Magyar Nemzet, 1938. október (1. évfolyam, 32-57. szám)
1938-10-01 / 32. szám
Magyar Nemzet. .■■■■,,■,', ' , ........................................... .......................................-1 ... 1 ........ ■ ■ ■■ —■ I. évfolyam 32. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36.— P,FÉLÉVRE 18.—J. NEGYEDÉVRE 9., 1 HÓNAPRA 3.- P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FIL.L. Főszerkesztő PETHŐ SÁNDOR 1938 október 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VI., ARADI U. 10 TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VI., VILMOS CSÁSZÁR Ú. 65. TELEFON: 126-726* 4 Nemzeti egységet! A müncheni találkozó után, mely az esztelen öldöklés immár alig elháríthatónak látszó veszélye helyett visszaadta Európának az emberi észbe vetett hitet, a kétségbeesés helyett a reményt, a biztos pusztulás helyett a létezés örömét és jóízét, az idő horoszkópjában számunkra, magyarok számára nem a tunya elfekvés, a tétlen álmodozás, a hitvány, civódás áll, hanem mindenekelőtt jobbik önmagunk fellelte, a belülről, a lelkek mélyéről létrejövő és kiformálódó nemzeti egység megvalósítása. Az elkövetkező három-négy hónap roppant politikai és diplomáciai feladatai és erőfeszítései mindannyiunkat erre köteleznek. Köteleznek arra a mélységes lelki és szociális egységre, amely nélkül minden csupán szavakban hangoztatott nemzeti egység zengő érc és pengő cimbalom. Egy nagy feladat magaslik mindannyiunk elébe és ennek a feladatnak mélységes átérzése és átélése kell, hogy átjárja a nemzet minden egyes fiát. . Nemzetek nagy célokkal nőnek és kicsiny célokkal összetöpörödnek. Most végre, egyszer a magyarságnak igazán bele kell nőni sorsába, mely vagy nagy lesz, hősi és magasztos, vagy pedig nem is lesz sorsa. Nem lehetünk többé egymás ellen agyarkodó méhraj, aminek a Leghűségesebb Magyar nevezett bennünket, hanem olyan mélységesen eggyé kell válnunk, mint imára kulcsolt kéz vagy ha kell, a visszakövetelő ököl. Akik ezeket az időket a maguk kicsiny, silány, egyéni vagy pártpolitikai céljaikra akarják kihasználni, akik egy nagy nemzet irigylendő és kábító sikereit és eredményeit hitvány viszályra és gyűlöletre fordítják le hazai viszonylatban, azoknak most szégyenkezve magukba kell térniök vagy el kell tűnniök. Még egyszer szól, hangzik feléjük a tanítás: gyűlöljétek meg végre a gyűlöletet! Hiszen harag, káromlás volt már elég és ki tudja, ha magunkba térünk, mit ád az Ég. Mi lehetünk e föld, a Dunavölgye java, minden keservünk örömre változhat, minden veszteségünk győzelemre, minden álmunk valóság, ha megszívleljük az óra tanítását. A felszabadítandó magyarsággal szemben — s nem hisszük, hogy akadna magyar ember, még ellenfeleink között sem, akit ez a kötelezettség szíven ne ütne — első feladatunk, hogy ne a mások, hanem a magunk erejéből szabadítsuk meg őket. Ehhez pedig az szükséges, hogy vágyaik, ha lehet, még fokozottabban ide szálljanak, álmaik, ha lehet, még inkább körüllebegjék a maradék földet, akaratuk, ha lehet, még inkább szilárddá és acélossá váljék, újra testvérré lenni a testvértelenség mostoha ideje után. Annyi ideig idéztek , errefelé könnytől elfátyolozott szemmel, most, kell, hogy az öröm,, a szabadulás öröme csillanjon meg tekintetükben. Kell, hogy ne csupán vágyaik virtuális Magyarországát, hanem az igaz, méltó, magyar szociális földet