Magyar Nemzet, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-01 / 147. szám

4 ••Ünnepélyes ülésen fogadta a Ház a bevonuló felvidéki és kárpátaljai képviselőket A miniszterelnök országos hatá­rozattá emelt indítványa alapján pénteken jelentek meg először a Ház ülésén a felvidéki és kárpát­aljai képviselők. A Ház ebből az alkalomból ünnepélyes ülést tar­tott. A kormánypárt képviselői és a kormány tagjai csaknem teljes számban megjelentek az ülésen, valamennyien fekete magyar ru­hában, Bart­a Károly honvédelmi miniszter pedig tábornoki díszben. Az ülés iránt a karzaton is nagy érdeklődés nyilvánult meg, a kö­zönség részére fenntartott részeken minden helyet elfoglaltak az érdek­lődök. Az ülés kezdetét 11 órára tűzték ki, a képviselők azonban már tíz óra után együtt voltak a folyosó­kon. Jóval tizenegy előtt érkezett Teleki miniszterelnök és a kor­mány több tagja is. A 36 felvidéki és kárpátaljai képviselő a társalgó­ban gyülekezett és az ülés előtt itt meglátogatta őket Jaross Andor kí­séretében gróf Teleki Pál minisz­terelnök, hogy megismerkedjen azokkal, akiket eddig még nem is­mert. Itt kereste fel őket azután az ülés megnyitásakor Putnoky Móric háznagy, akinek vezetésével azután a képviselői ház nagy öröme és lelkesedése közben bevonultak az ülésterembe és elfoglalták a ré­szükre fenntartott helyeket. Darányi Kálmán elnök félbe­szakítva megkezdett bejelentését, az ünneplés, az éljenzés és a taps elü­ltével­­beszédben üdvözölte a behívott törvényhozókat. Közülök a magyarnyelvű képviselők nevében Király József, a szlováknyelvűek nevében Kadlec Antal, a magyar­orosz képviselők nevében pedig Bródy András válaszoltak az elnök üdvözlőszavaira. Az ülés után meglátogatták el­nöki hivatalában Darányi Kálmán házelnököt s itt a kölcsönös üdvöz­lések után a Ház elnökének is al­kalma volt megismerkedni azokkal a felvidéki és kárpátaljai képvise­lőkkel, akik a múlt ciklusban még nem vettek részt a törvényhozás munkájában... Darányi Kálmán elnök néhány perccel negyedtizenkettő után nyi­totta meg a Ház pénteki ülését. Bemutatta a felsőház elnökének átiratát, amelyben tudatja, hogy a felvidéki és a kárpátaljai képvise­­letvidéki és a kárpátaljai képvise­lők behívásáról szóló miniszter­­elnöki indítványt a felsőház is el­fogadta és az indítvány ezzel or­szágos határozattá vált. Bemutatta ezután az elnök Sze­mere Béla, Rajcsányi László és Váczi József megbízólevelét, akik különböző lajstromos kerületek­ben lemondás következtében jutot­tak mandátumhoz. Ezután a kö­vetkezőket mondotta a Ház elnöke: — Bemutatom a Háznak Demkó Mihály és Fencik István ... Tovább nem folytathatta beje­lentését, a felvidéki és kárpátaljai képviselők nevének felsorolását, mert ebben a pillanatban Putnoky Móric háznagy vezetésével bevonul­tak az ülésterembe a felvidéki és kárpátaljai képviselők, akiket a kormány tagjai és a képviselők valamennyien felállva percekig tapsoltak és éljeneztek, áldozott magyar testvérek minden lelkesedését és szeretetét és közös összefogással tudjuk szolgálni a magyar jövendőt. — Most Isten jósága és kegyelme megsegített bennünket. Isten jósá­gára gondolunk és arra is, hogy kellő pillanatban előre tudott len­dülni az a magyar dinamikus erő, mely megragadta az alkalmat és előrukkolt az az álmainkban annyi­szor