Magyar Nemzet, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, 1959 JANUÁR 1. Magyar Nemzet A szlovákiai magyarellenes terrorral a népszámlálást akarják meghamisítani a­ legutolsó napokban a cseh­szlovák sajtó és rádió minősít­hetetlen hangon, sőt lehet mon­dani, nyomdafestéket nem tűrő hangon intéz támadásokat a magyar állam közigazgatása és kormányzata ellen. A magyar kormány ismétel­ten megkísérelte úgy Prágában, mint Pozsonyban hivatalos úton megállapítani, hogy mi rejlik a Magyarország ellen szótt és — amint a bécsi rádió szlovák és ruszin nyelvű leadása is bizonyítja —, külföldre is to­vábbadott valótlanságok s rágal­mak mögött. Biztatásokat ka­pott, de a hírszolgálati hadjárat nem szűnt meg. A magyar kor­mány szombaton újra felhívta a prágai kormány figyelmét, hogy ezt a fokozódó agitációt Ma­gyarország ellen, amelyet úgy Cseh-Szlovákiában, mint Cseh­szlovákián kívül folytanak, nem nézheti tétlenül. Nem kívánja azon az úton követni a cseh és a szlovák hírszolgálati szerve­ket, amelyet azok maguknak választottak. Nem tartja méltó­ságával összeegyeztethetőnek, de praktikusnak sem, hogy ezt a szokatlan hangnemet átvegye, amely sem Magyarország, sem Cseh­Szlovákia érdekeit nem szolgálhatja. Továbbra is a leg­jobb viszonyt kívánja fenntar­tani szlovák szomszédjával, amelynek előfeltételét úgy kül­földön, mint magyar földön megteremtette. Sajnos, a magyar közönség széles rétegei, amelyek eddig a legnagyobb barátsággal viseltet­tek a szlovákokkal szemben, a szlovák sajtó hangja és a po­zsonyi szabadtéri előadások után kezdenek megh­ökkenni és ön­kéntelenül felvetik a kérdést, vájjon a minden bevezetés nél­kül mintegy parancsszóra meg­indult magyarellenes agitáció nem azt a célt szolgálja-e, hogy befolyást gyakoroljon a meg­­lepetésszerűleg elrendelt szlovák népszámlálás eredményére? Hi­szen emberileg nem volna ért­hetetlen, ha a szlovákiai magyar kisebbség mesterségesen táplált terror nyomása alatt és a ma­gyarbarát szlovákság, a költött magyarországi rémhírek hatása alatt olyan magatartást tanúsí­tana, amely a szlovák közigaz­gatási hatóságok előzetesen ki­hirdetett optimizmusát a nép­­számlálás eredményét illetően alátámasztanák.­lás ellen. A táviratban a többi kö­zött ez áll: Az a tény, hogy ennek a fontos intézkedésnek keresztül­viteléről a német államtitkárságot nem értesítették, arra enged követ­keztetni, hogy a kormányzat nincs bizalommal ez általa teremtett in­tézmény iránt. A kizárólag szlovák számlálóbiztosok megbízása, a nyelvi törvényeknek teljes ügyei­men kívül hagyása és a német nép­csoport jövője szempontjából rend­kívül fontos népszámlálás előkészí­tésének hiánya lehetetlenné teszi, hogy az államtitkár felelősséget vállaljon ezért az intézkedésért. Pozsony város a szlovák és a prágai kormány meg­kerülésével fordul a német kormányhoz A Neue Züricher Zeitung-ban ol­vassuk a következő bécsi táviratot: Mint az itteni sajtó jelenti, a pozsonyi városi képviselőtestület emlékiratban fordul Karmasin szlo­vákiai német kisebbségi államtit­kár közvetítésével közvetlenül a berlini külügyi hivatalhoz, amelyben lerögzíti mindazokat a kívánságo­kat és követeléseket, amelyeket ez a város Németországgal szemben támaszt, nem informálva a kér­désről a prágai központi kormányt, vagy pedig a berlini cseh-szlovák követséget. Fennáll az a