Magyar Nemzet, 1940. április (3. évfolyam, 70-94. szám)

1940-04-02 / 70. szám

M ai var Nemzet III. é­v­f. 7­0. s­z. Kedd ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 8 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10FILL., VASÁRNAP 20FILL. Főszerkesztő PETHŐ SÁNDOR 1­9­4­0 április 2 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VL, ARADI­ U. 1/L TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VL, VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 65. TELEFON: 126-726* l­leFZZSTI ÉS ___ ----------------------­ A szövetségesek szigorítják a blokádot Északon angol—német tengeri csatát várnak — Cáfolják az angol—francia flotta benyomulását a Fekete-tengerre — A Pravda44 megismétli, hogy a szovjet hajlandó kimélyíteni kapcsolatait a nyugattal — Londonban két­értelműnek tartják Moszkva magatartását — Egy olasz lap szerint Romániának választania kell az orosz fenye­getés és a magyar jóakarat között — Olaszbarát francia cikkek visszhangja Rómában A nyugat valamilyen akciót készít elő — ez nyilvánvaló. Az erre irányuló jóslások azt mond­ják, hogy mindenekelőtt meg­szigorítják a Németország elleni tengeri blokádot, azután reátrin­gálják a semleges államok tenge­rentúli nyersanyagbevásárlását, ezenkívül pedig a skandináv ál­lamok parti vizeit az angol flotta birtokba veszi és így igyekszik megbénítani az Északi- és Keleti tengeren a német hajózást, végül pedig az angol—francia flotta bemegy a Fekete-tengerre, hogy ott megakadályozza a kaukázusi olaj Németországba való szállítá­sát. Ezeknek a híreknek egy ré­sze mindenesetre korainak bizo­nyult. Londonban és Párizsban ugyanis félhivatalos helyeken ki­jelentették, hogy egyelőre csak a blokádot fűzik szorosabbra, ezen kívül angol és francia politikai körökben lehetségesnek tartják, hogy északon megütközik egy­mással az angol és a német flotta de már a Fekete-tengerre való benyomulást Londonban cáfol­ják. Hogy ő valószínűnek látszó lehetséges vagy cáfolt katonai eseményekből mi fog bekövet­kezni,­ az érdekelt hadvezetősé­­geken kívül nyilván senki sem tudja. Egyelőre azt sem lehet tudni, hogy vájjon nem úgyneve­zett diplomáciai flottatüntetések­ről van-e szó, más szóval az el­lenfél impresszionálásáról. Lehet­séges, hogy a hadviselő felek most egymás példáját követik s ha a brenneri találkozó után a semleges országok jóslásainak hangulata az egyik irányba len­dü­lt ki, nincs kizárva, hogy most , a nyugat is főleg bizonyos moz­gást akar produkálni, részben ta­lán abból a célból, hogy egy da­rabig az angol és francia lépések lehetősége foglalkoztassa a sem­leges közvélemény fantáziáját. Van azonban egy harmadik lehe­tőség is, nevezetesen, hogy a nyu­gati diplomáciai offenzíva és esetleges katonai fenyegetések ki­látásba helyezése valahol a közé­pen helyezkedik el a fegyveres akció és a propagandisztikus ha­tás között és inkább csak azért bolygatja meg az Északi-, Keleti- és Fekete-tengert, sőt mint egyik hírből látni fogjuk, az Adria kö­rül is a dolgokat, hogy mintegy körülcsiklandozza Németorszá­got. A blokád Ennek ellenére sokan biztosra veszik a katonai események megindulását. Ugyan­akkor a hírek meglehetősen egyöntetűek abban a feltevés­ben, hogy a skandináv vizek környékén meg fog ütközni egymással a német és az oda benyomuló angol flotta. E kér­dés felé most annál nagyobb érdeklődéssel fordul az egész világ, mert most dőlne el elő­ször a gyakorlatban nagy hadi­egységek szereplésével, hogy mennyire veszélyes fegyver a repülőgép a hadihajóval szem­ben? Emlékezetes, hogy amikor 1935-ben az abesszín válság idején Anglia tétlenül nézte vé­gig az angol közvéleménytől ellenzett keletafrikai olasz be­avatkozást, akkor sokan azt hitték, azért hátrált meg Anglia Olaszországgal szemben, mert nem tudta, hogyan tudna véde­kezni a Földközi-tengeren az angol tengeri flotta az