Magyar Nemzet, 1939. augusztus (2. évfolyam, 173-198. szám)
1939-08-01 / 173. szám
2 kásság, a legutóbbi időkig sem volt képes egészen felemelkedni a skandináv szocializmus vagy a Labour Party politikai színvonaláig. De váljon a magyar középosztály — ha egy kicsit magába roskad — kivonhatja-e magát a történelmi felelősség rettentő súlya alól. Megkérdezheti magától: elvégezte-e a magyar munkásság és parasztság felé azt a nagy munkát, amit a nyugateurópai középosztályok műveltek? Megkérdezheti magától: ki a nagyobb bűnös? Vájjon az a szervezett munkásság-e, amely az osztályharc hevében sokáig mintegy érdektelennek mutatta magát a haza nagy politikai válságaiban? Vagy azt a középosztályt terheli-e a felelősség nagyobb hányada, amelynek szélesebb látóköre, nagyobb műveltsége, elevenebb tradícióérzéke és nem utolsósorban erősebb politikai befolyása azt a történelmi feladatot hárította rá, hogy ezeket a sivár osztályküzdelmeket egy nagyobb nemzetpolitikai szintézisbe foglalja? Nem tartja-e magát vétkesnek ez a középosztály, hogy a szociális kérdések megoldásában évtizedeken át nem képviselte a társadalmi és állami érdek egyensúlyát , hogy az elnyomottaknak és a kizsákmányoltaknak az alkotmány sáncaiba emelésének elmulasztásával, elmulasztotta megerősíteni a magyar hatalom társadalmi alzatát is, megtagadva a reformkorszakbeli magyar nemesség tündöklő példaadását? Ha a magyar szervezett munkásság eddig nem volt beállítható a maga nagy értékének teljes súlya szerint a magyar alkotmányosság és függetlenség védelmezőinek vagy fenntartóinak arcvonalába, azt kétségkívül az idegen szellemi és helytelen vezetés is okozta. De ki felelős érte, ha ugyan nem a magyar középosztályú értelmiség, hogy ebben a szervezett munkásságban jó darabig nem a tévelygő testvért, hanem az ellenséget látta s amely megengedte, hogy a munkásszervezkedés politikája róla, nélküle, sőt ellene fussa ki a maga formáját a magyar közélet viharos arénáján? Hogy más példára ne utaljunk, elegendő, ha a titkos választójog három évtizedes kampányára mutatunk rá, amelyben ennek a középosztálynak óriási többsége a szervezett munkásság politikai igényei ellen foglalt állást. Aki ma ennek a munkásságnak két évtizeddel előtti eltévelyedéseiből akar új ellentéteket kavarni, akkor, amikor a legnagyobb együttműködésre volna szükség, az csak azoknak a tényezőknek malmára önti a vizet, amelyek készek arra, hogy az osztályharc ingoványaiba sülylyedt magyar hajót ráakasszák egy idegen gálya vontatókötelére. Nem játszhatunk haragszomrádot többé ezzel a derék és öntudatos magyar munkássággal, különösen nem akkor, mikor a magyar középosztály az állapotok ez elfajulásának felelősségében sokkal nagyobb kvótát visel, mint a szervezett munkásság zöme. Itt az ideje, hogy megtaláljuk egymást és hogy véget vessünk az egymás morális sebeiben való turkálásnak. A középosztály és a szervezett munkásság politikai viszonyának újjágondolására is áll a Szentírás szava: „Ki közületek bűn nélkül való, az dobja rá az első követ“. Ez a szervezett munkásság ma nem forradalmár, hanem olyan közeg és olyan erőtényező, amelyből egy nagyobb vonalú magyar nemzetpolitika az alkotmányos szabadság legszilárdabb védőbástyáját építheti ki. Ne akarjuk visszalökni azt az erőt, amely kezet akar fogni velünk a magyar szabadság védelmére. Vagy ne kérjük ezt a segítséget tőle olyan áron, amely egyenlő volna a maga politikai személyiségének megtagadásával. Mind a kettőnknek bőségesen megvan az okunk arra, hogy Hamvazószerdát tartsunk. Ezt a hamut azonban ne egymás szemébe szórjuk, hanem hintsük a saját fejünkre. Nem olyan időket élünk, hogy szem elől téveszthetnénk mostani helyzetünkben Schuschnigg bukásának tanulságait. Ha valamikor Kossuth Lajosnak volt lelkiereje és bátorsága ahhoz, hogy a magyar szabadság védelmére fegyverbe szólítsa a fekete barázdák népét, akkor ma még kevésbbé lehet haboznunk, hogy elfogadjuk-e vagy visszautasítsuk-e azt a kézfogást, amelyet a magyar életformáért és szabadságért küzdő középosztálynak felkínálnak. Magyar Nemzet KEDD, 1939 AUGUSZTUS 