sóvárogják. Az Úristen nagy próbatételén, mely most ezekben a hónapokban nemzetünkre vár, áll az evangéliumi szó: életre-halásra küzdjetek, olyan belső megtisztulással, olyan elszántsággal, olyan hűséggel jobbik önmagátokhoz és véreitekhez, hogy ez már maga kiváltson egy önkénytelen morális népszavazást és hódítást azon a földön, melynek húsz évig még kövei is fájtak idegen bitorlók léptei alatt. A shündheni találkozón megdőlt egy hitvány békemű hazug dunai szisztémája, elestek, szétváltak a nagy nyugati óceáni peremnépek terhes támaszai, megjött egy cavouri politika valósításának ideje, mely a maradék földből, a magyar Piemontból, az eggyéforrott nép mélységeiből szárnyal föl elalkudhatatlan álmunk magasába, mely fölénk tornyosodik, mint leronthatatlan vár. Mindehhez a nemzeti társadalom száz százalékos egysége szükséges. A szabad és alkotmányos Magyarország egysége, a szabad férfiak, szabad és szent szolidaritásából származó egység, mely kicsiny erőket is megsokszorozhat, míg a viszály a nagyokat is megdöntheti. Renddel párosult szabadság befelé és ugyanez kifelé, azon testvéreink felé, akik olyan mérhetetlen sokat szenvedtek a cseh áldemokrácia szorításában. Nem válthatja fel számunkra az idegen zsarnokságot a hazai totalitás. Kell, hogy érezzék minden vágyukon, álmukon, magyarságukon túl a nagyobb szabadságot, a szociálisabb országot. Az idegen prédálók helyébe, akik a Felvidék földjén mindig csak tolakodó idegenek voltak, a husziták martalóchada, Giskra zsoldosai, a Bach-huszár Bezirker csőcseléke helyébe Nagy Lajos, Rákóczi és Kossuth népe várja, hívja, csengi őket. Még a föld is, mintha csontunk volna, még a Duna vize is, mintha benne vérünk folyna, szent örömtől rengedezzen át, csak szívünk maradna kopár, kietlen, vad viszályoktól sebzett, hitvány vetélkedésben vérző és reménytelen? Az utolsó napok nagy leckét adtak abból, hogy mit művelhet az erő. Igen, az erő, mert e földön többnyire csak annyi jog van, illetve csak annyi érvényesül a legszentebb jogból és (Folytatása a második oldalon) Szombatra virradó éjjel a német csapatok megkezdték a bevonulást a Szudéta-területre Mindenütt kitörő örömmel fogadták a béke megmentését • Általános megbékélést remélnek a Münchenben kialakult új légkörtől Lengyelország újabb súlyos jegyzéke Csehországhoz A müncheni négyhatalmi egyezmény megvalósítása meg kezdődött: szombatról virradó éjszaka a, mim... **4 . k átlépték az immár eltörölt cseh ■ határt, hogy a négyhatalmi tanácstól Németországnak ítélt területeken átvegyék a hatalmat. A prágai kormány,, amely a müncheni feltételeket is elfogadta, remélhetően a végrehajtás tekintetében is lehetővé teszi a katonai megszállás zavartalan lebonyolítását. A müncheni egyezményt mindenesetre az egész világon nagy fellélegzéssel fogadták, mindenki méltatja Mussolini közvetítőszerepét, valamint az angol és francia miniszterelnökök bölcs mérsékletét, éppúgy mint Hitlernek, a harmadik birodalom Führerjének szilárdságát. Ebből az egyetértésből általános vélemény szerint további eredmények várhatók, a pénteki közös Hitler-Chamberlain-nyilatkozat is azt mutatja, hogy szélesebb alapokon meginduló német—angol tárgyalás kezdődik hosszabb békeperiódus megteremtése céljából. Ugyanilyen, tárgyalások vannak folyamatban, sőt már München előtt megkezdődtek Anglia és Olasz-ország között