olasz légi flotta­­ ellenében. Azóta szerte a világon mindenütt a hadgyakorlatokon igyekeztek kipróbálni a légi és tengeri had­erők egymás elleni erejét. Az olasz és a német szakértők in­kább azt a felfogást vallották, hog­y a levegőből erősen lehet veszélyeztetni a hadihajókat Ezzel szemben a nyugaton az a vélemény alakult ki, hogy a légelhárítás nemcsak a száraz­földön, hanem a tengeren is körülbelül annyira fejlett, mint a légi támadás eszközei, kivált, ha az 1935 óta erősebb fedél­zeti páncélzattal és főleg nagy és számos légelhárító ágyúval fölszerelt hadihajók mozgás­ban vannak. Mindenesetre ér­dekes, hogy a United Press ép­pen most jelenti Washington­ból.­­ A Csendes-óceánon rend­kívül nagyarányú flottagyakor­latokat folytat az Egyesült Álla­mok tengeri és légi hadereje. A cél főleg az európai háború ed­digi tapasztalatainak tanulmá­nyozása. A kedden kezdődő hadgyakorlat ötezer mérföldes körzetben játszódik le, központja körülbelül Hawainál van. Száz­harminc hadihajó, számos ten­geralattjáró és háromszázötven repülőgép vesz részt a flotta­gyakorlaton, összesen 42.500 emberrel. Londonban azt hiszik, hogy az angol—német tengeri csata a Skagerraknál fejlődhetik ki s rámutatnak, hogy ez a pont kö­zelebb esik a német, mint az angol légi támaszpontokhoz. Ennek ellenére az Exchange Te­­legraph azt jelenti, hogy az an­gol katonai körök véleménye szerint ezt a nehéz vállalkozást­ mégis érdemes megkockáztatni.­­ Ugyanezek a katonai körök a Skagerraknak az angol flottával való megszállását nem tartják könnyű feladatnak, de nem is tartják lehetetlennek. A Skager­­rak birtokbavétele az angolok számára azért volna fontos, mert a svéd ércet kis részben szállítják csak a Keleti-tengeren át német kikötőkbe, nagyobb ré­szét norvég vizeken, tehát a Skagerraktól sakkban tartható pontokon szállítják Német­országba. A Skagerrak megszál­lása esetén is nyitva maradna még a németek számára a Keleti­­tenger, az angolok azonban azt állítják, hogy a Keleti-tengeren át való közlekedés csak kevéssé pótolhatja az éj­zakitengeri vo­nalakat. Ugyanakkor az Exchange Telegraph híre szerint az an­golok a Földközi-tengerről állí­tólag az Adriába is beküldtek hadihajókat. Ennek, hír szerint, az az oka, hogy az Adrián két német gőzös szállítja a ju­goszláv bauxitot Raguzából Triesztbe. Az Exchange Te­­legraph szerint angol illetékes helyen kijelentették, hogy az Adrián való német áruszállítást semmiképpen sem fogják el­tűrni. Egyébként az angol blokád­nak a semlegesek irányában való megszigorításáról külön­féle tárgyalások folynak Lon­donban. A Reuter-iroda sze­rint az angol kormány nevében Leith­ Ross hétfőn előzetes megbeszélést folytatott a jugo­szláv nemzeti bank alelnöké­­vel és Jugoszlávia londoni kö­vetével. — Az angol kormány — így szól tovább a Reuter—A/ 77- távirat — tájékozódni kíván Belgrádban olyan megálla­podás lehetősége felől, amely rendezné az angol—jugoszláv kereskedelmi forgalmat a há­ború tartamára. Jugoszlávia egyrészt a fizetési módozatok megkönnyítését kívánja, más­részt megállapítja, hogy a szö­vetségesek blokádja súlyos helyzetbe hozza az országot nyersanyagszükségleteinek be­szerzése tekintetében. Mind a két részen megvan a hajlandó­ság a méltányos megoldásra. Ugyanez a jelentés hozzá­teszi: a Román gazdasági bizott­ság közeli látogatását várják Londonban, valamint a balkáni angol érdekeltségek vezetőinek összejövetelét. Mindez külső­­ megnyilatkozása annak az erő-é­s teljes diplomáciai offenzívának, amelyet Anglia Délkelet-Euró­­pában megindított. Törökország A feketetengeri kérdésben ki­adott angol cáfolat Reuters 1977-jelentés szerint így szól: Londonban hivatalosan teljesen alaptalannak minősítik azt a hírt, amely szerint Török­ország hozzájárult volna ahhoz, hogy a szövetségesek tengeri hadereje keresztülvonuljon­­a Dardanellákon és