Magyar Nemzet, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-01 / 49. szám
2 szellemű „Verpöbelungs“-folyamat elfogta a nagy városok lakosságát, amikor nagyon nehéz kimondani az igazságot és talán a girondisták sorsa vár a tisztességes emberre. Eckhardt Tibor a magyar nép igazi felfogását és a gyakorlati megvalósítást szem előtt tartó beleegyezését juttatta szóhoz. A történelem ítélőszéke előtt Eckhardt Tibor beszéde felkiáltójel lesz, amely a gyűlöletnek ditirambusai között kifejezést mert adni a magyar józanságnak, a magyar parasztság és a fajtájából nőtt vezetőosztály úri érzéseinek. Valljuk azt, amit Eckhardt Tibor mondott, hogy van egy túltengő zsidó szellemi befolyás a magyar kulturális életre, amelyet le kell fojtani és amelyet meg kell szüntetni. Viszont ezt a zsidókérdést nem lehet elintézni sem Magyarország 94 százalékát kitevő keresztény lakossága ellen és főleg nem lehet elintézni a magyarság érdekei ellen. Lehet, hogy Eckhardt Tibort ezért a beszédért a túlzó jobboldalról éppúgy, mint zsidó oldalról meg fogják kövezni, viszont a történelmi magyarság szemében az ő felszólalása volt az a megnyugtató momentum a szenvedélyességnek és a gyűlölködésnek, az állások iránti mohóságnak tülekedő zsivajában, amely egyedül képes átvezetni a mai általunk is roszszult korszakból a holnap új szociális Magyarországába. Magyarországon a zsidókérdés nem az egyedüli, van itt más kérdés is, talán épp anynyira égető. Úgy látszik, hogy e másik szövevény képviselői azért akarják elterelni a magyarság figyelmét tisztán csak a zsidókérdésre, mert ez érdekükben áll. Eckhardt Tibor beszéde meggyőzte azonban az egész magyar közvéleményt arról, hogy a zsidókérdés jogos felgöngyölítése mellett más kérdéseket is meg kell oldani. Ezeket éppen úgy humánusan és türelmesen akarja kezelni a magyarság, mint ahogy Szent István intelmei Imre fiához azt ennek a népnek örök életére vonatkozóan előírták. tok, hogy itt évtizedes vagy majdnem évszázados mulasztásokat teszünk jóvá. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy abban az időben tökéletesen fel lehetett ismerni a helyzetet, hiszen hetven évvel ezelőtt élt embertől nem követelhetjük azt, hogy a mai helyzetet előre lássa. De az eredmény, amely rövid évszázad alatt kialakult, nyilvánvalóan olyan állapotot teremtett meg, amelyet ma már csak nagyon radikális rendezéssel lehet orvosolni. Mi nem tehetünk erről. Nem állítom azt sem, hogy azok tehetnek róla, akik 50 évvel ezelőtt éltek, de a probléma itt van, ezt rendezni kell, akár tehet róla valaki, akár nem. „Nagy nehézségekkel és küzdelmekkel kell számolnunk”” — Minthogy radikálisan kell belenyúlni a dolgokba — folytatta Teleki Pál —, ennek következtében világos az is, hogy az, amire vállalkoztunk, nagy dolog. Nagy dologra vállalkoztunk és keményen állni kell ezt a harcot. Nehézségekkel fog talán járni ez a harc, ezt sohasem titkoltuk és mindig nyíltan megmondottuk. Meg is kell mondani, mert ha a keresztény társadalom ezt nem érzi át, nem volna képes azt megvívni. Át kell érezni e harc nehézségeit, de minden harc, minden háború nehéz, minden háború nélkülözésekkel jár. A katonákra nézve sokszor éhséggel, szomjúsággal, a felelősek részére bajokkal, másokra nézve sebesüléssel és még másokra nézve halállal is. Mindezt számbavéve is, a katona megy és megvívja a harcát. Tehát nekünk is tisztában kell lennünk azzal, hogyha nem is a katonáékéval azonos veszedelmekkel, de igen sok tekintetben nagy nehézségekkel és küzdelmekkel kell számolnunk, amelyek ránk e harc során várnak. Ezt a harcot azonban állni kell. S az, hogy itt olyanok találkozunk — mégpedig ma olyan helyzetben, hogy az országnak az ügyeit elsősorban mi irányítjuk —, akik húsz évvel ezelőtt már ugyanebben a harcban állottunk, mindenesetre záloga annak, hogy ehhez a harchoz az erő, az elszántság megvan és meg is marad. (Lelkes