Magyar Nemzet, 1940. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1940-02-01 / 25. szám
I ’ * ' * M M . mi íjteííiíí Magyar Nemzet III. évf. 25. az. Csütörtök ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE • P, 1 HÓNAPRA 3 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FILL. Főszerkesztő PETHŐ SÁNDOR 1940 február 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI U. 10, TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VL. VILMOS CSASZAR-ÚT 66. TELEFON: 126-726* Az egész olasz sajtó engedékenységre szólítja fel Romániát Magyarországgal szemben Magyarországnak nincs szüksége semmiféle hatalom közvetítésére — írja a „Corriere della Sera“ . A német külügyminisztérium szócsöve szerint: a délkeleteurópai szovjet veszély ötletszegény irkászok találmánya . Románia megerősítette besszarábiai csapatait Chamberlain szerdai beszéde szerint a semlegeseknek nincs okuk nyugtalanságra Egy nap választ el a balkáni konfenciától, amelynek a mostani élére állított balkáni helyzetben és az egyre nyugtalanítóbb bizonytalanságban szinte történelmi fontossága van. Valamennyi résztvevő állam képviselője hangsúlyozza ugyan, hogy a konferencia nem hozhat sem szenzációt, sem meglepetést. Kirobbanó állásfoglalás vagy irányváltozás valóban nem fog bekövetkezni közvetlenül a balkáni konferencia ülésezése után, azonban megállapítható, hogy a belgrádi konferencia voltaképpen búcsúztatója lesz annak a szellemnek, amely a Balkán-szövetséget éveken keresztül sűtötte és életben tartotta. Sok tekintetben ugyanis a Balkán-szövetség nem volt egyéb, mint meghosszabbított árnyéka a kisantantnak, amely létének értelmét abban látta, hogy szigorúan ragaszkodjék a Párizs környékén megállapított status quo-hoz. A kisantant bomlása után már csak idő kérdése a Balkán-szövetség végkimerülése is, mert hiszen ma egész Európában elismerik, hogy nincsen korszerűtlenebb gondolat, mint az eddigi status quo fenntartása. Meg kell állapítanunk, a négy balkáni hatalom közül ma már egyedül Románia kapaszkodik bele görcsösen a status quo mentődeszkájába, azonban nemcsak nagy szövetségesei, hanem balkáni barátai is belátják, hogy a status quo elavult forma, amelynek felszámolását a józan ész és a létfenntartási ösztön diktálja az érdekelteknek. Mivel balkáni parasztállamokról van szó, kézenfekvő a következő hasonlat: az, aki ma a status quo-hoz ragaszkodik, körülbelül ugyanazt az oktalanságot követi el, mint az a parasztgazda, aki a vöröskakas száguldása idején ragaszkodik a tűzveszélyes nádfedeles vagy szalmazsuppos háztetőhöz és nem hajlandó azt kicserélni tűzbiztos fedélre, bármennyien is ígérték ehhez a segítséget és bármennyire is nem vállalják a gazda konok magatartása esetén hajlékának biztosítását a biztosító társaságok. Romániának a balkáni konferencián kell döntenie afelett, vájjon továbbra is tűzveszélyesnek akarja-e megtartani a maga államépületét, avagy egy okos reálpolitikai alapon nyugvó megegyezés kötvényének aláírásával, amelynek értékét többek között maga Róma is garantálná, magát is, balkáni szomszédait is hajlandó-e bebiztosítani az európai tűzvész lángnyelveivel szemben. * Az olasz sajtóban tükröződik vissza leginkább az a felfogás, hogy Románia számára a belgrádi konferencia feladja a nagy kérdést: a status quo és ezzel a balkáni látszólagos egyensúly teljes felbomlását, veszélyzónává alakítását vál- salja-e, avagy a reálpolitika által diktált kiegyezést, a Balkán békéjének további fenntartását és ezzel az európai háború további lokalizálását. De nemcsak az olasz sajtó figyelmezteti Bukarestet minden lépésének és állásfoglalásának végzetes