Magyar Nemzet, 1940. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-03 / 1. szám

4 Nomád lelkek Aki mindig a békéről beszél, rendszerint mindig a háborúra gondol, de ugyanígy a háború zajában beszélnek legtöbbet a békéről. Mi azonban, akik a háborúnak mindeddig szemlélői maradhattunk, talán a legkevesebb szót ejtjük arról az időről, amely már a béke ideje lesz. Természetes, hogy nem a mások békéjére gondolunk, de a magunkéra, amelynek irányvonalait a mai felemás helyzetben is — függetlenül minden külpolitikai eshetőségtől — fel lehetne már rajzoln a lelkekben. Mert a békében készül a háború és a háború ideje alatt lesz életképes a béke. Ennek alapján ezt a kérdést tisztán belpolitika mértékkel mérjük, mint magyar ügyet. A mai átmenet bizonytalanságai és válságai nemcsak hogy ők nem lehetnek a jövő határvonalainak kijelölésében, de egyenesen időszerűnek tartanók illetékesek útmutatását belső és külső életünk átrendezésének új formái felől Ezekről az új formákról beszélni kell, hiszen a jelenvaló átmeneti idők megrögzítésére komolyan senki sem gondolhat. Belső életünk átrendezése semmi más, mint az, hogy a nemzetet új lelki helyzetbe kell hozni, olyanba amely megszabja számára azt a reprezentatív életformát, ahol öszszes erőit kifejtheti s amely rákényszerítheti arra a vitális étoszra — ha jobban tetszik: arra az elengedhetetlen erkölcsi cselekvésre —, ami jelleméből folyik, de amit eddig?, igen gyakran engedékenyen és elernyedten, külső befolyásoknak tett ki. Külső életünk átrendezésének említésekor pedig gondolunk mindarra, ami a nemzet szociális, belpolitikai és gazdasági életével függ össze. Belső életünk átrendezésének szükségességét az elmúlt utolsó néhány esztendő ingadozó, önállótlan politikai meglepetései teszik halaszthatatlanná. Nem óhajtjuk megérni még egyszer azokat a — szerencsére — elmúlt időket, amelyekben, hogy Zola kissé vaskos szavaival szóljünk, minden reggel le kellett nyelni egy békát. Akkor, ami-kor azt láttuk, hogy a történelmi öntudattól helyeselt függetlenségi törekvésekkel szemben éppen itthon . •— és csak itthon — milyen elszánt-sággal tudta védelmezni egy csoport a szentistváni gondolat ellen az ethnikai határok közé szemtől? Magyarország gondolatát, akkor, amikor ez a csoport minket, a szentistváni gondolat hirdetőit egyszerűen a fizikai megsemmisítéssel fenyegethetett, akkor, amikor a legélesebb nagyítóüveg alatt sem tudtuk megkülönböztetni a guvernementális párt és a túlzóan szélső ellenzék törekvéseit egymástól, akkor, mindezt tudva és főképpen, átélve, lehetetlen, hogy* ma, a magyar jövő előkészítésében ne az legyen az első kívánságunk: kérjük az életakarás értelmi feltételeinek megteremtését. A magyar nemzeti lét biztonsága érdekében kérjük a politikai kiskorúaknak — remélhető nagykorúság*, érésükig — legalább olyan gyámság alá helyezését, ami biztonságot ad az ellen a veszedelem ellen, amelyben néhány gátlások nélküli vezető uralmi törekvése kockára teheti ezeresztendős kincseinket. Sajnos, a jelenlegi kormány sem adhat oda értelmet, ahol nincs de kétségtelenül ismeri Wilhelm Meister örökérvényű szavait arról a tömegről, amely „legjobban az értelemtől retteg Ennek az értelemnek a politikában leendő eluralkodását, mint egyedüli józan hatóerőt joggal kérhetjük attól a kormánytól, amely messze van a demagógia dédelgetésétől. És ha ezt intézményesen biztosítani egyesek szerint ma még talán időszerűtlen lenne is, semmiesetre sem időszerűtlen az áthasonító erők szabadabb érvényesülésének lehetősége, amivel párhuzamos biztosíték lenne az, ha a kormány levétetné a sarkantyút azok csizmájáról, akik a demagógia paripáját lovagolják s akiket a máris lemérhető kudarcok nemhogy szerényebbekké nem tettek, de sikertelenségüket kétségbeesett vakmerőséggel