Magyar Nemzet, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

5 m mi . Magyar Nemzet © » -tg/g-t ........ - ------------------------ ———~ II. év, 7­5. s­z. Szombat ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P. 1 HÓNAPRA S P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. Főszerkesztő PETHŐ SÁNDOR 1 9 3 9 ápriliá U SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI-U. 10. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VL. VILMOS CSASZAR-ÚT 65. TELEFON: 126-726* Az új angol külpolitika Az utóbbi időben oly hatáso­san elcsépelt szólam, hogy tör­ténelmi fordulóponthoz értünk, életet és színt kap s megint hi­telre talál, ha azzal a nyilatko­zattal kapcsolatban írjuk le is­mét, amelyet Chamberlain mi­niszterelnök olvasott fel pénte­ken délután az angol alsóház­ban. A koronával, az ellenzék vezéreivel és a baráti hatalmak kormányaival való tanácskozás után az angol minisztertanács szükségesnek tartotta, hogy előre megfogalmazott és írásba lefek­tetett szöveget adjon Chamber­lain kezébe az alsóházban való felolvasás céljából. Ez a nyilatkozat közölte, hogy az angol kormány egész eddigi külpolitikájának feladásá­val új útra tér. Mert amíg eddig az angol kormány álláspontja az volt, hogy Anglia csak az ő ér­dekét közvetlenül érintő terüle­teken hajlandó magát más ha­talmak katonai megsegítésére kötelezni, addig most az angol kormány elhatározta, hogy bi­zonyos keleteurópai államokat is hajlandó szükség esetén ilyen támogatásban részesíteni. Az erre irányuló diplomáciai tár­gyalások a csehországi német bevonulás után néhány nappal megindultak s még most is fo­lyamatban vannak. A tárgyalás elhúzódását az okozza, hogy nem alakult ki még világosan, hogy kik és milyen feltétellel ve­gyenek részt ebben az Anglia vezette koalícióban. Közben azonban olyan hírek terjedtek el, hogy még a most nehézkesen folyó tárgyalások le­zárása előtt újabb befejezett tényre kerülhet sor. Hogy ezek a riasztó hírek alaptalanok és célzatosak voltak, az nyilván­való. Különben maga Chamber­lain is megállapította alább idé­zendő nyilatkozatában, hogy e híreket hivatalosan nem erősí­tették meg. Mindenesetre, ha e hírek igazak lehettek volna, tisztázatlan helyzetet teremthet­tek volna. Ha még e tárgyalások befejezése előtt történt volna valamilyen akció, akkor Anglia még nem lett volna kötelezve az azonnali közbelépésre. Ennek az angol kötelezettségnek hiá­nyában pedig például a lengye­lek azt hihették volna, hogy őket Anglia és Franciaország magára hagyja, nem lehetetlen tehát, hogy ilyen körülmények között Lengyelország is más po­litikára szánja el magát. Az alsóház pénteki vitájáról szóló alábbi tudósításból úgy látszik, hogy Chamberlaint erre a feltételezett lehetőségre figyel­meztették és ezzel tudták az el­határozásában oly habozó és fő­leg a nyilvános határozott lépé­sektől annyira vonakodó Cham­berlaint rábírni, hogy felolvassa azt a kormánynyilatkozatot, amely szerint: amennyiben a most folyó tárgyalások tartama alatt érné valamely támadás Lengyelországot, az angol és a francia kormány nyomban meg­segíti. Ennek az angol—francia ka­tonai segélynyújtásnak minden­esetre van egy komoly feltétele. Nevezetesen az, hogy csak olyan államot hajlandók megsegíteni, amely a maga függetlenségét fegyverrel kész megvédeni. Tu­­kának mondották Berlinben, amikor azt kérte, hogy Dévényt a német birodalom adja vissza Szlovákiának, mert az a szlo­vákság szent helye. —­ Csak szabad népeknek