következményeire, hanem, mint a Magyar Távirati Iroda párizsi tudósítója jelenti, a francia közvélemény belátja, hogy Délkelet-Európa szempontjából nem lehetne elképzelni nagyobb veszélyt, mint a status quó-hoz való merev ragaszkodást. Egyes francia lapok párhuzamot vonnak a kisantant és a Balkán-szövetség között. Rámutatnak arra, hogy a kisantant súlyos hibát követett el, amikor a revízióellenes célkitűzés kedvéért minden más szempontot feláldozott. A Balkán-szövetség is téves vágányokra jutna, ha magatartását kizárólag a revízióellenes szempontoknak rendelné alá. A francia sajtó épp ezért úgy látja, hogy a Balkán-szövetség új feladatok előtt áll és e feladatok teljesítését nem vállalhatja a magyar és a bolgár revíziós törekvések figyelembevétele nélkül. Az Excelsior külön is figyelmeztet arra, hogy a kisantantot az ölte meg, hogy rögeszmeszerűen csak a magyar és a bolgár revíziós veszélyekre tekintett és szem elől tévesztette a súlyosabb veszélyeket. A balkáni szövetség, az, amely szintén revízióellenes célokból jött létre, hasonló sorsnak tenné ki magát, ha a múlt keserű tapasztalatainak leckéjét nem értené meg, fejezi be cikkét az Excelsior. Farinacci lapja, az erősen németbarát Régime Fascista, egészen félreérthetetlen figyelmeztetést intéz Romániához a balkáni konferencia előestéjén, amidőn így ír: „Ha Románia nem adja fel intranzigens magatartását, akkor a balkáni konferencia eredménye a nullával lesz egyenlő és akkor minden balkáni államnak magának kell majd törődnie jövőjével. Romániának tudnia kell, hogy most eljött az az idő, amikor engedményeket kell tennie és áldozatokat kell hoznia. Ne felejtse el Románia — írja az olasz lap —, hogy nem egyhamar tér vissza megint olyan alkalom, mint a mostani, amikor a Duna vidékén és a Balkánon igazi Treuga Deit lehetne kötni." A londoni lapok jelentése szerint a Vatikánt is foglalkoztatja a balkáni helyzet és a Szentatyát is az a gondolat foglalkoztatja, miképp lehetne gátat vetni annak, hogy a háború a Balkánra is átterjedjen. A United Press ezzel kapcsolatban azt írja, hogy a Szentszék arra törekszik, hogy mind Budapesten, mind Bukarestben érvényesítse befolyását, különös tekintettel az erdélyi magyarság kérdésére. A United Press szerint a Szentszék nagyon sajnálja Románia intranzigens magatartását és ezért a vatikáni diplomácia hosszas megbeszélést folytatott ebben az ügyben a vatikáni román követtel. A belgrádi konferencia előestéjén különösen érdekes az előkelő Corriere della Sera budapesti tudósítójának távirata, amelyben a többi között az alábbi megállapítást teszi: „Magyarország számára nem áll fenn sem szüksége, sem hasznossága bármely hatalom vagy hatalmak közvetítésének ahhoz, hogy megoldja immár húszéves problémáit. Magyarországnak továbbra is az az álláspontja, hogy ilyen közvetítés senkinek sem válnék előnyére. Ez természetesen a magyar—román viszonyra vonatkozik, amelyben jelenleg semilyen közvetlen érintkezés nem áll fenn" — írja az előkelő olasz lap. Ugyanakkor a Ciano-család lapjának, a Telegrafo-nak londoni tudósítója az MTI szerint azt jelenti, hogy londoni politikai körökben élénk aggodalmat okoz Románia homályos magatartása és a belgrádi értekezlet körül kialakult bizonytalanság. Az angol közvéleményben az a vélemény terjedt el, hogy Németország minden lehetőt elkövet, hogy a Balkánon ne alakulhasson ki semmiféle tömb. A balkáni helyzettel kapcsolatban megszólalt a Wilhelmstrasse félhivatalos lapja, a Berliner Börsenzeitung is, amely igyekszik lecsökkenteni a belgrádi konferencia jelentőségét. Különösen feltűnőek a német külügyminisztérium szócsövének az úgynevezett