1. Az angol ellenzék nyersanyagértekezletet javasol A Magyar Távirati Iroda londoni jelentése ezt mondja: Az alsóház hétfő délutáni ülésén Sinclair képviselő, a szabadelvű ellenzék vezére, a külügyi vita során hangoztatta, hogy az Anglia által életrehívott békefront tagállamai között gazdasági együttműködésre van szükség, beleértve a külkereskedelem akadálytalan lebonyolítását és a nyersanyagokhoz való hozzáférést. A képviselő javasolta, hogy a front tagjait, de egyben Németországot és Olaszországot is közös értekezletre hívják egybe a nyersanyagelosztás, valamint a haderők korlátozása ügyében és azt ajánlotta, hogy a brit kormány ilyenirányú javaslatot juttasson el Hitlerhez és Mussolinihoz. Dalton munkáspárti képviselő kérdést intézett a kormányhoz, vájjon igaz-e, hogy a moszkvai tárgyalásokat eleinte főleg az angol kormány késleltette. Ha ez igaz volna, úgy érthetőnek tartja, hogy Molotov gyanakvással tekint Észtország és Lettország felé és hogy a szovjet sajtó annyira kikel a demokráciák ellen. Szükséges volna — mondotta —, hogy lord Halifax Moszkvába utazzék, vagy pedig hogy Molotovot meghívják Londonba, gol érdekek feladását, sem pedig a hadviselőjog megadását Japán számára. A tárgyalások során igen sok nehézség vár leküzdésre és a brit kormánynak súlyos aggodalmat okoz az Észak-Kínában folyó angolellenes izgatás. Ha ezek az angolellenes támadások zabolátlanul folynak tovább, a helyzetet igen súlyosnak kell tekintenünk. Anglia semmiesetre sem engedhet a Távol-Keleten reá háramló kötelezettségeiből, sem jogaiból. A Tienciniben lévő ezüst kiszolgáltatása és a kínai valuta alá- Chamberlain ingerült hangú beszéde Chamberlain miniszterelnök, akit a kormánypárt tüntető éljenzéssel fogadott, hangoztatta, hogy a mostani körülmények között, amikor kényes természetű tárgyalások folynak több idegen hatalommal, vigyázni kell minden szóra, amit kiejtenek. Különösen tartózkodni kell a tárgyaló felek között esetleg fennforgó ellentétek túlzásától, nem tesz jó szolgálatot az ügynek az, aki azt állítja, hogy a kormány kebelében egyenetlenség van a politika főiránya felől. Semmi sem lehet kellemesebb valószínű ellenségeink számára, mintha úgy tűnnék fel, hogy a brit miniszterelnök külügy minisztereinek külpolitikai elhatározásait illetőleg nem volna meg az egység. — Dalton képviselő kérdésére, hogy mit tettünk március óta, utalok félelmetes haderőnkre, Lengyelországgal és Törökországgal létrejött egyezményeinkre, amely két ország törekvéseinél fogva bármely front fontos tényezője. A Görögországnak és Romániának nyújtott biztosítékok lehetővé tették, hogy ezek az államok is résztvegyenek a békearcvonalban. Dalton beszédéből az tűnik ki, hogy az ő számára csak egy fontos és ez: Oroszország. Úgy Sinclair, mint Dalton beszédéből az a gyanúsítás csendül ki, mintha az egyezmény létrejötte körüli késedelmet kizárólag a brit kormány okozta volna. Különösen Dalton firtatta tartósan ezt a kérdést, mint hogyha igyekezett volna minket reábírni arra, hogy a magunk részéről a szovjet kormányra hárítsuk a felelősséget a késedelemért. Ezért is türtőztettem magamat és nem engedem magamat vitába vonni a kérdés körül, mivel őszintén kívánom e megegyezés létrejöttét. Nagy önmegtartóztatásra vanszükségem, hogy ne igazítsam helyre azt a hamis benyomást, amelyet az ellenzéki képviselők beszédeikkel kelteni igyekeznek. Éppen ezért nem adom meg az angol—francia—szovjet kormányok között folyó tárgyalások történetének áttekintését, mert jól tudom, hogy annak adatait más emberek, más országokban örömmel felhasználnák arra, hogy azzal ellentéteket szítsanak Anglia és a szovjet között Nincsen tehát szándékomban, hogy ezeket a felvilágosításokat nekik megadjam. — Nem titok — mondotta Chamberlain —, hogy a két kormány eddig még nem tudott megegyezni a közvetett támadás oly meghatározásában, amely az összes felek számára elfogadható volna, holott mindkét oldalon belátják, hogy ez a támadás épp olyan végzetes lehet, mint a közvetlen és teljes mértékben kívánnak ellene felsorakozni. Ugyanakkor a legteljesebb módon