Magyar Nemzet, 1903. január (22. évfolyam, 1-28. szám)
1903-01-30 / 27. szám
A MAGYAR NEMZET 1903. január 30. futamai zajos, lelkes tapsokra szolgáltattak alkalmat. * Bellincioni gemma a királyáéi. Bécsont táviratoztak lapunknak: Bellincioni Gemma, a kiváló énekesnő ma kihallgatáson volt a királynál, hogy megköszönje a kamaraénekesnői czimet, melyet ő felsége nemrég adományozott neki. A művésznő a kihallgatásra jelentkezettek között a negyvenedik volt, de azért jóval előbb bocsátották be. Az uralkodó olasz nyelven szólította meg, ezt mondva : — Nagyon szeretetreméltó volt, hogy köszönőaudiencziát kért. Majd az énekesnő művészi terveiről tudakozódott, megemlítette január 31-ére hirdetett koncertjét és megkérdezte, vájjon nem fog-e az Operaháziban is föllépni. Bellincioni asszony azt a reményét fejezte ki, hogy ez lehetséges lesz, mire a kihallgatás véget ért . SardouBatllec-ja, Sardou szereti a titkolódzást, valahányszor új művével készül a nyilvánosság elé lépni. Legújabb drámájának titkait azonban olyan féltékenyen őrzi, aminőre talán egyáltalán nem volt még példa. A »Dante« meséjéről eddig senki sem tud még semmit s ami részletecske kiszivárog is róla, javarészt híjával van az összefüggésnek. A »Corriere della Sera« egyik munkatársa meglátogatta Sardont a napokban párisi új lakásán, amelynek ablakai a Pare Monceau-ra néznek és ügyes fogással érdekes vallomásokat szedett ki belőle. Azzal kezdte, hogy Olaszország aggódva várja darabjának megjelenését a közvélemény előtt, mivel tart tőle, hogy Olaszország legnagyobb költője és hazafija profanizálva kerül ki belőle. Sardou, aki igen keservesen panaszkodott az olasz kritikára, amiért Olaszországban játszó tárgyú drámáit olyan fanyarul fogadta, megnyugtatta az újságírót. Dante-t ő nem mint történeti alakot mutatja be a maga históriai környezetében, hanem inkább egy képzeletbeli Dante-t. A beszélgetés hevében azután a dráma egész meséjét elárulta Sardou. A dráma e szerint négy felvonásra s a prológusra oszlik. A prológus Ugolino gróf tragédiáját foglalja magában. Dante, akinek első kedvese, Beatrice, akkor már meghalt, második kedvesével, Pia de Tolomei-jel, Nello della Pietra feleségével találkozik 1303. egy sötét téli estéjén a piaczon. Viszonyuk gyümölcse Gemma lett, Pia leánya, akiről az apa nem tudja azonban, hogy felesége szeretőjének a gyermeke. A piazzára nyílnak a börtön ablakai és kihallatszik belőlük az éhhalállal küzdő rabok szörnyű ordítása. A börtön legnagyobb ablakában megjelenik Ugolino csontvázzá éhezett alakja. A tömeg zúgolódik, meg van indulva. Előlép ekkor Ruggieri érsek, Ugolino halálos ellensége, elhozatja a börtön kulcsát és belehajítja az Araóba. Dante szemére lobbantja hitszegését, mire az érsek kiközösíti és száműzi őt. A költő távozik. Az első felvonás Prancasca da Rimini tragédiája, amely San Miniatóban játszódik le, Pirenza környékén. A költő barátcsuhába öltözve visszatér számüzetetéséből és a San Giovanni-templom előtt találkozik barátaival, Giottóval, Foresével, Casellával. Tudja, hogy kedvese, Pia, a maremmai kastélyban szenved, gyermeküket, Gemmát pedig a Malatesták házában őrzik. Sikerül bejutnia a házba és fölfedi magát leánya előtt. Rohamos gyorsasággal következik ezután Francesca és Paolo tragédiája, amely azonban nem a színpadon folyik le. Dante azonban szemtanúja lesz az örök szerelmesek halálának. Időközben t. i. Nello Della Pietra is megtudta felesége árulását s hogy Gemma nem az ő leánya, hanem Dante- Dante veszedelemben forgó