Magyar Nemzet, 1900. június (19. évfolyam, 149-177. szám)
1900-06-20 / 167. szám
V 9 1900. június 20. MAGYAR NEMZET. ség is óriási számmal lepte el a nézőhelyeket. A négyes match Elkes amerikai versenyző nagy stílű győzelmét eredményezte. A részletes eredmények a következők: Körfutam: 1. Kaeser. 2. Heering. 3. Krüger. Főverseny. Három előfutam után : 1. Schilling. 2. Vandenborn. 3. Heering. Térelőny verseny: 1. Heering (10 m). 2. Bocquillon (60 m.) 3. Kaeser (20 m). Négyes match. 50 km: 1. Elkes 55 p 02 mp. 2. Kohl 2 és negyed körrel. 3. Taylor, 5 körrel 4. Kaeser. Tandem-verseny: 1. Heering—Schilling. 2. Kaeser—Hausen. 3. Bocquillon—Krüger. TÖRVÉNYSZÉK. Két szerelmes pár. — Saját tudósítónktól. —Budapest, junius 19. Egy darab külvárosi élet játszódott ma le a budapesti esküdtszék előtt. Olyan, mint a minő mindennap előfordul és csak éppen azért nem kerül a nagy nyilvánosság elé, mert a vége nem olyan csattanós, mint a ma letárgyalt históriáé. Urbanovics Ferencz munkái Márkus Erzsivel és Bucsek János munkás Szabó Júliával boldog vadházasságban éltek a budai Marosutczai 15-ik számú házban. Ősi erény szerint a két fiatal szerelmes pár egy szobában lakott, de nem mindig egyszerre távozott el hazulról. A szerfelett nagy közelség arra ösztönözte Bucseket, hogy az ő kedvesénél jelentékenyen csinosabb Márkus Erzsire vesse a szemeit és csakhamar nagyon is drasztikus módon kezdte a szive szándékait jelezgetni. A laktársnak erényes szeretője azonban elég hű volt a kitartójához és Bucseknek, a két gyermek atyjának és egy szerető életpárjának tudtára adta, hogy az ő vonzalmára ugyan ne számítson. Bucsek ennek daczára folytatta kézzelfogható impertinencziáját, úgy, hogy a sértett Márkus Erzsi egy szép napon elpanaszolta a dolgot Szabó Júliának. Ez egyet nevetett a dolgon , és türtőztette a féltékenységét. Erre Márkus Éva Urbanovicsnak is szólt a dologról. Ez már nagyobb súlyt helyezett a történt bizalmaskodásokra és ingerülten szólt a maga párjának: — Miért nem kapartad ki a szemét? Eddig tart az első felvonás. Több szó nem is esett róla egy ideig. De Urbanovicsot üldözte a féltékenység démona. Egy szombat estén mindenképpen pénzhez akart jutni és az óráját elzálogosította. Az ezért kapott pénzen pedig revolvert vásárolt. Ezzel a revolverrel, amelyet kabátja belső zsebében rejtett el, másnap, február 25-én vasárnap reggel beállított közös szobájukba, ahol Bucsek könyökére támaszkodva nyugodtan pipázgatott az ágyban. Urbanovics, alig, hogy belépett, rögtön rárivallt Bucsekre s sértő szavakkal kezdte illetni. A váratlanul megtámadott embernek, még mielőtt magához térhetett volna meglepetéséből, Urbanovics két revolverlövéssel kioltotta életét. A gyilkost nyomban elfogták. A budapesti törvényszék gyilkosság büntette címén indította meg ellene a vizsgálatot, de ennek befejeztével szándékos emberölés bűntette miatt helyezték vád alá. Ma tárgyalta ezt a bűnügyet a budapesti esküdtbiróság Zsitvay Leó elnöklete alatt. Az ítélőtanács tagjai voltak: Lenk táblai és dr. Sántha Elemér törvényszéki bírók. A vádat dr. Sélley Barnabás kir. ügyész képviselte, vádlottat dr. Mózes László védte. Elnök megnyitva a tárgyalást, az esküdteket sorsolta ki. Az esküdtszék tagjai lettek: Speray János, Kokesch Károly, Petrovits László, Nedeczky Tibor, Fazekas István, Frisch Béla, Lemberger Alfréd, Tigermann Nándor, Ferché Román, Schuber István, Hofhauser Elek, ifj. Paál József rendes, Wajdits