szándék, hogy a jövőben is közvetlen kap­csolatokat teremtsenek Prága meg­kerülésével Pozsony és Berlin kö­zött, ami jellemző a szlovákoknak a csehekkel szemben tanúsított magatartására, valamint ezekkel az állapotokkal szemben tanúsított német beállítottságra. Az említett emlékiratban szóváteszik Pozsony és a szomszédos német birodalmi területek közti határforgalom kér­déseit és mindazon problémákat, amelyek Pozsony városára, német birodalmi területen fekvő birtokai­ból származnak. Az emlékirat állí­tólag azt a javaslatot is tartal­mazza, hogy a német birodalom lé­tesítsen Heimburgban, Pozsonytól nem messze, német területen fekvő községben egy devizahív*­ különösen a Szláv­­ország közötti lenőrzésével . Kar miniszterhez táviratot intézett, amelyben tiltakozik a december 11-ére hirtelen kitűzött népszámla­ A szlovák népszám­lálás trükkjei Pozsonyból jelentik: A népszám­lálás váratlan kiírása az egész szlo­­venszkói közvéleményt meglepte. Az­­Esti Újság megjegyzi, hogy a népszámlálás kiírását éppen olyan meglepetésszerűen rendelték el, mint a december 18. választásokat. A népszámlálás céljáról és lebonyo­lításáról mostanáig sem adtak ki közelebb tájékoztatást, csupán a végrehajtó szerveket tájékoztatták tegnap bizalmas értekezleten. Az egyik rádióközleményben mindössze azt a magyarázatot adták, hogy a népszámlálás célja az, hogy az utóbbi hetek eltolódásai után meg­közelítőleg megállapítsa a mai Szlovákia népi összetétele. A nép­­számlálásra nem adnak ki kérdő­íveket. Az adatokat a népszámlá­lási biztos megjelenésekor kell mindenkinek bediktálnia. Az ada­tok összeírására nézve eddig nem közöltek semmi előírást. A magyar lapok felszólítják a magyar lakosságot, hogy vallja magát öntudatosan magyarnak a népszámlálásnál. Ebből semmi hát­rány nem származhatik; elmúlt már az az uralom Cseh-Szlovákiában, amikor a nemzetiségekre gyakorolt Németország hetvenről száznegyvenre emeli fel a tengeralattjárói számát Az ó­év utolsó napján érde­kes külpolitikai esemény vonta magára a figyelmet. A német kormány bejelentette volt Lon­donban, hogy tengeralattjárói­nak számát meg akarja kétsze­rezni s szombaton jelentek meg az első hírek az erre irányuló angol—német tárgyalásról. A kérdés előzményét abban foglalhatjuk össze, hogy a század elején a német—angol viszonyt Anglia részéről az az aggoda­lom tette bonyolulttá, hogy a német tengeri fegyverkezés Anglia tengeri uralmát veszé­lyeztetheti. A harmincas évek­ben, amikor a német szárazföldi és légi fegyverkezés kifejlődött, Angliát sokáig nem nyugtalaní­totta a német légiflotta kiépí­tése s elégtétellel látta, hogy a tengeri fegyverkezést a német kormány nem újította fel a világháború előtti méretekben. Ezt a tengeri hatalmi arányt sietett lerögzíteni az angol kor­mány 1935 tavaszának a végén, amikor a kibontakozni kezdő abesszín válság, más szóval a­öldközitengeri angol — olasz iszály láttán Anglia megkötötte­zt az emlékezetes flottaegyez­­ényt Németországgal, amely­­­ kimondották, hogy a német déli haderő az angolnak 35 talékáiig emelhető. Ez a szór­ás kivételt egyedül a tenger­járó kérdésében tett, még­­lig azzal, hogy a tengeralatt­­ak űrtartalma a brit tenger­itr­i flottának a 45 százalékáig élhető, különleges okok ese­­pedig a brit tengeralatt­­ik százszázalékával tehető­sentseé. Most a német kormány a