leánya megmentésére a házba rohan a ekkor pillantja meg Francesca és Paolo tetemét. A harmadik felvonásban tanúja lesz a költő Pia de’ Tolomei halálának, aki a maremmai kastélyban hal meg. Dante megkísérti, hogy bejusson abba a kolostorba, ahová Nello Gemmát záratta el és kíséretében Bernardino Malatesta a segítőtársa, aki szereti Gemmát. A két ifjú szerelmes azonban a dühöngő Nello kezébe esik. Ennyi csapás és bánat, az emberi nyomorúságnak ezek a szörnyű jelenetei meggyűlöltetik a költővel az életet. .Beatrice sírjára hajtja fejét s Beatrice és Pia szelleme megsúgja neki, hová vannak elzárva Gemma és Bernardino. A negyedik felvonás Avignonban játszik, ahol a papi bíróság kegyetlen törvényt készül ülni az ifjú ■szerelmesek fölött. A pápa szine előtt megfeledkezik Dante a maga bajairól s lángoló szavakkal támad a pápának, így végződik a különös dráma, amely alighanem nagy port fog még fölverni az irodalmi világban. * Gigász és a törpék. A minapában került a milánói Manzoni-színházban bemutatóra Enrico A. Buttinak, a Milanóban lakó jeles drámaírónak ilyen czímű legújabb drámája. A darabot óriási érdeklődés előzte meg, mivel híre járt, hogy a dráma két főszereplőjének modelljei: Giosua Carducci, Olaszország legnagyobb élő lírikusa és Annie Vivanti, ez a nagy és egészen különös tehetségű költőnő. Közismert dolog t. i. Olaszországban, hogy az agg költő rajongott egy időben Annie Vivantiért, akinek élete különben a legsajátságosabb eseményektől tarka. Szenvedélyes természetű nő létére elvetődött Amerikába is s ott a halálba kergetett egy fiatalembert, aki érte rajongott. Ez idő szerint ismét Olaszországban él. Butti drámájában tehát ennek a két híres alaknak szerepeltetését várták a pikantériákra éhesek, csalódásuk azonban fölöttébb nagy volt. Mert akár Butti szándékán múlt, akár a képességén, a drámában igen jelentéktelennek bizonyult ez a két főalak. A gigász Anedeo d’Ascoli, a nagy költő, aki első felesége halála után lobogó szenvedélyre gyulad Olga Mirondi iránt. Ez az Olga Mirondi kalandor lelkű nő, aki csinos érzelmes verseket irdogál, egyébként azonban a legromlottabb lelkű nő. Minthogy a szerelem fogásaiban járatos, nem adja meg magát a költőnek, mire ez nőül veszi. Olga most már szinte leplezetlenül űzi botrányos viszonyait. Mostohaleányának komoly érzelmekkel udvarol egy Mario Leonelli nevű fiatal író. Az ördögi lelkű nőnek nagy kedve telik abban az ötletben, hogy elhódítsa mostohaleányának jegyesét; éjszaka idején egyszerűen megadja magát a fiatalembernek s állandó szerelmi viszonyba lép vele. Egy éjjel, mikor a férjet Rómában hiszi mindenki, Mario lábujjhegyen tart Olga szobájába. Felnyílik azonban a folyosó ajtaja és előtte áll a férj, aki váratlanul visszatért a fővárosból. Erre a legképtelenebb fordulat következik be: az ötölő-hatoló fiatalemberre ráfogja d’Ascoli, akinek bárgyúságánál talán csak az ártatlansága nagyobb, hogy leányánál járt éjnek idején is követeli, hogy házassággal tegye jóvá a család szégyenét. Ártatlan lelkű leánya, nehogy apja gyalázata kiderüljön, elvállalja a bűnt és feleségül megy Marióhoz. Ez az erőltetett fordulat s az erkölcstelen megoldás egyáltalán nem tetszett a közönségnek, a mely pedig sokat mulatott a darab mellékalakjain, a melyek már igen sikerült kópiái élő és szereplő személyiségeknek. Ugyanez a dráma Torinóban került színre tegnap s a közönség itt kedvezőbben fogadta. MŰVÉSZET. ** A Nemzeti Szalon munkaprogrammja. A Nemzeti Szalon tegnapelőtt választmányi ülést