Magyar Nemzet, 1906. október (25. évfolyam, 232-256. szám)
1906-10-02 / 232. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal Tv., Miksa-utcza 8. Telefonszám: 58—92. Tárosközi (Interniban) 31. Egyes szám helyben és vidéken 2 krajczár. Egész évre 16 korona, félévre 8 korona, negyedévre 4 korona, egy hónapra 140 korona. KRITIKA Í1 KRITIKÁRÓL. Senki és semmi sem kötelezi azokat, akik az új korszakba nem tudnak beleilleszkedni, arra, hogy elhallgassák véleményüket. Persze, ha van. S ha olyan ez a vélemény, hogy valóban • irányítani•hivatott a közvéleményt, a tárgyat nézi, nem a személyeket s nézi a józan ész s '■a nemzeti érdek szemüvegével. A kritikai jogát és kötelességét mindenki elismeri, hanem valóban kritika legyen és ne mindenáron való kellemetlenkedés, szándékos csűrés-csavarás vagy kedvtelés a zavarcsinálásban. Az ilyen kritika csak rontja az igazi, a komoly kritika hitelét, s amennyiben a sajtó útján szólal meg, a tisztességes sajtó hitelét is. Lehetetlen a magyar sajtó egy részét attól a vádtól megkímélni, hogy kritikája nagyobbára ez utóbbi kategóriába vág. Amit a honvédtüzérség körül való utaztában elkövet, abban már alig van nyoma annak a nemes politikai szellemnek, amely sohasem téveszti szem előtt a magasabb czélt, azt, hogy a vélemények összeütközéséből feltétlenül a köznek legyen valami haszna. A honvédtüzérség kérdése úgy áll, hogy a honvédtüzérség meglesz, amint a törvényhozás a szükséges eszközöket megszavazza. Ezzel a világos és félreérthetetlen nyilatkozattal a legellenzékibb lap is beérhetné. E helyett azt a csodálatos és előttünk igazán rejtélyes erőlködést tapasztaljuk, hogy a honvédtüzérség ügyét mindenképpen az új rend ellen akarják használni fegyverül. S a logika szinte tótágast áll ebben a kritikai erőlködésben. Kezdik azzal, hogy a honvédtüzérséget mint nemzeti vívmányt Tisza István gróf szerezte. Tehát leszögezik ezt mint nemzeti vívmányt. Azután ezt a nemzeti vívmányt a sárga földig lecsepülik a létszámemelés miatt. Holott Tisza idejétől egész máig senkinek sem jutott eszébe fennakadni azon, hogy ha a honvédség egy új fegyvernemet kap, azt másként, mint a honvédségi létszám emelésével keresztülvinni nem lehet. Az eszközt tehát, amelylyel egyedül meg lehet csinálni a nemzeti vívmányt, úgy tüntetik fel, mint az új rendszernek a merényletét a nemzet ellen. S még ezzel nem telik be a pohár. Miután előbb szidták a kormányt, hogy a honvédtüzérséget mint nemzeti vívmányt elejtette, most, hogy ennek ellenkezője derül ki, lecsepülik, mert görcsösen ragaszkodik »népnyúzó« tervéhez. Íme-tehát - ezt cselekszik: 1. Támadják az új rendet, mert az a hír, hogy nem csinálja meg a honvédtüzérséget. 2. S ugyanakkor támadják, mert kijelenti, hogy megcsinálja a honvédtüzérséget a parlament hozzájárulásával. Ezen a kétszínűségen kívül még egy szándékos hunczutságot csúsztatnak bele a logikai folyamatba. Azt akarják elhitetni, hogy ebben az országban senki sem gondolt arra, hogy a honvédtüzérség felállítása anyagi áldozatokba kerül. Ez pedig sok ostobaság, mert épp az ellenkezője az igaz. Mindenki tudta, s már a vívmány bejelentésekor nyíltan megmondták, hogy így lesz. De persze, ha most a rosszhiszeműség tábora nem tetetné magát, mintha meglepné, hogy a honvédtüzérség felállítása pénzbe kerül, csupaszon meredne ránk a logikai képtelenség: egyfelől nemzeti vívmánynak tekinteni a honvédtüzérséget, másfelől lecsepülni a kormányt, hogy ezt a vívmányt megvalósítja. Nem ok nélkül bontottuk szét ily módon elemeire az ellenzéki kritikát. Kettős czélunk van. Felvilágosítani egyrészt a közönséget, hogy milyen az a maszlag, amelylyel a nemzeti irány új korszakával szemben