szovjet tengeri fegyverkezésére való hivatkozással elhatározta, hogy tengeralattjáróinak szá­mát, amely most hetvenet tesz ki, a kétszeresére, tehát száz­negyvenre emeli. A Daily Tele­­graph hírszolgálata ezt a hírt azzal közli, hogy a világháború végén is ennyi tengeralattjárója volt Németországnak s hogy az új német­­ mellényzseb-tenger­­alattjárók ötszázhetvenöt tonná­sak lesznek, szemben az általá­ban ezertonnás angol modellek­kel. Az angol sajtó szombaton reggel mérsékletet mutat azokkal a német követelésekkel szemben, hogy az 1935. évi angol—német k­ottaegyezmény ki­terjesztése ügyében tárgyalások indul­janak meg a két kormány között. Német részről egyébként azt is köve­telik, hogy a két ország között állít­sák helyre a tengeralattjáró flotta­­egyenlőséget. Természetesen az angol sajtóban részben nyíltan, részben a sorok kö­zött kifejezésre jut, hogy a tárgyalá­sok eredményének döntő kihatása lesz az európai fegyverkezési ver­senyre. Az angol admiralitás köreiben vallott félhivatalosnak nevezhető fel­fogás szerint a flottakérdésben han­goztatott német követelések azzal fog­nak járni, hogy a búvárnaszádok elleni védelmi fegyverkezést az angol flottának azonnal intenzíven mun­kába kell vennie. Ez az álláspont jut kifejezésre a két vezető konzervatív lap, a Times és a Daity Telegraph vezércikkében is. A két lap cikkírói nem vonják kétségbe Németországnak azt a jogát, hogy az 1935. évi német— angol flottaegyezmény alapján ötre emeljék az „A“ osztályba sorozott páncélos cirkálóhajók számát és helyreállíssák Angliával a frúváx­naszád flottaegyenlöséget, íll’akk0 azonban a két vezető an/a- ba!1‘ goztatja, hogy az új íj not­a­ EVROL-EVRE marad a ZKWNIKA ÉVRŐL"ÉVRE TÖBBET M­ajr A* ©S«I©M-RAE»iel BémuTaTTá . . . . . ■»(".! i i... . vi veij»iv.i.ninL»i..F...i ilii i f 'I fc*rályi és udv. hangsierg. VII., Rákócziit­t && Wf* J fel H 'ói- 130-031, 141-335, 137-' ÉBjj Ki Jfl Az ország legnagy- és legszebb rádióter­me BODNÁRÉ RÁDIÓ Vi­mos császár út 60, V-A?: Arjepyzek ing)­ nyomással és különböző fogások­kal­­igyekeztek, a népszámlálás ered­ményét megváltoztatni és a nem­zetiségek jogait csorbítani. A mai népszámlálástól függetle­nül az Egyesült Magyar Párt is nemzeti kataszter felállítására ké­szül. Ugyancsak megtette erre az előkészületeket a német párt is. Az angol sajtó S­zerint az új frottaépítés Anglia ellen­irásai*^j^ program Anglia tengeri hatalma el irányul. . Anglia csak azzal válaszolhat erre német lépésre — írják a lapok hogy azonnal megkezdi további­­ pedórombolók, aknalerakóhajók és sérchajók építését. A lapok nem értenek egészen el a német admiralitás felfogástt amely szerint az 1935. évi egyezmés­ben megjelölt „bizonyos körüli nyele" a német birodalom sze pontjából fennforognak, hogy Ang­tól a búvárnaszád-egyenlőséget ha­zilag kérhesse. A lapok hangozod hogy ezek a „bizonyos okok­rt állottak be és nem tartja’ Í°!/CSI azt az érvelést sem. hvét a szép orosz bu­várnaszád-ref vfrkez®s te szükségessé a néni' ^PLUSU A búi naszádok építése^0 német küv' lésre Anglia 'a'asza nem bú' naszádok é*56’ l,anem ,orPellóra­bolók, a@.•‘lerakó-hajók és más holmi ,jók építése ~ írják a lap sl/ fl8°l lapok egyébként köz a Berlinben tárgyaló angol ) gertT|Éjí'!*i bizottság a német követ srkkel^^'/lln*,C'n számos ellenérvet lel- Ezekről az ellensén ! 3

Next