pótolják. Kisebbik, okosabbik részük pedig máris keresgéli az álarcot, amelynek takarója alatt beosonhatók a kellő pillanatban abba a táborba, ahol biztonságosabb lesz a fergeteg elvonulását bevárni s ahol — azt hiszik — a jégverés az ő számukra is le fog majd verni néhány gyümölcsöcskét. Politikai morál kérdése ez és a legnagyobb magyar államférfi lesz az, aki megérteti, hogy a magyar politika nem álarcosbál s hogy érvényesülni csak olyanoknak lehet, akik politikai életüket álarcraktár nélkül élik le, végig a következetesség és a szilárdság szabályai szerint. Hogy ennek lelete is milyen nemzetnevelő hatása lenne, mondanunk sem kell. Hiszen nincs demoralizálóbb, mintha a tömeg léptennyomon azt látja, hogy a politikai életben elvek nélkül a semmire is lehet építeni valamit, legalábbis átmeneti exisztenciát. Az a kormányzat, amely a szelekciót minden vonalon maga kezdi meg, méltó arra, hogy a nemzetet az új korszak ígéretföldjére bevigye, így kell nemzeti egységet teremteni, mert mások egységére, mint azokéra, akik nemzeti érzésűek és hithű magyarok, gondolni sem szabad. A többi értéktelen, hiszen készséges fundamentuma minden törekvésnek és a legellentétesebb célnak is. Kitetszik ez világosan egynémely politikai újévi beszédből, ahonnan ma azok a hangok áradoznak a szentistváni gondolat felé, amelyek egy évvel ezelőtt még éppen ezt a gondolatot utalták vissza „a XI. század idejétmúlt ideológiájába". Az, hogy az újévi beszédeket rendszerint a Szilveszter éjjelének pezsgője előzte meg, nem túlságosan enyhítő körülmény, de komoly érv amellett, hogy stabilizálni kell a lelkek egy részét a politikai szolidság érdekében. Szomorú, de nálunk még túlságosan sokan vannak a politikában a nomád lelkek, akik a kalandos hadjáratok korát élik s eszmékért vígan portyázgatnak idegen területeken is. Ki kell tehát jelölni e lelkek számára azt a határt, a magyar lélek határait, amelyet túllépni a nemzeti érdek parancsoltak tisztességek. Külső életünk átrendezése a jövendő második pillére. Túl a személyfölöttin a nemzeti érdekek állítsák be az eljövendő idők szociális és gazdasági vágányaira az ország mozdonyát. Mintha az élettünetek sokfelé arra mutatnának, hogy a gazdasági élet menekülni szeretne megszokott ritmusától. Megfontolandó azonban, várjon ez a menekülés nálunk valóban új életet s nem pedig öngyilkosságot eredményezne. Szociális előrehaladásunkban az egészen különleges magyar élet az irányadó, amely nem fog tudni az egyéniből a kollektív formába átszáguldani. Viszont, hiábavaló minden aggodalmaskodás azok részéről, akik inkább megszokottságból, mint önzésből az ő rendjükben a világrendet látják s akikrőlmár Goethe megmondotta, hogy békét és háborút egyképpen átvészelni remélnek. Semmitől sem szabad félni, aminek a lelke, igyekezete nemzeti, még a népitől sem, hiszen a mítoszokat szülő erők éppen itt szunnyadnak. De — s ez az, ami hangsúlyozandó — mi mindig a magyar népnél — parasztról és munkásról — és sohasem a tömegről beszélünk. Akinek sikerülni fog a tömeget is bevezetni a nép egységébe, annak mindenhez szabad lesz hozzányúlnia, mert annak minden sikerülni fog. Tudjuk, hogy mindannak, amiről itt szólottunk, időpontja lelkileg még nincs jelen. De hogy jelen legyen, ez a mai magyar idők legfontosabb feladata. Mindennek ütőkártyáját ki kell venni a demagógia, az ürességgel töltött frázisok, a régi rend ellen szegezett tartalmatlan Igen tisztelt Főszerkesztő Őrt A Magyar Nemzet karácsonyi számában Gogolák Lajostól érdekes viszszaemlékezés jelent meg az ifjabb gróf Andrássy Gyuláról. Dícséretreméltó dolog, ha valaki, tisztán eszmei alapon mozogva, kegyeletteljes szavakkal emlékezik meg a régi nagyokról. Andrássy Gyula ugyan még annyira él emlékezetünkben, hogy e reá nézve a „régi nagyság" jelző még nem egészen