Magyar Nemzet, 1938. október (1. évfolyam, 32-57. szám)

1938-10-01 / 32. szám

Magyar Nemzet. .■■■■,,■,', ' , ........................................... .......................................-1 ... 1 ........ ■ ■ ■■ —■ I. évfolyam 3­2. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36.— P,FÉLÉVRE 18.—J. NEGYEDÉVRE 9.­, 1 HÓNAPRA 3.- P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FIL.L. Főszerkesztő PETHŐ SÁNDOR 1­9­3­8 október 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VI., ARADI U. 10 TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VI., VILMOS CSÁSZÁR Ú. 65. TELEFON: 126-726* 4 Nemzeti egységet! A müncheni találkozó után, mely az esztelen öldöklés immár alig elháríthatónak látszó ve­szélye helyett visszaadta Euró­pának az emberi észbe vetett hitet, a kétségbeesés helyett a reményt, a biztos pusztulás he­lyett a létezés örömét és jóízét, az idő horoszkópjában szá­munkra, magyarok számára nem a tunya elfekvés, a tétlen álmodozás, a hitvány, civódás áll, hanem mindenekelőtt job­bik önmagunk fellelte, a belül­ről, a lelkek mélyéről létrejövő és kiformálódó nemzeti egység megvalósítása. Az elkövetkező három-négy hónap roppant po­litikai és diplomáciai feladatai és erőfeszítései mindannyiunkat erre köteleznek. Köteleznek arra a mélységes lelki és szociális egységre, amely nélkül minden csupán szavakban hangoztatott nemzeti egység zengő érc és pengő cimbalom. Egy nagy fel­adat magaslik mindannyiunk elébe és ennek a feladatnak mélységes átérzése és átélése kell, hogy átjárja a nemzet min­den egyes fiát. . Nemzetek nagy célokkal nő­nek és kicsiny célokkal össze­töpörödnek. Most végre, egyszer a magyarságnak igazán bele kell nőni sorsába, mely vagy nagy lesz, hősi és magasztos, vagy pedig nem is lesz sorsa. Nem lehetünk többé egymás ellen agyarkodó méhraj, aminek a Leghűségesebb Magyar neve­zett bennünket, hanem olyan mélységesen eggyé kell válnunk, mint imára kulcsolt kéz vagy ha kell, a visszakövetelő ököl. Akik ezeket az időket a maguk kicsiny, silány, egyéni vagy pártpolitikai céljaikra akarják kihasználni, akik egy nagy nem­zet irigylendő és kábító sikereit és eredményeit hitvány vi­szályra és gyűlöletre fordítják le hazai viszonylatban, azoknak most szégyenkezve magukba kell térniök vagy el kell tűnniök. Még egyszer szól, hangzik felé­jük a tanítás: gyűlöljétek meg végre a gyűlöletet! Hiszen ha­rag, káromlás volt már elég és ki tudja, ha magunkba térünk, mit ád az Ég. Mi lehetünk e föld, a Dunavölgye java, min­den keservünk örömre változ­hat, minden veszteségünk győ­zelemre, minden álmunk való­ság, ha megszívleljük az óra tanítását. A felszabadítandó magyarság­gal szemben — s nem hisszük, hogy akadna magyar ember, még ellenfeleink között sem, akit ez a kötelezettség szíven ne ütne — első feladatunk, hogy ne a mások, hanem a magunk erejéből szabadítsuk meg őket. Ehhez pedig az szükséges, hogy vágyaik, ha lehet, még fokozot­tabban ide szálljanak, álmaik, ha lehet, még inkább körül­lebegjék a maradék földet, aka­ratuk, ha lehet, még inkább szi­lárddá és acélossá váljék, újra testvérré lenni a testvértelenség mostoha ideje után. Annyi ideig idéztek , errefelé könnytől elfá­tyolozott szemmel, most, kell, hogy az öröm,, a szabadulás öröm­e csillanjon meg tekinte­tükben. Kell, hogy ne csupán vágyaik virtuális Magyarorszá­gát, hanem az igaz, méltó, ma­gyar szociális földet sóvárogják. Az