Magyar Nemzet, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-01 / 75. szám
5 m mi . Magyar Nemzet © » -tg/g-t ........ - ------------------------ ———~ II. év, 75. sz. Szombat ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P. 1 HÓNAPRA S P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. Főszerkesztő PETHŐ SÁNDOR 1 9 3 9 ápriliá U SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI-U. 10. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VL. VILMOS CSASZAR-ÚT 65. TELEFON: 126-726* Az új angol külpolitika Az utóbbi időben oly hatásosan elcsépelt szólam, hogy történelmi fordulóponthoz értünk, életet és színt kap s megint hitelre talál, ha azzal a nyilatkozattal kapcsolatban írjuk le ismét, amelyet Chamberlain miniszterelnök olvasott fel pénteken délután az angol alsóházban. A koronával, az ellenzék vezéreivel és a baráti hatalmak kormányaival való tanácskozás után az angol minisztertanács szükségesnek tartotta, hogy előre megfogalmazott és írásba lefektetett szöveget adjon Chamberlain kezébe az alsóházban való felolvasás céljából. Ez a nyilatkozat közölte, hogy az angol kormány egész eddigi külpolitikájának feladásával új útra tér. Mert amíg eddig az angol kormány álláspontja az volt, hogy Anglia csak az ő érdekét közvetlenül érintő területeken hajlandó magát más hatalmak katonai megsegítésére kötelezni, addig most az angol kormány elhatározta, hogy bizonyos keleteurópai államokat is hajlandó szükség esetén ilyen támogatásban részesíteni. Az erre irányuló diplomáciai tárgyalások a csehországi német bevonulás után néhány nappal megindultak s még most is folyamatban vannak. A tárgyalás elhúzódását az okozza, hogy nem alakult ki még világosan, hogy kik és milyen feltétellel vegyenek részt ebben az Anglia vezette koalícióban. Közben azonban olyan hírek terjedtek el, hogy még a most nehézkesen folyó tárgyalások lezárása előtt újabb befejezett tényre kerülhet sor. Hogy ezek a riasztó hírek alaptalanok és célzatosak voltak, az nyilvánvaló. Különben maga Chamberlain is megállapította alább idézendő nyilatkozatában, hogy e híreket hivatalosan nem erősítették meg. Mindenesetre, ha e hírek igazak lehettek volna, tisztázatlan helyzetet teremthettek volna. Ha még e tárgyalások befejezése előtt történt volna valamilyen akció, akkor Anglia még nem lett volna kötelezve az azonnali közbelépésre. Ennek az angol kötelezettségnek hiányában pedig például a lengyelek azt hihették volna, hogy őket Anglia és Franciaország magára hagyja, nem lehetetlen tehát, hogy ilyen körülmények között Lengyelország is más politikára szánja el magát. Az alsóház pénteki vitájáról szóló alábbi tudósításból úgy látszik, hogy Chamberlaint erre a feltételezett lehetőségre figyelmeztették és ezzel tudták az elhatározásában oly habozó és főleg a nyilvános határozott lépésektől annyira vonakodó Chamberlaint rábírni, hogy felolvassa azt a kormánynyilatkozatot, amely szerint: amennyiben a most folyó tárgyalások tartama alatt érné valamely támadás Lengyelországot, az angol és a francia kormány nyomban megsegíti. Ennek az angol—francia katonai segélynyújtásnak mindenesetre van egy komoly feltétele. Nevezetesen az, hogy csak olyan államot hajlandók megsegíteni, amely a maga függetlenségét fegyverrel kész megvédeni. Tukának mondották Berlinben, amikor azt kérte, hogy Dévényt a német birodalom adja vissza Szlovákiának, mert az a szlovákság szent helye. — Csak