helytálló, de ez a körülmény csak emeli Gogolák Lajos érte való lelkesedésének értékét, hisz a halott Andrássynak semmiképpen nem veheti többé hasznát. Egyéb tekintetben, sajnos, nem tudunk Gogolákkal tökéletesen egyetérteni. Gogolák szembeállítja az 1849-et az 1887-tel és elfelejti azt, hogy 1849 nélkül sohasem jutottunk volna el 87-hez, az alkotmányosság cént tökéletes, de lényegbeli helyreállításához. Elfelejti, hogy történetileg bebizonyított tény, miszerint az Ausztriát is magában foglaló német egység — épp a Schwarzenbergek és Bacsok által is álmodott „70 Millionon Reich“ — végleges és visszavonhatatlan kettérepesztését a magyar 49 es szellem idézte elő Klapka tábornokkal, akinek Zsolnára készülő betörését Bismarck használta fel döntő ütőkártyául az 1865-ös nikolsburgi fegyverszüneti tárgyalásoknál. Ettől a zsolnai betöréstől retteged Ferenc József a legjobban, látta, hogy Bismarck fel akarja szítani Magyarországot, hogy így kikényszerítse a német Rundból való kilépését és az Ausztria nélküli német tömörülés megvalósítását. Kétségtelen, hogy Ferenc József ekkor ismerte fel a maga teljes egészében a magyar probléma fő fontosságát és azt, hogy a magyar igények kielégítése nélkül az ő trónjai folytonosan ki lesznek téve hasonló robbantási kísérleteknek, melyek a habsburgi monarchia teljes felbomlását idézik majd elő. Így a 49 es szellemű magyar emigráció idézte elő egyrészt azt, hogy Közép-Európában annakidején nem létesülhetett egy „össznémet birodalom" a „grossdentsehe Idee“ szerint, másrészt a magára maradt Ausztriának és Ferenc Józsefnek nem volt más útja, mint az, hogy a magyar aspirációkat kielégítvén, egy konszolidált Magyarországgal erősítse meg hatalmi állását és jelentőségét az európai koncertben. Itt rejlenek a 49-nek nagy érdemei, még 67 és főleg 67-es megvilágításban is. Andrássy Gyula, az idősebbik, a 19-nek erre a szerepére gondolt, amikor azon a híres 1870. évi szeptemberi koronatanácson, támogatva báró Eötvös József által, a végsőkig ellenezte a monarchia beavatkozását Poroszország ellen (kléive a már meglévő Norddeutscher Bund ellen) és Franciaország javára. Az ő elgondolása az volt, hogy amennyiben a monarchia és Franciaország levernék a Norddeutscher Bundot, akkor a Habsburgok minden törekvése az lesz megint, hogy az ő hegemóniájuk mellett alakuljon a „Grossdeutscher Bund“ — épp a Schwarzenbergek és Bachok régi elgondolásai szerint — és akkor, ebben a nagy német tengerben, az 57-es kiegyezés mint egy papírrongy fog szétlépődni, mint annyi meganynyi kiegyezés és garancia az évszázadok során, amelyet a Habsburgok, mint az ily „Grossdeutscher Bund" fejel, velünk kötöttek. Messzire vezetne, ha rámutatnánk az idősebb Andrássy Gyula hibás elgondolásaira is így elsősorban a szláv kérdésben. Andrássy hevesen ellenezte, hogy Ferenc Józsefnek a csehek részére 1871-ben a Hohenwarth-féle osztrák kormány révén kiadott „ünnepélyes ígérete a cseh korona jogainak helyreállítására” bevállassék. Kossuth Lajos, mint a 48-as és 49 es szellem főletéteményese (lásd Emigráció* iratait) helyesnek tartotta ezt a lépést, helyesnek, mert előre látta ennek visszahatását a magyarságra. A russzelilizmusnak akkor Prágában még nem volt akkora talaja és Palacky Ferencnek, a csehek akkori vezérének a jeligéje „Minél nagyobb az osztrák császár hatalma, annál jobb nemzetünknek" még divatban volt. A császári ígéret be nem váltása évtizedes zúgolódást váltott ki a csetiekből és bizony az 1914—1918-as világháborúban mi magyarok éreztük meg ennek a fzordőrködésnek és a monarchia elárulásának a következményeit. Itt már kiviláglik, hogy a 49-es Kossuthnak volt igaza és nem a 67-es Andrássynak. Áttérve Gogolák írásának ama részére, amelyben a 48-nak és 49-nek hatásait kiadja 1867-től 1918-ig, mindenekelőtt