Magyar Nemzet, 1905. március (24. évfolyam, 54-80. szám)

1905-03-07 / 59. szám

1905. márczius 7. MAGYAR NEMZET. — Spann báró a királynál. Bécsből telefo­­nálják. A mai általános kihallgatáson többek között Spann báró tengernagyot is fogadta ő felsége. — Az osztrák miniszterelnök betegsége. Bécsből telefonálják lapunknak: Gautsch dr. osztrák miniszterelnök meghalt és ágyban fekvő beteg.­­ A Jókai-szobor és síremlék létesítésé­nek czéljaira a Magyar Általános Takarékpénz­tár Részvénytársasághoz (V. József-tér 14.) az eddig kimutatott 3603 korona 20 filléren kívül még a következő összegek folytak be és pedig: Kisfaludy-Társaság 130 korona, Athenaeum Irodalmi és­ Nyomdai Részvénytársaság 300 ko­rona, Olvashatlan aláírás P. . . József küldeménye 6 korona 50 fillér, Dinier Gusztáv dr. 10 korona, Tijverbászi államilag segélyezett községi algimnázium 25 korona 89 fillér. Pancsovai tanfelügyelői ki­­rendeltség gyűjtése: Dózsi Imre polgári iskolai tanár 1 korona, Geestl Béla 1 korona, Csiszár László 50 fillér, Pritsche Ernőné 1 korona, Stei­­nitzer Flóra 1 korona, Lambrecht Péterné 1 ko­rona, együtt 5 korona 50 fillér. Ujverhászi ma­­gánpolgári leányiskola 3 korona, Császári refor­­­mátus egyház 5 korona, Lindner dr. Nagyszeben 5 ko­rona, Gyöngyösi főgimnáziumi tanári testület 10 korona, Országos Szr. Tanító Egyesület 20 korona, 9.-ik m. kir. honvéd gyalogezred tiszti­kar­a (Kassa) 50 korona, 5.-ik m. kir. honvéd gyalogezred tisztikara (Szeged) 50 korona, Fehér Ipoly dr. pannonhalmi főapát 200 korona, Buda­pesti műegyetemi tanári testület 200 korona, 12.-ik­­. kir. honvéd gyalogezred 2 —11 zászló­­alj-para­ncsnokság (M.-Sziget) 20 korona, Klobucsár Vilmos cs és kir. altábornagy 10 korona, Pozsonyi felsőkereskedelmi iskola igazgatósága 20 korona. Összesen 1570 korona 89 fillér. A legutóbbi ki­mutatás összege 3603 korona 20 fillér. Fő­összeg 5174 korona 09 fillér. — Letartóztatott gróf. Pak­sból táviratozzák lapunknak. Borkovszki József György gróf osztrák állampolgárt tegnap letartóztatták. A grófot csalással és lopással vádol­ák. — A megmérgezett színházi festő. A vasár­nap reggeli lapok megemlékeztek már Bianchini, párisi színházi festő titokzatos haláláról. Bianchini az Ambigue-színházban pénteken még végignézte egy darab főpróbáját, a­melynek jelmezei az ő tervei szerint készültek. Nagyon örült a darab sikerének és a főpróba után a színpadra ment, a­hol jókedvűen beszélgetett barátaival és barátnői­vel. Féltizenegy órakor hirtelen súlyos belső fáj­dalmakról panaszkodott. Elmondotta, hogy a színházban egy hölgytől bonbont kapott s utána azonnal nagyon rosszul érezte magát. Tüstént el­hagyta a színházat és haza indult. Útközben be­tért egy gyógyszertárba és csillapítószert kért, de nem lett jobban. A lakásán orvost hivattak hozzá, a­ki morfium-injekcziót adott neki. Bian­chini szombaton egész nap eszméletlenül feküdt a lakásán és este nyolc­ órakor, a­nélkül, hogy magához tért volna, meghalt. Minden jel arra mutat, hogy méreggel ölték meg. Az esetről most a következő részleteket je­lentik lapunknak Párisból: Bianchini ötven esz­tendős ember volt, a­kit egész Párisban tiszteltek. Az összes színházak kosztümjeit ő tervezte és a párisi nagy operának is ő dolgozott. Érdekes, hogy Bianchini hat évvel ezelőtt már majdnem áldo­zatául esett egy mérgezési