Úristen nagy próbatételén, mely most ezekben a hónapok­ban nemzetünkre vár, áll az evangéliumi szó: életre-ha­lásra küzdjetek, olyan belső megtisz­tulással, olyan elszántsággal, olyan hűséggel jobbik önmagá­tokhoz és véreitekhez, hogy ez már maga kiváltson egy önkény­telen morális népszavazást és hódítást azon a földön, melynek húsz évig még kövei is fá­jtak idegen bitorlók léptei alatt. A shündheni találkozón megdőlt egy hitvány békemű hazug dunai szisztémája, elestek, szét­váltak a nagy nyugati óceáni peremnépek terhes támaszai, megjött egy cavouri politika valósításának ideje, mely a ma­radék földből, a magyar Piemontból, az eggyéforrott nép mélységeiből szárnyal föl el­­alkudhatatlan álmunk­­ maga­sába, mely fölénk tornyosodik, mint leronthatatlan vár. Mindehhez a nemzeti társada­lom száz százalékos egysége szükséges. A szabad és alkotmá­nyos Magyarország egysége, a szabad férfiak, szabad és szent szolidaritásából származó egy­ség, mely kicsiny erőket is meg­sokszorozhat, míg a viszály a nagyokat is megdöntheti. Rend­del párosult szabadság befelé és ugyanez kifelé, azon testvéreink felé, akik olyan mérhetetlen so­kat szenvedtek a cseh ál­demokrácia szorításában. Nem válthatja fel számunkra az ide­gen zsarnokságot a hazai totali­tás. Kell, hogy érezzék minden vágyukon, álmukon, magyarsá­gukon túl a nagyobb szabadsá­got, a szociálisabb országot. Az idegen prédálók helyébe, akik a Felvidék földjén mindig csak tolakodó idegenek voltak, a hu­sziták martalóchada, Giskra zsoldosai, a Bach-huszár Bezir­­ker csőcseléke helyébe Nagy La­jos, Rákóczi és Kossuth népe várja, hívja, csengi őket. Még a föld is, mintha csontunk volna, még a Duna vize is, mintha benne vérünk folyna, szent örömtől rengedezzen át, csak szívünk maradna kopár, kietlen, vad viszályoktól sebzett, hitvány vetélkedésben vérző és remény­telen?­­ Az utolsó napok nagy leckét adtak abból, hogy mit művelhet az erő. Igen, az erő, mert e föl­dön többnyire csak annyi jog van, illetve csak annyi érvé­nyesül a legszentebb jogból és (Folytatása a második oldalon) Szombatra virradó éjjel a német csapatok meg­kezdték a bevonulást a Szudéta-terü­letre Mindenütt kitörő örömmel fogadták a béke meg­­mentését • Általános megbékélést remélnek a Münchenben kialakult új légkörtől Lengyelország újabb súlyos jegyzéke Csehországhoz A müncheni négyhatalmi egyezmény megvalósítása meg­­­ kezdődött: szombatról virradó éjszaka a, mim... **4 . k átlép­ték az immár eltörölt cseh ■ ha­tárt, hogy a négyhatalmi ta­nácstól Németországnak ítélt te­rületeken átvegyék a hatalmat. A prágai kormány,­, amely a müncheni feltételeket is elfo­gadta, remélhetően a végrehaj­tás tekintetében is lehetővé teszi a katonai megszállás zavartalan lebonyolítását. A müncheni egyezményt min­denesetre az egész világon nagy fellélegzéssel fogadták, mindenki méltatja Mussolini közvetítőszerepét, valamint az angol és francia miniszterelnö­kök bölcs mérsékletét, éppúgy mint Hitlernek, a harmadik bi­rodalom Führerjének szilárdsá­gát. Ebből az egyetértésből ál­talános vélemény szerint további eredmények várhatók, a pénteki közös Hitler-Chamberlain-nyi­latkozat is azt mutatja, hogy szélesebb alapokon meginduló német—angol tárgyalás kezdő­dik hosszabb békeperiódus meg­teremtése céljából. Ugyanilyen, tárgyalások vannak folyamat­ban, sőt már München előtt megkezdődtek Anglia és Olasz-­­­ország között is, úgyhogy