tartott, amelyen a tisztikar jelentést tett a legutóbb lezajlott kiállítások eredményéről. E szerint a Paál László-kiállításon elkelt 11 mü 20.800 korona értékben, fizető látogató volt 2014, a karácsonyi ismétlő kiállításon elkelt 9 mü 1892 korona értékben , a téli kiállításon pedig eddig vevőre talált 36 mü 10.610 korona értékben, míg a kiállítást az elmúlt három hét alatt 1540 fizető látogató tekintette meg. A Szalon további munkaprogrammjára nézve azt határozta a választmány, hogy február 8-án nyílik meg Szombathelyen az első kiállítás , a téli kiállítás II. csoportjának a bemutatója február 22-én lesz, márcziusban Szabadkán rendez kiállítást a Szalon, május 1-én pedig nagy rajzkiállítást, melynek módozatait a szombaton tartódó ülésen vitatja meg a választmány. Nagyérdekűnek ígérkezik a Ferenczy Károly műveiből november 15-ikétől deczember 15 éig rendezendő kollektív kiállítás. Ugyancsak a tegnapi válaszmányi ülésen került bejelentésre, hogy a pénzügyminiszter megengedte a Szalonnak, hogy sorsjgyeinek húzását május 5-ére halaszsza. A már eladott sorsjegyek akkor is teljes érvényyel vesznek részt a húzáson, amíg további sorsjegyek még mindig kaphatók a Nemzeti Szalon pénztáránál. TUDOMÁNY és IRODALOM. A Természettudományi Társulat közgyűlése. (Saját tudósítónktól.) A Természettudományi Társulat ma délután öt órakor tartja évi közgyűlését a társulat palotájában. A közgyűlést Wartha Vincze elnök vezeti, ki a tanácskozást a következő beszéddel nyitja meg: Tisztelt közgyűlés ! »A természettudományok minden részének egyaránt való méltatása kiválóan a jelenkor követelménye, melyben a nemzetek anyagi gazdagsága s növekvő jóléte a természet-produktumok és természeterők gondosabb használatán alapszik. Azok a népek, melyek az általános ipari tevékenységben, a mechanika és a technikai kémia alkalmazásában, a természeti anyagok gondos megválasztásában és feldolgozásában hátramaradnak, amelyeknél az ily tevékenység iránti tisztelet a társadalomnak nem minden osztályát hatja át, jólétek fokával múlhatatlanul le fognak sülyedni. Mégpedig annyival inkább, ha szomszéd államok, melyekben a tudomány és ipari mesterségek élénken közlekednek egymással, mintegy újólag megifjodva előre haladnak.« E szavakat Humboldt mondta vagy 60 évvel ezelőtt világhírű munkájában, a »Cosmos«-ban és ma beigazoltnak látjuk minden szavát. A múlt század végét és a jelen század elejét a természettudományok rohamos fejlődése jellemzi. Valóban bámulatos, hogy mily gyorsegymásutánban következnek a kémia, fizika, fiziológia és egyéb természettudományok nemcsak legérdekesebb, hanem az emberiségre nézve leghasznosabb fölfedezései. A szerves kémia bámulatos szintézisei, az új festőanyagok, gyógyszerek és egyéb ipari készítmények mindig új meg új alakban való előállítása; az elektrokémia és elektrotechnika rapid fejlődése, a legnehezebben olvasztható fémek nagyban való gyártása; Röntgen és Lénárt világra szóló felfedezése; a levegő folyósítása ipari czélokra ; a vízgáz mindig nagyobb mértékben való gyakorlati alkalmazása; Marconi és munkatársainak sikere mindmegannyi győzelmei az exakt természettudományoknak. Kitűnően felszerelt laboratóriumokban a búvárok egész serege foglalkozik szebbnél-szebb problémák megoldásával és míg Uiurópa kormányai elég bőkezűen a tudomány újabb és újabb műhelyeinek fölszereléséhez hozzájárulnak, addig Amerika Egyesült Államainak milliomos polgárai áldozatkészsége lehetővé teszi, hogy az amerikai tudós is mondhatni pazar berendezésű