szabad népeknek vannak szent helyeik. Most Londonban — úgy látszik — arra az álláspontra helyezkednek, hogy csak az a nemzet érdemli meg a szabadságot és csak annak a nemzetnek függetlenségéért érdemes más nemzeteknek is a vérüket hullatni, amely nemzet sajátmaga is többre tartja a szabadságot az életnél. Ez a föltétel, nevezetesen, hogy előbb magának Lengyelországnak hadseregével kell a maga függetlenségéért megmozdulnia, világosabbá teszi az angol kormánynyilatkozatnak egyetlen homályos pontját. Chamberlain ugyanis nem mondotta meg pontosan, hogy milyen ismérvei volnának annak a támadásnak, amelyre az angol ígéret vonatkozik. Az angol nyilatkozat azt mondja, hogy a lengyel „függetlenséget" kellene „világosan fenyegetnie" valamely „cselekménynek". Attól azonban, hogy a világos szót használjuk, a mondat még nem válik világossá. Legutóbb ugyanis olyan híreket terjesztettek, mintha Anglia a danzigi korridorra vagy magára Danzigra irányuló „cselekményt" nem akarná kivédeni. Az a körülmény viszont, hogy az angol segítség a lengyel hadsereg megmozdulásától van függővé téve, lehetővé teszi a lengyel kormánynak, hogy saját belátása szerint döntsön abban a kérdésben, hogy milyen külső kívánságnak óhajt engedni és milyeneknek nem.* Abból a tényből, hogy Chamberlain ilyen nyilatkozat felolvasására elhatározta magát, bizonyos következtetéseket már most le lehet vonni. Ez a nyilatkozat ugyanis azt bizonyítja, hogy Anglia ezentúl kész olyan államokkal is katonai véd- és dacszövetségre lépni, amelyek nem közvetlenül, hanem csak közvetve érintik az angol érdekeket. A közvetlen zónába Hollandia, Belgium, Franciaország (Folytatása a második oldalon) Chamberlain: A nyugati hatalmak támadás esetén egész erejükkel megsegítik Lengyelországot Feltétel: a lengyel hadsereg ellenállása — Nagy felháborodás Berlinben — Olasz hír arról, hogy a Franco-kormány csatlakozott az antikominternhez Hitler szombaton válaszol Chamberlainnek Az idei márciusnak nemcsak az idusa, a csehországi német bevonulás napja marad emlékezetes, hanem utolsó napja is, minthogy ekkor hangzott el az angol miniszterelnöknek az a bejelentése, hogy addig is,, amíg a nyugati és keleteurópai államok katonai szövetkezésére irányuló terv megbeszélése tart, az angol és a francia kormány kötelezve érzi magát arra, hogy segítségére siessen Lengyelországnak, ha megtámadják és ha a lengyel hadsereg ellenáll. Ennek a lépésnek jelentőségéről vezércikkünk szól, itt csak arra utalunk a pénteki nap eseményeinek összefoglalásaképpen, Londonból jelenti az MTI. Az alsóházban pénteken Chamberlain miniszterelnök, akitől Greenwood, a munkáspárti ellenzék helyettes vezére már a délelőtt folyamán felvilágosítást kért az európai helyzetről, délutánra ígérte a tájékoztatást. Chamberlain miniszterelnök a következő nyilatkozatot olvasta fel: — A kormány nem kapta meg az állítólag Lengyelország ellen tervezett támadásokról szóló híresztelések hivatalos megerősítését, ennélfogva nem tehető fel, hogy a kormány ezeket a híreszteléseket igazaknak fogadja el. — Az angol kormány általános politikája a következő: Állandóan pártoltuk az ellentétek elintézését az érdekelt felek közötti szabad tárgyalás útján. Csakis ez tekintjük a természetes és helyes eljárásnak ellentétek felmerülése esetén. Meggyőződésünk szerint nincs olyan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani és nem látjuk indokoltnak, hogy