kísérletnek. A művész ekkor feleségével együtt élt és jóformán alig érint­kezett idegennel. Egy gazdag kereskedő elvált nejét vette feleségül és 1898. májusában az első férj gyakran tett látogatást Bianchiniék Boulevard des Italiens-i lakásán. Az elvált házasfelek, úgy látszik kibékültek, egymással s így annál gyanusabbá tette az esetet, hogy Bianchini 1898. májusának utolsó napjaiban hirtelen megbetegedett. Az orvosok mérgezés tüneteit állapították meg, de Bianchini állapota a gondos kezelés alatt mihamar jobbra fordult. Senki sem tudta, hogy ki volt a mérge­zés elkövetője. Néhány héttel ezután Bianchininé arra kérte egyik orvosát, hogy rendeljen számára atropint, mert a kutyáját akarja megmérgezni. Az orvos előtt gyanúsnak tűnt fel a dolog és felje­lentette az asszonyt. A vizsgálat azzal végződött, hogy Bianchininét vád alá helyezték és az es­küdtszék öt esztendei börtönre ítélte az asszonyt bár férje kijelentette, hogy nem gyanúsítja felesé­gét. Bianchininé később kegyelmet kapott, de a művészt rávették barátai, hogy elváljon tőle. A párisi rendőrség megindította a vizsgálatot, hogy ki adhatta Bianchininek a mérgezett bon­bont, de eddig még semmi eredményre sem jutott. A »Journal« munkatársának Grisser, az Ambigue­­színház igazgatója a következőket jelentette ki: — Azt beszélik, hogy színházamnak vala­melyik hölgytagja követte el a mérgezést. Ez tel­jességgel ki van zárva. A pénteki főpróbán Bian­chini egyáltalán nem volt fönt a színpadon. A nézőtéren foglalta el rendes székét s csakis a nézőtéren jelenlévő barátaival érintkezett. Fel­vonásközökben ünnepelve vette körül a néző­közönség és ekkor eshetett meg, hogy valaki fel­ajánlotta neki a veszedelmes czukorkát. De a színpadra egy pillanatra sem jött föl és a színház tagjaival nem is beszélt. Bianchini 1898 óta, mikor az első mérgezési kísérlet áldozata lett, többször ismételte, hogy elv­érzete van, hogy mérgezés folytán fog meghalni. Szinte rabja volt ennek a gondolatnak. Különben Bianchini már hosszabb idő óta szenved veszedel­mes belső bajban s nincs kizárva, hogy csakis ezen előérzet folytán gondolta más okból fellépett rosszullétét a mérgezés tüneteinek. Párisból táviratoztak lapunknak. A hir­telen elhunyt Bianchini színpadi festő holttestét tegnap felbonczolták. Kiderült, hogy nem mér­gezés, hanem ütőér-m­egrepedés következtében történt belső elvérzés okozta halálát.­­ A kopenhágai hirlapíróegyesület jubi­leuma. A kopenh­ágai újságírók egyesülete fényes ünnepséggel üli meg fennállásának 25 éves jubi­leumát. Az egyesület elnöksége ez alkalommal 18.000 szelvényt adott ki, darabját 1,50 koroná­ért, s e jegy használata nagy kedvezményekre jogosít, így valamennyi színház két napig ingyen előadást tart az újságíróegylet vendégeinek, a vendéglők nagy kedvezményt biztosítanak nekik, az összes művészek és művésznők díjtalanul vesz­nek részt hangversenyeiken, az üzletek, kávéházak ugyancsak szívesen teljesítik az újságíróegylet kedvezményekre vonatkozó kérelmét. Ezenkívül nagy sorsjátékot rendez az egylet gyönyörű nyeremé­nyekkel. — A család réme. Darmstadter György jó­módú nagyfuvaros régi nyár­polgára volt a Ferenczvárosnak. Vállalkozásai révén csinos va­gyont gyűjtött össze és a Márton-utcza 13. száma alatt kétemeletes házat építtetett. Néhány évvel ezelőtt, hogy kiöregedett a mesterségből, vissza­vonult