Magyar Nemzet, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, 1939 JANUÁR 1. Magyar Nemzet Kitől vesznek el és ki kap földet a visszacsatolt területen? Szilassy Béla felvidéki államtitkár nyilatkozata a „Magyar Nemzetinek ”nem állítják vissza a nagybirtokrendszert Dr. Szilassy Béla losonci országgyűlési képviselő, a felvidéki minisztérium államtitkára, a Magyar Nemzet munkatársának a következő nyilatkozatot adta a visszacsatolt terület földkérdésével kapcsolatban. — A visszacsatolt Felvidéken — mondotta Szilassy államtitkár — az elmúlt húsz év alatt a csehszlovák törvények alapján végrehajtott földreform befejezett tény, amellyel számolni kell és amelyet nem lehet meg nem történtté tenni. A magyar államnak legfeljebb azzal a kérdéssel kell foglalkoznia, hogy az oda betelepített csehek és szlovákok helyébe, miután azok többé-kevésbé már elhagyták a területeket, magyar kisgazdákat telepítsen, vagyis a magyar etnikumnak sérüléseit begyógyítsa és ismét helyreállítsa azt az állapotot, amely néprajzi szempontból azelőtt fennállott. Természetszerűen okulva az elmúlt húsz esztendő tapasztalatain, amelyek arra tanítanak, hogy a nagybirtokok adják meg a lehetőségét annak, hogy idegen nemzetiségű telepeket létesítsenek magyar földön. E tapasztalatok következményeképpen a fő cél az kell hogy legyen, hogy kisbirtokok létesüljenek olyan sűrűn, hogy a terület teljesen lakottá váljék és hogy így oda többé más nemzetiségű elemeket ne lehessen betelepíteni. Ennek következtében a magyar kormány elsőrendű feladata az kell hogy legyen, hogy azoknak a magyaroknak juttassa a földet, akik e húsz év alatt nemzethűségükről tanúságot tettek. Ezeknek az ismét kiosztásra kerülő területeknek bizonyos védettségi jelleget is kell biztosítani, körülbelül olyan módon, mint ahogy a Vitézi Rend által kiosztott földek jutottak védettségi állapotba. Erre azért van szükség, hogy az idők folyamán ezek a területek ne kerülhessenek ismét közforgalomba és ilyen úton esetleg más nemzetiséghez tartozó tulajdonosok kezébe. Bele kell kapcsolni ennek a kérdésnek elintézésébe a Vitézi Rendnek azt a tiszteletreméltó törekvését, hogy a rendjébe felvegye azokat a felvidékieket, akiket az elcsatolás következtében eddig nem avathatott vitézzé. És hogy ezáltal erre a területre is kiterjessze a maga nemzetpolitikai befolyását. Arról a kérdésről, hogy e feladatokat a magyar kormány miképpen fogja megoldani, még idő előtti volna nyilatkozni, de remélem, hogy a jövő hetekben ez a kérdés is a kormány tárgyalási anyaga lesz. A részletekről egyelőre csupán a következőket lehet mondani. — A cseh földreformot mindenütt végrehajtották papiroson, de vannak területek, amelyek még tényleges átvételre nem kerültek, noha a cseh földreform megkezdésekor ezeket a területeket is lefoglalták. A kormány fontos feladata, hogy e lefoglalt, de még ki nem osztott területek sorsáról is intézkedjék, lehetőleg abban a szellemben, hogy ezek is kisbirtokosok kezére jussanak. Ilyen ki nem osztott területeknek tekintendők az úgynevezett maradékbirtokok is. Ezek ugyanolyan elbírálás alá kerülnek, mint a többi kiosztandó terület. Nem akarom ezzel azt isesiffeni, hogy olyan középbirtokok hellyel-közzel ne volnának fenntarthatók, amelyek kisbirtokokra való felosztásra