erőszakkal vagy erőszakos fenyegetésekkel helyettesítsék a tárgyalások módszerét, hogy miközben Lengyelország átállott a nyugati antanthoz és miután a japán miniszterelnök kijelentette, hogy Tokió semmilyen hatalmi csoporthoz sem tartozik, pénteken a Giornale d'Italia azt jelentette, hogy a Francokormány napokkal ezelőtt aláírta az antikomintern-egyezményt. Ebből az következik, hogy miközben a Berlini Róma-tengely a kontinensen többé nem számol Lengyelország támogatásával, a Földközi-tengeren sikerült — ha ezt a hírt megerősítik — szorosabban a tengelyhez kapcsolni Spanyolországot. — Amint a Ház bizonyára tudja, bizonyos tanácskozások folynak más kormányokkal. Hogy addig is, amíg ezek a tanácskozások véget nem érnek, teljes szabatossággal szögezzük le az angol kormány álláspontját, ezennel bejelentem a Háznak, hogy ezen időszak alatt (tudniillik a tanácskozások folyamata alatt) olyan cselekmény esetén, amely világosan fenyegetné a lengyel függetlenséget és amellyel szemben a lengyel kormány létérdekének tekintené a nemzeti haderejével való ellenállást, az angol kormány kötelezettnek érezné magát, hogy haladéktalanul megadjon a lengyel kormánynak minden hatalmában álló segélyt. Az angol kormány ilyen irányú biztosítékot nyújtott a lengyel kormánynak. Hozzátehetem, hogy a francia kormány felhatalmazott annak világos kijelentésére, hogy Franciaország álláspontja ebben az ügyben ugyanaz, mint az angol kormányé. Greenwood: A Ház bizonyára felismeri a miniszterelnök nyilatkoza-tából előálló lehetőségeket. Meglehet, hogy következményei éppoly sorsdöntően fontosak lesznek, mint ama nyilatkozaté, amely negyedszázaddal előbb hangzott el ebben a Házban. Kérdem a miniszterelnök urat, vajjon az imént felolvasott nyilatkozata egée3 lépésnek tekintendő-e a támadás elriasztását vagy visszatartását célzó politika fejlesztése felé és ha igen, haladéktalanul tevékeny és esélyes lépéseket tesz-e a kormány, hogy más hatalmakat is az ehhez való csatlakozásra bírja, beleértve a szovjetköztársaságot, a többi nagy- és kishatalommal együtt. Arra törekszik-e a miniszterelnök, hogy az együttműködés lehető legnagyobb mértékét biztosítsa a béke védelmére és megfontolja-e most annak kívánatosságát, hogy haladéktalanul értekezletre hívja mindazokat a hatalmakat, amelyek valószínűleg a béke oldalán sorakoznak a támadó ellen. Chamberlain: Nyilatkozatom csak a megnevezett ideiglenes időszakra vonatkozik. Az angol kormány tanácskozásban áll különböző egyéb hatalmakkal, beleértve természetesen a szovjet kormányt is.Lord Halifax külügyminiszter ma délelőtt fogadta a szovjet nagykövetet, akivel nagyon kimerítő megbeszélést folytatott. Az iránt nincs kétségem, hogy a szovjet Kormány teljes mértékben megérti és nagyrabecsüli azokat az elveket, amelyeknek alapján cselekszünk. — Amint a Ház tudja — folytatta Chamberlain —, a jövő héten Beck ezredes, lengyel külügyminiszter látogatását várjuk. (Lelkes éljenzés a Ház minden oldalán), akivel tanácskozni fogunk különböző egyéb rendszabályokról, amelyeket azért foganatosítunk, hogy az együttműködés lehető legnagyobb mértékét halmozzuk fel, ama erőfeszítések érdekében, amelyek célja egyszersmind véget vetni az esetleges támadásnak, ami a tárgyalás észszerűbb és rendezettebb módszerével váltandó fel. Greenwood: Ami az értekezletet illeti, szívesen látná-e a miniszter- Chamberlain felolvassa a nyilatkozatot Ára 10 fillér