Magyar Nemzet, 1940. április (3. évfolyam, 70-94. szám)
1940-04-02 / 70. szám
M ai var Nemzet III. évf. 70. sz. Kedd ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 8 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10FILL., VASÁRNAP 20FILL. Főszerkesztő PETHŐ SÁNDOR 1940 április 2 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VL, ARADI U. 1/L TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VL, VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 65. TELEFON: 126-726* lleFZZSTI ÉS ___ ---------------------- A szövetségesek szigorítják a blokádot Északon angol—német tengeri csatát várnak — Cáfolják az angol—francia flotta benyomulását a Fekete-tengerre — A Pravda44 megismétli, hogy a szovjet hajlandó kimélyíteni kapcsolatait a nyugattal — Londonban kétértelműnek tartják Moszkva magatartását — Egy olasz lap szerint Romániának választania kell az orosz fenyegetés és a magyar jóakarat között — Olaszbarát francia cikkek visszhangja Rómában A nyugat valamilyen akciót készít elő — ez nyilvánvaló. Az erre irányuló jóslások azt mondják, hogy mindenekelőtt megszigorítják a Németország elleni tengeri blokádot, azután reátringálják a semleges államok tengerentúli nyersanyagbevásárlását, ezenkívül pedig a skandináv államok parti vizeit az angol flotta birtokba veszi és így igyekszik megbénítani az Északi- és Keleti tengeren a német hajózást, végül pedig az angol—francia flotta bemegy a Fekete-tengerre, hogy ott megakadályozza a kaukázusi olaj Németországba való szállítását. Ezeknek a híreknek egy része mindenesetre korainak bizonyult. Londonban és Párizsban ugyanis félhivatalos helyeken kijelentették, hogy egyelőre csak a blokádot fűzik szorosabbra, ezen kívül angol és francia politikai körökben lehetségesnek tartják, hogy északon megütközik egymással az angol és a német flotta de már a Fekete-tengerre való benyomulást Londonban cáfolják. Hogy ő valószínűnek látszó lehetséges vagy cáfolt katonai eseményekből mi fog bekövetkezni, az érdekelt hadvezetőségeken kívül nyilván senki sem tudja. Egyelőre azt sem lehet tudni, hogy vájjon nem úgynevezett diplomáciai flottatüntetésekről van-e szó, más szóval az ellenfél impresszionálásáról. Lehetséges, hogy a hadviselő felek most egymás példáját követik s ha a brenneri találkozó után a semleges országok jóslásainak hangulata az egyik irányba lendült ki, nincs kizárva, hogy most , a nyugat is főleg bizonyos mozgást akar produkálni, részben talán abból a célból, hogy egy darabig az angol és francia lépések lehetősége foglalkoztassa a semleges közvélemény fantáziáját. Van azonban egy harmadik lehetőség is, nevezetesen, hogy a nyugati diplomáciai offenzíva és esetleges katonai fenyegetések kilátásba helyezése valahol a középen helyezkedik el a fegyveres akció és a propagandisztikus hatás között és inkább csak azért bolygatja meg az Északi-, Keleti- és Fekete-tengert, sőt mint egyik hírből látni fogjuk, az Adria körül is a dolgokat, hogy mintegy körülcsiklandozza Németországot. A blokád Ennek ellenére sokan biztosra veszik a katonai események megindulását. Ugyanakkor a hírek meglehetősen egyöntetűek abban a feltevésben, hogy a skandináv vizek környékén meg fog ütközni egymással a német és az oda benyomuló angol flotta. E kérdés felé most annál nagyobb érdeklődéssel fordul az egész világ, mert most dőlne el először a gyakorlatban nagy hadiegységek szereplésével, hogy mennyire veszélyes fegyver a repülőgép a hadihajóval szemben? Emlékezetes, hogy amikor 1935-ben az abesszín válság idején Anglia tétlenül nézte végig az angol közvéleménytől ellenzett keletafrikai olasz beavatkozást, akkor sokan azt hitték, azért hátrált meg Anglia Olaszországgal szemben, mert nem tudta, hogyan tudna védekezni a Földközi-tengeren az angol tengeri