nem­ lehetetlen, sőt némi optimizmus­sal valószínűnek is kell mon-­ dani, hogy a cseh válság meg-t­oldása más nagy kérdések kibo­gozásához is elvezethetnek, pél-1 -fául ** a spanyol polgárháború nemzetközi részének elintézésé­hez. Számunkra a müncheni ered­mény természetesen elsősorban a magyar és lengyel kérdésről szóló pótjegyzőkönyvnek szól. A magyar álláspont valamennyi csehszlovákiai nemzetiség ön­­rendelkezését és egyenlő elbáná­sát s ennek keretében a magyar­lakta területek visszacsatolását kívánja és természetesen ugyan­ezt a jogot biztosítani akarja a szlovákok és ruszinok népének is. Lengyelországban bizonyos kedvetlenséggel látják, hogy a lengyel igény nem a szudéta­­­német kérdéssel egyidejűen nyert kielégítést, bár a lengyel nem­zetiben is élénk elégtételt keltett, hogy a müncheni pótjegyző­könyvben a nagyhatalmak kép­viselői — ezúttal először — el­ismerték a magyar és lengyel önrendelkezési jogot a csehszlo­vák államban élő népcsoportok számára. Aminek kiharcolásá­ban természetesen a magyar külpolitikának igen nagy érde­mei vannak. Ami a magyar aspirációkat illeti, ha ezeknek kielégítése nem is állott az első sorban Münchenben, megnyugtató kö­rülmény, hogy Mussolini min­den hír és jel szerint a lehető legnagyobb nyomatékkal képe­ viselte a magyar és lengyel kö­veteléseket s hogy Hitler is csak azzal a feltétellel garan­tálja az új Csehszlovákia hatá­rait, ha a magyar és a lengyel kérdés elintézést nyert. A magyar kérdés ma már mindenesetre európai üggyé vált, amely akkor is szükség­szerűen napirendre kerül, ha lloosevelt szózatának engedve esetleg új európai értekezlet ül össze vagy ha Chamberlain gondolatainak megfelelően át-* szervezik a Népszövetséget s hatékonnyá teszik a 19. úgy­nevezett revíziós szakaszt, ami után talán a tengelyhatalmak is visszatérnek az újjászületett Népszövetségbe. Belső vonatkozásban remél­nünk kell, hogy ha a magyar­ság húsz esztendeig ilyen pél­dás türelemmel és önfegyelem­mel várta a magyar kérdés el­intézését Európától, akkor a most küszöbön álló néhány hó­nap nem­ fogja felborítani a magyar nemzet egyensúlyát, nem töri szét pártszilánkokra a magyar nemzetet akkor, ami­kor történelmi gondolatának­ megvalósítása felé nagy lépése­ket tesz előre. Miért hagyták meg Kárpátalját Csehszlovákiának ? München, szept. 30. (A „Magyar Nemzet'' kiküldőn tudósítójának telefonjelentése..) A péntekre virradó éjszakát egész Vlrinchimn élereit töltötte. Tízezres tömegek tolongtak a Führerhaus bezáró kordona mögött és várakoz­tak órák hosszat a külföldi állami-­­ férfiak szállásai előtt. Éjféltájban­­ még az a hír volt, hogy a meg-­­ beszéléseket a pénteki napon is folytatják, azonban végül is várat­lanul hosszúra nyúló tanácskozás ■itán, éjjel egy óra után jött a je­lentés: aláírták a négyhatalmi egyezményt, amely Csehszlovákia sorsát véglegesen volna hivatott rendezni. A tegnapi napon mindenki csak találgatott, senki nem adott a be­avatottak közül információt a sajtónak. Az esti órákban jól infor­mált helyről sikerült pár közelebbi részletet megtudni a csütörtöki ta­nácskozásokról. A­­ tárgyalások a legkedvezőbb légkörben folytak, Hitler kancellár az első sierctől kezdve elfogadta az angol—francia érvelést, hogy időt kell engedni a csehek számára, hogy nyugodtan ürítsék ki az átadandó területeket. Ezzel az egyetértéssel már el is múlt a háború veszélye. ♦ Ára 10 fillér

Next