Nándor és Nagy János póttagok. Először is a vádlottat hallgatta ki a törvényszék. Urbanovics alacsony, barna legényke, nagy határozottsággal és társadalmi állásához képest elég intelligenciával adja elő vallomását. Az elnök: Bűnösnek érzi-e magát? A vádlott: Annyiban igen, hogy agyonlőttem Bucseket, de nem voltszándékom agyonlőni. Azért haragudtam reá és azért forrt bennem a vér, mert a szeretőmet minduntalan csábítgatta. — Amit ön itt mond, az kevés. Beszélje el, hogy szerezte a revolvert? — A revolvert előtte való estén vettem, de csak önvédelmi szempontból, ha valami baj lesz, hogy védhessem magamat. — Miért nem bérelt maga mást lakást, ha féltette a kedvesét? — Szegény munkás embernek nincs erre pénze. — De revolver vételére van pénz ? Maguk négyen egy szobában laktak, ott volt Bucsek is köztük ? — Igen. — Miből következtette maga, hogy Bucsek János Márkus Erzsit el akarja csábítani ? — Saját szemeimmel láttam. És ez felforralta bennem a vért. Főleg ha egyedül voltak, mindig ostromolta a nőt. Maga a nő beszélte el nekem a Bucsek erőszakoskodását. — A nő egészen másképpen beszélte a dolgot. Bucsek inkább csak tréfálkozott vele és mindig a többiek jelenlétében. — Nem láttam tréfának a dolgot. — Elcsábította Bucsek tényleg Márkus Erzsit ? — A nő azt mondta, hogy csak akarta, de ő ellenkezett. De hát én ezt nem hittem el. — Miért vette ön a revolvert? — Önvédelemből. — De ha semmi bizonyos adata nem volt arra, hogy köztük viszony van, mi szükség volt akkor a lövésre ? Miért nem vonta előbb Bucseket kérdőre ? — Mert már akkor nagyon fel voltam izgatva. Elvesztettem az eszemet. — Miért dugta, rejtegette maga azt a revolvert mindenki előtt? — Izgatottságom miatt. — Dehogy, a ravaszsága miatt. Jiássa, ha maga Márkus Erzsinek bevallja, hogy a pénzét revolverre költötte és ezért zálogosította el az óráját, megelőzte volna a szerencsétlenséget. Mit csinált Bucsek János akkor, amikor hazajött és mielőtt maga reá lőtt? — Az ágyon ült és pipázott. Én előbb szemrehányást tettem neki, de ő azt jelezte, hogy hallgassak, nem igaz, amivel vádolom. — Lássa, hát ő mégis csak tagadta. Miért nem hívta be maga a szobába az asszonyokat, hogy kitudódjék az igazság. Maga e helyett őt összegazemberezte, pedig Bucsek szépen, nyugodtan pipázgatott és tagadta a maga vádjait. — Azt minden ember letagadná. ’ — Hány golyót tett a revolverébe? — Három golyót. — De hát mi czélból, hiszen Bucsek magát nem támadta. — De felugrott és nekem jött, hát önvédelemről kellett gondoskodnom. — Ha maga az önvédelemre gondolt, egyszerűen kifuthatott volna a szobából. De maga e helyett a békésen pipázó emberre reáförmedt és azonnal le is lőtte. Az asszonyok a konyhában voltak és minden szót hallottak. Azt vallják, hogy Bucsek igen jámbor viselkedést tanúsított. Mondja, hát az igaz-e, hogy maga a rendőrnek, akit a tett elkövetése után a poszton felkeresett, azt mondta: »Most agyonlőttem egy gazembert«? — Erre nem emlékszem. — Persze, az ilyenekre maga nem emlékszik, mert ez megcáfolja azt az önvédelmi védekezést. Ha maga csak védekezni akart volna, elég lett volna Bucseket a revolverrel fenyegetni, az rögtön lefeküdt volna az ágyban és meg sem mukkant volna. — Annyi észbeli tehetségem akkor nem volt nekem. Ezzel a vádlott kihallgatása véget ért. Következett a Márkus Erzsébet kihallgatása. Elég csinos leányzó, tiszta és illedelmes, mint egy külvárosi munkásnő, amikor úri körben mozog. Az elnök: Ön a vádlottal vadházasságban élt? A tanú: Igen, ő tartott el engem a keresetéből. Másfél évig éltünk együtt. — Milyen ember volt a vádlott? — Csendes, nyugodt ember volt. — Maguk együtt laktak Bucsekékkal. Magának nem volt-e gyermeke? — Volt, de meghalt. — Hogyan fértek meg egymással? — Elég jól. Szabó Juli, a Bucsek kedvese, mosni járt, én vele jóban voltam. — Bucsek állítólag magára vetette a szemét. — Hát én Bucseket megkértem egy ízben, hogy reggel jókor költsön fel. Ezt Bucsek meg is tette, de olyan bizalmaskodással, hogy elpanaszoltam ezt Urbanovicsnak és a Bucsek kedvesének is. A kedvese csak nevette a dolgot, de Urbanovics nagyon ingerült volt. — Mondja csak, Bucsek máskor is bizalmaskodott önnel? — Hát többször megfogta a nyakamat. — No, ez még nem megkezdett cselekmény. — Nem mondhatnám, hogy erőszakoskodott velem, de bizony gyakran kapkodott felém. — Hát Szabó Juli, a Bucsek kedvese, nem féltékenykedett ezért önre? — Nem. — Akkor nem is volt az komoly dolog, csak durva tréfa. — Mondja csak, a szerencsétlenség előtti estén nem szólt a vádlott magának, hogy mire költötte a pénzt ? — Egy szót sem szólt a revolverről. — Mikor azután betoppant a vádlott a szobába, mennyi ideig volt benn Bucsekkel? — Egy negyed óráig. Bucsek pipázott az ágyon. — Nagy lármával beszéltek egymással? — Éppen nem. Egyszerre, egész váratlanul pisztolylövést hallottunk a konyhában és azonnal hallottuk a második lövést is. Erre berohantunk és rögtön láttuk a helyzetet. Én rákiáltottam: »Ferencz, az istenért, mit csinálsz ?« Bucsek már akkor lezuhant az ágyra. Sántha biró : Minő volt a viszony a vádlott és Bucsek között? — Elég jó volt. — Reggelenkint melyik ment el előbb hazulról ? — A vádlott, este pedig Bucsek jött előbb haza, mert ő közelebbi helyen volt munkában. — Mikor maga a vádlott Urbanovicsnak elpanaszolta Bucsek bizalmaskodásait, mit felelt erre Urbanovics ? — Azt mondta: »Miért nem kapartad ki a szemét?« De hát mit kezdhetek én védtelen nő egy férfivel ? — Mondja csak, a maga Urbanovicsa nem bizalmaskodott-e viszont a Bucsek kedvesével? — Sohasem vettem észre. Mózes dr. védő: Melyik volt a két férfi közül az erősebb ? — Bucsek volt az erősebb. — Nemde, Bucsek volt a csontosabb. (Derültség.) — Igen. Az elnök (a vádlotthoz): Van-e valami észrevétele a tanú vallomására ? A vádlott (a tanúhoz): Nem jól emlékezel, ha azt mondod, hogy Bucsek nem erőszakoskodott. — Azt éppen nem mondhatom, hogy erőszakoskodott velem. (Dühösen.) Hát akkor miért panaszoltad el nekem, hogy erőszakoskodik veled? Az elnök : Szemrehányással nincsen joga illetni a tanút. A tanú: Bucsek nem erőszakoskodott, de hát a viselkedéséből nem lehetett a szándékára következtetni. A következő tanú Szabó Julia, az áldozatnak kedvese. Szomorú léptekkel ballag a bírák elé és monoton hangon felelget. Ő a legszánandóbb alakja a bünpörnek, mert két kisgyermek emlékezteti őt a szomorúan végződött viszályra. Az elnök: Vette-e maga észre, hogy Bucsek Márkus Erzsi után járt és őt csipkedte. A tanú: Sohasem vettem észre, nem is hiszem el. — De hiszen Márkus Erzsi elpanaszolta magának a dolgot. — Csak annyit mondott, hogy Bucsek tréfálgatott vele, ezért nem is vettem komolyan a dolgot. — Erről aztán többé nem is volt szó ? — Egy szót sem beszéltünk többé a dologról. — Nem veszekedett a két férfi e miatt egymással ? — Soha, a szerencsétlenség napján Urbanovics hazajött, én a konyhában voltam. Urbanovics be