ily módon zár alá vegye a Fekete-tengert. Hi­vatalos helyen utalnak arra, hogy a montreuxi egyezmény értelmében valamennyi aláíró hatalom kötelezte magát, arra, hogy olyan háborúban, amely­ben Törökország semleges, a háborút viselő államok nem küldhetik hadihajóikat a Dar­danellákon át. Ezzel szemben azonban olyan háborúban, amelyben Törökország is részt­­vesz, jogában áll saját belátása szerint idegen nemzetiségű hadi­hajókat átengedni. Ez a nyilatkozat eloszlatja azokat a híreket, amelyek immi­­nánsnek tartották az angol— francia flotta megjelenését a Fe­kete-tengeren. Egyébként azon­ban egy másik esemény ébren­­tartja azokat a föltevéseket, amelyek szerint a Közel-Keleten mégis mozgásba jöhetnek a dol­gok. A közelkeleti francia had­erők parancsnoka, Weygand tábornok ugyanis szombaton a nagyközönség számára váratla­nul Párizsba érkezett s ott ta­nácskozott Daladier hadügy­miniszterrel. Egyébként az angol—francia— török viszony mindenképpen stabilizálódik. Erre vall a kö­vetkező párizsi A177-jelentés is: — Törökország csatlakozását a font sterling-tömbhöz Párizs­ban a szövetségesek pénzügyi és gazdasági sikerének tekintik, amely a nyugati tömb vonzó­erejét bizonyítja. A határozat Ankara akaratát mutatja, hogy a szövetségesekkel való együtt­működést gazdasági térre ter­jessze ki. A lapok méltatják a török gesztust. A Paris Midi sze­rint más semlegesek bizonyosan követik a török példát. A Matin ankarai jelentése szerint az aleppói összejövetel a három szövetséges vezérkarának új megállapodásaira vezetett szá­razföldi, tengeri, légi téren egy­aránt. Részletes terveket dolgoz­tak ki Balkán-háború esetére. Elhatározták a keleti erők hala­déktalan megnövelését. Az angol—francia—török szá­lak erősödésével párhuzamosan — vagy talán csak a török kül­politika megélénkülésével függ össze az a tény, hogy — az olasz—török viszonyban megint több feszültségi elemet lehet fölfedezni. Legutóbb — mint azt egy római M­TI-jelentésben olvassuk­­­­ a Times azt jelen­tette Isztanbulból, hogy Török­ország változatlanul bizalmat­lan Olaszország irányában, még­pedig az albániai olasz meg­szállás és Olaszország jelenlegi magatartása miatt. Török­országnak — így jelentette to­vább a Times Isztanbulból — az az érzése, hogy Olaszország csak az alkalmat várja, hogy az egész Balkán-félszigetre ki­terjessze befolyását. Az isztan­­buli angol újságíró szerint ilyen olasz törekvés a legerő­teljesebb török ellenállásba üt­köznék. Erre a török véleményre Ró­mában Gayda reagált. Az olasz külügyminisztérium szócsövé­nek tartott publicista élénken tiltakozik az ellen, mintha Olaszország a Balkánt saját egyedüli befolyási területének tekintené és hangoztatja, hogy Olaszország egyetlen törekvése az, hogy megakadályozza, hogy a háború a Balkán-félszigetre is kiterjedjen. Ilyen körülmé­nyek között teljesen fölösleges, hogy a törökök, legalább is az angol tudósító szerint, a bal­káni függetlenség ősi védőinek szerepét vállalják. Lehet vi­szont, hogy az angol lap cikke éppen a törökök és barátaik támadó terveit akarja leplezni, de vájjon vannak-e a törökök­nek olyan szándékai, amelyeket az angol tudósító nekik tulaj­donít. A mi véleményünk sze­rint — folytatja Gayda — Tö­rökországnak mindenesetre ér­deke, hogy politikája tisztessé­gesnek, ne pedig kihívónak tűn­jék fel. A szovjet - szovjet — megint vagy még mindig — igen rejtélyes szerepet játszik. Beszámoltunk több ízben azokról a jelekről, amelyek szerint a szovjet bi­zonyos szívességet mutat a nyu­gati hatalmak felé. Most pedig a moszkvai Pravda hétfői száma azzal kommentálja Molotov népbiztos pénteki beszédét, hogy a szovjet kormány haj­landó a nyugati hatalmakkal való kapcsolatait kimélyíteni. Ezt a szovjetorosz hangot azonban Londonban éppolyan gyanakvással fogadják, mint Majszki szovjet nagykövetnek azt Ára 10 fillér.

Next