Magyar Nemzet, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-01 / 26. szám
•4 118 f % :iö;UV -Magyar Nemzet II. év, 26. sz. Szerda ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36.-P. FÉLÉVRE 18.-P NEGYEDÉVRE 9.-, 1 HÓNAPRA 3.- P. EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL. VASÁRNAP 20 FILL. Főszerkesztő PETHŐ SÁNDOR 1939 február 1. SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VL. ARADI 0.• TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL, BUDAPEST ,VI. VILMOS CSÁSZÁR ÚT 66. TELEFON: 126-726* . Akinél a helyzet kulcsa van (f. a.) Chamberlain szombati és Hitler hétfői beszédét a világsajtó különféle jóslatokkal és találgatással harangozta be. Általában a szeptemberi háborús válság esetleges megismétlődéséről írtak a nyugati lapok. Szeptemberben az angol kormány az előtt a probléma előtt állott, hogy erélyt mutasson-e Németországgal szemben, vagy engedékenységet. Maga Chamberlain azon a véleményen volt, hogy erélyes fellépéssel csak provokálnák Németországot, viszont engedékenységgel biztosíthatják a kölcsönös áldozatokon alapuló békét. Hitler később kijelentette, a nyugati hatalmak esetleges erélyes fellépésétől sem hagyta volna magát megfélemlíteni, szeptember végén pedig valamennyien láttuk, hogy lekenyerezni sem hagyta magát Németország a nyugati engedékenység láttán s valóban egészen keresztülvitte akaratát. Most az angol sajtó egy része szerint Chamberlain hasonló probléma előtt állott volna. Némelyek ugyanis Angliában azt várták, hogy Hitler hétfői beszédében a német gyarmatok sürgős visszaadását fogja követelni és hogy a Franciaország ellen irányuló olasz törekvéseket a német fegyveres erő felmutatásával fogja alátámasztani. E szerint tehát Chamberlain azért sietett rámutatni az angol fegyverkezés méreteire és ütemére s azért hangoztatta, hogy Anglia nem hátrál meg mások fegyveres fenyegetése elől, hogy ennek hatása alatt Hitler enyhébben fogalmazza meg külpolitikai programját. Hitler mindenesetre mérsékeltebb volt hétfőn este, mint amilyennek az angol háborús párt jósolta. Minden eddigi nyilatkozatánál tartózkodóbban fogalmazta meg a német gyarmatok visszaadására irányuló német törekvést és az olasz aspirációkkal is olyan formában vállalt szolidaritást, hogy nem volt agresszív Franciaország és Anglia irányában. Ennek ellenére úgy látjuk, merő képtelenség volna azt hinni, hogy a szombati Chamberain-nyilatkozat bármiképpen is befolyásolta Hitler hétfői beszédét, amelyről egyébként is azt jelentették, hogy annak szövegét a Führer már csütörtökön megfogalmazta. A mi benyomásunk a két beszéd tartalmának és tenorjának összehasonlításánál inkább az, hogy Hitler és Chamberlain természete anynyira eltér egymástól, hogy rájuk is illik, amit Imrédy legutóbb magyar belpolitikai vonatkozásban mondott, nevezetesen, hogy nem ugyanazt a nyelvet beszélik. A Chamberlain-beszédnek mindenesetre két része volt. Az egyik inkább a külföld számára meghatározta a brit külpolitika vezető elveit, a másik pedig elsősorban befelé, az angol közvéleménynek szólt. A programatikus rész azért érdekes, mert Chamberlain szemmel láthatóan tovább fejlesztette a brit külpolitika eddigi elveit. Legutóbb 1936 november 21-én, Leamingtonban még Eden foglalta pontokba, hogy Anglia milyen esetekben volna hajlandó fegyvert fogni. Először, úgymond, Nagybritannia és a birodalom védelmében, másodszor a szövetségesek, Franciaország, Belgium, Irak és Egyiptom vétlen megtámadtatása esetén, harmadszor pedig olyan megtámadott államok védelmében, amelyekre nézve, Anglia véleménye