Magyar Nemzet, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-01 / 147. szám
4 ••Ünnepélyes ülésen fogadta a Ház a bevonuló felvidéki és kárpátaljai képviselőket A miniszterelnök országos határozattá emelt indítványa alapján pénteken jelentek meg először a Ház ülésén a felvidéki és kárpátaljai képviselők. A Ház ebből az alkalomból ünnepélyes ülést tartott. A kormánypárt képviselői és a kormány tagjai csaknem teljes számban megjelentek az ülésen, valamennyien fekete magyar ruhában, Barta Károly honvédelmi miniszter pedig tábornoki díszben. Az ülés iránt a karzaton is nagy érdeklődés nyilvánult meg, a közönség részére fenntartott részeken minden helyet elfoglaltak az érdeklődök. Az ülés kezdetét 11 órára tűzték ki, a képviselők azonban már tíz óra után együtt voltak a folyosókon. Jóval tizenegy előtt érkezett Teleki miniszterelnök és a kormány több tagja is. A 36 felvidéki és kárpátaljai képviselő a társalgóban gyülekezett és az ülés előtt itt meglátogatta őket Jaross Andor kíséretében gróf Teleki Pál miniszterelnök, hogy megismerkedjen azokkal, akiket eddig még nem ismert. Itt kereste fel őket azután az ülés megnyitásakor Putnoky Móric háznagy, akinek vezetésével azután a képviselői ház nagy öröme és lelkesedése közben bevonultak az ülésterembe és elfoglalták a részükre fenntartott helyeket. Darányi Kálmán elnök félbeszakítva megkezdett bejelentését, az ünneplés, az éljenzés és a taps elültévelbeszédben üdvözölte a behívott törvényhozókat. Közülök a magyarnyelvű képviselők nevében Király József, a szlováknyelvűek nevében Kadlec Antal, a magyarorosz képviselők nevében pedig Bródy András válaszoltak az elnök üdvözlőszavaira. Az ülés után meglátogatták elnöki hivatalában Darányi Kálmán házelnököt s itt a kölcsönös üdvözlések után a Ház elnökének is alkalma volt megismerkedni azokkal a felvidéki és kárpátaljai képviselőkkel, akik a múlt ciklusban még nem vettek részt a törvényhozás munkájában... Darányi Kálmán elnök néhány perccel negyedtizenkettő után nyitotta meg a Ház pénteki ülését. Bemutatta a felsőház elnökének átiratát, amelyben tudatja, hogy a felvidéki és a kárpátaljai képviseletvidéki és a kárpátaljai képviselők behívásáról szóló miniszterelnöki indítványt a felsőház is elfogadta és az indítvány ezzel országos határozattá vált. Bemutatta ezután az elnök Szemere Béla, Rajcsányi László és Váczi József megbízólevelét, akik különböző lajstromos kerületekben lemondás következtében jutottak mandátumhoz. Ezután a következőket mondotta a Ház elnöke: — Bemutatom a Háznak Demkó Mihály és Fencik István ... Tovább nem folytathatta bejelentését, a felvidéki és kárpátaljai képviselők nevének felsorolását, mert ebben a pillanatban Putnoky Móric háznagy vezetésével bevonultak az ülésterembe a felvidéki és kárpátaljai képviselők, akiket a kormány tagjai és a képviselők valamennyien felállva percekig tapsoltak és éljeneztek, áldozott magyar testvérek minden lelkesedését és szeretetét és közös összefogással tudjuk szolgálni a magyar jövendőt. — Most Isten jósága és kegyelme megsegített bennünket. Isten jóságára gondolunk és arra is, hogy kellő pillanatban előre tudott lendülni az a magyar dinamikus erő, mely megragadta az alkalmat és előrukkolt az az álmainkban annyiszor megálmodott vitéz honvédsereg. (Éljenzés és taps.) — Lehetnek közöttünk differenciák, de a magyar haza megmentésében egynek kell lennünk. (Taps.) Valljuk és hisszük, hogy minden munka csak a nemzetért lehet. Hálásak vagyunk a legelső magyar embernek, hogy az országgyűlést megnyitó beszédében kiadta a jelszót, amelyért mi is harcoltunk. Egység, haladás befelé és függetlenség, megerősödés kifelé. (Nagy taps.) Jók, a miniszterelnök jogcíme, mert a házszabályok szerint csak ilyen címen beszélhetek. De úgy érzem, hogy egy belső jogcím többre is jogosít. Én vagyok két képviselőtársam kivételével a legrégibb tagja a magyar parlamentnek, 1904 óta (Taps.) és úgy érzem, hogy ezen a jogcímen és azon is, hogy itt, amikor a felvidéki és kárpátaljai testvéreink visszatérését ünnepeljük, én mind az egész