taps és éljenzés.) — Az elmúlt húsz év alatt már mi is átéltünk nehezebb időket, olyanokat is, amikor eszméink diadalát már-már foszladozni láttuk. De nem csüggedtünk, nem engedtünk belőle, együtt maradtunk Wolff Károly zászlaja alatt, tovább harcoltunk, a zászlót soha el nem hagytuk s most ismét itt vagyunk. Itt vagyunk ma cselekvő módon és cselekvőképesen. (Nagy taps és éljenzés.) Ez adhat nekünk mindnyájunknak bizalmat arra, hogy igenis, meg tudjuk majd vívni ezt a küzdelmet. Azok a reformok, amelyeket hozunk, részei, elemei ennek az egész küzdelemnek. Nem akarok most itt hosszú, nagy programot adni, hiszen programomat elmondottam a Házban. Elmondotta előttem Imrédy Béla is akkor, amikor programot adott, sőt elmondották már mindkettőnk elődei is. Mert hiszen mindez egymásból folyik, legfeljebb gazdagodik a program, ahogyan haladunk, s változnak a részletei, aszerint, amint az ember más és más helyzetekkel áll szemben a küzdelemben. De lényegileg ugyanazt a harcot vívjuk. A program lényegileg bennünk van és benne van abban a húsz esztendőben, amelyet harcban és munkában együtt töltöttünk. Tehát ebben a húsz esztendőben magában megvan a program s amikor azt mondom, hogy mi, vagy közvetlen elődeink ezt a programot már kifelejtették, visszanyúlhatok odáig, amikor Wolff Károly először lépett a mi körünkbe, akik itt vagyunk s először mondott beszédet s azután újra és újra szólott itt és nálunk, a keresztény nemzeti ligában, de másutt is mindenfelé. A program maga a mi állandó összetartásunk a keresztény eszme mellett, a mi állandó küzdelmünk, hogy ezt Magyarországon véglegesen diadalra juttassuk. — Természetesen nagyon nehéz a feladat, mert — amint a törvényjavaslat indokolásában magunk is kifejtettük — Európának talán nincs egyetlen országa, ahol a zsidókérdés olyan súlyos volna, olyan nagyméretű a tömegeknél és az arányszámnál fogva is és a zsidóságnak a keresztény társadalomba való beszövődése miatt is. Sokkal könnyebb a probléma például Lengyelországban, ahol éles válaszfal volt a keresztény társadalom és a zsidóság között s nincs olyan öszszeszövődés, mint amilyen nálunk tapasztalható. — Sokkal könnyebb a probléma olyan országban is, ahol — bár az arányszám nagyon kicsiny — ha az összeszövődés maga aránylag nagy is, de az arányszámhoz képest, számbelileg csekély. Nálunk éppen az összeszövődés a legnehezebb probléma s ez az, amit még Magyar Nemzet SZERDA, 1939 MÁRCIUS 1. " magunk is túl kevéssé realizálunk, de amit a külföld például egyáltalán nem ismer. S ebben van a mi törekvéseink külföldön való megismertetésének nehézsége, mert külföldön igen kevesen vannak olyanok, akik személyes tapasztalat alapján ismernék a mi állapotainkat. Ezért ez a munka nemcsak a megoldásra irányuló belső munka, hanem felvilágosító munka is kifelé, hogy a külföld is megismerje és megértse helyzetünket. Erre törekedtek elődeim is és törekedni fogok magam is. És látom is, hogyha idegenek jönnek ide közénk, megértik ezt. Éppen ma volt nálam két fiatal angol. Munkácson jártak és onnan jöttek Budapestre. Azt mondották, hogy a látottak és tapasztaltak után sokkal jobban értik most a helyzetet, mint azon a napon, amikor határunkat átlépték. Nagy erőre és nagy akaraterőre van ezért szükség, hogy átjussunk a küzdelmen. De én bízom abban, hogy a magyar nemzet ezt a küzdelmet győzelmesen fogja megvívni, éppen úgy mint számtalan más küzdelmet megvívott és hogy épen a székesfővárosban, ahol minden szála az országnak összefut és ahol mindnyájunk akaraterejéből, de végeredményben mégis elsősorban vezérünk, Wolff Károly gyújtó szavai és gyújtó egyénisége alapján, ez az erő igen összekovácsolódott, ez az erő megvan, erre az erőre bátran lehet építeni. Azt hiszem, hogy erre az erőre a keresztény politika olyan biztonsággal építhet, hogy nyugodtan mehet a maga útján és biztonsággal remélheti a keresztény magyar politika célkitűzéseinek elérését. — Hosszú az út, fáradságos, de nem hiszem, hogy ehhez kitartást, összetartást, bizalmat kellene kérnem, mert mindig összetartottunk, mindig bíztunk egymásban. Tovább fogjuk végezni munkánkat, úgy, ahogy eddig végeztük, s ha lézrőlkézre adjuk is a kormánykereket, kezünkből nem adjuk ki, hanem visszük a hajót tovább. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Csilléig András biztosította a miniszterelnököt arról, hogy itt kemény, elszánt katonák vannak. Imrédy a keresztény Budapestről Ezután az értekezlet résztvevőinek kívánságára vitéz Imrédy Béla szólalt fel. — Valóban nem tudom — mondotta —, milyen jogon szólalok itt fel, legfeljebb vendégjogon. Gróf Teleki Pál miniszterelnök úr felszólalása mindnyájunk szívében igazán mély nyomokat hagyott, mert hiszen a keresztény gondolatnak egyik legrégibb harcosa ebben az országban. Gróf Teleki Pál személyében a magyar keresztény gondolatnak olyan harcosa veszi át a vezéri pálcát, aki nemcsak húsz év küzdelmeiben megedződött, tapasztalatokban, tudásban gazdag ember, hanem olyan törhetetlen akarattal is rendelkezik, amellyel egyedül lehet ezeket az eszményeket győzelemre vinni. Azt hiszem, a keresztény főváros megalapozásában a most egyesült két pártnak nagy része volt és szívből kívánom, hogy a két pártnak a mai napon létrejött egyesülése hozza meg a végső döntő lökést ahhoz, hogy a keresztény Budapest élő valósággá váljék. (Hosszantartó lelkes taps és éljenzés.) Csilléry András zárószavai után a pártértekezlet véget ért. A tagok igen nagy számban maradtak együtt vacsorán a klubhelyiségben. A kormányzó válasza Budakörnyék németajkú polgárságának hódoló feliratára Az egyesült kereszténypárt budakörnyéki szervezete, amelyhez a vidék németajkú lakosságának tekintélyes része tartozik, legutóbb Pilisvörösvárott rendkívüli vezetőségi értekezletet tartott. A szervezet alapító ügyvezető elnökének indítványára a vezetőség egyhangú lelkesedéssel határozatukig kimondta, hogy Budakörnyék németajkú lakossága, őseihez hasonlóan, azok nyomdokain, feltétlen hűséggel és odaadó példás munkássággal, magyarajkú testvéreivel összeforrva, teljes erejével szolgálni kívánja magyar hazájának nagy és szent ügyét, bármikor a saját és gyermekeinek életét és vagyonát készségesen áldozza a szebb magyar jövő oltárán. Ezt a határozatot a vezetőség legmélyebb hódolatának nyilvánításának intéz Nagybányai Horthy Miklóshoz, Magyarország kormányzójához terjesztette fel. Most érkezett meg Magyarország kormányzójának legmagasabb válasza, amelyben e főméltósága az egyesült kereszténypárt budakörnyéki szervezete elnökségének a feliratban kifejezett hódolatáért köszönetét nyilvánítja. Budakörnyék németajkú polgárai osztatlan boldog örömmel vették tudomásul a legmagasabb választ. A HONSZ álláspontja a zsidótörvénnyel és a földreformmal kapcsolatban A HONSZ kedden tartotta szokásos sajtóértekezletét, melynek során ismertették a sajtó képviselőivel a HONSZ álláspontját az időszerű kérdésekben. A szövetség nem zsidó, hanem nemzetvédelmi érdekeket szolgál akkor, amikor azt kéri, hogy úgy a rokkantakat, mint a hadiözvegyeket és az árvákat tekintet nélkül mellékkörülményeikre, vegyék ki a törvény intézkedései alól, annyival is inkább, mert hiszen ez nem jutalmazás, csupán a háborús veszteségek bizonyos mértékig való kiegyensúlyozása. Megállapítják, hogy a leszerelési igazolványban feltüntetett rokkantság nem fogadható el jogalapul, mert hiszen a hadirokkantak azóta már négy felülvizsgálaton estek át. Igazolásul tehát csakis a hadigondozási igazolvány fogadható el. A visszatért Felvidéken élő hadigondozottakat már majdnem teljesen beszervezték a HONSZ-ba. A felvidékiek ugyanolyan összegű juttatásokat kapnak, mint a cseh-szlovák uralom alatt. Reméli a szövetség, hogy a magyarországi hadigondozottak juttatását is fel tudja emelni