Magyar Nemzet, 1938. október (1. évfolyam, 32-57. szám)

1938-10-01 / 32. szám

2 igazságból is, amekkora ököl van mögötte. Éppen ezért a vál­ság átmeneti elmúlta, helyi és tüneti kezelése után csak még inkább kell fokoznunk erőfeszí­tésünket, folytatni fegyverkezé­sünket, megragadni és el nem engedni leghűségesebb barátun­kat,­­jó fegyverünket. Jöhetnek, sőt bizonyára jönni is fognak újra idők, amikor számban ki­csiny népnek is nagy jelentősége lesz, ha önmagához mérten, iga­zán helyt tud állni, ha mérlegre tudja dobni joga és igazsága mellé a kardot. Ha van fegyvere és katonája, nem azért, hogy háborút csináljon, hanem, hogy megvédje a békét, illetve, hogy szégyenteli békéjéből dicsőséges békére változtassa. Egy nagy magyar írónő, Tormay Ged­le egyik legszebb írásában, „Viaszfigurák 11 című kötetének egyik legmélyebb da­rabjában írja le az Aeterna Hun­­garia-t. Török járom alól van szabadulóban az ország, sápad a félhold világa és hányatlanak a lófarkas lobogók. Buda fel­szabadítására gyűlnek a hadak, messzi földről jött idegen népek: németek, spanyolok, franciák, olaszok fiai érzik át igazunkat és segíteni akarnak. De Eszter­gom táján két magyar vitéz egy­másnak esik. Annyira már csak vitte őket a haza földjének sze­­retete, hogy kurucból, labancból egyaránt idesereglettek felszaba­dítani a hazát, melyből akkor is nagyobb rész idegen hódoltság jármát nyögte. De ebből a vir­tusból annyira már nem tellett, hogy a konok pártgyűlöletet meggyűlöljék és nagyobb legyen a szent cél szerelme, semmint a különböző utat járók engesztel­hetetlensége. És estefelé a Budá­nak tartó idegen hadak, az ősi magyar átok szörnyű szimbólu­mául, két vértől ázott, beszakadt koponyájú magyar legényt talál­nak az útfélen. Az áhított nagy cél, a szent feladat, a beteljesülő remény küszöbén iszonyatos és szentségtelen, értelmetlen és re­ménytelen halálba bukva ... Ez lenne újra az Aeterna Hungária? Nem és ezerszer nem. Rend és szabadság, egység és erő, öntudat és erély, ez szól felénk erőszavakkal, a né­püket sorsuk felismerésére hívó és annak híján elvesztő történe­lem intéseként. Akként fognak áldani vagy átkozni unokáink, amint ezt a tanítást megfo­gadjuk. Németország komoly terü­leti en­gedményeket kap, amelyek nem csupán a szudétavidékre vonatkoz­nak, de jelentős tömböt nyernek a morva—német határszélen is. A német megszállás a szombati napon kezdődik és pedig a déli határ­vonalon. Karlsbadba és Egerbe előreláthatóan hétfőn vonulnak be, utoljára szállják majd meg a nyu­gati végeket. A megszálló csapatok a reguláris katonaság és felfegyver­zett SS-gánlák lesznek. Megbízható információk szerint a magyar kérdés elvi rendezést nyert és pedig olyan formában, amelyet véglegesnek szeretnének tekinteni. E szerint tárgyalásoknak kell m­egindulniuk a prágai és a budapesti kormány között már a legközelebbi napokban. Ez év fo­lyamán feltétlenül vissza kell csa­tolni a magyarlakta területeket Ma­gyarországhoz. A kijelölt terület egy határsáv, amely Pozsonynál kezdődik és a Traténföldnél végző­dik. Magában foglalja az egész Csallóközt és végig az egész ma­gyar többségű nyelvterületet. Saj­nos, Kassa mindenképpen kiesik már ebből és erősen vitás Pozsony hovatartozása is, amelynek