parlament, mind a magyar emberek nevében pártkülönbség nélkül szólhatok és ehhez képviselőtársaim hozzájárulását megkaptam. De szólhatok, mint régi parlamenti tag, az egész magyar országgyűlésnek, mint állandó nemzeti képviseleti intézménynek a nevében, ebben a pillanatok fölé messze emelkedő fenséges órában. Üdvözöljük a kényszrehatárokon túlról visszatért testvéreinket, magyarokat és szlovákokat, üdvözöljük bensőséges érzésekkel magyar-orosz testvéreinket, akik fenntartották e haza iránti szeretet érzését húsz esztendőn keresztül az elnyomással szemben. Kijelentéseikből, tetteikből, kézszorításukból mindenki, aki fent járt, tudja, hogy fenntartották a magyar haza iránti szeretetüket és visszavágytak. — Üdvözöljük azokat a férfiakat, akiket népük bizalma hozott ide, nem egy mostani választás alapján, de húsz esztendő választása alapján, mert azokat hívtuk ide, akikről úgy éreztük és láttuk, hogy népük bizalma hordozta és szeretet és bizalom vette körül őket. Üdvözöljük őket itt, kevés szóval, de a legbensőségesebben, a legszeretetteljesebben, mert alig lehet olyan szavakat találni, amelyek kifejeznék azt, amit e pillanatban érzünk. — Ha valaki visszagondol az elmúlt időkre, látja, hogy nemcsak nekik volt nehéz, hanem nekünk is nehéz életünk volt. Csak ezen a húsz esztendőn keresztül mérhetjük meg e pillanat nagyságát és jelentőségét és azokat az érzéseket, amelyek mindannyiunkat eltöltenek. Amikor bensőségesen üdvözlöm a behívott képviselő urakat, ha szabad mondanom, az egész parlament és ezen keresztül az egész magyar nemzet nevében, arra kérem az Istent, hogy áldjon meg mindannyiunkkal, áldja meg a magyart, a hazának minden fiát jókedvvel, megelégedéssel, megértéssel. Áldja meg bőséggel és gazdagsággal. Ennek munkálására jöttünk össze, ebben összeforrva akarok velük továbbra dolgozni. Amikor a miniszterelnök befejezte szavait, a képviselők felállottak helyükről és sokáig tapsoltak. Ezután a Ház tagjai elénekelték a Himnuszt. Darányi Kálmán elnök tizenkét óra után néhány perccel az ülést öt percre felfüggesztette. Darányi Kálmán üdvözlőbeszéde Amikor az új képviselők elfoglalták helyeiket, Darányi Kálmán a következő üdvözlőbeszédet mondotta: " Alig fél esztendeje annak, hogy Magyarország törvényhozása meghívta és az országgyűlés tagjaivá fogadta az anyaországhoz visszacsatolt magyarlakta felvidéki részek képviselőit és most a 20 évi idegen uralom alól felszabadult kárpátaljai testvéreink képviselőit is itt üdvözölhetjük. (Nagy taps.) Most már megnövekedett létszámmal jelentek meg közöttünk a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területről a magyarok, ruszinok, valamint a szlovákok képviselői, hogy az országos kérdések megoldásában, de különösen a maguk országrészének problémái tekintetében tanáccsal és javaslatokkal támogassanak bennünket és velünk együtt kivegyék részüket a törvényhozás alkotó munkájából. Azt hiszem, valamennyiünk szívéből szólok, amikor meleg testvéri szeretettel köszöntöm őket a törvényhozás munkájába történt bekapcsolódásuk alkalmával. (Nagy taps.) — Ezeréves történelmünk folyamán sokat szenvedett, küzdött és harcolt országrészek népe — a magyarok, ruszinok, szlovákok — mindig egyaránt osztozott velünk balsorsban és jó szerencsében. — Amikor húsz esztendő keserves elnyomottságából felszabadulva ennek a hűséges népnek választottjai most első ízben megjelentek a Házban, mindannyiunk nevében hálás szívvel mondok köszönetet képviselőtársaimnak és rajtuk keresztül Kárpátalja egész népének (Taps.), hogy a húszesztendős megpróbáltatás idején is mindig megőrizték a magyar haza iránt való szeretetüket és hazánkhoz, hozzánk való hűséges ragaszkodásukat. (Nagy taps.) Az elnök bejelentette, hogy Király József, Kadlecz Antal és Bródy András napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. „Minden munka csak a nemzetért lehet" Király József: Tessék megengedni, hogy most ebben az ünnepélyes pillanatban mindnyájunk nevében, akik nehéz, keserves húsz esztendő után itt, részben már másodízben, de többen először megjelentünk, hálás