nem egészen alkalmatosak. — Belejátszik ebbe a kérdésbe a cseh kormány szolgálatába szegődött némely magyar maradékbirtokos kérdésének az elbírálása is, akiket az elmúlt húsz év alatt tanúsított magatartásuk miatt úgy kell elbírálni, mintha nem magyar nemzetiségűek volnának. Ilyen maradékbirtok ugyanis néhol magyaroknak is jutott. A régi tulajdonosoknak kezén meghagyott területekhez a magyar kormány természetesen nem fog hozzányúlni, amennyiben azokat a Cseh földreform végrehajtása után felszabadították. A cseh földreform során ugyanis az eljárás az volt, hogy mindenekelőtt lefoglalták az öszszes 150, illetve 250 hektáron felüli birtokokat, 150 hektárnyi mezőgazdasági területet és 100 hektárnyi erdő- és legelőterületet számítva. 250 hektár terület volt a törvény szerinti birtok-maximum. A terület lefoglalását bevezették a telekkönyvbe, úgyhogy a lefoglalt területeket sem elidegeníteni, sem megterhelni nem volt szabad a cseh földhivatal engedélye nélkül. A lefoglalás után osztotta fel a cseh földhivatal a birtokokat, a tulajdonos részére csupán azt a területet hagyva meg, amelyet a tulajdonos magának a 150—250 hektáros keretben kiválasztott. Voltak esetek, amikor bizonyos törvényes lehetőségek keretében nagyobb földterületet is meghagytak az eredeti földtulajdonosnak, például műemlék jellegű épületek fenntartására, vagy ahol mezőgazdasági iparvállalatokra voltak tekintettel. A földosztás keresztülvitele után a megmaradt területek lefoglalását a telekkönyvekből törölték és ismét szabad rendelkezésére bocsátották a tulajdonosoknak. Azokat a földterületeket tehát, amelyeket a cseh földreform során a lefoglalás alól felszabadítottak, mi természetesen nem fogjuk felosztani. Arra a kérdésünkre, hogy az eredeti tulajdonosok visszakaphatják-e most a cseh földreform során tőlük elvett, de fel nem oszlott területeket, Szilassy államtitkár ezt felelte: — Lehetőleg nem, mert az az elvünk, hogy a földreformot törvényes alapon hajtották végre. Az ennek keretében tett intézkedéseket a magyar kormány csak nemzetpolitikai indokok miatt veheti revízió alá, nem pedig azért, hogy a régi nagybirtokrendszert ismét helyreállítsa. Budapest jövője Harmincöt év múlva, 1974-ben előreláthatóan 11 millió lakosa lesz a jelenleg 1.060.000 lakosú Budapestnek. Azért mondjuk előreláthatóan, mert, a népesség száma a fővárosban természetes szaporodás útján évenként átlag tízezerrel emelkedik, vagyis 1940-ben egymilliószázötvenezerrel, 35 év múlva másfélmillióra szaporodunk. Budapest bevándorlás útján lett népessé, mert a természetes szaporodás igen lassú és függ a gazdasági jóléttől, betegségektől, bevándorlásra azonban a jövőben nem számíthatunk, amikor egyesek az innen való kivándorlást ajánlják. A nagyvárosok alkalmazkodnak a fejlődés várható irányához, sőt készülnek is a jövőre. Ezt legjobban példázza az 1939-iki newyorki világkiállítás, amely egyenesen meg fogja mutatni azt, hogy a jövőben miként fog lakni, közlekedni a nagyváros embere és milyen utakra lesz szükség, hogy a világvárosok megnövekedett forgalmát lebonyolítsák. The world of to-morrow (a holnap világa), ezzel a jelszóval rendezik a newyorki világkiállítást. Egy gyönyörű női akt lebbenti fel a fátyolt, a kiállítás bejáratánál. A gyorsvasút és az