és mint magánzó, családja körében élt. Három fia és egy leánya volt. A leánya férjhez ment egy albertfalvai fűszereshez, az egyik fia építési vállalkozó, a másik vas- és fémesztergályos volt. Valamennyi tehetséges, törekvő fiatal ember volt, csak a hai'piacfijí,, Bereu ez ütött el teljesen testvéreitől. Már gyermek korában te­mérdek bajuk volt vele szüleinek. Az V-ik elemi iskolából csapták ki és azután nem is volt kedve többé iskolába járni. Meglopta az apját, megszökött hazulról, majd újra visszatért, zsa­rolta, csalta a szüleit, a testvéreit, a­­­íg lehetett. A­mikor családja látta, hogy a romlott fiút nem lehet jó útra téríteni, megtagadta a tá­mogatást. Darmstadter Ferencz akkor elment nap­számosnak. A Dunaparton a hajókból zsákot hor­dott, a vásárcsarnokokban a kofák holmijainak kirakodásánál segédkezett. Közben folyton ivott és korhelykedett. A­mikor nem volt pénze, be­állított a szüleihez és nem egyszer kést emelt reájuk. A megijedt szülők végre is kénytelenek voltak pénzt adni a fiúnak. Esztendőkig így tartott ez az állapot. A rendőrséggel számtalanszor meggyűlt a baja és verekedésért, késelésért több ízben le is volt csukva. A­mikor megkérdezték ismerősei, hogy miért folytat ilyen duhaj életet, holott, ha megjavulna, jómódban volna része, rendesen igy válaszolt: — Szégyent akarok hozni a családomra. Utóbb mégis meggondolta a dolgot és beállott a mester-utczai Flóra-gyertyagyárba napszámosnak. Abból a szándékából azonban nem engedett, hogy szégyent hozzon a családjára. Az apja házában, egy czipésznél bérelt la­kást. A­mikor az apja e miatt szólt neki, aassal válaszolt: — Hadd lássa a világ, hogy a többi fiaddal jól bánsz, csak én vagyok a kitagadott gyerek. És folytatta a dorbézolást. A környéken levő összes korcsmákban és lebujokban hires alak volt. Tegnap, vasárnap éjszaka is három óráig lumpolt. Ekkor tért haza és becsengetett a házba. Tudta, hogy apja nyit­ kaput. A házban ugyanis a lakók­nak kapukulcsuk van és az öreg nem tartott ház­mestert. A csengetésre maga Darmstadter György nyitott kaput. Ferencz fia, a­ki alaposan be volt rúgva, a­mikor meglátta az apját, előrántotta a bicská­ját, rávetette magát az öregre és négyszer megszúrta a­­ mellén. Az öreg segítségkiáltásaira kirohantak a házbeliek, Darmstadter felesége, fiai és Stadler Adolf szénakereskedő, a­kik lefogták a dühöngő fiút. Közben előkerült Nagy József 336. számú rendőr is, a­ki átvette a házbeliektől a még min­­dig toporzékoló embert. Ezalatt az öreg vissza­ment lakásába a­honnan egy hatlövetű forgó­­pisztolylyal tért vissza. A sötétben senki sem látta, hogy mi a szándéka az öreg Darmstadter­­nek. A rendőr sem, a­ki még mindig lefogva tar­­totta a fiút. Az öreg ekkor a fiához lépett és a revolvert a bal melléhez szorítva, gyors egymásutánban elsütötte. A két golyó a fiú bal mellébe, a szív fölött hatolt be. Csak a dörrenésre tudták meg, hogy mit mivel az öreg. Nyomban a mentőket hívták, a­kik az apát is, a fiút is a Rókus-kórházba szállították. A fiú ma reggel fél 9 órakor a kórházban meghalt. Az apa sebe is súlyos, de nem életveszélyes. — Kossuth Lajos halálának évfordulója. A tanács utasította a köztemető igazgatóságát, hogy márczius 2- án, Kossuth Lajos halálának évfordulója napján, a kerepesi­ úti temetőben levő sírját megfelelően feldíszítse és