Ballagi Géza: A magyar nemzet története 9. A nemzeti államalkotás kora 1815-1847 (Budapest, 1897)
Negyedik könyv. A szabadelvű irány hódítása - V. fejezet. A sérelmek és reformok
SÉRELMEK ÉS REFORMOK. AZ ORSZÁGGYŰLÉS BEFEJEZÉSE. 505 A Ludovicaeum tárgyában az 1832/36-iki országgyűlés által kidolgozott törvényjavaslatot a rendek megint fölterjesztik. Az 1840 november 1-én megnyitandó intézetre 309.000 forintot szavaznak meg, ismét azzal a kikötéssel, hogy az 1808-iki tanítási rendszer a kor kívánalmaihoz képest átalakíttatván, az összes tantárgyak nemzeti nyelven taníttassanak. Ebbe azonban a kormány most sem egyezik bele. Közművelődési törekvéseik meddőségéért a rendek legalább azzal igyekeznek magukat kárpótolni, hogy a nemzeti színház jövőjéről gondoskodnak. A törvényhatóságok adományaiból Pesten felépült színház a vármegye igazgatása alatt nagyon nehezen fejlődött; a városi színházzal, melyben német előadásokat tartottak, aligbírta kiállni a versenyt, mert daczára annak, hogy Pest városa a magyar szinház építésére egyik legszebb terét átengedte s ezen kivűl az építési költségekhez is 15.000 forinttal járult: a polgárság — eredeténél és ízlésénél fogva — a német színházzal inkább rokonszenvezett s azt szívesebben látogatta; ebből természetszerűleg következtek az évről-évre fenyegetőbbé váló pénzügyi zavarok. Jóformán a bukástól kellett tehát megmenteni ezt az intézetet, melyről Tretter György pestvárosi követ elismerte, hogy a főváros magyarosítása érdekében három év alatt megbecsülhetetlen szolgálatokat tett. A törvény, mely a pesti magyar színházat, mint »nemzeti tulajdont, országos pártolás alá veszi«, minden nagyobb nehézség nélkül jut be a A nemzeti szinház belseje. (Vasquez gróf rézmetszete után.)