autóbusz kiszorítja a villamost A mi BSZKRT-unk hiába kísérletezik a villamoskocsik modern berendezésével, mert az autóbusz már elhagyta a villamost. Gyorsabb közlekedés kell a nagyvárosok lakosainak, a villamosok először a város belsejéből tűnnek el, így történt Newyorkban is, hogy átvegye a helyüket a gyorsvasút és az autóbusz. Egészen új utakra lesz szükség, mégpedig aszfaltos útra, mert a mai burkolókő erősen rongálja a géperejű kocsik sllézát és drága a gumikopás. Egyes városrészek is kicserélődnek, az eddigi szűk utcákat például a mi Belvárosunkban is, nagy költséggel ki kell szélesíteni. De a lakásviszonyok is meg fognak változni, mert a jövő Budapestjének Belvárosa, épp úgy, mint London Piccadillyje, vagy Chicago Loopja, üzleti negyeddé válik és este kihalt lesz. Át kell térni lassanként az osztatlan munkaidőre is és délután öt órakor az emberek munkájukat elvégezve a városból egészséges levegőjű, környéki otthonaikba, a kertvárosokba fognak kiutazni. Meg fog szűnni az egészségtelen bérkaszárnya-rendszer, a mostani újfajta bérház éppen nem felel meg az egészségügyi követelményeknek, háromméteres és két méter nyolcvan centiméter magasságú szobáival. A jelenlegi komfortos szoba hallos lakásoknak még a bútorzata is átalakult. Az ágyat elhagytuk, hogyha betegek vagyunk, le se fekhetünk, mert csak rekamierünk van, az otthon bensősége elveszett, a látogatók számára, a vendégeknek akarunk a kevésből minél többet mutani. Budapest a háború előtt a kávéházak városa volt, most azonban a kávéházból is kifelé megyünk, mert mind többet be kell zárni. Az öt-hatszobás lakás kiadhatatlan, mert szegényedünk, ellenben az egy szoba-konyhásban nagy a hiány. A komfortos egyszobás bére ezer, ezerkettőszáz pengő, a hatszobásé majdnem annyi, mint a négyszobás lakás bére. Tovább élünk! A főváros sokat költ egészségügyre, Pest vármegyének például máig sincs közkórháza, de Budapestnek számos kórháza van és azokat a vidékiek h igénytensá. TO WOLRSMKKff'1® úgyhogy a budapesti ember alig jut betegágyhoz. A fertőző betegségek elleni védekezésben előljárunk. A halálozást sikerült csökkenteni és az átlagos életkor a háború előttivel szemben mintegy nyolc évvel emelkedett. A nagyvárosi ember gondja sok, s ezt növelik a közterhek is, főleg a nyugdíjteher, ami nem kisebbedhet, hogyha már ötvenkét éves embereket is nyugdíjba küldenek, ami szinte anakronizmus, mert a fiatalságnak másképp is lehet helyet csinálni. Az átlagos életkor növekedésével az emberek tovább akarnak dolgozni és a szolgálati időt is ki kell majd tolni. Mi másképp ruházkodunk, mint a régiek, mert most javarészt minden a külsőségre megy, a leányok még télen sem öltöznek fel elég melegen. A gyermekek szívét már a főváros iskoláiban is alapos vizsgálat alá veszik, amióta a sport inkább rekordra megy és már nem játék. A mai sportolás nem a test megerősítését, hanem gyöngülését eredményezi, hanem szorítják viszsza a rendes mederbe. Egyre több szemüveges fiatallal és gyermekkel találkozunk, a szemüvegviselés helyes, mert a fiatalság szemét védeni kell. A helytelen cipőviselés következtében a magasszárú cipő teljesen kiment a divatból, több lett a talpbetétet hordó ember is. Műveltebbek lettünk Hatvan évvel ezelőtt a tizenöt éven felüli lakosságnak 