flotta az olasz légi flotta ellenében. Azóta szerte a világon mindenütt a hadgyakorlatokon igyekeztek kipróbálni a légi és tengeri haderők egymás elleni erejét. Az olasz és a német szakértők inkább azt a felfogást vallották, hogy a levegőből erősen lehet veszélyeztetni a hadihajókat Ezzel szemben a nyugaton az a vélemény alakult ki, hogy a légelhárítás nemcsak a szárazföldön, hanem a tengeren is körülbelül annyira fejlett, mint a légi támadás eszközei, kivált, ha az 1935 óta erősebb fedélzeti páncélzattal és főleg nagy és számos légelhárító ágyúval fölszerelt hadihajók mozgásban vannak. Mindenesetre érdekes, hogy a United Press éppen most jelenti Washingtonból. A Csendes-óceánon rendkívül nagyarányú flottagyakorlatokat folytat az Egyesült Államok tengeri és légi hadereje. A cél főleg az európai háború eddigi tapasztalatainak tanulmányozása. A kedden kezdődő hadgyakorlat ötezer mérföldes körzetben játszódik le, központja körülbelül Hawainál van. Százharminc hadihajó, számos tengeralattjáró és háromszázötven repülőgép vesz részt a flottagyakorlaton, összesen 42.500 emberrel. Londonban azt hiszik, hogy az angol—német tengeri csata a Skagerraknál fejlődhetik ki s rámutatnak, hogy ez a pont közelebb esik a német, mint az angol légi támaszpontokhoz. Ennek ellenére az Exchange Telegraph azt jelenti, hogy az angol katonai körök véleménye szerint ezt a nehéz vállalkozást mégis érdemes megkockáztatni. Ugyanezek a katonai körök a Skagerraknak az angol flottával való megszállását nem tartják könnyű feladatnak, de nem is tartják lehetetlennek. A Skagerrak birtokbavétele az angolok számára azért volna fontos, mert a svéd ércet kis részben szállítják csak a Keleti-tengeren át német kikötőkbe, nagyobb részét norvég vizeken, tehát a Skagerraktól sakkban tartható pontokon szállítják Németországba. A Skagerrak megszállása esetén is nyitva maradna még a németek számára a Keletitenger, az angolok azonban azt állítják, hogy a Keleti-tengeren át való közlekedés csak kevéssé pótolhatja az éjzakitengeri vonalakat. Ugyanakkor az Exchange Telegraph híre szerint az angolok a Földközi-tengerről állítólag az Adriába is beküldtek hadihajókat. Ennek, hír szerint, az az oka, hogy az Adrián két német gőzös szállítja a jugoszláv bauxitot Raguzából Triesztbe. Az Exchange Telegraph szerint angol illetékes helyen kijelentették, hogy az Adrián való német áruszállítást semmiképpen sem fogják eltűrni. Egyébként az angol blokádnak a semlegesek irányában való megszigorításáról különféle tárgyalások folynak Londonban. A Reuter-iroda szerint az angol kormány nevében Leith Ross hétfőn előzetes megbeszélést folytatott a jugoszláv nemzeti bank alelnökével és Jugoszlávia londoni követével. — Az angol kormány — így szól tovább a Reuter—A/ 77- távirat — tájékozódni kíván Belgrádban olyan megállapodás lehetősége felől, amely rendezné az angol—jugoszláv kereskedelmi forgalmat a háború tartamára. Jugoszlávia egyrészt a fizetési módozatok megkönnyítését kívánja, másrészt megállapítja, hogy a szövetségesek blokádja súlyos helyzetbe hozza az országot nyersanyagszükségleteinek beszerzése tekintetében. Mind a két részen megvan a hajlandóság a méltányos megoldásra. Ugyanez a jelentés hozzáteszi: a Román gazdasági bizottság közeli látogatását várják Londonban, valamint a balkáni angol érdekeltségek vezetőinek összejövetelét. Mindez külső megnyilatkozása annak az erő-és teljes diplomáciai offenzívának, amelyet Anglia Délkelet-Európában megindított. Törökország A feketetengeri kérdésben kiadott angol cáfolat Reuters 1977-jelentés szerint így szól: Londonban hivatalosan teljesen alaptalannak minősítik azt a hírt, amely szerint Törökország hozzájárult volna ahhoz, hogy a szövetségesek tengeri hadereje keresztülvonuljona Dardanellákon