vannak szent helyeik. Most Londonban — úgy lát­szik — arra az álláspontra he­lyezkednek, hogy csak az a nemzet érdemli meg a szabad­ságot és csak annak a nemzet­nek függetlenségéért érdemes más nemzeteknek is a vérüket hullatni, amely nemzet saját­maga is többre tartja a szabad­ságot az életnél. Ez a föltétel, nevezetesen, hogy előbb magának Lengyelor­szágnak hadseregével kell a maga függetlenségéért megmoz­dulnia, világosabbá teszi az angol kormánynyilatkozatnak egyetlen homályos pontját. Chamberlain ugyanis nem mon­dotta meg pontosan, hogy mi­lyen ismérvei volnának annak a támadásnak, amelyre az an­gol ígéret vonatkozik. Az angol nyilatkozat azt mondja, hogy a lengyel „függetlenséget" kellene „világosan fenyegetnie" vala­mely „cselekménynek". Attól azonban, hogy a világos szót használjuk, a mondat még nem válik világossá. Legutóbb ugyanis olyan híreket terjesztettek, mintha Anglia a danzigi korri­dorra vagy magára Danzigra irányuló „cselekményt" nem akarná kivédeni. Az a körül­mény viszont, hogy az angol se­gítség a lengyel hadsereg meg­mozdulásától van függővé téve, lehetővé teszi a lengyel kor­mánynak, hogy saját belátása szerint döntsön abban a kérdés­ben, hogy milyen külső kíván­ságnak óhajt engedni és milye­neknek nem.* Abból a tényből, hogy Cham­berlain ilyen nyilatkozat felol­vasására elhatározta magát, bi­zonyos következtetéseket már most le lehet vonni. Ez a nyilat­kozat ugyanis azt bizonyítja, hogy Anglia ezentúl kész olyan államokkal is katonai véd- és dacszövetségre lépni, amelyek nem közvetlenül, hanem csak közvetve érintik az angol érde­keket. A közvetlen zónába Hol­landia, Belgium, Franciaország­­ (Folytatása a második oldalon) Chamberlain: A nyugati hatalmak támadás ese­tén egész erejükkel meg­segítik Lengyelországot Feltétel: a lengyel hadsereg ellenállása — Nagy fel­háborodás Berlinben — Olasz hír arról, hogy a Franco-kormány csatlakozott az antikominternhez Hitler szombaton válaszol Chamberlainnek Az idei márciusnak nemcsak az idusa, a csehországi német bevonulás napja marad emléke­zetes, hanem utolsó napja is, minthogy ekkor hangzott el az angol miniszterelnöknek az a be­jelentése, hogy addig is,, amíg a nyugati­ és keleteurópai államok katonai szövetkezésére irányuló terv megbeszélése tart, az angol és a francia kormány kötelezve érzi magát arra, hogy segítségére siessen Lengyelországnak, ha megtámadják és ha a lengyel hadsereg ellenáll. Ennek a lépésnek jelentőségé­ről vezércikkünk szól, itt csak arra utalunk a pénteki nap ese­ményeinek összefoglalásaképpen, Londonból jelenti az MTI. Az alsóházban pénteken Chamberlain miniszterelnök, akitől Greenwood, a munkáspárti ellenzék helyettes vezére már a délelőtt folyamán felvilágosítást kért az európai hely­zetről, délutánra ígérte a tájékoz­tatást. Chamberlain miniszterelnök a következő nyilatkozatot olvasta fel: — A kormány nem kapta meg az állítólag Lengyelország ellen tervezett támadásokról szóló hí­resztelések hivatalos megerősítését, ennélfogva nem tehető fel, hogy a kormány ezeket a híreszteléseket igazaknak fogadja el. — Az angol kormány általános politikája a következő: Állandóan pártoltuk az ellentétek elintézését az érdekelt felek közötti szabad tárgyalás útján. Csakis ez tekint­jük a természetes és helyes eljá­rásnak ellentétek felmerülése ese­tén. Meggyőződésünk szerint nincs olyan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani és nem lát­juk indokoltnak, hogy erőszakkal vagy