a közvéleményt elfogulttá akarják tenni. Másrészt óva inteni magát a sajtót, hogy ne feledkezzék meg a legfőbb érdekről, ne kockáztassa a maga hitelét. A magyar nemzet küzdelmes múltja int bennünket, hogy az ellenzéki kritika jogosultságát óvjuk és tiszteljük. Nemes fegyverekkel és az igazság erejével ■ tartható csak fenn a sajtó hatása a közvéleményre. Diszkreditálni az ellenzékiséget egyet jelent a nemzet ellenőrző szellemének kiirtásával. A közvélemény, mely a politikai kritika hazug és csalfa voltának tudatára ébred, elveszti hitét és bizodalmát és a sajtónak nem lesz igazi hatása olyan korszakban sem, amikor esetleg valóban lehet ok a legélesebb kritika gyakorlására. Kossuth Ferencz Budapesten. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ma délelőtt Soltról a fővárosba érkezett és átvette hivatala vezetését. — Államtitkárok a kiegyezési tárgyaláson. Bécsből jelentik : Szterényi, Popovics és Mezőssi államtitkárok a kiegyezési tárgyalásokra kiküldött magyar szakbizottsággal ma délben ideérkeztek. A kiegyezési bizottságok konferencziáját ma délután négy órakor folytatják. A MAGYAR NEMZET mindent megtud. A MAGYAR NEMZET mindent megmond. Osztrák perfidiák. ------- -------- - A bécsi sajtó meséiből. Ki volt zsidó? A mai napon a kiegyezési tárgyalásokra kiküldött szakbizottságok újból tanácskozni kezdenek. Bár az eddigi tárgyalások eredményéről alig szivárgott ki valami, annyit még a legmérvadóbb körökben sem tagadnak, hogy az új tárgyalások vajmi kevés reménynyel ke,csegtetnek. Az osztrák kabinet, amelyet Beck báró maga harczi kormánynak stigmatizált, a legundorítóbb sajtóhecczet rendezi a magyar kormány ellen. Beck báró miniszterelnök, Goluchowski külügyminiszter és a miniszterelnöknek tett barátja, Sieghardt dr., volt osztrák sajtófőnök, jobbügyhöz méltó buzgalommal sorakoztatják a bécsi sajtót a magyar kormány ellen. A Neue Freie Pressétől a klerikális Deutsches Volksblatt-ig, a félhivatalos Fremdenblatt-tól a Wiener Allgemeine Zeitung-nek nevezett esti pletykádéig (Bécsben Sechs-Uhr Klatsch-Blatt a népies neve), minden lap és nyomtatvány összefogott, hogy a magyar kormányt megrágalmazza, megvádolja, megijeszsze, megrettentse. A naivabb lapok abban találják kedvüket, hogy a magyar kormányt arra figyelmeztessék, hogy Magyarországnak még 1917 után sem kell az önálló vámterület. Ezek a kis együgyűek, akik rettenetes nagyképűséggel viselik szívükön a mi sorsunkat, figyelmet sem érdemelnének, ha nem volnának hű tolmácsai a Beck-kormány nézeteinek és egyáltalán nem tiszteletreméltó szándékainak. USA: A magyar nemzet 1917 utánra sem kívánja az önálló vámterület tényleges állapotán — mondja a Beck báró sajtósa, amiből kiviláglik, hogy Bécsben eszük ágában sincs egy lojális kiegyezésbe belemenni, de ellenkezőleg, Beck báró a most már csak ideiglenes vámközösséget is mind szorosabbra akarja vonni, a magyar ipart mind erősebben akarja az osztrák konkurrenczia vasabroncsával körülszorítani. Komikusabb és ennél is perfidebb az osztrák támadások másik része. A Beck(Goluchowski) duó sajtója ugyanis napokon át egyebet sem tesz,mint hogy a legképtelenebb infámiákkal traktálja a magyar kormányt és a koalícziót. Az osztrák kormány sajtójával »liberális« frakciója abban tetszeleg magának egy idő óta, hogy klerikálisnak nevezi a kormányt, a koalícziót és a függetlenségi pártot és mindenkit, aki él és nem hajlandó a Beck báró füttyszavára tánczolni. Hogy pedig mily komolysággal tr az osztrák sajtó a liberalizmust, a gyár szabadelvűséget, annak ékes bizony hogy ennek a szövetkezeti sajtónak sok orgánuma nap-nap után az apa mesével kedveskedik olvasóinak, Géza igazságügyminiszter zsidó.