lakos­sága harmados arányban oszlik meg magyarok, németek és csehek között. Úgy értelmezik, hogy amikor a cseh kormány délután megérkezett válaszában elfogadta a négyhatalmi konferencia döntését, úgy ebbe belefoglalta a többi problémát is, amelyek a szorosabb német—cseh kérdésen kívül vannak. Érdekes diplomáciai harc folyt Kárpátalja, tehát a Ruténföld sorsa felől. Megállapították, hogy a ru­szinok el akarnak szakadni Cseh­szlovákiától. Ismeretessé vált a len­gyel kormány állásfoglalása, amely a ruszinokat Magyarországhoz akarta csatoltatni, hogy ezáltal is megteremtse a régóta sürgetett kö­zös lengyel—magyar határt. Ugyan­csak ismeretesek voltak Magyar­­ország igényei, amelyeket Ru­­szinszkóval kapcsolatban mindig hangoztatott. Ennek ellenére Münchenben azt határozták, hogy K­uszinszkó megmarad a Csehszlo­vák Köztársaság keretein belül, de­­ mindenesetre messzemenő önkor­mányzati jogokkal felruházva. Saj­nos, bizonyos részről ennek a dön­tésnek megszületését megakadályoz­ták s ezért nem jön most létre kö­zös magyar—lengyel határ. Döntés történt a szlovákság sor­sáról is, amely a müncheni meg­állapodás szerint megmarad a Cseh­szlovák Köztársaság keretein belül olyan autonómiával, mint aminőt eddig is követeltek. Németország egyre nagyobb meg­könnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy sikerült megmenteni a békét. Ennek az örömnek azáltal is ki­fejezést adtak, hogy Chamberlaint péntek déli elutazásáig állandóan viharos és tüntető ünneplésben ré­szesítették. Béke van: ezt hirdetik az újságok, ezért ujjong a tömeg és Németország különösképpen meg­elégedett, mert úgy kerülte el a fegyveres összetűzést, hogy tekin­télyén, presztízsén csorba mégsem esett. Neuler Mátyás * I Az ünnepélyes aláírás Több mint nyolcórai tanácskozás u­tán Hitler kancellár 0 óra 28 perckor elsőnek írta alá a négy hatalom két példányban készített egyezményét, valamint az ahhoz tartozó néprajzi térképet,­­ amely az átengedésre kerülő szudétanémet területeket tartalmazza. Hitler után Chamberlain angol miniszterelnök, Mussolini olasz miniszterelnök, majd Daladier francia miniszter­­elnök írta alá az egyezményt. A fényképészek megörökítették azt az emlékezetes pillanatot, ami­kor Európa négy legnagyobb or­szágának első államférfiai az utolsó vonást húzták a csehszlovák...vál­ság elintézéseként. Az aláírásra, valamint az egyez­mény és a négy pótnyilatkozat elő­zetes felolvasására a megbeszélése­ken résztvevő valamennyi közvet­lenül érdekelt fél Hitler dolgószo­­bájában gyűlt egybe. A négy kor­mányfő munkatársaikkal együtt kerek asztal körül nagy, kényel­mes klubszékekben foglalt helyet. Itt volt többi között gróf Ciano olasz külügyminiszter, f­ibbentrop német birodalmi külügyminiszter, Léger, a francia külügyminiszté­rium vezértitkára, Sir Horace Wil­­son, továbbá Franciaország, Olasz­ország és Anglia berlini nagy­követe. Német részről e záróaktu­son megjelent még Göring vezér­tábornagy, Hess Rudolf, Hitler he­lyettese, báró Neurath birodalmi miniszter, báró Weizsacker állam­titkár, továbbá a külügyi hivatal több más vezető tisztviselője és Hitler közvetlen környezete. Az egyezmény aláírása előtt az okmányt mégegyszer felolvasták. Német és angol nyelven dr Schwidt