laboratóriumokban a kontinensnek főiskolai intézeteivel versenyezhet. És mindazon törekvések czélja az emberi jólét emelése, miáltal lehetővé válik, hogy azok is, kikkel a sors mostohábban elbánt, jobb és munkaképességükkel arányban álló életviszonyok között vívják a ló téri harczot. Azzal, hogy mi a tudomány eredményét népszerű modorban, könnyen érthető módon a közönségnek bemutatjuk, még hazai kötelességet is végezünk, mert alkalmat adunk népünknek, hogy az új vívmányok értékével megismerkedvén, saját maga használhassa fel helyzetének javítására. Most 35 esztendeje, hogy a Királyi Magyar Természettudományi Társulat alapszabályainak megváltoztatásával elfogadta Szily Kálmán indítványát és elhatározta, hogy a természettudományokat népszerűsíteni fogja, vívmányaikat a nemzet minden rétegének hozzáférhetővé fogja tenni. Ma már társulatunk nem áll többé egyedül törekvéseiben, mert 20 évvel későbben boldogult Fodor József, a tudós és jó ember, az Országos Közegészségi Egyesület alapításával az emberiség legnagyobb kincsével, az egészség fentartására és gyarapítására irányított mozgalmat indított meg. »Egészség« czímű népszerű folyóirata az orvosi tudományok népszerűsítését tűzte ki czéljául és a boldogult tudós nem a legkisebb érdeme az a siker, melyet alapításával elért. Mert mit ér a gazdagság, a jólét, egészség nélkül. A természettudományok népszerűsítését írja zászlajára a Szabad Líczeum is, mely saját erejéből kezdte fáradságos, de sikeres munkáját. E munkát folytatni fogja, az állam támogatásával, a Szabad Egyetem. Végre karöltve azokkal az Erzsébet-népakadémaia, népünk legalsóbb, de legfontosabb osztályával — munkással — akarja megkedveltetni a természettudományok vívmányait, felvilágosítani, a természet erejéről útbaigazítást adni, hogy miképpen használja fel saját boldogulásának fokozására. Büszkék lehetünk, hogy mindezen törekvésekben vezérszerep jutott a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak és kívánom, hogy a most már majdnem 1000-re rugó munkatársaink törekvését a jó siker koronázza. A titkári jelentést Paszlavszky József titkár terjeszti elő. A jelentés beszámol a társulat működéséről s kiemeli, hogy a tudományos élet a múlt évben különösen nagyobb hullámokat vert. Előadásainkra — így fejezi be jelentését — mindenekelőtt örömmel jelentem, hogy társulatunknak ama régi vágya, melyet három évvel ezelőtt titkári jelentésemben jeleztem, hogy tartatnának olyan egyszerűbb előadások, melyek a természettudományok egyes ágainak alapelemeivel a tudomány mai színvonalán ismertetnék meg a tanulni vágyó hallgatóságot, a múlt év folyamán teljesült s november 13 ikán Krenner József egyetemi tanár megkezdte az első kurzust »Az ásványok alakbeli tulajdonságairól« s november 15-ikén Entz Géza egyetemi tanár »az állati szervezet és élet alapvonalairól.« Hat-hat előadásból állottak e kurzusok s hiszem, hogy a nagy közönség szabatos ismeretekkel hagyta el mindenkor az előadótermet. Fogadják az előadók fáradságos munkájukért e helyről is köszönetünket. Jelenleg Lengyel Béla egyetemi tanár kurzusa folyik »A kémia néhány alapvető fogalmáról és fontosabb törvényeiről«, s a jövő hónapban báró Eötvös Loránd egyetemi tanár kezdi meg kurzusát »A nehézségről s a földi mágneses erőről«. Reményünk van, t. közgyűlés, hogy e kurzusok egyike-másika nyomtatásban, külön füzetben is megjelenik s akkor teljesedéséhez közeledik majd Boleman István tagtársunknak az az óhajtása is, melyet három évvel ezelőtt szintén kifejeztem, hogy