is, úgyhogy nem lehetetlen, sőt némi optimizmussal valószínűnek is kell mon- dani, hogy a cseh válság meg-toldása más nagy kérdések kibogozásához is elvezethetnek, pél-1 -fául ** a spanyol polgárháború nemzetközi részének elintézéséhez. Számunkra a müncheni eredmény természetesen elsősorban a magyar és lengyel kérdésről szóló pótjegyzőkönyvnek szól. A magyar álláspont valamennyi csehszlovákiai nemzetiség önrendelkezését és egyenlő elbánását s ennek keretében a magyarlakta területek visszacsatolását kívánja és természetesen ugyanezt a jogot biztosítani akarja a szlovákok és ruszinok népének is. Lengyelországban bizonyos kedvetlenséggel látják, hogy a lengyel igény nem a szudétanémet kérdéssel egyidejűen nyert kielégítést, bár a lengyel nemzetiben is élénk elégtételt keltett, hogy a müncheni pótjegyzőkönyvben a nagyhatalmak képviselői — ezúttal először — elismerték a magyar és lengyel önrendelkezési jogot a csehszlovák államban élő népcsoportok számára. Aminek kiharcolásában természetesen a magyar külpolitikának igen nagy érdemei vannak. Ami a magyar aspirációkat illeti, ha ezeknek kielégítése nem is állott az első sorban Münchenben, megnyugtató körülmény, hogy Mussolini minden hír és jel szerint a lehető legnagyobb nyomatékkal képe viselte a magyar és lengyel követeléseket s hogy Hitler is csak azzal a feltétellel garantálja az új Csehszlovákia határait, ha a magyar és a lengyel kérdés elintézést nyert. A magyar kérdés ma már mindenesetre európai üggyé vált, amely akkor is szükségszerűen napirendre kerül, ha lloosevelt szózatának engedve esetleg új európai értekezlet ül össze vagy ha Chamberlain gondolatainak megfelelően át-* szervezik a Népszövetséget s hatékonnyá teszik a 19. úgynevezett revíziós szakaszt, ami után talán a tengelyhatalmak is visszatérnek az újjászületett Népszövetségbe. Belső vonatkozásban remélnünk kell, hogy ha a magyarság húsz esztendeig ilyen példás türelemmel és önfegyelemmel várta a magyar kérdés elintézését Európától, akkor a most küszöbön álló néhány hónap nem fogja felborítani a magyar nemzet egyensúlyát, nem töri szét pártszilánkokra a magyar nemzetet akkor, amikor történelmi gondolatának megvalósítása felé nagy lépéseket tesz előre. Miért hagyták meg Kárpátalját Csehszlovákiának ? München, szept. 30. (A „Magyar Nemzet'' kiküldőn tudósítójának telefonjelentése..) A péntekre virradó éjszakát egész Vlrinchimn élereit töltötte. Tízezres tömegek tolongtak a Führerhaus bezáró kordona mögött és várakoztak órák hosszat a külföldi állami- férfiak szállásai előtt. Éjféltájban még az a hír volt, hogy a meg- beszéléseket a pénteki napon is folytatják, azonban végül is váratlanul hosszúra nyúló tanácskozás ■itán, éjjel egy óra után jött a jelentés: aláírták a négyhatalmi egyezményt, amely Csehszlovákia sorsát véglegesen volna hivatott rendezni. A tegnapi napon mindenki csak találgatott, senki nem adott a beavatottak közül információt a sajtónak. Az esti órákban jól informált helyről sikerült pár közelebbi részletet megtudni a csütörtöki tanácskozásokról. A tárgyalások a legkedvezőbb légkörben folytak, Hitler kancellár az első sierctől kezdve elfogadta az angol—francia érvelést, hogy időt kell engedni a csehek számára, hogy nyugodtan ürítsék ki az átadandó területeket. Ezzel az egyetértéssel már el is múlt a háború veszélye. ♦ Ára 10 fillér