követségi tanácsos, francia nyel­ven pedig François­ Poncet berlini francia nagykövet olvasta fel az­­ egyezményt. A pótnyilatkozatok tartalmáról rövid tanácskozás folyt, majd megkezdődött az egyezmény aláírása. Magyar Nemzet SZOMBAT, 1938 OKTÓBER 1 Miután minden további, nyitva­­m­aradt részletkérdést tisztáztak, a főegyezményhez hasonló sorrend­ben aláírták a csehszlovákiai len­gyel és magyar kisebbségek kérdé­séről, a maradék Csehszlovákia biztosítékáról és az egyezményben megállapított nemzetközi bizottság összetételéről szóló pót­okiratokat. A külföldi vendégek Hitler ké­résére ezután beírták nevüket­­a vezérház vendégkönyvébe. Amikor X óra 30 perc körül valamennyi formalitást elintéztek, Hitler vezér és birodalmi kancellár szívélyes szavakkal esköszönettel elbúcsú­zott a külföldi kormányfőktől. Hitler egyúttal a német nép nevé­ben köszönetét fejezte ki az ál­lamférfiaknak fáradozásaikért és hozzátette, hogy népeik bizonyára éppen olyan boldogok, mint a né­met nép, hogy ezt a válságot most már szerencsés befejezéshez sike­rült juttatni. Hitler ezután nagyon szívélyesen kezet szorított Musso­linival, Chamberlainnel és Daladier­­rel. Chamberlain miniszterelnök ki­jelentette, hogy számára nagy öröm volt, hogy Münchenbe jöhe­tett. Biztos abban, hogy az angol nép osztja azokat az érzéseket, amelyekről Hitler éppen az előbb beszélt. Hitler ezután mégegyszer külö­nös szívélyességgel elbúcsúzott a három kormányfőtől és kíséretük­től. Elsőnek Mussolini utazott el Münchenből nyomban az aláírás után, a pályaudvarra Hitler kísérte ki. Másnap Chamberlaint és Dala­­diert Ribbentrop külügyminiszter kísérte ki a repülőtérre. Attolico olasz nagykövet,­­Mastny cseh követ és Weizsacker német külügyi államtitkár. Az angol, fran­cia és olasz nagykövet a kora dél­utáni órákban érkezett meg Mün­chenből, Mestny cseh követ pedig, aki hajnalban Prágába vitte a mün­cheni ultimátumot, a cseh főváros irányából. A bizottságot a további tárgyalások során szakértőkkel is kiegészítik. Hír szerint a résztvevő államok berlini katonai attaséit vonják be technikai szakértőkként a részletes tanácskozásokba. DREZDA BRUMM­­ A Münchenben „megoperált” Csehország ideiglenes térképe. A feketével jelzett területeket október 1-étőlt 7-éig veszik bir­tokba a német seregek. A víz­szintesen vonalazott részek sor­sáról a nemzetközi bizottság dönt, míg a pontozott területe­ken népszavazást tartanak. A csehek „elfogadták”6 a müncheni tervet A Reuter-iroda jelentette: Délután 1 óra lő­­terekor Prágá­ból érkezett hivatalos jelentés szerint a csehszlovák kormány elfogadta a szudétanémet kérdés rendezéséről szóló müncheni tervet. Az elfogadásról a délután folyamán hosszabb közle­ményt adnak ki. Hova vonulnak be október 10-ig a német csapatok ? Beavatott müncheni helyen úgy tudják, hogy azok a müncheni megegyezés 4. pontjában említett túlnyomórészt német területek, amelyeket a német csapatok októ­ber elsejére virradó éjjel kezdenek megszállni és a megszállást október 7-én befejezik, lényegileg a követ­kező helységeket foglalják maguk­ban: Az első területszakasz, ame­lyet október 1-én és 2-án szállnak meg a német csapatok, a dél­nyugati csehszlovák határtól a Cseh-erdő déli részéig, iletve