kerülni akarjuk még a látszatát is annak, mnyt más államok függetlenségét csorbítani akarnék. Ez az oka annak, hogy a francia és a brit kormány még nem egyezett meg a szovjet kormánynyal, mivel a szovjet által kívánt formula, nézetem szerint, nem tünteti el ezt a látszatot. Az angol és a francia kiküldötteknek tehát folytatniok kellett a tárgyalásokat és egyben több időre is volt közben szükségük a tárgyalások egyes szakaszai között, mint Molotovnak a helyszínen, hogy a tárgyalások állását a kormányaikkal ismertessék. Hogy késedelmet ne szenvedjünk, ideiglenes egyezmény megkötését javasoltuk. A szovjet másképp gondolkodott és így vetődött fel a gondolat, hogy addig is, míg az egyezményt aláírjuk vagy parafáljuk, Anglia és Franciaország katonai bizottságot küldjön Moszkvába vezérkari tanácskozásra és hogy ezek megkezdődjenek, még mielőtt a politikai egyezmény létesült volna. Kétségtelen, hogy ez nagy bizalom jele, ha elhatároztuk, hogy katonai szakértőinket Oroszországba küldjük, hogy arról tanácskozzanak, miként készíthetjük el katonai terveinket, mielőtt még bizonyosságot nyertünk volna affelől, hogy a politikai kérdésekben megegyezünk. Az orosz külpolitika vezetője azt a meggyőződését hangoztatta, hogy ha erre a katonai megbeszélésre sor kerül, a politikai nehézségek már nem lesznek áthidalhatatlanok. Mi készek vagyunk erre és őszintén reméljük és velünk együtt reméli a francia kormány, hogy Molotov feltevése valósággá lesz. Súlyos aggodalmak Danzig és Tienem miatt — Ahhoz a nyilatkozatomhoz, amelyet július 10-én a Házban Danzig ügyében tettem, úgy érzem, semmit sem fűzhetek hozzá, ami alkalmas volna annak megerősítésére, viszont kerülni akarok mindent, ami azt gyengíthetné. A danzigi kérdés igen súlyos kérdés, amely nagy aggodalmat okoz nekünk és világos, hogy az ottani helyzet a leggondosabb figyelmet követeli meg. Lord Halifax legutóbbi nyilatkozatai óta, amikor nem látszott ok túlságos aggodalomra, most újabb öszszetűzések történtek, amelyek a feszültséget még inkább növelték, de feltehető, hogy a lengyel kormány továbbra is államvezetési bölcseséggel és államférfiúi ügyességgel tölti be hivatását, amely eddig is a legnagyobb csodálatot váltotta ki belőlünk. (Újabb éljengés.) A távolkeleti helyzetet illetőleg Chamberlain kijelentette, hogy a Craigie—Arize-formula nem jelent politikai változást, sem a kínaian- Örjnek a mag.kait mdmuk a BUSikOpáll-szipkát ■ « A fgy mAsitbAt támasztása nemcsak Angliát érintő kérdés és ezekről a többi érdekelthatalommal is tárgyalni kell. . — Meg vagyok győződve arról — mondotta Chamberlain —, hogy Nagy-britannia és az Egyesült Államok céljai azonosak, de ebből nem következik az, hogy mindkettőjüknek mindenkor ugyanazt kell tenniük. A brit kormány a legnagyobb súlyt helyezi az Egyesült Államokkal való együttműködésre ott, ahol erre lehetőség nyílik és a két kormány mindenkor a legbehatóbban tájékoztatja egymást szándékairól. Chamberlain miniszterelnök beszéde során Dalton munkáspárti képviselő kérdésére kijelentette, hogy a lengyel kölcsöntárgyalásokat illetőleg a nehézségek nemcsak azzal kapcsolatban merültek fel, hogy a lengyel kormány más országokban is akar fegyvereket vásárolni, hanem a lengyel kormány ama kívánságával kapcsolatban is, hogy aranyban akarja a kölcsönt felvenni. Béke vagy háború — kétségkívül aggasztó a mai helyzet — folytatta Chamberlain miniszterelnök —, amikor olyan sok helyen és olyan gyors iramban folyik a fegyverek halmozása, mert alig látható, milyen megoldást találna ez a probléma, ha nem háború útján. Különösen sajnálatos, hogy még kiélezik a nemzetek közötti rossz érzést napról-napra a sajtó útján és egyéb eszközökkel folytatott mérgező propagandával. Ha meg tudnánk állítani a szavaknak ezt a háborúját és ha olyan lépések történnének, amelyek visszaállítanának a népek bizalmát valamennyi európai állam békés szándékaiban, ebben az esetben meggyőződésem szerint még mindig nem volna olyan kérdés, amelyet nem lehet és nem kellene békés úton megoldani. Ennek megoldásából kiszámíthatatlan nyereség hárulna a