rámutatni kívánunk arra, hogy maga Deák Ferenc, mint a 67 nagy megalkotója és a kiegyezési törvények bölcs konstruktőrje soha egy pillanatig sem tévesztette szem előtt azt, hogy Magyarországot csakis és kizárólagosan a Pragmatika sanctio köti az uralkodóházhoz és az uralkodóház jogara alatt álló országokhoz. Soha semmiféle „Gesammtmonarchie" ideológiához Deák Ferenc nem járult hozzá, ezt határozottan visszautasítja összes beszédeiben és ez világlik ki a 07 es törvényekből is. Itt csak a kölcsönös védelem organizációjáról volt szó és ha Deák Ferenc nem is tudta az egész vonalon azonnal elérni az ezzel összefüggő összes attributumok felszínre jutását, az alapvető kérdésekben kétségtelenül elérte az elv diadalrajutását. A fejlődés az utókorra volt bízva. Ezt mondja a 67-es Wlassich Gyula is a Deák Ferencről szóló essay-jében. Ezt a fejlődést volt hivatva szolgálni a 48-as és 49-es szellem 50 esztendőn keresztül. A baj csak ott volt, hogy a 48-as és 49-es szellemnek nemcsak a „nemzetközi jogok teljes birtokállományáért" kellett küzdeniük, hanem szemben találták magukat oly törekvésekkel is, amelyek a 67 meghamisítására irányultak. A legvégén elterezték magukat a 48-asok és 49-esek, hogy nem 48-ért és nem 49-ért kellett küzdeniük, hanem magáért a 67-ért, magáért a minimumért, amelyért különben sohasem tudtak lelkesedni. Csak fel kell említenünk a véderővitát, továbbá azt a sok sérelmet, amit még 67-es szemszögből ítélve is kellett 50 éven át elszenvedni. Ezek szerint nem a 48-asok és 49-esek pocsékolták el a nemzet idejét, mert sohasem lehet időpocsékolásnak nevezni a nemzet jogaiért való kiállást (ez a szellemi honvédelem megcsúfolása), hárim azok, akik nemcsak hogy mereven és állhatatosan szembenállónak e nemzeti követelésekkel, hanem a 67- ben lefektetett minimumot is vissza akarták redukálni holmi „Gesammtmonarchiás" talajra. Ezt a szemrehányást tessék ezek címére adreszszálni. És ha épp az ifjabb Andrássyról emlékezik meg Gogolák, akkor azt hiszem, illenék a nagy államférfiú iránti kegyeletből megállapítani azt, hogy 1904-től egész az összeomlásig ő is mindig közelebbnek érezte magát a jogokat követelő oldalhoz, hisz a koalíció előtti és utáni időkben egészen 1918-ig ő is mindig a 48-asokkal és 49-esekkel küzden „a 67-es orthodoxia ellen", mely orthodoxia sokszor magában foglalt nem 67-es elemeket is. Sok szónak egy a vége. „Gesammtmonarchie" végleg a múlté, álma immár A közös ügy rendszere nagy defektusokat mutatott. A jövőben csak az lehetne közös ügy, ami a nemzet szuverenitásával összhangban áll. Az pedig a dolog természeténél fogva nem terjedhet túl nemzetközi alapszerződések határain. Főszerkesztő úr iránt kiváló tisztelettel Kárpáti Jenő József Negyvennyolc — Hatvanhét? Burszczewkal Lederer Henrik nyug. H altábornagy úgy a maga, mint fia MP Fmnn, menye Lenke, unokája Marika jjp és egész rokonsága nevében mély K fájdalommal közli, hogy imádott hit- B. vese, a legjobb feleség, anya és nagy- K anya f’orszczewkal LEDEEEIJ HENRIKNÉ S Euahrat Henrika Mária az Úr kifürkészhetetlen akarata folytán nemes lelkét Teremtésének visszorulta H Temetése január hó 4-én, csütörtö- ftekön d. e. 11 órakor lesz a farkasréti H temetőben. ■ Lelki üdvéért az engesztelő szent a miseáldozatot január hó 5-én, pént** - ken d. e 9 órakor a Szent Ferenc rend Margi-körezi plébániatemplolgmában fogjuk az Úrnak bemutatni. f£i Részvét a'fogat 's nU megezését kérjük. jNf Minden külön értesítés helyett. m Magyar Nemzet hadüzenetek kezéből. Mert szépek a harci indulók, pattog a tirtatási ének, de mindennél reálisabbak azok a műfajok, amelyek az egyént és azon át a nemzetet az élet küzdelmére fegyverzik fel. Ilyen alkotásokhoz azonban alkalmi költők ereje kilátástalanul kicsiny. Minderről beszélni — úgy érezzük — ma sem