megálmodott vitéz honvéd­sereg. (Éljenzés és taps.) — Lehetnek közöttünk differen­ciák, de a magyar haza megmenté­sében egynek kell lennünk. (Taps.) Valljuk és hisszük, hogy minden munka csak a nemzetért lehet. Há­lásak vagyunk a legelső magyar embernek, hogy az országgyűlést megnyitó beszédében kiadta a jel­szót, amelyért mi is harcoltunk. Egység, haladás befelé és független­ség, megerősödés kifelé. (Nagy taps.) Jók, a miniszterelnök jogcíme, mert a házszabályok szerint csak ilyen címen beszélhetek.­­ De úgy érzem, hogy egy belső jogcím többre is jogosít. Én va­gyok két képviselőtársam kivételé­vel a legrégibb tagja a magyar parlamentnek, 1904 óta (Taps.) és úgy érzem, hogy ezen a jogcímen és azon is, hogy itt, amikor a fel­vidéki és kárpátaljai testvéreink visszatérését ünnepeljük, én mind az egész parlament, mind a magyar emberek nevében pártkülönbség nélkül szólhatok és ehhez képvi­selőtársaim hozzájárulását meg­kaptam. De szólhatok, mint régi parlamenti tag, az egész magyar országgyűlésnek, mint állandó nem­zeti képviseleti intézménynek a nevében, ebben a pillanatok fölé messze emelkedő fenséges órában.­­ Üdvözöljük a kényszrehatá­­rokon túlról visszatért testvérein­ket,­­ magyarokat és szlovákokat, üdvözöljük bensőséges érzésekkel magyar-orosz testvéreinket, akik fenntartották e haza iránti szere­tet érzését húsz esztendőn keresz­tül az elnyomással szemben. Kije­lentéseikből, tetteikből, kézszorítá­sukból mindenki, aki fent járt, tudja, hogy fenntartották a magyar haza iránti szeretetüket és vissza­vágytak. — Üdvözöljük azokat a férfia­kat, akiket népük bizalma hozott ide, nem egy mostani választás alapján, de húsz esztendő válasz­tása alapján, mert azokat hívtuk ide, akikről úgy éreztük és láttuk, hogy népük bizalma hordozta és szeretet és bizalom vette körül őket. Üdvözöljük őket itt, kevés szóval, de a legbensőségesebben, a legszeretetteljesebben, mert alig le­het olyan szavakat találni, amelyek kifejeznék azt, amit e pillanatban érzünk. — Ha valaki visszagondol az elmúlt időkre, látja, hogy nem­csak nekik volt nehéz, hanem ne­künk is nehéz életünk volt. Csak ezen a húsz esztendőn keresztül mérhetjük meg e pillanat nagysá­gát és jelentőségét és azokat az érzéseket, amelyek mindannyiun­kat eltöltenek.­­ Amikor bensőségesen üdvöz­löm a behívott képviselő urakat, ha szabad mondanom, az egész parlament és ezen keresztül az egész magyar nemzet nevében, arra kérem az Istent, hogy áldjon meg mindannyiunkkal, áldja meg a magyart, a hazának minden fiát jókedvvel, megelégedéssel, meg­értéssel. Áldja meg bőséggel és gazdagsággal. Ennek munkálására jöttünk össze, ebben összeforrva akarok velük továbbra dolgozni. Amikor a miniszterelnök be­fejezte szavait, a képviselők fel­­állottak helyükről és sokáig tap­soltak. Ezután a Ház tagjai eléne­kelték a Himnuszt. Darányi Kálmán elnök tizenkét óra után néhány perccel az ülést öt percre felfüggesztette. Darányi Kálmán üdvözlőbeszéde Amikor az új képviselők elfog­lalták helyeiket, Darányi Kálmán a következő üdvözlőbeszédet mon­dotta: " Alig fél esztendeje annak, hogy Magyarország törvényhozása meghívta és az országgyűlés tag­jaivá fogadta az anyaországhoz visszacsatolt magyarlakta felvidéki részek képviselőit és most a 20 évi idegen uralom alól felszabadult kárpátaljai