erre a mértékre, hiszen míg a Felvidéken 25 százalékos rokkant 8 pengőt kapott egy hónapra, addig nálunk csak 2 pengőt, egy hadiözvegy pedig az itteni 5 pengő helyett 14 pengőt. Végül a Hadirokkantak Háza építésének jelenlegi állásáról tájékoztatták a sajtó képviselőit. A HONSZ április első napjaiban megkezdi a ház építését. J * Werth Henrik táborszernagy, a honvédvezérkar főnöke kedden délben látogatást tett a HONSZ országos központjában. Feloszlatnak több budapesti frontharcos csoportot Az Országos Frontharcos Szövetség országos intézőbizottsága vitéz gróf Takách-Tolvay József elnöklete alatt országos intézőbizottsági ülést tartott. Az ülésen a budapesti és vidéki bizottsági tagok majdnem teljes számban jelentek meg. Vitéz gróf Takách-Tolvay József elnöki megnyitójában beszámolt a gróf Teleki Pál miniszterelnökkel és más hivatalos tényezőkkel folytatott tárgyalásokról. Bejelentette, hogy Kóburg Gotha herceg, a nemzetközi frontharcos szövetség elnöke főtitkárával és sajtófőnökével március közepe táján Budapestre látogat, hogy a magyar tagozat vezetőivel és tagjaival nemzetközi frontharcos-kérdésekről részletes megbeszélést folytasson. Kertész Elemér országos alelnök előterjesztésében letárgyalta a szövetség időszerű kérdéseit és folyóügyeit. Az ülés egyhangúan tudomásul vette, hogy a szövetség országos elnöksége gróf Teleki Pál miniszterelnökhöz küldöttségileg eljuttatta a zsidótörvénnyel kapcsolatos és annak idején visszautasított úgynevezett 1. számú javaslatát. Eszerint a javaslat szerint a frontharcos-szövetség azt indítványozza, hogy a II. zsidótörvény szigorító rendelkezései alól vétessenek ki azok a frontharcosok is, akik a tűzharcos-törvény kihirdetése előtt — tehát 1938 január 9-én — a Károly-csapatkereszt igazolványának már birtokában voltak. Az értekezlet megnyugvással vette tudomásul, hogy az országos elnökség a szövetség belső fegyelmének biztosítása végett egyes kerületi vezetők ellen fegyelmi eljárát indított. Egyben vitéz Alatt Bekényi Imre, dr. Juhász Ödön, lovag Kempsky Lénárd, vitéz Komárnoky Gyula és Tóth Zsigmond felszólalásaiés javaslatai után az értekezlet felhatalmazást adott, hogy az olyan frontharcos csoportoknál, ahol túlzó, egyoldalú próbálkozások és törekvések valósággal gátolják a keresztény frontharcosok irányító és harmonikus működési lehetőségét, továbbá állandó hírlapi vitatkozásaikkal szinte provokálják a jobboldali közvéleményt — a szövetség elnöksége a legjobb belátása szerint tegye meg az illető csoportok feloszlatására és teljes újjászervezésére vonatkozó szükséges intézkedéseket. Takách-Tolvay József Szentgotthárdon Gróf Takách-Tolvay József, a szentgotthárdi kerület országgyűlési képviselője szombat délután Szentgotthárdon bővített nagyválasztmányi gyűlés előtt beszélt az aktuális belső és külpolitikai kérdésekről. A megjelentek gróf Teleki Pál miniszterelnöknek hűségükről és ragaszkodásukról egyhangú elhatározással táviratilag is kifejezést adtak. A kormánypárt elfogadta a földbirtokpolitikai javaslatot A magyar élet pártja földbirtokpolitikai, földművelésügyi és pénzügyi egyesített csoportjai kedden délelőtt 10 órai kezdettel a képviselőhöz 1. számú értekezleti termében folytatták a kishaszonbérletek alakításáról és más földbirtokpolitikai rendelkezésekről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Az ülésen résztvett gróf Teleki Mihály földművelésügyi miniszter, vitéz Lukács Béla államtitkár, a miniszteri referensek és a bizottság tagjai nagy számban. Mayer János ny. földművelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő elnöklete alatt folyt a tanácskozás, amelyben a bizottság valamennyi tagja felszólalt és letárgyalták részleteiben a javaslatot. A párt fent említett egyesített csoportjai a javaslatot részleteiben is elfogadták. jK&a&itcJL, iKais&elvtény, (toncik"SsrTm" NAGY ZSIGMOND 3 * EGÉSZ HÁZ BÚTOR!