és ily módon zár alá vegye a Fekete-tengert. Hivatalos helyen utalnak arra, hogy a montreuxi egyezmény értelmében valamennyi aláíró hatalom kötelezte magát, arra, hogy olyan háborúban, amelyben Törökország semleges, a háborút viselő államok nem küldhetik hadihajóikat a Dardanellákon át. Ezzel szemben azonban olyan háborúban, amelyben Törökország is résztvesz, jogában áll saját belátása szerint idegen nemzetiségű hadihajókat átengedni. Ez a nyilatkozat eloszlatja azokat a híreket, amelyek imminánsnek tartották az angol— francia flotta megjelenését a Fekete-tengeren. Egyébként azonban egy másik esemény ébrentartja azokat a föltevéseket, amelyek szerint a Közel-Keleten mégis mozgásba jöhetnek a dolgok. A közelkeleti francia haderők parancsnoka, Weygand tábornok ugyanis szombaton a nagyközönség számára váratlanul Párizsba érkezett s ott tanácskozott Daladier hadügyminiszterrel. Egyébként az angol—francia— török viszony mindenképpen stabilizálódik. Erre vall a következő párizsi A177-jelentés is: — Törökország csatlakozását a font sterling-tömbhöz Párizsban a szövetségesek pénzügyi és gazdasági sikerének tekintik, amely a nyugati tömb vonzóerejét bizonyítja. A határozat Ankara akaratát mutatja, hogy a szövetségesekkel való együttműködést gazdasági térre terjessze ki. A lapok méltatják a török gesztust. A Paris Midi szerint más semlegesek bizonyosan követik a török példát. A Matin ankarai jelentése szerint az aleppói összejövetel a három szövetséges vezérkarának új megállapodásaira vezetett szárazföldi, tengeri, légi téren egyaránt. Részletes terveket dolgoztak ki Balkán-háború esetére. Elhatározták a keleti erők haladéktalan megnövelését. Az angol—francia—török szálak erősödésével párhuzamosan — vagy talán csak a török külpolitika megélénkülésével függ össze az a tény, hogy — az olasz—török viszonyban megint több feszültségi elemet lehet fölfedezni. Legutóbb — mint azt egy római MTI-jelentésben olvassuk a Times azt jelentette Isztanbulból, hogy Törökország változatlanul bizalmatlan Olaszország irányában, mégpedig az albániai olasz megszállás és Olaszország jelenlegi magatartása miatt. Törökországnak — így jelentette tovább a Times Isztanbulból — az az érzése, hogy Olaszország csak az alkalmat várja, hogy az egész Balkán-félszigetre kiterjessze befolyását. Az isztanbuli angol újságíró szerint ilyen olasz törekvés a legerőteljesebb török ellenállásba ütköznék. Erre a török véleményre Rómában Gayda reagált. Az olasz külügyminisztérium szócsövének tartott publicista élénken tiltakozik az ellen, mintha Olaszország a Balkánt saját egyedüli befolyási területének tekintené és hangoztatja, hogy Olaszország egyetlen törekvése az, hogy megakadályozza, hogy a háború a Balkán-félszigetre is kiterjedjen. Ilyen körülmények között teljesen fölösleges, hogy a törökök, legalább is az angol tudósító szerint, a balkáni függetlenség ősi védőinek szerepét vállalják. Lehet viszont, hogy az angol lap cikke éppen a törökök és barátaik támadó terveit akarja leplezni, de vájjon vannak-e a törököknek olyan szándékai, amelyeket az angol tudósító nekik tulajdonít. A mi véleményünk szerint — folytatja Gayda — Törökországnak mindenesetre érdeke, hogy politikája tisztességesnek, ne pedig kihívónak tűnjék fel. A szovjet - szovjet — megint vagy még mindig — igen rejtélyes szerepet játszik. Beszámoltunk több ízben azokról a jelekről, amelyek szerint a szovjet bizonyos szívességet mutat a nyugati hatalmak felé. Most pedig a moszkvai Pravda hétfői száma azzal kommentálja Molotov népbiztos pénteki beszédét, hogy a szovjet kormány hajlandó a nyugati hatalmakkal való kapcsolatait kimélyíteni. Ezt a szovjetorosz hangot azonban Londonban éppolyan gyanakvással fogadják, mint Majszki szovjet nagykövetnek azt Ára 10 fillér.