31,5 százaléka nem tudott írni-olvasni, minden második nő írástudatlan volt s minden ötvenötödik férfi analfabéta. Hála a főváros közoktatásánál, az analfabéták száma most 3,7 százalék, száz férfi közül 1,4, a nők közül minden huszonötödik nem tud írni-olvasni. A főváros lakosságának nagy része iparból és kereskedelemből él, de sok a hivatalnok is. Annak nem szabad megtörténnie, hogy felsőkereskedelmi iskolát és felső ipari szakiskolát végzett fiatalemberek az érettségi után közhivatalnoki állásokra pályázzanak, amire még ma is sok a példa. Az olcsóbbodás irányában át kell alakulnia a közélelmezésnek is. New York élelmezését négyszáz nagykereskedő bonyolítja le, Budapesten háromezer szatócs van, mert nálunk nincs kifejlődve az igazi nagykereskedelem. Meg fog szaporodni a vásárcsarnokok száma, ugyanis a piackutatás megállapította, hogy a csarnokok közelében az élelmiszerárak alacsonyabbak. Aki kételkedik ebben, a Vámházkörútról, ahol 10—15 százalékkal olcsóbbak az árak, sétáljon át a Gellért térre. Hatalmas fürdőpropagandára van szükség, különösen gyógyfürdőink érdekében, a budapesti fürdők bennszülött törzslátogatói ugyanis gyérülnek, miután a komfortos lakásokban fürdőszoba is van. itaahaui B&eBt3 la műyen kell megcsinálni, mert megvan, ugyanis az a kétszázezer ember, aki a fővárosban keresi kenyerét és a rossz lakásviszonyok következtében menekült a perifériákra, tulajdonképpen a fővároshoz tartozik. Szaporodik a válás A házasságok körül komoly baj nincs, mert a fiatalok a nehéz megélhetés ellenére az eddiginél nagyobb számban házasodnak. Ezer lakosra 1930-ban 10.9, jelenleg pedig ezer lakosra 11.3 házasságkötés esik. A kelengye szegényebb. A háború előtt a gazdag leány pár tucat inggel ment férjhez, ma pedig hat darab selyem, vagy műselyemkombinét kap. A menyaszszony huszonnégyszemélyes abroszt és annyi ágyhuzatot vitt magával, hogy még az unokáknak is maradt belőle. Érdekes az 1937-ben kötött vegyesházasságok aránya. Kétszáznegyvennégy katolikus kötött házasságot zsidóval, továbbá hatvan református és huszonöt ágostai evangélikusnak zsidóval kötött házassága fordult elő. Emelkedett a válóperek száma is, mégpedig ezerre átlag nyolc válás esik. Sok házasságot már az első évben fel kellett bontani. 1936-ban 2000 házasságot bontottak fel. A tíz-tizenöt éves házasságok közül négyszáztizenhat, a tizenöt-húsz éve tartók közül százkilencvenhat végződött válással. Egy foglalkozásban feltűnő a visszaesés. Egyre kevesebb a szülésznő, mégpedig azért, mert a szülést legkönyebben a kórházban bonyolítják le. Szirmay Ödön Sztratoszféra-gépek az angol légivonalakon Londonból jelentik: Az angol légiforgalmi vonalakon a Daily Telegraph szerint új, hatalmas repülőgépek kerülnek forgalomba, amelyek 18 utassal és 1500 kilogramm postával megterhelve óránként 400 kilométer sebességet lesznek képesek kifejteni. Egy második típus pedig, amelyet sztratoszfératípusnak neveznek, 480 kilométer sebességgel fog repülni óránként. Mind a két típusnak 5000 kilométer lesz az akciórádiusza. Az angol légügyi minisztérium a legnagyobb figyelmet szenteli a polgári légiforgalomnak, mertaz a meggyőződése, hogy ennek a légi fegyverkezés kiépítésével párhuzamosan kell fejlődnie. SZöreltjön ca *rifetafeU, OUfAi JutShajtó!