orosz veszélyről írott sorai: „Szovjet-Oroszországnak a Kárpátokon át Délkelet-Európába való betörése olyan téma, amelyről sokat lehet írni, de amelynek nincs semmi jogosultsága, tekintettel a kárpáti orosz—magyar határról és Romániával szemben Besszarábiáról tett félreérthetetlen orosz kijelentésekre. A délkeleteurópai orosz veszély felidézése ma csak ötletszegény irkászok találmánya." Úgy látszik azonban, hogy Románia nem teljesen osztja a Berliner Börsenzeitung véleményét, mert az olasz Stampa belgrádi tudósítója szerint Románia csapatmegerősítéseket küldött Besszarábia és Bukovina határaira, egyben befejezte védelmi munkálatait a dobrudzsai határon is. „Románia — írja a turini lap — ezekkel az intézkedésekkel nyilván azt akarja kifejezésre juttatni, hogy területéből semmit sem hajlandó átengedni más hatalmaknak és eleve elutasítja Belgrád és Ankara jótanácsait. A belgrádi értekezlet tehát emiatt balsikerre volna kárhoztatva." A balkáni konferencia első résztvevői: Szaracsoglu török külügyminiszter és Metaxas görög miniszterelnök csütörtök este érkeznek Belgrádba. A török külügyminiszter csütörtök délelőtt a bolgár miniszterelnökkel tárgyal. Gafencu román külügyminiszter pénteken reggel érkezik Belgrádba, ahova máris százötven külföldi újságíró gyülekezett össze. * Románia és a nyugati hatalmak között támadt feszültség diplomáciai síkon még mindig nem jelentkezik, de annál inkább kirobbant a francia és angol sajtóban és rádióban. A Curentul legutóbbi fölényes válasza az angol—francia aggodalmakra, Londonban — a Telegrafo szerint — kínos hatást keltett. Még a tartózkodó Times is szokatlanul éles szavakkal bélyegezte meg ezt a cikket. Londonban egyébként kedden az a hír terjedt el, hogy Németország garantálta Románia területi integritását. A hírt német részről eddig sem meg nem cáfolták, sem meg nem erősítették. A higany vérű Jorga profeszszor ezúttal egyik „Romániával szoros barátsági viszonyban élő állam" rádiójával akasztott tengelyt. Ez a „barátságos" rádió ugyanis a románokat úgy állította be, mint gátlás és becsület nélküli egyéneket, akik nem akarják megérteni, hogy már nem éljük a mindenkivel szemben való nyerészkedés idejét, hanem a hősies elhatározások korszakát. Az illető nyugati rádió ezzel nyílt célzást tett Romániának a háború utáni indokolatlan területi gyarapodásaira, mint mostani habozó magatartására. Iorga lapjában, az MTI szerint, következőkép válaszolt a románellenes támadásra: „Nekünk, románoknak, más felfogásunk van a barátság fogalmáról. A barát szabadon kérhet mindent, de nem azt, amit nem lehet megadni. Ha a ki nem elégített barát nem érti meg a szorultság helyzetét és fenyegetni kezd, az már nem barát.“ Sapienti sat.r* Ezúttal Chamberlain miniszterelnök nem az alsóház szokott szerdai interpellációs napján mondotta el heti beszédét, hanem a londoni Westend-szállóban beszélt. Kifejtette, hogy az egész világon Angliának mintegy ötnegyed millió embere áll fegyverben. A légi haderő fejlesztésén ma hétszer annyi ember dolgozik, mint 1935-ben és 1936-ban. A repülőgépek anyaga és személyzete egyformán kitűnő. Kanadában negyvenezer embert képeznek ki jelenleg légügyi szolgálatra. Hangsúlyozta, hogy a kormány bőségesen gondoskodott a hadsereg szükségleteiről. Beszédének másik részében igyekezett tompítani azt a viszszahatást, amelyet Churchill rádióbeszéde a semleges államokban keltett. Kijelentette Chamberlain, hogy Anglia egyetlen pillanatig sem vonja kétségbe a semlegeseknek azt a jogát, hogy döntsenek, vájjon beavatkoznak-e a háborúba vagy azon kívül maradnak. „Abba se avatkozunk be — mondotta —. Ára 10 fillér