testvéreink képviselőit is itt üdvözölhetjük. (Nagy taps.) Most már megnövekedett létszám­mal jelentek meg közöttünk a visszacsatolt felvidéki és kárpát­aljai területről a magyarok, ruszi­nok, valamint a szlovákok kép­viselői, hogy az országos kérdések megoldásában, de különösen a ma­guk országrészének problémái te­kintetében tanáccsal és javaslatok­kal támogassanak bennünket és velünk együtt kivegyék részüket a törvényhozás alkotó munkájából. Azt hiszem, valamennyiünk szívé­ből szólok, amikor meleg testvéri szeretettel köszöntöm őket a tör­vényhozás munkájába történt be­kapcsolódásuk alkalmával. (Nagy taps.) — Ezeréves történelmünk folya­mán sokat szenvedett, küzdött és harcolt országrészek népe — a magyarok, ruszinok, szlovákok — mindig egyaránt osztozott velünk balsorsban és jó szerencsében. — Amikor húsz esztendő keser­ves elnyomottságából felszabadulva ennek a hűséges népnek választott­jai most első ízben megjelentek a Házban, mindannyiunk nevében hálás szívvel mondok köszönetet képviselőtársaimnak és rajtuk ke­resztül Kárpátalja egész népének (Taps.), hogy a húszesztendős meg­próbáltatás idején is mindig meg­őrizték a magyar haza iránt való szeretetüket és hazánkhoz, hozzánk való hűséges ragaszkodásukat. (Nagy taps.) Az elnök bejelentette, hogy Ki­rály József, Kadlecz Antal és Bródy András napirend előtti fel­szólalásra kért és kapott engedélyt. „Minden munka csak a nemzetért lehet" Király József: Tessék megen­gedni, hogy most ebben az ünne­pélyes pillanatban mindnyájunk ne­vében, akik nehéz, keserves húsz esztendő után itt, részben már má­sodízben, de többen először megje­lentünk, hálás köszönetet mondjak. Köszönetet m­ondo­k elsősorban imádságos lélekkel a magyarok Istenének, akiben bíztunk akkor is, amikor reményünk már-m­ár füstbe ment és testvéreink már-már el­csüggedtek Köszönetet mondok másodszor a legelső magyar em­bernek, a jóméltóságú kormányzó úrnak . .. (A képviselőház tagjai felálloitok és mámoros lelkesedéssel tapsoltak az államfőnek.) Király József... akit hosszú esztendők során szívünk mélyén és idől­ükben hordoztunk, érette imádkoztunk, Isten áldását kértük rá. Legkisebb falvaink apró kis magyarjai is mindig boldogan és mosolyogva említik nevét és kérik rá Isten áldását. (Nagy taps.) Kö­szönetet mondok a Háznak párt­különbség nélkül, amiért a felsza­badult területek képviselőit nagy magyar egységgel és szeretettel be­hívták.­­ Érezzük, hogy valamiképpen megcsillant az egység, az összetar­tás, amelyre annyira vágyik a ma­gyar nép túl a Tiszán és a Garam mentén és amelyet el is vár tőlünk, hogy a magyar hazáért való harcot együtt vívjuk tovább. Az az érzé­sem, hogy bennünket, felszabadult területi képviselőket, nem egy párt, nem a kormány, hanem maga a nemzet hívott (Taps.) azért, hogy hozzuk a könnyet hullatott és vért Magyar Nemzet SZOMBAT, 1939 JÚLIUS 1. „A szlovák nép boldogulásának alapja a szlovák—magyar testvériség" Kadlec Antal kijelentette, hogy a szlovákajkú képviselők nevében kíván beszélni. — Megfogadjuk, hogy abban a szellemben teljesítjük majd kép­viselői kötelességünket, amelyet az ezeréves hungarizmus szellemének szokás nevezni, amely szellem ős­idők óta összeolvasztotta a magyar és szlovák népet. — Az az ellenségeink által ter­jesztett állítás, mintha a szlovák