köszönetet mondjak. Köszönetet mondok elsősorban imádságos lélekkel a magyarok Istenének, akiben bíztunk akkor is, amikor reményünk már-már füstbe ment és testvéreink már-már elcsüggedtek Köszönetet mondok másodszor a legelső magyar embernek, a jóméltóságú kormányzó úrnak . .. (A képviselőház tagjai felálloitok és mámoros lelkesedéssel tapsoltak az államfőnek.) Király József... akit hosszú esztendők során szívünk mélyén és időlükben hordoztunk, érette imádkoztunk, Isten áldását kértük rá. Legkisebb falvaink apró kis magyarjai is mindig boldogan és mosolyogva említik nevét és kérik rá Isten áldását. (Nagy taps.) Köszönetet mondok a Háznak pártkülönbség nélkül, amiért a felszabadult területek képviselőit nagy magyar egységgel és szeretettel behívták. Érezzük, hogy valamiképpen megcsillant az egység, az összetartás, amelyre annyira vágyik a magyar nép túl a Tiszán és a Garam mentén és amelyet el is vár tőlünk, hogy a magyar hazáért való harcot együtt vívjuk tovább. Az az érzésem, hogy bennünket, felszabadult területi képviselőket, nem egy párt, nem a kormány, hanem maga a nemzet hívott (Taps.) azért, hogy hozzuk a könnyet hullatott és vért Magyar Nemzet SZOMBAT, 1939 JÚLIUS 1. „A szlovák nép boldogulásának alapja a szlovák—magyar testvériség" Kadlec Antal kijelentette, hogy a szlovákajkú képviselők nevében kíván beszélni. — Megfogadjuk, hogy abban a szellemben teljesítjük majd képviselői kötelességünket, amelyet az ezeréves hungarizmus szellemének szokás nevezni, amely szellem ősidők óta összeolvasztotta a magyar és szlovák népet. — Az az ellenségeink által terjesztett állítás, mintha a szlovák nép a történelem folyamán szemben állt volna a magyar nemzettel, nem felel meg a valóságnak. — Bizonyára voltak szlovákok, akik a XIX. században nem a magyar haza keretében keresték népünk boldogulását, de ezek a szlovákok népünknek csak kis töredékét alkották, míg a szlovák nép túlnyomó része a magyar hazában, az osztatlan testvériségben, a magyar állam gazdasági egységében kereste és találta meg népünk boldogulásának feltételeit. Ha pedig 1918-ban akadtak elvakult szlovákok, akik a csehszlovák állam megalakulásánál közreműködtek, úgy az azóta lefolyt események meggyőzték őket arról, hogy tévedtek. • A csehszlovák állam összeomlott, mert hatóságokon épült fel. Ezek között a hazugságok között a nagyobb hazugság az volt, hogy a szlovákokat a cseh nemzet egyik ágának, a szlovák nyelvet pedig a cseh nyelv egyik nyelvjárásának mondotta. Mi, ennek a Háznak új szlovák képviselői, az első pillanattól kezdve küzdöttünk a hazugságok ellen és hirdettük, hogy a szlovák nemzet boldogulásának legbiztosabb alapja a szlovák—magyar testvériség. — Hálával tartozunk a magyarok Istenének, de ugyancsak hálával tartozunk Magyarország főméltóságú kormányzója bölcs, előrelátó országlásának is. (A képviselőház tagjai ismét felállva, hosszasan, lelkesen tapsolták a kormányzót.) Ezután köszönetet mondott a magyar kormány megértéséért, amelyet a visszacsatolt szlovákok iránt tanúsít, majd ezekkel a szavakkal fejezte be nagysikerű, hoszszantartó tapssal fogadott beszédét: — Fogadjuk, hogy nem leszünk méltatlanok erre a bizalomra. Isten minket úgy segéljen! Bródy András: A magyar-orosz nemzet saját elhatározásából tért vissza Szent István birodalmába Bródy András: Ebben az ünnepélyes és nekem fenséges órában, amikor a magyar-orosz nemzet képviseletében átlépem a magyar képviselőház megszentelt csarnokának küszöbét, engedjék meg, hogy én, mint a magyar-orosz nemzet képviseletének vezére, mélységes megilletődöttségemben és határtalan örömömben fohászomat küldjem a Mindenható Úristennek azért, hogy népemet, a szentistváni birodalom leghűségesebb népét (Nagy taps a Ház minden oldalán) visszahozta ősi, ezeréves hazájába. — Ezt a népet, a magyar-orosz nemzetet húsz évvel ezelőtt, megkérdezése nélkül és akarata ellenére csatolták ki a többszázéves együttélésből, de az elmúlt húszéves távollét szenvedései és elnyomatása ennek a népnek erőit nem törték meg. Ez a nép hű maradt a szentistváni