig a többiek jelenlétében. — Nem láttam tréfának a dolgot. — Elcsábította Bucsek tényleg Márkus Erzsit ? — A nő azt mondta, hogy csak akarta, de ő ellenkezett. De hát én ezt nem hittem el. — Miért vette ön a revolvert? — Önvédelemből. — De ha semmi bizonyos adata nem volt arra, hogy köztük viszony van, mi szükség volt akkor a lövésre ? Miért nem vonta előbb Bucseket kérdőre ? — Mert már akkor nagyon fel voltam izgatva. Elvesztettem az eszemet. — Miért dugta, rejtegette maga azt a revolvert mindenki előtt? — Izgatottságom miatt. — Dehogy, a ravaszsága miatt. Jiássa, ha maga Márkus Erzsinek bevallja, hogy a pénzét revolverre költötte és ezért zálogosította el az óráját, meg­előzte volna a szerencsétlenséget. Mit csinált Bucsek János akkor, a­mikor hazajött és mielőtt maga reá lőtt? — Az ágyon ült és pipázott. Én előbb szemre­hányást tettem neki, de ő azt jelezte, hogy hallgassak, nem igaz, a­mivel vádolom. — Lássa, hát ő mégis csak tagadta. Miért nem hívta be maga a szobába az asszonyokat, hogy ki­tudódjék az igazság. Maga e helyett őt összegazem­­berezte, pedig Bucsek szépen, nyugodtan pipázgatott és tagadta a maga vádjait. — Azt minden ember letagadná. ’ — Hány golyót tett a revolverébe? — Három golyót. — De hát mi czélból, hiszen Bucsek magát nem támadta. — De felugrott és nekem jött, hát önvédelem­ről kellett gondoskodnom. — Ha maga az önvédelemre gondolt, egysze­rűen kifuthatott volna a szobából. De maga e he­lyett a békésen pipázó emberre reáförmedt és azon­nal le is lőtte. Az asszonyok a konyhában voltak és minden szót hallottak. Azt vallják, hogy Bucsek igen jámbor viselkedést tanúsított. Mondja, hát az igaz-e, hogy maga a rendőrnek, a­kit a tett elkö­vetése után a poszton felkeresett, azt mondta: »Most agyonlőttem egy gazembert«? — Erre nem emlékszem. — Persze, az ilyenekre maga nem emlékszik, mert ez megc­áfolja azt az önvédelmi védekezést. Ha maga csak védekezni akart volna, elég lett volna Bucseket a revolverrel fenyegetni, az rögtön lefeküdt volna az ágyban és meg sem mukkant volna. — Annyi észbeli tehetségem akkor nem volt nekem. Ezzel a vádlott kihallgatása véget ért. Következett a Márkus Erzsébet kihallgatása. Elég csinos leányzó, tiszta és illedelmes, mint egy külvárosi munkásnő, a­mikor úri körben mozog. Az elnök: Ön a vádlottal vadházasságban élt? A tanú: Igen, ő tartott el engem a keresetéből. Másfél évig éltünk együtt. — Milyen ember volt a vádlott? — Csendes, nyugodt ember volt. — Maguk együtt laktak Bucsekékkal. Magának nem volt-e gyermeke? — Volt, de meghalt. — Hogyan fértek meg egymással? — Elég jól. Szabó Juli, a Bucsek kedvese, mosni járt, én vele jóban voltam. — Bucsek állítólag magára vetette a szemét. — Hát én Bucseket megkértem egy ízben, hogy reggel jókor költsön fel. Ezt Bucsek meg is tette, de olyan bizalmaskodással, hogy elpanaszoltam ezt Urbanovicsnak és a Bucsek kedvesének is. A ked­vese csak nevette a dolgot, de Urbanovics nagyon ingerült volt. — Mondja csak, Bucsek máskor is bizalmasko­dott önnel? — Hát többször megfogta a nyakamat. — No, ez még nem megkezdett cselekmény. — Nem mondhatnám, hogy erőszakoskodott ve­lem, de bizony gyakran kapkodott felém. — Hát Szabó Juli, a Bucsek kedvese, nem fél­­tékenykedett ezért önre? — Nem. — Akkor nem is volt az komoly dolog, csak durva tréfa. — Mondja csak, a szerencsétlenség előtti estén nem szólt a vádlott magának, hogy mire költötte a pénzt ? — Egy szót sem szólt a revolverről. — Mikor azután betoppant a vádlott a szobába, mennyi ideig volt benn Bucsekkel? — Egy negyed óráig. Bucsek pipázott az ágyon. — Nagy lármával beszéltek egymással? — Éppen nem. Egyszerre, egész váratlanul pisztolylövést hallottunk a konyhában és azonnal hallottuk a második lövést is. Erre berohantunk és rögtön láttuk a helyzetet. Én rákiáltottam: »Ferencz, az istenért, mit csinálsz ?« Bucsek már akkor le­zuhant az ágyra. Sántha biró : Minő volt a viszony a vádlott és Bucsek között? — Elég jó volt. — Reggelenkint melyik ment el előbb hazulról ? — A vádlott, este pedig Bucsek jött előbb haza, mert ő közelebbi helyen volt munkában. — Mikor maga a vádlott Urbanovicsnak elpa­naszolta Bucsek bizalmaskodásait, mit felelt erre Urbanovics ? — Azt mondta: »Miért nem kapartad ki a szemét?« De hát mit kezdhetek én védtelen nő egy férfivel ? — Mondja csak, a maga Urbanovicsa nem bizal­maskodott-e viszont a Bucsek kedvesével? — Sohasem vettem észre. Mózes dr. védő: Melyik volt a két férfi közül az erősebb ? — Bucsek volt az erősebb. — Nemde, Bucsek volt a csontosabb. (De­rültség.) — Igen. Az elnök (a vádlotthoz): Van-e valami észrevé­tele a tanú vallomására ? A vádlott (a tanúhoz): Nem jól emlékezel, ha azt mondod, hogy Bucsek nem erőszakoskodott. — Azt éppen nem mondhatom, hogy erőszakos­kodott velem.­­ (Dühösen.) Hát akkor miért panaszoltad el nekem, hogy erőszakoskodik veled? Az elnök : Szemrehányással nincsen joga illetni a tanút. A tanú: Bucsek nem erőszakoskodott, de hát a viselkedéséből nem lehetett a szándékára követ­keztetni. A következő tanú Szabó Julia, az áldozatnak kedvese. Szomorú léptekkel ballag a bírák elé és monoton hangon felelget. Ő a legszánandóbb alakja a bünpörnek, mert két kis­gyermek emlékezteti őt a szomorúan végződött viszályra. Az elnök: Vette-e maga észre, hogy Bucsek Márkus Erzsi után járt és őt csipkedte. A tanú: Sohasem vettem észre, nem is hiszem el. — De hiszen Márkus Erzsi elpanaszolta magá­nak a dolgot. — Csak annyit mondott, hogy Bucsek tréfálga­­tott vele, ezért nem is vettem komolyan a dolgot. — Erről aztán többé nem is volt szó ? — Egy szót sem beszéltünk többé a dologról. — Nem veszekedett a két férfi e miatt egy­mással ? — Soha, a szerencsétlenség napján Urbanovics hazajött, én a konyhában voltam. Urbanovics be­

Next