nép a történelem folyamán szem­ben állt volna a magyar nemzet­tel, nem felel meg a valóságnak. — Bizonyára voltak szlovákok, akik a XIX. században nem a ma­gyar haza keretében keresték né­pünk boldogulását, de ezek a szlo­vákok népünknek csak kis töredé­két alkották, míg a szlovák nép túlnyomó része a magyar hazában, az osztatlan testvériségben, a ma­gyar állam gazdasági egységében kereste és találta meg népünk bol­dogulásának feltételeit. Ha pedig 1918-ban akadtak elvakult szlová­kok, akik a csehszlovák állam megalakulásánál közreműködtek, úgy az azóta lefolyt események meggyőzték őket arról, hogy té­vedtek. •­­ A csehszlovák állam össze­omlott, mert hatóságokon épült fel. Ezek között a hazugságok kö­zött a nagyobb hazugság az volt, hogy a szlovákokat a cseh nemzet egyik ágának, a szlovák nyelvet pedig a cseh nyelv egyik nyelv­járásának mondotta. Mi, ennek a Háznak új szlovák képviselői, az első pillanattól kezdve küzdöttünk a hazugságok ellen és hirdettük, hogy a szlovák nemzet boldogulá­sának legbiztosabb alapja a szlo­vák—magyar testvériség. — Hálával tartozunk a magya­rok Istenének, de ugyancsak hálá­val tartozunk Magyarország főmél­tóságú kormányzója bölcs, előre­látó országlásának is. (A képviselőház tagjai ismét fel­állva, hosszasan, lelkesen tapsolták a kormányzót.) Ezután köszönetet mondott a magyar kormány megértéséért, amelyet a visszacsatolt szlovákok iránt tanúsít, majd ezekkel a sza­vakkal fejezte be nagysikerű, h­osz­­szantartó tapssal fogadott beszé­dét: — Fogadjuk, hogy nem leszünk méltatlanok erre a bizalomra. Isten minket úgy segéljen! Bródy András: A magyar-orosz nemzet saját elhatározásából tért vissza Szent István birodalmába Bródy András: Ebben az ünne­pélyes és nekem fenséges órában, amikor a magyar-orosz nemzet képviseletében átlépem a magyar képviselőház megszentelt csarnoká­nak küszöbét, engedjék meg, hogy én, mint a magyar-orosz nemzet képviseletének vezére, mélységes megilletődöttségemben és határta­lan örömömben fohászomat küld­­jem a Mindenható Úristennek azért, hogy népemet, a szentistváni biro­dalom leghűségesebb népét (Nagy taps a Ház minden oldalán) vissza­hozta ősi, ezeréves hazájába. — Ezt a népet, a magyar-orosz nemzetet húsz évvel ezelőtt, meg­kérdezése nélkül és akarata ellenére csatolták ki a többszázéves együtt­élésből, de az elmúlt húszéves tá­vollét szenvedései és elnyomatása ennek a népnek erőit nem törték meg. Ez a nép hű maradt a szent­istváni gondolathoz és én mint­ a magyar-orosz nemzetnek, az egész magyar-orosz törvényes népkép­viselet által választott képviselője és vezére kötelességemnek tartom bejelenteni önöknek, a magyar nem­zetnek, az egész világnak, bará­tainknak és ellenségeinknek, hogy a magyar-orosz nemzet saját el­határozásából tért vissza a szent­istváni birodalomba. (A képviselők hosszantartó, lelkes tapssal fogad­ták Bródy András kijelentését.)