világra és szilárd meggyőződésem szemük*'’ példátlanig- í$áfc. korszaki virradna az emberiségre a nemzetközi iparban és földművelésben, ami a népek életszínvonalának javulására vezetne. Ha ellenben háború törne ki, bármelyik fél is követelné magának a végső győzelmet, kétségkívül bizonyos, hogy mind a győztes, mind a legyőzött, az emberi szenvedés és nyomorúság leírhatatlanul borzalmas termését aratná. Azt hiszem, hogy ez a nagy és mélységes igazság kezd már derengeni mind a vezetők, mind a nép elméjében és főként erre alapítom azt a reménységemet, hogy megtaláljuk az utat, amely kivezet a borzalmak éjszakájából újból a napvilágra. Az alsóház ülésén Butler külügyi államtitkár Sir Harris szabadelvű képviselő kérdésére kijelentette, hogy a prágai angol nagykövetség visszarendelése után az angol kormány működési engedélyt kért egy főkonzul számára Prágában. A kérelmet a német kormány elutasította azon az alapon, hogy az angol kormány kijelentette, hogy elismeri ugyan, hogy az exequatur magában a cseh-morvaországi jelenlegi helyzet de facto elismerése, de nem módosíthatja az említett helyzet előidézési módjának törvényszerűsége tekintetében kifejezett nézetét. Sinclair szabadelvű képviselő: Nagyon sajnálatos, hogy a kormány ennek a visszautasításnak tette ki magát, noha idejekorán figyelmeztettük Nem lett volna sokkal jobb egyáltalán nem kérni az exequaturt? Butler külügyi államtitkár: Főkonzul kinevezése nagyon értékes lett volna elsősorban a menekültügyi kérdésre, másrészt pedig az angol alattvalókra nézve. Bizonyos ideiglenes elrendezés történt, amelyet most végrehajtanak, de főkonzul kinevezése sokkal jobb lett volna. Nem fogadhatja el azt a beállítást, mintha nem lett volna szükség exequatur kérésére. A német kormány azonban nem hajlandó azt megadni és a jelen pillanatban ez a helyzet. Sitnclair egyik kérése Chamberlainhez Az alsóház hétfői üléséről az Exchange Telegraph-tól is kaptunk telefonjelentést. Eszerint Sinclair, a liberális ellenzék vezetője az alsóház külügyi vitáját megnyitó beszédében egyebek közt a következőt is mondotta: — Jelentse ki a miniszterelnök, hogy Nagy-Britannia Magyarország mellett fog állni, ha ennek az országnak küzdeni kellene szabadságáért. Eden véleménye A külpolitikai vita során Eden a következőket fejtette ki: — Ha Japán nem változtatná meg magatartását, akkor Angliának olyan eljárást kell tanúsítania, amilyenre az Egyesült Államok kormánya mutatott példát. A Szovjet-Oroszországba küldendő katonai küldöttséget politikai küldöttséggel kell kiegészíteni, hogy a tárgyalásokat egy hét alatt be lehessen fejezni. Egyébként kizárólag a békefront politikája nyújt kilátásokat a háború megelőzésére. Német félhivatalos válasz Chamberlain beszédére Berlinből jelenti a német távirati iroda. A Deutscher Dienst Chamberlain brit miniszterelnök hétfői alsóházi beszédével kapcsolatosan a többi között ezeket írja: " Számunkra a brit külpolitika vezetőjének a távolkeleti helyzettel kapcsolatos ama megállapításai értékesek, amelyekben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Japánnal kapcsolatos céljainak és nézeteinek hasonlóságáról van szó és egyidejűleg utalás történik arra, hogy különféle esetekben különféle módszerek helyénvalók. Ebben megerősítését láthatjuk annak a felfogásnak, hogy Anglia és az Egyesült Államok Tokió iránti magatartásukban egymásnak dobálják a labdát és kiosztott szerepeket játszanak. A német birodalom számára jóval kevésbbé érdekesek azok a szavak, amelyeket Chamberlain a négyszázezer danzigi német sorsáról mondott, akik őt erre egyáltalában nem kérték és nem is kérdezték. Az angol miniszterelnök sohasem tagadta, hogy Danzig túlnyomóan német jellegű város. Biztosíthatjuk még arról, hogy a német Danzig tekintet nélkül a megrendezett kérdéseket követő alsóházi külpolitikai vitákra, vissza fog térni a birodalomhoz. Az elviselhetőség mértékét meghaladja azonban, ha Chamberlain a lengyelországi németek élete és vagyona ellen elkövetett vétségek ellenére is elismerő szavakat talál a lengyelek békét veszélyeztető magatartására.