erőszakos fenyegetésekkel he­lyettesítsék a tárgyalások módsze­rét, hogy miközben Lengyelország átállott a nyugati antanthoz és miután a japán miniszterelnök kijelentette, hogy Tokió semmi­lyen hatalmi csoporthoz sem tar­tozik, pénteken a Giornale d'Ita­­lia azt jelentette, hogy a Franco­­kormány napokkal ezelőtt alá­írta az antikomintern-egyez­­ményt. Ebből az következik, hogy miközben a Berlini Róma-ten­­gely a kontinensen többé nem számol Lengyelország támoga­tásával, a Földközi-tengeren si­került — ha ezt a hírt megerő­sítik — szorosabban a tengely­hez kapcsolni Spanyolországot. — Amint a Ház bizonyára tudja, bizonyos tanácskozások folynak más kormányokkal. Hogy addig is, amíg ezek a tanácskozások véget nem érnek, teljes szabatossággal szögezzük le az angol kormány álláspontját, ezennel bejelentem a Háznak, hogy ezen időszak alatt (tudniillik a tanácskozások folya­mata alatt) olyan cselekmény ese­tén, amely világosan fenyegetné a lengyel függetlenséget és amellyel szemben a lengyel kormány lét­érdekének tekintené a nemzeti had­erejével való ellenállást, az angol kormány kötelezettnek érezné ma­gát, hogy haladéktalanul megad­jon a lengyel kormánynak minden hatalmában álló segélyt. Az angol kormány ilyen irányú biztosítékot nyújtott a lengyel kormánynak. Hozzátehetem, hogy a francia kor­mány felhatalmazott annak vilá­gos kijelentésére, hogy Franciaor­szág álláspontja ebben az ügyben ugyanaz, mint az angol kormányé. Greenwood: A Ház bizonyára fel­ismeri a miniszterelnök nyilatkoza-­­­tából előálló lehetőségeket. Meg­lehet, hogy következményei éppoly sorsdöntően fontosak lesznek, mint ama nyilatkozaté, amely negyedszá­zaddal előbb hangzott el ebben a Házban. Kérdem a miniszterelnök urat, vajjon az imént felolvasott nyilatkozata egée3 lépésnek tekin­tendő-e a támadás elriasztását vagy visszatartását célzó politika fejlesz­tése felé és ha igen, haladéktalanul tevékeny és es­élyes lépéseket tesz-e a kormány, hogy más hatalmakat is az ehhez való csatlakozásra bírja, beleértve a szovjetköztársaságot, a többi nagy- és kishatalommal együtt. Arra törekszik-e a minisz­terelnök, hogy az együttműködés lehető legnagyobb mértékét bizto­sítsa a béke védelmére és megfon­tolja-e most annak kívánatosságát, hogy haladéktalanul értekezletre hívja mindazokat a hatalmakat, amelyek valószínűleg a béke olda­lán sorakoznak a támadó ellen. Chamberlain: Nyilatkozatom csak a megnevezett ideiglenes időszakra vonatkozik. Az angol kormány ta­nácskozásban áll különböző egyéb hatalmakkal, beleértve természete­sen a szovjet kormányt is.­­Lord Ha­lifax külügyminiszter ma délelőtt fogadta a szovjet nagykövetet, akivel nagyon kimerítő megbeszé­lést folytatott. Az iránt nincs két­ségem, hogy a szovjet Kormány te­l­jes mértékben megérti és nagyra­­becsüli azokat az elveket, amelyek­nek alapján cselekszünk. — Amint a Ház tudja — foly­tatta Chamberlain —, a jövő héten Beck ezredes, lengyel külügyminisz­ter látogatását várjuk. (Lelkes él­jenzés a Ház minden oldalán), aki­vel tanácskozni fogunk különböző egyéb rendszabályokról, amelyeket azért foganatosítunk, hogy az együtt­működés lehető legnagyobb mérté­két halmozzuk fel, ama erőfeszíté­sek érdekében, amelyek célja egy­szersmind véget vetni az esetleges tá­madásnak, ami a tárgyalás észsze­rűbb és rendezettebb módszerével váltandó fel. Greenwood: Ami az értekezletet illeti, szívesen látná-e a miniszter- Chamberlain felolvassa a nyilatkozatot Ára 10 fillér

Next