­­ A magyar-orosz nép ottho­nát, jövő boldogulását az új ezer esztendőre itt akarja és fogja meg­építeni ősi testvérnemzetével, a ma­gyar nemzettel együtt. (Éljenzés.) Mélységes köszönetemet fejezem ki a kormányzó úr őlöméltósága iránt... (A képviselőház tagjai felemelked­tek helyükről és ismét ünnepelték a kormányzót.) — Különösen mélységes hálával adózunk a kormányzó úr iránt azért az amnesztiarendeletért, amely nemes szívének egyik legutóbbi megnyilvánulása volt. Hisszük, hogy ez a nagy lelki megbocsátás né­pünk körében a lelkek megbékülé­­sét fogja hozni. A magyar-orosz nép mélységes háláját tolmácsolom a vitéz magyar hadseregnek­­a kép­viselőház tagjai nagy tapssal ünnep­lik a hadsereget), amelynek mint volt tartalékos főhadnagya magam is tagja vagyok. Bródy András: A magyar törté­nelem legdicsőségesebb napjaiban II. Rákóczi Ferenc Pro Libertate zászlai alá a magyar-orosz nép, a gens fidelissima, felsorakozott, hogy Magyarország függetlenségét és a testvéri m­agyar nemzet szabadságát megvédje. Most, a magyar-orosz nép legsúlyosabb szenvedéseinek nap­jaiban a magyar nemzet vitéz és bátor hadserege fogott össze a hű­séges magyar-orosz néppel, hogy azt az idegen elnyomás alól felsza­badítsa és ma a két nép együttesen áll őrt a Kárpátok bércein. — Hálámat fejezem ki a magyar nemzetnek, hogy az elnyomás húsz esztendeje alatt átérezte a mi szen­vedéseinket és felszabadításunkról egy pillanatig sem mondott le. — Végül köszönetemet fejezem ki a magyar sajtónak, hogy az el­múlt szomorú húsz esztendő alatt szenvedéseinket napirenden tar­totta, a világ közvéleményét felvi­lágosította és az igazság győzelmét így elősegítette. — Felszabadulásunk tényével két testvérnép húszéves álma való­sult meg. Mi hűséggel, szeretettel, bizalommal jöttünk ide és ezért szeretetet, és bizalmat kérünk. Amit egy idegen hatalom az egész világ színe előtt a nemzetközi szerződés ellenére megtagadott tőlünk, azt meg fogjuk kapni az ősi hazában: nemzeti és kulturális életünk sza­bad lehetőségét az autonómia ke­retében. Darányi Kálmán elnök: A mi­niszterelnök urat illeti a szó. Gróf Teleki Pál miniszterelnök: A három felszólalás nem marad­hat válasz nélkül, nem maradhat válasz nélkül azok részéről, akik húsz esztendőt a kis területre szo­rított trianoni Magyarországon töl­töttek; nem maradhat válasz nél­kül az országfenntartás munkásai, a nemzetfenntartás munkásai felé. A külső jogcím, amelyen felszóla Kedden formális ülést tart a Ház Szinyei Merse Jenő alelnök nyi­totta meg újra a Ház ülését. Ez­után került sor a különböző bi­zottsági tagsági helyek betöltésére, melyeket annak idején a felvidéki és kárpátaljai képviselőkre való tekintettel hagytak meg. A kép­­viselőház megválasztotta a har­minchatos bizottságba beküldött huszonnégy tagját is. Ezek a következők: Bárczay Já­nos, Demkó Mihály, Csilléry András, Csizmadia András, gróf Esterházy Móric, Hubay Kálmán, Imrédy Béla, Ivády Béla, Juresek Béla, Kolosváry-Borcsa Mihály, Krúdy Ferenc, Laky Dezső, Mar­ton Béla, Matolcsy Mátyás, Pajor Miklós, Petre Kálmán, Rassay Ka­roly­, Ronkay Ferenc, Salkovszky Jenő, Tors Tibor, báró Vay László, Vágó Pál, Vásáry István és W­alder Gyula. Gróf Teleki János személyes megtámadtatás címén válaszolt Wirth Károly szerdai interpellá­ciójára, majd Wirth Károly kije­lentette, nem kívánta gróf Teleki Jánost személyében megsérteni, sem támadni, mert tudja, hogy csak néhány nap óta áll a kispesti gyár élén és reméli, hogy az ál­tala ismertetett állapotokat műkö­désével meg fogja szüntetni. Ezután az elnök napirendi indít­ványt tett, hogy a Ház legköze­lebbi ülését július 4-én déli egy órakor tartsa meg, melyen tudomá­sul veszi a felsőház üzenetét.

Next