kivilágítsa. Egy­úttal a tanács a szükséges költségeket is enge­dély­ezte. A Csokonai-ünnep az egyetemen. Csokonai Vitéz Mihálynak születése századik évfordulója alkalmából vasárnap délelőtt szép ünnepélyt rendezett a budapesti tudomány­egyetem tanári kara és ifjúsága. Az ünnepély a központi egye­tem hatalmas kupolatermében folyt le, a­melyet az ünnepélyre délszaki növényekkel gazdagon ékesítettek föl. Az ünnepély kezdete előtt jóval szorongásig megtelt a terem díszes, előkelő kö­zönséggel. Demkó György rektor és Heinrich Gusztáv prorektorral az élén ott volt az egyetem egész tanári kara s képviselve volt az Akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi-Társaság, továbbá számos más irodalmi és művészi egyesület. Az egyetemi zenekar játékával kezdődött az ünnepély. Majd Demkó György dr. mondott megnyitó beszédet. Ifjabb Lányi Ernő szavalta el ezután Gulyás József egyetemi hallgató pályanyertes szép köl­teményét. Ekkor Beöthy Zsolt lépett a hallgató­ság tomboló ovácziója közben a pódiumra s az ifjúsághoz intézett szózat formájában mondotta el emlékbeszédét. A beszéd nagy lelkesedést kel­tett. Utána R. Maróthy Margit, a Ma­gyar Színház tagja szavalta el Csokonai a Reményhez czimü szép elégiáját viharos tet­szés közben. Madai Gyula, az irodalmi és retorikai szakosztály elnöke, Csokonai és Lil­lája czimü szépen megírott tanulmányát olvasta fel. Kenedich Kálmán Lavottának és Csokonainak A tihanyi echóhoz czimü örökszép dalát és Lengyel Dezső egyetemi zenekarvezető két sikerült dalát énekelte el. A hálás publikum tüntetően üdvözölte és újrázta a művészt. Lengyel Dezső két dalának csinos szövegét Baja Mihály és Zsitvay Tibor ír­ták. Kóczé Antal, a művész-czigány brilliáns tech­nikával játszott el erre néhány gyönyörű régi magyar nótát. A közönség alig tudott betelni já­tékával. Végül Heinrich Gusztáv prorektor rövid szép beszéddel berekesztette a fényes sikerű ün­nepélyt. — Gyilkosság a lakodalmon. Trencsénből távirják. A trencsénvármegyei Szklatinán folyó hó 1-én egy parasztgazda házában lakodalom volt, és mulatozás közben Truc­ly Mihály odavaló parasztgazda kiment és sokáig nem tért vissza. Keresésére indultak és fél óra múlva a korcsma mellett összezúzott fejjel holtan találták. A tettest eddig még nem sikerült kinyomozni. — Nők védelme Németországban. 1903 szep­temberében a feminista egylet utczai őrjáratot szer­vezett, melynek az volt a czélja és hivatása, hogy a védtelen és férfiaktól molesztált nőket oltalom­ban részesítse és a tolakodó aszfaltbetyárokat le­tartóztassa. Az asszonyok eleinte röstelték igénybe venni az őrjárat segítségét, utóbb azonban hozzá­szoktak s most már hivatalosan is konstatálták, hogy az intézmény minden tekintetben bevált. Az őrjáratnak a múlt évben 158-szor akadt dolga, 58 aszfaltbetyárt fel is jelentettek a bi­róság pénzbünte­tésre, valamint 6 héttől 6 hónapig terjedő szabad­ságvesztésre ítélte el őket. A belügyminiszter egyben utasította a rendőrséget, hogy az újonnan szerve­zett patrouille-nak mindenben rendelkezésére áll­janak. — Angol férfidivat. A férfidivatban tudva­levőleg London az irányadó s a londoni legújabb divatot az ország és Európa első gavallérja , Eduard király szabja meg. Az idén gyökeres reformot lép­tetett életbe az angol király a Ferencz József­­kabát és a nadrágdivat terén. Divatba­ n

Next