ábrándozás és nem kiméra. Mert ha ez lenne, egyetlen vigaszul Rousseau kesernyés megállapítása maradna számunkra: „a kimérák országa az egyetlen hely ezen a földön, ahol élni érdemes." Szidor Katona Jenő lapja, a a független Magyarországért harcolt Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vári utca •IIj. III. 16 T 185 246 Előfizetés fél évre 2 P egy évre 4 P csekkszámlaszám: 11 870 Vese- és cukorbetegeknél köszvényben és csúzban szén vetőknél egy pohár természetes „Ferenc József" keserűvéreggel éhgyomorra véve, a beleket illatosan kitisztítja, a gyomor és a máj működését előmozdítja , az anyagcserét és az emésztést sok esetben lényegesen megjavítja Kérdezze meg orvosát! SZERDA, 1940 JANUÁR 3. A nem állami elemi népiskolai tanítók új fizetése A hivatalos lap szerdai száma vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendeletet közöl a nem állami elemi népiskolai tanítók fizetésének újabb szabályozásáról. A rendes tanítók fizetése a XI. fizetési osztály 3. fokozatának megfelelő havi 13 pengő 50 fillértől a VII.. fizetési osztály 1. fokozatának megfelelő 360 pengőig terjed, míg a helyettes tanulók (volt segédtanítók) havi Itt, a segélydíjas (volt helyettes), valamint kisegítő tanítók havi 100 pengőt kapnak. Kényszerleszállást végzett a bukaresti belgrádi postarepülőgép Bukarestből jelentik. A Belgrád és Bukarest között közlekedő postarepülőgép eddig még ismeretlen okból Slatina mellett kényszerleszállást végzett. A repülőgép erősen megrongálódott, a pilótának és kísérőjének komolyabb baja nem történt ■ a—— Állandó olasz—japán légiforgalmat terveznek Rómából jelenti az NST. A Yamato japán repülőgép Tokióból jövet Rómába érkezett. A japán repülőgép azért repült az olasz fővárosba, hogy kipróbálja, milyen lehetőségek nyílnak az állandó olasz —japán légiforgalmi kapcsolatok felvétele számára. MN tér Ebben a rovatban közölt hirdetétek elj* szabása milliméterenként 40 tinós legkisebb niidetés no mmdlid - pengő. Vidékről küldött hirdetések értékét OOStd* bélyegben kérjük mellékeim Xitvessy-seazléban Budafokról 9-11. Telefon: 269 113 (Gellért mellet!) és 2 személyes modern komfocios szobák elsőrendű ellátnál Állandóknak árengedmény. Hasznait féri rutakért nőiért, egyenruhákért, egész házizarlásért, zálogjegyért legtöbbet fizetek hivatos szöveire cserélek István út 28 szám FirrstL telefon: 134-6X5. BRILLIÁNST mtchiroutinukterek mágas árban aranyai. há:Nigjrttert trurrk Sl 1IU A hl 7 1*4-NiEl Kaolkáról tizenhat Gyermekkocsi, Gyermekáe.v e*fihúti»reg'drvobban Troli ászka gyárból. Gróf Zichy Jenő utra 46. Fióküzlet: Filét ér 7. Ci szürke indiai komplett, bőhátú, olcsón eladó. Telefont 310-732 d. e. 93-ig. Vennék gramofonlemez-gyüjteményi gramofonnal is. Telefon 136-011 •Erdélyi ügyvéd elsőrangú öszeköttetések’.rel előkelő referenciákkal, minden garanciával, átutazóban Budapesten, vállal romániai ügyeket, iratbeszerzéseket és egyéb komoly megbízássat. Honorárium csak eredmény esetén. Megkérések a kiadóba „Megbízható 3“ jeligére 'véretnek. Qj£Átn2kS'zO$c*&í'tö.L modern, szín.s. csak privátnak eladó. Király. utca 85. V. em. 3. Azonnali belépésre vernek! magyar nénze! gyors- és gépíró /IATALFMBEIST vagy NŐT. csak áriát. Keresek. Ajánlatok igény megjelöléssel ..Tessur‘* jeligére főkiadóba. Antik garnitúra cseresznye biedermeiei női szalon , egyet darabok kiselejtezése olcsó árad Pulay Lakberendezőnél. Kecske.néna 7 H77 Keresek parszontalissf aajonnaira. ese.l.g bútorzva. lehetőig V. kerület vagy közelébe.i. 124-1.13 .elefon. sár— 80I0R0I00 SZÓBA olvó vízzel, külön előszi báva!. AZONALRA KÍR!¡ Petőfi Sándor-utca 2. III. 1. Tanúsítványa*, munkavállalásra fogosult, kecsztény, diszpozícióképes angol, francia* német levelezst, könyveig állást aállalna .42 , jeligére Blockwerlicz, Vilmos császárát 34