szerint, ráillenek az együttes biztonsággal összefüggő népszövetségi szakaszok. Edennek e pontjait utódja, lord Halifax is megismételte 1938 tavaszán, szeptember 27-én pedig Chamberlain ezeken a pontokon is túlment, amikor nevezetes rádióbeszédében kijelentette, „ha az volna a meggyőződésem, hogy egy nemzet az erejével keltett félelem révén dominálni akarja a világot, akkor az volna az érzésem, hogy azzal szemben ellenállást kell kifejteni, ilyen uralom alatt nem volna érdemes élni olyanoknak, akik hisznek a szabadságban". Ezzel Chamberlain az Anglia számára érvényes háborús okok közé újabb, hegemóniás pontot is besorozott, mostani, szombati rádiónyilatkozatában azonban ezt a pontot kiterjesztette, amikor ezt mondotta: " Angliának készen kell állania a védekezésre minden támadással szemben, amely akár az ország s a nép, akár pedig a szabadság elvei ellen irányul, amely szabadságelvvel a demokrácia léte függ össze. Ismerjük el, az angol miniszterelnöknek ezzel a mondatával valóban győzött a világnézeti külpolitika. Chamberlain ugyanis nemcsak általánosságban a szabadságelvet sorolta az Anglia által megvédendő ügyek közé, hanem emellett az elvont és éppen ezért sokféleképpen értelmezhető elv mellett azt is kimondotta, hogy a demokratikus nagyhatalmak közös háborújára gondol. Különben, hogy a világnézeti külpolitikához az angol kormány is csatlakozott, azt (Folytatása a második oldalon) Chamberlain változatlanul optimista az olasz-angol és a spanyol kérdésben Az angol miniszterelnök Hitler beszédéről is nyilatkozott Hitler hétfő esti rádióbeszéde után a nemzetközi politika legközelebbi stációjára már huszonnégy óra múlva sor került. Kedd este ugyanis Chamberlain nyilatkozott a külpolitikai helyzetről az angol alsóházban. Szavainak lényegét abban lehet összefoglalni, hogy Hitler beszédére igen udvariasan reflektált s kijelentette: Hitler beszéde nem keltette azt a benyomást, mintha a német kancellár újabb válságba készülne dönteni Európát. Ugyanakkor igen melegen beszélt az angol-olasz viszony kilátásairól s mint a Daily Telegraph hírszolgálatának alább olvasható híre mondja, Chamberlain optimista nyilatkozatának szövegét Mussolini előzőleg ismerte. Ha ez az értesülés helyes, meglepően nagy intimitásra vall az angol és az olasz kormányelnök között. Londonban egyébként Chamberlain beszédéből azt a következtetést vonták le, hogy Mussolini biztosította az angol miniszterelnököt, hogy a spanyol háború után kiegyezik Franciaországgal. Ez a hír mindenesetre alkalmas arra, hogy az európai béke huzamosabb fenntartásába vetett reményt megerősítse. Az alsóház külpolitikai vitája Kedden az angol parlamentben ifjabb Henderson Artúrnak Hitler kancellár hétfői beszédére vonatkozó kérdésére felelve, Chamberlain miniszterelnök a következőket mondotta: — Üdvözlöm Hitler kancellár tegnapi beszédének azokat a kitételeit, amelyekben hangsúlyozta, hogy az angol és német nép közötti kölcsönös bizalmat és együttműködést kívánja. Örömmel ragadom meg ezt az alkalmat, hogy újból kifejezzem azokat az érzelmeket, amelyekben az angol kormány és nép teljes mértékben osztozik. Jelenleg az angol és német kormány között nincsen szó tárgyalásokról. Örömmel állapíthatom meg, hogy nemrég az angol és német ipar képviselői között megbeszélések folytak kereskedelmi ügyekről. Sir John Nall képviselő megkérdezi, folytatnak-e tárgyalásokat a közeljövőben az angol és német kormány között. Chamberlain: Nem. T. Smith felvilágosítást kér a miniszterelnöktől a cseh-szlovákiai helyzetről. Chamberlain miniszterelnök: A kincstári