az Ostmarktól északra, Passautól és T­inztől északra­­ terjed. Magában foglalja Wattera és Hohenfurth nagyobb községeket, valamint egy egész sor más szudétanémet közsé­get, amelyeknek legnagyobb része a Moldva folyó mentén fekszik. A második területszakasz, ame­lyet a németek október 2-án és 3-án szállnak meg, Csehszlovákia északi határa mentén húzódik és magában foglalja többi között Bodenbachot, Jetschent, Fried­­landot, Schünlindet, Gross-Schönaut, Schluckenaut, Trumburgot és S­arns­­dorfot. A harmadik területszakasz, amely jóval nagyobb a többi terület­szakasznál és amelyet október 3-án, 4-én és 5-én vesznek birtokba a német csapatok, elsősorban az égeri tartományt foglalja magában. Eger, Karlsbad, St. Joachimsthal, Marien­­bad, Tachau, Neudeck, Chodau, Fischern, Falkenau, Kaaden, Sebas­­tiansberg, Graslitz, Asch, Franzens­­bad, Neumarkt és Hostau nagyobb helységekkel. A negyedik terü­letszakasz, amely október 6-án és 7-én kerül meg­szállásra, Csehszlovákia északkeleti sziléziai határán fekszik és magá­ban foglalja többi között Jägern­­dorf, Freudenthal, Freiwaldau, Alt­­stadt és Jauernig községeket. ­ Már dolgozik a nemzetközi bizottság Berlinből jelentik: Pénteken dél­után öt órakor megkezdődött a kül­ügyi hivatal wilhelmstrassei épüle­tében a müncheni értekezleten meg­alakított öttagú nemzetközi bizott­ság ülése. Az ülésen megjelent Sir Neville K­enderson angol nagykövet, François-Poncet francia nagykövet. A német nép ünnepelte a francia miniszter­­elnököt Amikor D­alakie­r a müncheni szálló kapujából kilépett, a kiván­csiak tömegéből egy német asszony ugrott elő, hirtelen megcsókolta Craladiert és köszönetet mondott neki a német at­yák nevében, amiért megmentette a békét. A francia lapok örömmel számol­nak be arról, hogy Daladier minisz­terelnököt Németországban a ro­­konszenv és a bizalom megnyilvá­nulásaival vették körül és a német tömeg, főképpen pedig a német fia­talság lelkesen ünnepelte Francia­­ország képviselőjét. Sokan remélik, hogy ez a meleg fogadtatás a francia-német viszony általános megjavulásának bevezetője. Mit követel Lengyelország ? A lengyel lapok részletesen köz­üik, hogy mit követel Lengyelország Csehszlovákiától. A vitás terület Kelet-Sziléziának az Olsa és az Ostravvitza közötti része kereken ,100.000 lakossal, s négy kerületet foglal magában: Teschen, Freistadt, Oderberg és Jablunkau kerülete­ket. Teschen városának csel­­ké­zen lévő része 10.GOO lakosú és lakossága lengyel adatok szerint 43% német, 30% cseh és 27% len­­gyel. Az egész Teschen-kerületnek 50.000 lakosa van és ebből 80% lengyel. A kerület leglengyelebb városa Trzynice, ahol a lakosság 70%-a lengyel, a többi kerületek­ben azonban még nagyobb a len­gyelség százalék aránya, így pél­dául Jablonkau városában 95%. A Pulska Zbrojna, a hadsereg lapja jelenti, hogy azok között, akik Csehszlovákiából a határon átmenekülnek, igen nagy számban vannak magyarok is, nemcsak férfiak, hanem­ sok asszony és gyermek is. A magyar menekültek kénytelenek voltak egész vagyonu­kat otthagyni, hogy a cseh csend­­­őrök elől elmenekülhessenek. A lengyel kormány intézkedett, hogy a magyar menekülteknek Német­országon át lehetővé tegyék a Ma­gyarországba való visszatérést.

Next