gondolathoz és én mint a magyar-orosz nemzetnek, az egész magyar-orosz törvényes népképviselet által választott képviselője és vezére kötelességemnek tartom bejelenteni önöknek, a magyar nemzetnek, az egész világnak, barátainknak és ellenségeinknek, hogy a magyar-orosz nemzet saját elhatározásából tért vissza a szentistváni birodalomba. (A képviselők hosszantartó, lelkes tapssal fogadták Bródy András kijelentését.) A magyar-orosz nép otthonát, jövő boldogulását az új ezer esztendőre itt akarja és fogja megépíteni ősi testvérnemzetével, a magyar nemzettel együtt. (Éljenzés.) Mélységes köszönetemet fejezem ki a kormányzó úr őlöméltósága iránt... (A képviselőház tagjai felemelkedtek helyükről és ismét ünnepelték a kormányzót.) — Különösen mélységes hálával adózunk a kormányzó úr iránt azért az amnesztiarendeletért, amely nemes szívének egyik legutóbbi megnyilvánulása volt. Hisszük, hogy ez a nagy lelki megbocsátás népünk körében a lelkek megbékülését fogja hozni. A magyar-orosz nép mélységes háláját tolmácsolom a vitéz magyar hadseregneka képviselőház tagjai nagy tapssal ünneplik a hadsereget), amelynek mint volt tartalékos főhadnagya magam is tagja vagyok. Bródy András: A magyar történelem legdicsőségesebb napjaiban II. Rákóczi Ferenc Pro Libertate zászlai alá a magyar-orosz nép, a gens fidelissima, felsorakozott, hogy Magyarország függetlenségét és a testvéri magyar nemzet szabadságát megvédje. Most, a magyar-orosz nép legsúlyosabb szenvedéseinek napjaiban a magyar nemzet vitéz és bátor hadserege fogott össze a hűséges magyar-orosz néppel, hogy azt az idegen elnyomás alól felszabadítsa és ma a két nép együttesen áll őrt a Kárpátok bércein. — Hálámat fejezem ki a magyar nemzetnek, hogy az elnyomás húsz esztendeje alatt átérezte a mi szenvedéseinket és felszabadításunkról egy pillanatig sem mondott le. — Végül köszönetemet fejezem ki a magyar sajtónak, hogy az elmúlt szomorú húsz esztendő alatt szenvedéseinket napirenden tartotta, a világ közvéleményét felvilágosította és az igazság győzelmét így elősegítette. — Felszabadulásunk tényével két testvérnép húszéves álma valósult meg. Mi hűséggel, szeretettel, bizalommal jöttünk ide és ezért szeretetet, és bizalmat kérünk. Amit egy idegen hatalom az egész világ színe előtt a nemzetközi szerződés ellenére megtagadott tőlünk, azt meg fogjuk kapni az ősi hazában: nemzeti és kulturális életünk szabad lehetőségét az autonómia keretében. Darányi Kálmán elnök: A miniszterelnök urat illeti a szó. Gróf Teleki Pál miniszterelnök: A három felszólalás nem maradhat válasz nélkül, nem maradhat válasz nélkül azok részéről, akik húsz esztendőt a kis területre szorított trianoni Magyarországon töltöttek; nem maradhat válasz nélkül az országfenntartás munkásai, a nemzetfenntartás munkásai felé. A külső jogcím, amelyen felszóla Kedden formális ülést tart a Ház Szinyei Merse Jenő alelnök nyitotta meg újra a Ház ülését. Ezután került sor a különböző bizottsági tagsági helyek betöltésére, melyeket annak idején a felvidéki és kárpátaljai képviselőkre való tekintettel hagytak meg. A képviselőház megválasztotta a harminchatos bizottságba beküldött huszonnégy tagját is. Ezek a következők: Bárczay János, Demkó Mihály, Csilléry András, Csizmadia András, gróf Esterházy Móric, Hubay Kálmán, Imrédy Béla, Ivády Béla, Juresek Béla, Kolosváry-Borcsa Mihály, Krúdy Ferenc, Laky Dezső, Marton Béla, Matolcsy Mátyás, Pajor Miklós, Petre Kálmán, Rassay Karoly, Ronkay Ferenc, Salkovszky Jenő, Tors Tibor, báró Vay László, Vágó Pál, Vásáry István és Walder Gyula. Gróf Teleki János személyes megtámadtatás címén válaszolt Wirth Károly szerdai interpellációjára, majd Wirth Károly kijelentette, nem kívánta gróf Teleki Jánost személyében megsérteni, sem támadni, mert tudja, hogy csak néhány nap óta áll a kispesti gyár élén és reméli, hogy az általa ismertetett állapotokat működésével meg fogja szüntetni. Ezután az elnök napirendi indítványt tett, hogy a Ház legközelebbi ülését július 4-én déli egy órakor tartsa meg, melyen tudomásul veszi a felsőház üzenetét.