kancellár már nyilatkozott a Cseh-Szlovákiával folytatott kölcsöntárgyalások befejezéséről. Ezenkívül az egyetlen újabb figyelemreméltó fejlemény az a békés elintézés volt, amely a csehszlovák és magyar kormány között bizonyos január 6-i és 10-i határincidensek ügyében létrejött. Mander ellenzéki szabadelvű: Meg van-e elégedve a miniszterelnök azzal a boldog új élettel, amelyet most a csehszlovák nép élhet? Chamberlain nem feleltük: Mussolini elsősorban és mindenekelőtt világosan kijelentette, hogy Olaszország politikája békepolitika és hogy a béke érdekében bármikor örömmel használná fel befolyását, ha annak szüksége felmerül. Hangoztatták továbbá vendéglátó gazdáink, hogy a Berlin— Róma-tengely az olasz külpolitika lényeges pontja Részünkről hasonlóan világosan kijelentettük, hogy az Anglia és Franciaország közötti szoros együttműködés az angol politika alapja. A Földközi-tengert illetőleg Mussolini megelégedését fejezte ki az angol—olasz egyezmény feltételeivel és ismételte, hogy Olaszország híven be akarja tartani az ebből az egyezményből származó kötelezettségeit. — Egyetértettünk abban, hogy haladéktalanul megkezdjük egyrészt Olasz-Kelet-Afrika, másrészt Szudán és a szomszédos brit területek közötti határ módosításáról szóló megbeszélést. A Szudánra vonatkozó tárgyalásokban természetesen az egyiptomi kormány is részt fog venni. — Nem titkoltuk el sajnálkozásunkat azon, hogy Olaszország Franciaországhoz való viszonya újabban megrosszabbodott. A későbbi megbeszélésekből megértettük, hogy a spanyol kérdés a nagy gát Franciaország és Olaszország között és a spanyol háború befejezése előtt alig járna eredménnyel a két ország közötti tárgyalás. Ugyanakkor hangsúlyozta Mussolini, hogy a spanyol viszály befejezésével Olaszországnak nem lesz semmi kérnivalója Spanyolországtól és gróf Ciand lord Halifaz-szel folytatott további beszélgetése során önként újra megerősítette az angol kormánynak már előzőleg adott biztosítékot, amely szerint Olaszországnak nincsenek területi terek- Chamberlain római látogatása Az interpellációk befejeztével Chamberlain miniszterelnök tájékoztatta a házat római látogatásáról. — őszinte örömmel üdvözöltem — mondta — a Mussolini meghívása által nyújtott alkalmat, hogy megújítsam a vele való személyes érintkezést, amely Münchenben létrejött. Útközben Párizsban találkoztunk a francia miniszterelnökkel és külügyminiszterrel és a két országot közösen érdeklő ügyekről folytatott beszélgetésünk megerősítette a két kormány közt már régebben létesült általános felfogásbeli azonosságot. Legyen szabad itt megismételnem — folytatta Chamberlain — Mussolini úrnak táviratilag már egyszer kifejezett legmelegebb személyes köszönetemet és mélységes hálámat azért a fogadtatásért, amelyben nemcsak Rómában, hanem egész útunk során részesültünk. — A külügyminiszter és én — így folytatta Chamberlain — két hosszú megbeszélést folytattunk Mussolinival és gróf Cianóval január 11-én és 12-én a Palazzo Veneziában. Ezek a megbeszélések a teljes őszinteség légkörében folytak le. Senki sem várta, hogy bármelyik oldal el fogja fogadni a másik oldal összes érvét és nézetét, de jóllehet, nem jelenthetjük, hogy minden pontban egyetértettünk, mégis elértük célunkat, mert abeszélgetések után mindegyik oldal világosabban belelátott a másiknak álláspontjába, mint azelőtt. — Programszerű tárgyalásokat nem folytattunk, megbeszéléseink tájékozódó és nem formaszerű jellegűek voltak. — Habozás nélkül közölhetem a Házzal, hogy a beszélgetésekből a következő benyomásokat szerez Ára 10 fillér .